Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-06-05 / 45. szám

lett érvelt igen helyesen, hogy ne csak részlegesen és rosszul, de hosszabb időre oldjuk meg a városháza kibővitését. Kellene tehát egy dupla kereszt épület, a hol a hivatalok elhelyezhetők lennének. K o r o s y László felvilágosította a szólót, hogy a most tervezett szárnykihuzása szükséges, mert e nélkül keresztépület se építhető. Erre a tanácsi javaslat elfogadtatott. A tervek bemutatására az elöljáróság föl hivatott. Az állami iskola. Ezután az állami iskola ügye került újra szóba. Az eddig ajánlott Bagyinka, Kis József, Mokos, Müller, Szalay, Zelenyánszky telkekhez ujabban ajánlottak Fábry Sándor, Beliczey István, Rosen thai Ignácz, a kik nem akarják az 50,000 frtos épületet egy zugutczában eldugni. 2—3 ezer frt ily beruházásnál nem pénz. Az iskolát a vasut-utczára akarják tenni. Az elöljáróság megbízatott esetleg puha tolózással. Az iskola telekvótele, nem lóvén elegendő számmal jelen képviselő 30 napra újból elodáztatott. Kimondatott, hogy az idegenből letelepülteket újból összeírják. A Szucsufóle föld vételt harmincz nap múlva nóvszerint megszavazzák s még néhány magán kórelmet intéztek el, ezzel a közgyűlés véget ért. Egy ítélet. — A gazdák figyelmébe. — Gyula, jun. 4. (Dr.) AZ egész sajtót izgatottságban tartotta hónapokon keresztül a „Dólma gyarországi Közlöny"-nek egy czikke, a mely egész borzadalmát tárja fel a gabona kereskedők lelketlen specuiaciójanak, kik minden koczkázat nélkül, évenkint százezreket vágnak zsebre a földmivesek-, kisbirtokosoktól, oly formán, hogy tavasszal s legminimálisabb gabona árak mellett vásárolnak a termelőtől gabonát őszre szállitandólag oly kötelezett séggel, hogyha a termelő rosz termés miatt gabonát szállítani nem tudna, ugy köteles az adott előleget, annak 8% kamamatait és a szállítás napján jegyzett árfolyam szerint a külömbözetet fizetni. Csak egy egy példát: N. gabona kereskedő megvett 60 mmázsa búzát X. földmivestől 5 írtjával mmázsáját 1897. óv márczius hó 1-én oly kötelezéssel, hogy X. köteles 1897. évi őszi termésű 60 mmázsa búzát az általános aratás után szállítani. Az aratás X-nek 50 holdnyi földjón rosszul üt ki, a föld a magot is alig adja vissza, ugy hogy mire a gazda az aratókat, részeseket kifizette, szón veszi magát észre, hogy kenyérre s venti való alig maradt, A búzát természetesen nem szállíthatja. Ekkor előáll a kereskedő s követeli a 60 mmázsa kifizetett buza árat a 300 frtot, ennek 1897. évi márczius hó 1-től számítandó 8°/o kamatait ós köve teli a következő diferentiát. Az 1897. évi márczius hó 1-ón vettem a búzát 5 frtért, szállítani kellett volna 1897. augusztus 30-án, ekkor volt a buza 12 frt, a differentía tehát mázsánkónt 7 frt s igy 60 mm. után 420 frt, fizess tehát X. gazda 800 frt helyett négy hónap múlva 720 frtot, a 8% kamatokat, a perköltségeket (mert a gabonakereskedők, hogy egyáltalában még a nyerességet se koczkáztassák, ezen úgynevezett áruszerződéseket rendesen be is tábláztatták.) Azonban nemcsak Délmagyarország volt telítve ily nemű jog ügyletekkel, hanem a rossz hitelviszonyok s a közép osztály s a földes gazda pénztelen állapota elhozta Békésvármegyébe is. A S á rr ó t s különösen Orosháza ós vidékén száz meg százan kötöttek ilyen talmi ügyleteket. Merem állítani, hogy száz ezrekre rug fel az az összeg, a mit ily szerződések