Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-06-05 / 45. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasarnap, 45-ik szám. / BEEESHEGfl EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALiMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 SZ. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer:' vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891 /

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Az uzsora-pörök ellen. Lapuukmai számában gyulai kiváló jogász munkatársunk szót ejt a gyulai törvényszéknek egy konkrét dologból kifolyó, de a jövőre is nagy horderejű Ítéletéről és természetesen a socialis uralkodó eszme nagy tüköréu evezve, maga ís lerakja jogi érveit s teljes elismeréssel adózik a törvényszéki ítélet iránt, mely az alakszerű jogügyletek eddigi „uenyuljhozzám"jait löki félre s teszi avulttá, a czélszerüség és az absolut igazság szempontjából. A törvényeket mindég a gyakorlati életben fölmerült szükség szülte. És a jogelv az volt, hogy az emberi önrendelkező szabadság korlátozható nem lévén, még ha az illetőnek nagy kára keletkezett is belőle ; a biró megállapította ellenében a követelést, ha magát egy egyébként alakilag a legszabályosabban kötött szeiződésbeu kötelezte; megitélte még akkor is, mikor a biró előtt nyilván állott, hogy a pörnyerő a szerződés megkötésével nem a tisztes polgári haszonnak zónáján spekulált, de szerződő társának együgyüsége, avatatlansága, tájékozatlanságával éltrosszhiszemüen vissza. Ma azonban a sociális irányeszme meghódolásra készti a régi jogelvet és a tanulatlan, a könnyen kizsákmányolható kisgazdának kivételeket stipuál. Merjük mondani, hogy ha a buza tavaly nem hat forint lett volna és nem szökött volna föl tizenötre, a mikor tehát az alapérték jóformán háromszorosára nőtt meg a buza ár, a mikor tehát a differenciális üzletekből anyagi romlások álltak elő s egész seregével a sommás pörök, a gyanú és az abból támadt keserűség, hogy az üzleti téren tanulatlan kisgazdákat auy-agi előnyökért kizsákmányolták néhány megyebeli lelkiismeretlen kereskedőink, — mondjuk, ha mindezen körülmény oly szemmellátható módon be nem áll, akkor sem a Curiának immár néhány éves elvi döntvényén, melyen ő maga tört ujabb elhatározásával rést, sem az igazságügy miniszternek ismételt rendeletei az uzsora pörök sürgős lefolytatására, — nem keletkeznek, sem a közigazgatási hatóságok figyelme nem hivatik föl oly ébren e kereskedelmi alakszerüeu űzött szédelgésekre és akkor a gyulai törvényszék sem helyezkedik tisztán a gyakorlati térre, és az alakszerűségnek eddigi presztízsét nem semmisiti meg ezen a téren, A gazdák közül azokat, a kik határidő üzleteket kötöttek, különösen érdekli a dolog, érdekli a gabonakereskedőket, a kiknek jövőben jóformán csak kész áru üzleteket lehet kötni, a mi azt jelenti, hogy a gabonapiacz nem lesz permanens, mert tavaszra a terménykereskedő és a megszorult gazda már nagyrészbeu a reménybeli termésen kötött vételt, eladást. Es ebből á szempontból végső elemezésében a szűkös viszonyok között élő gazdát érdekli legjobban, mert nem ugy vau ám az mindég, hogy a gazda vészit nagy diíFerencziákat, a kereskedő sem spekulál ám biztosra, ő sem tudja azt tavaly, hogy a szeptember eleji 6 frt 80 kros buza májusra 15 frtra szökik, valamint nem tudja, hogy ha most venne 10 frtos búzát, lehet e reménye azon nyereségen eladui ? Nemcsak a gazda, hanem a kereskedő is koczkázatot visel, sokszor erős koczkázatot. Es abban téved kiváló munkatársunk, midőu a gazdaosztály érdekéhen — melyet különben mi is a leghatályosabban védeni kívánunk — lándzsát tör és nem tekinti az érem másik oldalát, mely szerint a kereskedő is a szerződő féllel ép oly vakon köt üzletet, ternészetesen értjük azon tisztességes kereskedelmi-kötéseket, midőn nem pókszerű kiszívására vállalkozik az üzér, nem uzsoráskodik, de megadja a napi forgalmi, vagy kilátásba tehető árt, a midőn tehát lelkiismeretlenül nem használja föl a hozzáfordult gazdálkodó szorult helyzetét. De melyik biró vonja meg a tisztességes