Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-01-23 / 7. szám

Kendertermelésünk föllenditése, — A Salzmann szegedi gyár ajánlatának meg világítása. — Bókósmegye mezőgazdasági vármegye. Igy jelentősége szerint mérlegelve, a jó minap bőven közöltük a szegedi Salzmann és társa kender gyár ajánlatát, melyben hajlandóságát mutatja a megyében kenderkikószitjő telepet létesíteni. Akkor Ígéretet tettünk, hogy szakvéleményre fölkérjük a vármegyének mezőgazdasági ügyekben hivatott faktorait, a kiktől a kérdés megvilágítására szolgáló véleményeket megkapván, azokat alantabb közöljük. A válaszok azt mutatják, hogy a kérdés az illetékes köröket jelentősége szerint és erősen érdekli. Ez már maga a félsiker. Főispánunknak, ki a kérdést iniciálta, az volt a czélja, hogy konkrét lépések tétessenek a belterjes gazdálkodásra, az ipar és kereskedelmi növények termelésének fellendítésére. Mivel a válaszok az ő különböző felfogásukkal is, ezt a czélt szolgálják, figyelembe ajánljuk az alábbi véleményeket, kívánva, hogy a sajtóbeli discussió a tervet előbbre vigye a megvalósítás utján. I. B e 1 i c z e y István egyletünk érdemes elnöke, kinek véleményét szóval kértük ki, nagyfontosságunak tartja a megyére, hogy a terv sikerüljön. Soczialis panaceának tekintvén a tervet, ugy véli, hogy a kisgazdákon kell segíteni és az ő szükségletüket kell tekintetbe venni. A nagybirtokosok maguk is gyámolitás nélkül tudnak kenderkikészitő telepeket létesíteni s a befektetési költségeket sem fogják bizonnyal sajnálni, ha az ügy rentábilis. Segíteni kell a népen, hogy a maga háziszükségletére megtudja termelni és kitudja készíteni a kenderét. A békésmegyei nép szeret fonni. Hogy sze ret, azt látjuk itt Csabán, hogy a mióta maga nem tilolhat kendert (áztatok hiján) veszi drága pénzen a bácskai kendert, kilószámra a hetipiaczunkon. Aztatók létesítendők és akkor a kenderföldeken, melyet máig igy nevez a nép, de nem kendert termel rajta, — újra hozzáfog a haszonnövény termeléshez. Es különösen azért örül a Salzmann gyár ajánlatának mert ennek megbízottja az ő személyes intervencziójára olyan Ígéretet tett, hogy a mennyiben a gyár felállítja az áztatót, hozzáférhetővé teszi a népnek s olcsó pénzen megengedi magányosoknak a kenderkórót kiáztatni. II. Szekér Gyula az Almássy uradalom inspektora tisztán a Saltzmann cég ajánlatára teszi meg észrevételeit. Véle ménye a következő : A gazdák kikötéseit ós követeléseit bizonyos alternatívák szerint vélném meghatározhatni. Ezek volnának : a) Szállítsa le a gyár a termelési (szerződési) időt 3 évre, de mert egyrészt a telek beruházás megfelelő kihasználást s hosszabb évekre szabott üzemet félté telez, azt további biztos n1kül álig vállalja, másrészt a termelés fokozódásában (talán a monopolizált adás vevés egyoldalúságát kissé érezve is) alig van kedve megbízni: vagy b) a ksnderkoró árát minden 3 évben újra fixirozza. Utóbbi elfogadasa ese tón a minimális ár 2 frtban állapíttassák meg. Szerződés felbontására törekvő, bármely részről való tulkövetelések ellenében egy (előre kijelölt) 5 tagu vegyes bizottság nyújtson garaatiát. A gyár ad jon a termelőknek bevetett területük minden holdja után jó közép állású kenderért, junius 20,julius 10 között 20 frt előleget. A