alapján fizettek a jelzett vidéken a gabnakereskedőknek. Az igazságszolgáltatás tehetetlen volt az ily kötésekkel szemben. A járásbiró maga előtt látta a törvényes kellékekkel ellátott szerződést, ítélt, a mint azt neki a törvényes alakszerűségek parancsolták, Ítélnie kellett, mert hiszen maguk a fe lek kötelezték magukat, a szabad aka ratot pedig, még másnak jogkörét nem sérti, a biró nem korlátoztathatja. Végre azonban a törvényes formák között létre jött uzsora ügyletnek birói Ítélettel való sanctiónalását nem tűrhette a legfőbb törvényszék s a kir. kúria egy tanács ülósi határozatában kimondotta hogy azon esetben, ha az őstermelő gabona szállítási szerződést köt s nem terem a szállítani kötelezett gabona menynyiség, ugy azt szállítani nem tartozik. A Curia azonban nem részletezte minden atomjában azokat a mellékdol gokat, melyek Ítélete meghozatalánál vezérelték, meg azután hatásköre nagyon kevés ügyre terjed most már ki s végül részben ellentétes határozatot is hozván, minden törvényszék területén, a hol az ily fajta ügyek előfordulnak, élénk érdeklődéssel várták a törvényszékek elvi felfogását s az érdekelt jogkereső közön sóg aggódva figyelte, minő állást foglal el ítélkezésében az illetékes bírósága most, a midőn a törvényszékek a sommás perek háromnegyed részében mint legfőbb fokú bíróság ítélkeznek. A gyulai kir. törvényszók, melynek illetőségi területe, mint már emiitettem. telítve van ily faj ta perekkel, a jogász és kereskedő közönség élénk érdeklődése mellett a napokban, május 31-ón mondott Ítéletet (Nóvák Camill curiai biró elnök, dr. Plopu György, dr. Sereghy Mihály által képezett tanácsban) kimondotta azt, hogy „az esetben, ha az őstermelő reménybeli terméséből gabonát ad el s a terméséből a szállítani kötelezett mennyiséget nem produkálhatja, sem a szállításra, sem az érték külömbözet megfizetésére nem kötelezhető s csakis annyit tartozik szállítani, a mi az arató rész, vetőmag és családjának szükséges kenyérre való levonása után megmarad." szobákat nyerünk, mikor evidens, hogy a városháza továbbra is szűk marad. A közgyűlésről különben a következő tudósítást írjuk : A közgyűlés előbb Sztraka György főszolgabíró elnökletével tiszti székké alakult, hogy egy Írnoki állást töltsenek be. Kandidáló bizottság küldetett ki Beliczey István, Haan Béla, Steller Árpád, Szalay József tagokból, a kik C h r i s z t i á n Györgyöt jelölték. Chrisz tiánt a közgyűlés egyhangúlag megválasztotta. Ezután O m a z t a Elemér fegyelmi kereset alá vont községi közgyám helyettesítése volt napirendre kitűzve. Az elöljáróság nevében K o r o s y László azon előterjesztést teszi, hogy a csabai ág. ev. egyház kiválóan érdemes tanítója Németh Lajos (éljenzés) választassák. Csupán a helyettes hivatalba lépése körül volt diskussió, melyben Haan Béla Beliczey Rezső, Szalay József vettek részt, erre Németh Lajost a főszolgabíró a gyámi állásra helyettesitettnek kimondotta. Egyben elnöklő főszolgabíró K o 1p a 1 s z k y László jaminai jegyző ós C h r i s z t i á n György írnoktól az esküt kivette. Sztraka főszolgabíró szép beszédet intézett a megválasztottakhoz, elvárva tőlük kötelmeik pontos teljesítését, Kolpalszky László közvetetlen han gon, melyet figyelemmel hallgattak, köszönte meg megválasztását sigért lelkiismeretes működést, Ezzel a tisztiszók ülése véget ért. Megkezdődött a rendes