ügylet és a szédelgés határvonalát ? Ekképeu van, hogy a kereskedelmi visszaéléseknek meg van a reakciója: a gabonakereskedelem nagy megszorításnak lesz alávetve és ennek kényelmetlenségét nem csak a gabonakereskedők, de a termelők is látni fogják. Nem nagy sulylyal esik most már post festa a mérlegbe az a kijelentés, hogy az igazságszolgáltatásnak ezt a socialis jellegű kivételes intézkedését a szédelgő gabonakereskedők idézték föl; de aztán ódiuma és kára ráhull miuden gabonakereskedőre, tehát a becsületesre is. És ez a baj ! Néhány lelkiismeretlen emberért a kereskedelmi forgalmat korlátozni, a gabonakereskedelmet megrontani és egyúttal a gazdákat az eddig jól kihasznált előlegek teréről elvonatni, — mindez a lelkiismeretlenség munkája « következményét az ártatlan ép ugy érzi, mint a büuös. Tartoztunk ezt szóvá tenni, nehogy a közönség általánosítsa a kérdést s olybá vegye, mintha a különben okos és célszerű intézkedés egy minden vonalon végig vitt szédelgés retorziója lenne. Mert a szabad kereskedelmi forgalom korlátozásának is megvan a socialis jelentősége. Különösen ma még, mikor hitelviszonyaink rendezetlensége következtében a gazda a becsületes kereskedő tisztes alkuját elfogadni kényszerült. — Az endrödiek a képviselőházhoz. Az endrődi választók közül 157-en kérvényt adnak be a képviselőházhoz, melyben a földadó leszállítását, a börze megadóztatását és a czukorpremium eltörlését kérik. A kérvény beadására Barabás Béla drt, a gyomai vál. kerület orsz. képviselőjét kérték föl. Barabás, mint mi értesülünk, készséggel felel meg ennek a kívánságnak, annál inkább, mert azoknak a kívánságoknak ő is üive, noha azokért jellegzetesebb módon a néppárt küzd s nyújtott be határozati javaslatot. Csaba közgyűléséből Csaba képviselőtestületének közgyűlésén fölmerült egy valóság és egy ábránd. Valóság az, hogy az állami iskola telekvételét kelletett voLna immár másodszor megszavazni és nem volt jelen annyi képviselő, hogy e sietős ügyet eldönteni lehetett volna. Az ábránd pedig, vagy mondjuk a jövő zenéje a Körösparti villatelep, melyet Csaba városa ugy oldhitna m g, ha megvenné a Körösparii Simay féle nagy telket. Az eszme szép, csak a bátorság kicsi hozzá. A mi alkotásaink jobbára a tatarozás és foltozás jellegével birnak: most is kiépítjük a városháza szárnyát éjszakon, ahol sötét „BétemegyeiKözlönftárcája. Egy esabai könyvről. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — (ó.) A csabai író: Kohányi Róbert, könyve : „Beszélyek, rajzok ós költemények." Formás könyv, tetszető? külsővel, szeszélyes összevisszaságban benne novella, rajz, lyrai vers, tanköltemény, szatíra, humoreszk, mindegyik a szerző ama hangulatának igaz képét tárva elő, me lyeknek e műkedvelő irodalmi munkásság köszönhető. Igy hát Kohányi még novelláiban is lyrai, sokszor maga az eseményeinek központja, már annyiban, hogy szereplő alakjainak jellemet, szo kást, életviszonyt, sőt még kedvencz kifejezéseit is elkölcsönzi a maga jelleme, szokása, életviszonya ós kifejezéseiből. Es mellette élnek is az alakok. Ráismerünk. Felényi, Iuce, Inczénó, Keszthelyi, Aranyosi-néra, a kik mind élnek, jóllehet a szerző néhány groteszk vonással pikturáján változtat, nehogy ezúttal ujjal mutassunk is az alakjaira. Kohányi jóhiszemű. A költői igazságszolgáltatás sokszor fontosabb előtte, mint az élet, mely az ósdi tantételnek, a költői igazságszolgáltatásnak sokszor fügét mutat. Az ő novelláiban az aszszonybolonditó legénykét a női hűség megszégyeníti; az ötven éves férfiak fiatal asszonyokat vesznek el s boldogok. A szép asszonyért az udvarló csak virágot mer lopni, azt is ügyetlenül. Szóval Koháüyi a századvégi laza erkölcsök között megmaradt olyan jóhiszemünek, hogy ízinte irigyelni lehet érte. De irigyelheti a czéhbeli és a kenyerét tollal kereső író meáterember azért is, hogy Kohányi olyan kicsi, jelentéktelen apró ságot, minthogy „Miért nem került sonkás tészta az asztalra", milyen közvetle nül élvezhetően tudja elbeszélni. A szürke élet egy szürke jelenetének mesteri megrögzítése, szelid