Kikötött határidőig be nem szálitható kendertermést, mennyiség és mi nősógiteg a gyár tartozzék átvenni s a normális fuvarköltség visszatartásával esedékes járulékot kifizetni, mely esetben termelőt csak is a rendes kalazolás, ennek költsége és a későbbi szállítás terhelné, mig egyéb koczkázatott a gyár viselné ! Szövetkezeti alapon meginduló akczió csak ugy vezethetne, viszonyaink között, sikerre, hogyha a telepberendezéshez szükséges tőkének 60—75 százalékát az állam kölcsön adná, melynek biztosítását termelők bejelentett terület arányában viselnék. Előnyei a vállalattal szemben csak is hivatott reális intézés — üzemvetés — mellett valószínűbbek. Aztán kívánatos volna, a gazdasági egylet felügyelete és ellenőrzése! Az értékesítés ily módon bizonyos szokványokat tenne szükségessé, minőségek meghatározását, az anjagnak kikészített (de már kóró) állapotban való osztályozását, stb. ezek részben tőzsdei, részben a szövetkezet körében megöl dandó kérdések lennének. Szekér Gyula. III. A Salzmann-czég ujabb ajánlatát az elsőnél jobbnak kell tartanom, de a gazdákra kielégítőnek nem. Jobb anynyiban, hogy a gazdák lekötöttségét hét évre szállítja le ; de ki nem elégítő mégsem, 1. mert a gazdákra — különösen a bérlőkre —még ez az idő is sok, 2. mert a kender beváltási árat csak 2 frtban állapítja meg, a mi határozottan kevés. Oly kevés, hogy azzal gyengébb esztendőben kijönni nem lehet. Javulna a helyzet a két frtos beváltási ár mellett is, ha a gyár valami más recompentaziót adna, pl. a ezukorgyárak példájára. Ez a recompentazió lehetne kamat nélküli előleg nyújtása, vagy a kikészített kender árának arányában praemium, vagy osztalék juttatása. Továbbá vissza ke'.lene adni a gazdáknak a pozdorját egy, a nyers kenderhez képest megállapított %>-ban. Egyébként még ezen kedvezmények mellett is, bármennyire óhajtom egy kender kikészitőgyár léte-itósótmegyónkben, a 2—2.20 frtos beváltási árak mellett csak a nagybirtokosokra nózvar tartom r"&tabilisnek gyár részére kendert termelni. A kis birtokosnak, kevés igája lévén, a szállítás is bajosabb, mint a nagybirtokosnak. A gyárral szemben is ne hezebben tudja igazait védeni, mint a nagvbirtokos. Továbbá a hulladékokra is több szüksége van, mjnt a nagybirtokosnak. Legfontosabbnak azonban az egész kendertermelési mozgalomban azt tartom, hogy a kendertermelóst a szövő háziipar erős básisának tekintem, és óhajtom. A múltban volt virágzó szövő háziiparunk, mert voli virágzó szövő ken dertermelésünk, vagy ha ugy tetszik, megfordítva: volt kendertermelésünk, mert volt szövőiáziíparunk. Mindegy. A fő az, hogy a kettő szorosan összefügg. Ez az összefüggés adjameg a kendertermelésnek nemcsak mezőgazdasági, hanem közgazdasagi és — ami nem lényegtelen — socialis fontosságát is. Tény az, hogy a kendertermelés igen sok ós állandó foglalkozást ad a népnek, ha azt a kikészítéssel kapcoljuk össze. S minthogy a kikészitési müvelet az áz tatáson kivül, mely a nyár és ősz folyamán történik, oly időrd esik, vagy oly időre tehető, a mikor a nép zömének s a munkás osztálynak nincs foglalkozása és keresete, valóságos áldás volna, ha a kikészítés egészen a gazdaság körében maradna s az a sok heverő munkáskéz, melynek november ől áprilisig, májusig gazdasági