közgyűlés, melynek során felolvastattak a havi jelentések, ezek tudomásul vétettek. A városháza kibővítése. Az elöljáróság előterjesztést tesz a községháza kibővítése ügyében. A kibővítés azért szükséges, mert sem a közgyámság, sem az árvaszék nem fér meg a kis helyiségekben. Az ügyhöz Beliczey Rezső szólott. Előtte tisztán áll, hogy a tervezett építkezés nem fog elégségez lenni s néhány év alatt újra ki kell bővíteni az épületet, szeretne tehát a dolgon radikális módon segiteni s arra hatalmazná fel az elöljáróságot, lépjen érintkezésbe a szomszéd telek tulajdonosával s megvévón azt a vsros, hozza ki a városháza frontját a omszéd telek egész hoszszában. F á b r y Károly is örömmel üdvözli az esíinít, de ha el nem késtünk, a Csetneki ház rnegvótelóvel is lehetne a városbá;a udvarát bővíteni. Beliczey István is a szomszédos telek megvételét ajánlja, ha lehet, de minden áron semmiesetre se. Az elöljáróságot szintén fölhivandónak tartja, hogy lépjen alkudozásba a tulajdonosokkal. V a r s á g h Bála nem ellenzi, sőt helyesli a fölvetett eszmét, de azért a tanácsi javaslatot elfogadja, mert a Sailerféle telekvétel a városháza kibővítésétől függetlenül döntendő el. Vidovszky Károly pedig a mel— Nem . . . nem ... ezt is nehezen adta . . . azt mondta nagyon roszszul áll . . . — Epen azért — folytatta tüzesen az ura és hizelgően átfogta a derekát — én is hallottam, hogy tönkremegy . . . Más kezébe kerül a pénz . . . muczus kám . . . Mezősinó az unszolás, rábeszélés következtében elment. Mig oda volt, férje izgatottan járt fel s alá szobájában. Türelmetlenkedett: mégsem jön . . . mégsem . . . S midőn meglátta az asszonyt; amint már messziről feléje lebegtetett egy másik ropogós ezrest, örömrivallgással szaladt elébe. Felesége szomorúan panaszkodott. — Annyit sirtam ... azt mondtam, hogy valami nagy üzletet akarsz csinálni megesküdtem, hogy többé nem fogunk kérni . . . — No ezt nem hittem volna — mondotta lelkesülten Mezősi és össze-vissza csókolta nejét. Aranyos ember a te bátyád 1 Magában pedig ugy vélekedett: — z a könnyelmű ember nemsokára tönkre fog menni . . . * — Csak gyűjtsük ! . . . Gyűjtsük !... Es Mezősi Emánuel vagyona mindinkább szaporodott. Már nem tudta el tagadni gazdag voltát, midőn a sógora tönkrement, koldusbotra jutott. Emánuel kárörvendő arczczal, gúnyosan mondta a feleségének : — Látod . . . hehehe . . . aki könynyelmü . . . gavallér 1 Az asszony felsóhajtott, busult bátyja szerencsétlenségén, de amint megszólalt ámításnak bizonyult az orcája. — Persze I Adta az urat . . . megérdemelte sorsát 1 Egyiknek sem jutott eszébe, hogy segiteni kellene azon a szegény emberen, aki oly sok jót tett velők s most borzasztó nyomorban él; hiszen nincsen semmije . . . igazán semmije. Bezzeg most nem mennek hozzá kikunyorálni az utolsó forintot; felé sem nózLek, nem törődnek vele. — Van neki — vigasztalják magukat, ha egy kis lelkifurdalást éreznek — hiszen nekünk is volt, mikor azt mondtuk, hogy nincs. S Fekete Kálmán várta, hiába várta a megérdemelt segítséget. Azt hitte, hogy majd felfogják keresni s szórják feléje az ezreseket; amint ő azt bolond fejjel csinálta. Egy reggel a nyomortól megtörve, megalázva támolygott Mezősi Emánuelhoz. Félénken megkopogtatta az ajtót és a kegyelmesen elhangzott „szabad" szó elhangzása után, benyitott hozzájuk. Gazdagon feltálalt asztal mellett ültek s