humor csillámlik sza vaiban, méla jókedv, mint a napsugáré, mikor dércsipett piroí leveleken tánczol ugy november havában. A társadalom bajaiért komolyabb gondja suggerálta a „Tánczoljunk-e jótékony czélra?" czimü társadalmi satirát, melyben azt teszi nevetségessé, hogy a társadalom állandóan a köznyomort drága módon, tánczvigalmakkal gyógyítja ; de a vigadozások közben meghal, legalább erkölcsileg maga a doktor, az ember, a kit a szegények ügye csalóvá, sikkasz tóvásülyeszt, mert a mulatságokat a maga becsületes keresményéből nem győzi. Ez igaz. Nagy társadalmi probléma az. Váljon a lársadalom megérti-e, hogy a jótékonyságnak is van határa s hogy főleg középosztályunkra súlyos társadalmi adók vannak vetve ? Hogy K o h á n y i nak majd min den tárczájában fölcsillámlik a humor, de hogy a drámai színezéshez is van talentuma, azt főleg a könyv utolsó memoárjából látom. Péky Antalról közlött jellemrajza hangulatot ébreszt és tart meg. És oly balladai rövidséggel ir, mely a hangulatok felébresztéséhez alkalmas ós művészi. Kohányi a poéta csapongó. Neki nincs formája, birodalma. Ővé a poézis egész világa. Dalol, majd elbeszél. Epika, költészetében elmegy az ósdi formákig ós egy kihalt fajt is életre hív, mint az epigrammákat, mely immár oly ritka, mint a Tatoplatamban az alligátor. Lyrai sóhajai sokszor meghatóan közvetetlenek. Pl. e nyolcz sorban egész hangulat-helyzetet rögzít meg. Im : Azt álmodám, a menybe voltam, Hol csillagokkal játsztak angyalok, Egyszerre csak kiválva egyik, A legszebb csillagpárral megdobott. Felébredtem tűnődni kezdtem, De álmom csakhamar megfejtve lett: Hü nőm ölében kis leánykám Két gyémánt szeme rám nevetett. Kohányit szebben dicséri ez a nyolcz sor, mint a mi hosszú beszédünk. Éppen azért a legigazabb szívvel kívánunk a jövőben, a vicinális irodalmi sikereknél nagyobbakat. ü.mbár a pusztaságban is szükséges a mécs, nemcsak az aszfa lton a villanyfény. Mese a háláról. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — — Segíts rajtunk, a jó Isten megáldjon — könyörgött Mezősinó a báty jának — nyomorgunk . . . éhezünk. Az üzlet nagyon rosszul megy . . . szegény Emánuel kétségbe van esve . . . csak egy pár száz forintot, hogy valamit kezdhessünk vele . . . Ajó Isten megáldjon . . . Fekete Kálmán egydarabig csóválgatta a fejét, de némi habozás után ropogós ezrest nyújt a hálálkodó asszony felé. — Köszönöm ... a jó Isten áldjon meg jóságodért I — Csináljátok már valamit — szólott Fekete szelid nehezteléssel — ha ez tovább is igy tart egészen tönkretesztek Tudod te azt, mennyire szeretlek benneteket és ha módomban van, szónélkül, a legnagyobb szívességgel segítek rajtatok .... de ez sok . . . sok . . . két óv óta nyolcz ezer forint .... én rám is rossz idők járnak . . . nem is képzeled mennyire rosszak. Az asszony az örömtől repeső arcz czal sietett haza. Férje szorongva várta s gyönyörüittasan szemlélte a megváltó papirost, midőn a felessége átadta. — No muczuskám, tudtam hogy ő ad még . . . olyan annak n szive, mint a nyúló . . . szeret téged nagyon .... Sugárzott a boldogságtól, midőn az ezrest nagy gonddal ós óvatossággal eltette. Igy igy muczuskám csak gyűjtsük . . . gyűjtsük . . . csak igy lehetünk gazdagok .... négy lovas hintón fogunk még mi járni ... Mezősinó elégedettem mosolygott: — Bizony, jó is lesz édes öregem.. . múlnak az évek .... ideje volna . . . A férje jókedvűen biztatta: — Majd meglátog muczuskám . . . gyűjtsük . , . . gyüjtsük .... És egyszerre mintegy kitűnő gondolattól megkapatva, felütötte a fejét és a kapzsiságtól csillogó szemekkel kérdezte : — Muczuskám ! vájjon nem adna e még ... ha szépen megkérnéd . . . legalább száz forintot .... Az asszony csodálkozással vegyes megdöbbenéssel nézett reá ; nem szólt, de arcza elárulta gondolatát, arcza azt látszik mondani : ugyan hogy lehetsz olyan telhetetlen , . . Mezősi nem hagyta abba; az ő erő szakosságával tovább zaklatta a feleségét : — Menj . . . menj . . . hátha ad. Az asszony vonakodott. lapunk mai számához egy iv melléklet Tan csatolva.