munkája ni cs, a kendjrtörés, tilozás, gerebetiezés stb végzésére volna fordítható. Ezért a kisgazdákra nézve helyesebbnek és jövedelmesebbnek is tartom, In nem gyárnak termelnének kendert, hanem magoknak. C-iak az szükséges, hogy egyes községeknek megfelelő terjedelmű áztatóik legyenek, melyekben a kisgazda kiáztathatná kenderét; a kikészítést télen át maga a kisgazda eszkőlné a munkásnép férfi ós asszonyi munka erejével. A lehető legjobb, legüdvösebb szándéknak tartom, hogy a fóldmivelési kormány müáztató felállítását vette czélba a megyében. Ez kell nekünk és pedig mentől több s akkor lesz jövedelmező kendertermelésünk. Dr. Zsilinszky Endre. A kérdésről, hosszasabban és igen szakszerűen E m p e r 1 Ernő, a békési Wenckheim uradalom tisztartó ja irt felkérésünkre. De czikke, jóllehet ki van szedve, tárgyhalmaz miatt mai lapunk ból kimaradt. Legközelebb megjelentetjük ós egyben megteszszük azon észrevételeket, melyek miatt a szegedi gyár ajánlatát a további diskussiónál és illeté kes tárgyalásoknál figyelembe kell vennünk, mint amely a mai gazdaságikonservativi8musunkból mégis a legjobban fog kivezetni. Az orosházi easino diszgyülése. Az orosházi kaszinó példaszerű lelkesedéssel határozta el annak idején, hogy három nagy emberünknek -.Széchenyinek, Kossuthnak, Deáknak arcképét lefesteti. Elhatározását néhány óv alatt megvalósította és Széchenyi, valamint Kossuth arczképe már disziti a kaszinó termeit. Deáké, szereplésük időrendje szerint, utolsónak maradt. Ezt is megfestette 0 s k ó László, orosházi születésű, Párisban tanult festőmüvészszel. Leleplezését ez évi január 16-ra határozta s az ünnepi beszéd elmondására dr. S z a 1 ay József tb. főszolgabírót kérte fel-. A leleplezés kiváló érdeklődést keltett. Dr. L u k á c 8 György, a varmegye főispánja ós dr. Fábry Sándor alispán kiszálltak s lejött Budapestről gróf Zay Miklós országgyűlési képviselő is Az ünnepély délután 4 órakor vette kezdetét s az Alföld-szálló nagyterme szorongásig megtelt közönséggel. Ugy az elöljáróság, valamÍLt az összes egyletek küldöttséggel képviseltették magukat ós hölgyek is igen nagy számmal voltak ; a polgári iskola növendékei harmadik és negyedik osztálya a karzatot töltötte meg. Horváth Károly elnök megnyitotta a gyűlést, ismertette az arczkép festésre vonatkozó határozatokat s felkérte dr. S z a 1 a y Józsefet emlókbeszédje elmondására A tartalmas ós lendülettel elmondott beszédet, a melyet részben a mai tárczánkban közlünk, feszült figyelemmel kisérte a közönség ós nagy tetszéssel fogadta azt. Leleplezés után az elnök a szíves megjelenésért köszönetet mondotta vendégeknek s a közönség az arczkép körül hullámozva, lassankint széjjel oszlott, hogy est9 7 órakor a társas vacsorára újra találkozzék. Orosháza 150 éves jubileumán adott bankett óta nem láttunk ilyen szép számú díszes közönséget orosházi társasvacsorán, a mely a társadalomnak minden rétegét bevonta az ünneplésbe. Mintegy 200 an lehettek az asztalok körül s szemet-szivet gyönyörködtetett az asszonyok, leányok szép raja. Elsőnek Lukács György főispán köszöntötte föl a királyt, majd Orozháza község közönségét. Utánna Z a y a főispánt éltette, dr. Fábry ali»pán a kaszinó virágzásáért s Horváth elnök egészségéért ürített poharat. H