jóízűen reggeliztek. Mezősinó jóvá akarván tenni elkövetett hibáját, felakart ugrani, hogy odaboruljon keblére, de férje haragos pillantásával megrendítette. — Koldust ölelni 1 ... Pfuj! Ezt olvasta ki a szeméből s mivel rettegett szemrehányásától: csak szánakozva, sajnálkozva nézte bátyját. Mezősi bosszankodva tekintett az „idegen"-re, a ki remegve állott előttük és megszégye nülve lehorgasztotta fejét. Könnyei leperegtek sovány, beesett arczára; küzdött önmagával mig egy pár szót tudott dadogni; — Éhezem . . . nyomorgok . . . Emánuel kipiszkálta a fogai között levő sonkadarabot s csettintett a nyelvével. — Ez kitűnő volt; aztán a sógora felé fordult negédesen: — Hát csakugyan tönkrementéi ? Az csak állt, bámult, a szive színültig volt maró keserűséggel; ugy érezte, j mintha az esze megakarna bomlani. SoI kára megkínálták; üljön le s ő kimerülten, elkábultan foglalt helyet. Megbánta, hogy idejött; itt nincs mit keresnie. — Mit csináljunk veled ? — mondta Mezősi tettetett jóakarattal — nekünk nincs fekvő pénzünk . . . nem kölcsönöz hetünk . . . isten látja lelkemet szívesen adnék . . , hanem . . . Egydarabig eltűnődött magában, majd mintha valami világraszóló nagylelkűséget követne el, folytatta : — Hanem . . . elcsapom az ispánomat ós megfogadlak. Fekete felháborodva ugrott fel. Sötét elhatározás ült ki arcára, szemei kimeredtek, keze görcsösen ökölbe szorult és szinte öntudatlanul ütötte arczul Mezősit, aki épen akkor harapott vajas kenyerébe Fulladozva hörögte : — Te 1 te I gazember I Az asszony ijedten lépett közbe, természetesen fórjót védelmezte : — Gyalázatos . - . takarodjál I Kálmán mintha valami rossz álomból ocsúdott volna fel, révetegül körülnézett ós lassan, görnyedten távozott — örökre. Az asszony a férjére hajolt, átölelte a nyakát és beczézgette: — Édes öregem . . . drága szentem . . . az a durva paraszt ugy megütött . . . édesem . . , Az „édes öreg" csakhamar megnyugodott. Az a kellemes tudat, hogy ezen az emberen ezek után nem kell segítenie, teljesen meggyógyította fájdalmát. * A délutáni órákban tudták meg, hogy a szerencsétlen ember öngyilkos lett. Másnap eltemették. Sokan kisérték ki utolsó útjára. Mezősi könnyezve mondotta egyik barátjánák: — Szegény Kálmán . . . tönkrejutása feletli kétségbeesése kergette a korai sirba . . . szívesen adtam volna neki, hiszen olyan jó volt, bennünket annyira szeretett. Vérmes. AZ igazság s a humanismus szelleme lengi át ez elvet, mertb4rig<iz ass, hogv akkor, a midőn a szerződő felek akaratukat szerződésbe foglalják, szabadon cselekszenek s bár igaz az, hogy az államhatalomminden ügylet kötésnél nincsen jelen, nem is lehet jelen s senkinek kezét cselekvésében, ha az önmagára nézve káros is megnem foghatja s egy nép osztálynak a másikkal szemben jogkedvezményt nem adhat, kivételes jog állapotot részére nem teremthet, de mind ezen igazságokkal szemben az is igaz, hogy az államhatalom a gyámoltalant s a védtelent védeni tartozik s a biró a suveren állam által reá ruházott legfőbb hatalmat, mint annak fünctionariussa hozzá legméltóbban akkor gyakorolja, ha hatalmas erejével, meg a szigorú joggal szemben is védi a gyámoltalant. Közöltem ezt a határozatot, mert nemcsak igazságosnak tartom, hanem azért is, mert különösen megyénkben nagyon sokan hasznát vehetik. Századvégi hangulatok. B.Csaba, jun. 3. A fin de Siécle a szellemi kifáradás