a r s á n y i Deák mellett különösen Széchényi ós Kossuth magaslanak ki. Összehasonlítani őket botorság, de emeli tudatunkat, hogy ilyen nagyokat állithatunk párhuzamban. Széchényi olyan, mint a jövő rejtelmeibe sasszemekkel pillantó ihlett próféta, Kossuth, mint a téreken átviharzó o rk á n, mely rombol ugyan, de tisztítja a levegőt, Deák, mint a felhő, melyből áldásos permetező eső hull a mezőre, hogy életet, virulást keltsen. Önzetlen, mint az ilyen felhő, mely feláldozza önmagát, hogy másnak használjon Széchényit, a ki az eszmék forradalmát kezdé, tragikuma őrülésbe, majd öngyilkosságba űzte; Kossuth bujdosotts kint halt meg ezer bajjal küzdve, Deák mindig a jog és a törvényesség alapján állott s ezért életében a tragikumnak nem volt helye. A mig magyar lesz e téreken s a mig a szivekben hála fakad, emlékük mindég élni fog s megtiszteli önmagát, ki kegyelettel övezi alakjukat. Hazánk bölcse, a Te emléked is szí vünkbe vagyon vésve, de hogy hívebben megőrizzük azt magunknak s a reánk következőknek, megörökítettük azt. Vonjátok el tehát a leplet a nemes alakról, a mely a legdicsőbb megtestesülése volt amindenekfölött való hazaszeretetnek! Dr. Szalay József. Csalódás. Irta : Bartóky Mariska. — Mari, hát Te igazán nem tudsz szeretni ? Á nagy, erős leány, a csípőjére szo ritotta a két kezét, derekát kéjes lustasággal hálra hajtotta s unott, fitymáló hangon felelt: — Nem.— Léháknak, hitványaknak tartom a férfiakat mind. — Nincs kivétel? — Nincs. Ti asszonyok, csak ugy gondoljátok s az utarok addig beszél, ker vagy kiabál, mig azt nem hiszitek, a mii ők— akarnak. — Mi. érett leányok tisztán látunk ; de milyen tisztán 1 A bodros fejű, kicsi asszony, hizel kedve odasimult a nagy leányhoz : — Hát milyennek képzeled Oi? — Milyennek ? Elmondom. A külső ségekre nem adok ; nem bánom, ha oly fekete mint a czigany, vagy láng vörös, ezzel teljességgel nem törődöm ; ón csak a karaktert keresem ; még nem talál tam meg soha. — Ne haragudj meg, a te uradnál se. — De erről ne bes éljünk ; maradjunk — mindnél. — I^en, mind egyforma, csak az allűrök változnak. Tehát: legyen eszes, okos és tudományos. Legyen bátor határozott ós megingathatlanul következetes. Nyugodt, öntudatos fellépését, a meg vesztegethetlen becsületesség adja meg ; legyen gyöngéd, de ne hevülékeny ; tisztelet megadó,, de nem alázatos, szeressen mélyen, tisztán, hűségesen. Hat van e, a „mind" között ilyen ; pedig ez nem regény-alak ; — ilyennek kell a férfinak lenni s csak azért ad neki a természet ós társadalom ennyi előjogot. A kicsi asszony egy édeset, hangosat ásított; aztán felugrott, elsimitgatta a ruhája ránczáit s szólt: — Édesem, ilyen igazán nincs ; hagyj fel a kutatassa). Egyelőre elégedj meg a Bernáth Sándor társaságával, aki jó fiu, de heves, gyöngéd ós nyers, egy pillanatban, mással is — veled is. — Aztán ott hagyta a lányt a félhomályos szobában ; nem sokára kint hallatszott a hangja, majd a másik szobában csendült fel a ksezagása. A lány gondolkozott. — Mégis csak ostobaság, hogy egy leány meg van kötve a nélkül, hogy le is volna kötve, hogy ölbe tett kezekkel várja, hogy végre boldog legjen. A kezét sem emelheti fel, hangosat sem kaczaghat, míg nem asszony, mert a lánynak szendének, szelídnek kell lenni; ez, a század-vég hajhászott poézise. Mondva csinált hangulatok, érzelem — imitátiók, akár csak egy smyrna „wandteppich". Mi az asszonynak lenni'? 1 Sírni vagy nevetni, a szerint, milyen lábbal kel fel — a férj. Ez a bolondos kis szőke asszony, tegnap sírt; az ura durva, haragos, nem szereti őt, éjfél után jött haza a kasszinóból, egy martyr sem szenvedett enynyit, — mondta; most meg ott ül az ura térdén, ugy oda simul hozzá, mintha örökké csak turbékoltak volna, pedig tegnap sirt, igen sirt s ma nevet, nevet . . . eh, ostobaság I Miért kell azt várni, a mi jön, miért nem jön az, a mit várok ? 1 Es a nagy leiny rá gondolt az ő, alak nélkül való ideáljára, arra a tökéle tes karakterre, akit egy elkónyeztett okos lány a fejében kiesztergályozott magának. Az ismerősökét is mind sorba vette. — Olyan igazi „mind" voltak. — Egyforma arrogancziával.egyforma allűrökkel, egyforma vadász bekecsei télen s gyűrött selyem inggel nyáron, a laven tennisz pályán. Még a jukker kocsijuk is egyforma magas, csak a Verpeléty Gidáó kék belől s a Bernáth Sándoré barna bőrből van. — Ha megházasodnak, szépen kicsinosítják a régi portát s az elmaradatlan öreg Péter, a ki a „nagyságos urat" még az ölében hordta, fogadja a fiatal nagyságos asszonyt. Ez a programm. — Es ez unalmas a Czelder Mari okos fejének, lázongó lelkének. Nincs hát egy igazi férfi sem. A bosszú téli hónapok alatt nem volt senki, a ki egy kicsit vigasztalta volna. Vagy tán nem is tudták, mi baja, csak a kis szőke asszony, kinek Mai i vendége volt, tréfált : — Meg mindig álmodsz ? Te, hát a Bernáth Sándor méla tekintete sem tud meghatni; ah, te sziv nélküli szyrónje a kavicsos Magdapusztának. — Tudod nagyon jól, hogy ki nem állhatom Bernátot. — Nyers, durva ember; tegnap is, a szó szoros értelmében le vett a kocsiról. . . . . . . Te, hiszen ez nem karakterbe vágó dolog; mit szóltál volna, ha nem segit? . . . Kérdezte az asszony. — Nem kell a segítsége ennek a Góliátnak, hiszen a fólkezóvel átfogta az egész derekamat. Sokszor vitatkoztak ; egyszer a kicsi asszony szinte repülve ment a leányhoz : — Mari, most már elmondom az újságot. Vendégünk jön holnap. — Ide hallgass, elmondom ki. Pereszlényi Ottó, miniszteri titkár ós magántanár az egye temen. Egy tökéletes ember ; eszes, nyugodt, tudományos, előkelő, ambitiozus. Meg még sok minden; tudod azt mondja az uram, ilyen ember talán nincs is több, de a nők körül kicsit ügyetlen. — Oh, talán ezek ügyesek, mikor az embert ugy rakosgatják, mint a többi kugli babát, Az asszonyka meg volt elégedve a bevezetéssel s meg volt elégedve az eredménnyel is. Égy hót sem telt belé, a nagy Mari csak Pereszlényivel foglalkozott s az is csak vele. Kicsit gyönge alak volt; halvány városi színével, csaknem visszatetsző volt a sok életerős férfi közt. — Ah, Mari nem törődik a színivel, — mondta a kicsiny asszony az urának, a mint a szép haját simogatta; — azért, hogy Pereszlényi kopasz, nagyon okos ember lehet — Persze — mondta a férj — ámbár nem hallottam, hogy a kopaszság absolut bölcsesség lenne, de az mindegy ; Marinak tetszik s az én kis Magdusom patent gyalogsárkánynyá nőtte ki magát. — — Ugy e, hogy I — dicsekedett az asszonyka. — Nagy kirándulást rendeztek s a szép, nagy Mari nem ment velük.