korszakának — mint Morei a hires franczia elmegyógyász — koruukat oly találóan nevezi, — fegfeltünőbb jelenségei közzé tartozik, a szellemileg megerőltetett, s idegrendszerében megrendült a mai kultúrának embere, kinek korát typikusan jellegző alakja, jelenlegi társadalmi viszonyaink s külső óletelinknél fogva fejlődött ki, mely tényezők első sorban azt eredményezték, hogy különösen a szellemi munkával foglalkozóknál, a szellemi ós ideg kimerülés változatos képét, teljességben megfigyelhetjük. A mai nemzedék szellemi élete kora ifjúságától kezdve a káro3 hehatások egész sorozatának van kitéve. A figye lem képességé csökken. Pedig a figyelem összpontosításának tehetségében nemcsak az u. n. talentumok rejlenek, hanem összes szellemi kiképzésünknek ez alapját is képezi. Mi a figyelem ? Ribot szarint egy mesterséges vagy önkénytes alkalmazkodás egy előtérbe nyomuló gondolathoz, vagy más szóval: az akarat azon tehet sége, a képzet teljes képét az öntudatra ruházni át. Tiszca fogalommal C3ak akkor birunk valamely tárgyról, ha mindazon az eszmetársulat folytán képződött képzetek lánczolatát leküzdeni képesek vagyunk s egyedül azon emlékképet ha sonitjuk át öntudattá, mely a kijelölt gondolattal függ össze, ha tehát figyelmesek vagyunk. Tizenkét évi erőltetett tanulás után mily nagy feladat vár még e nemzedékre, midőn az egyetemi tanulmányokra kerül a sor. Huszonöt vagy harmincz évvel ezelőtt, 20-22 éves ügyvédek 23—24, éves orvosok vagy mérnökök friss fiatal erőben kezdhették meg a lótérti küzdelmet, — mig mai napság a tudomány nem sejtett haladása miatt az ifjúságnak egy óriási munkával kell megküzdenie, miért is 3—4 'sokszor csak 5—6 évvel későbben különben is nagyon megnehezített társadalmi viszonyok között czólhoz ér. Legnehezebb feladata azonban csak most kezdődik, a létért való küzdelem dulongásában, melyben nemcsak a határtalanságig fokozódott versenyh írezban, de egyszersmind a szellemi munkatér roppant terjedelmességében idegrendszere álladó túlfeszültségében tartaák. Idegrendszerünk erejét azonban nem csak hivatásbeli életünk nehéz küzdelmei fogyasztják, hanem mindennapi életünk is tetemesen hozzájárul ezen erőkimeritéséhez. — Nordau ezt feltűnést kelteti müvében legjobban következőkben ecseteli: „Óránként, sőt perczenként hat reánk a külvilági benyomások sokasága, melyeket az egy alig képes feldolgozni. írás, olvasás, beszélgetésnél az agysejtek azonnal működésbe lépnek, mely folyamat mindig anyagveszteséggel jár, sőt a félig öntudatlanul befogadott benyomások, milyenek a mindennapi élet változatok zöreje, az egymást felváltó látványok a bekövetkezendő esélyekre, különféle közlésekre való feszülés azonkívül a naponkénti újságok, a különféle olvasmányok, a váratlanul meglepő találmányok és ujjitások melyek minket egy csapíssal más helyzetbe hoznak, régi bevett szokásainkból kivetkőznek s ezen uj helyzethez való alkalmazkodás szakadatlan agyi működést teltótelez. Hystef-ia, neurasthenia ideges izgatottság vagy jobban monc|.va ideggyen geség modern jelszavak s az elinegyór gyászok alig győzik a nenras henia különféle alakjainak elnevezésére a „mania"

4 a phobia"-ra végződő szavak gyártását, és megdöbbenéssel tapasztalják a titok zatosan elharapódzó baljóslatú paralysis progressiva, a civilisatio par excellence betegségének rohamos terjedését. Csoda-o, ha a kultur emberiség ál