Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-01-16 / 5. szám

teg gyógykezeltetett s azok közül meg­halt 8. A szegény házban 51 egyén ápol­tatott, most a létszám 31. Olvastatott az alispán átirata, hogy az árvaszéki szabályzatot jóváhagyta a mini­szter. A tanács ós a szabályrendeletet ké­szítő bizottság azt javasolja a közgyűlés­nek, hogy marczius elsejével léptesse élet­be az uj intézményt. Két ülnöki állásra, ezek közül egyiknek nem kell jogvégzett­nek lenni és egy kiadói állásra hirdesse meg a pályázatot. Ha azonban a fontos állásra nem kapna munkabíró és meg felelő kvalifikaczióval biró egyéneket, tegye az egészet jobb időkre — ad acta. A közgyűlés eien véleményt egyhan­gúlag magáévá tette. K o r o s y főjegyző ismertette most az alispán rendelete kapcsán a tervbe vett és Csabán felállítandó mechanikai szövő­gyár ügyét. A megye háziipar bizottsága, hogy a háziipart fejlessze s külöDösen a háziszövészetnek, melyet,Csabán az asz szonyok előszeretettel űznek, lendületet, a népnek biztos és szép keresetre alkal­mat adjanak, tárgyalt egy elsőrendű cseh­országi szövőgyárral, mely hajlandó a vállalat sikeres létesítésére. A gyárosok most ajánlatukat a községhez terjesztet­ték be. A mennyiben a kérdés hosszabb tárgyalást igényel, egy bizottság kikü ­dósét javasolta. A közgyűlés e bizottság tagjaiul meg­választotta : M a c z á k bírót, dr. Z sí 1 i n s z k y Endrét, Rosenthal Igná­czot, S a i 1 e r Gyulát, Fejér Bélát, Bakos Mátyást és K o r o s y Lászlót. A községi és árvapénzek a takarék­pénztárnál ós az aradi ipar és népbank békósmegyei fiókintézeténól helyeztetnek el; az állandó betét 5, a forgó 4Vz% mellett. A mult havi gyűlésen a jaminaiak egy adószedői ós egy Írnoki állás szervezését kérték. A közgyűlés egy bi­zottságot küldött ki, váljon szükséges-e a kórelmet teljesíteni ? A bizottság most azt javasolja, hogy csak egy adószedői állás rendszeresítes­sék, de oly képzettségű egyénnel évi 500 frt fizetés mellett, ki irodai teendőket is végezni képes. R o 1 k ó Béla jegyzőt ez nem elé­gítette ki, hanem vagy mindkét állást, vagy csak az irnokit léptessék életbe, mert ez nem a saját, hanem a lakosság érdekében szüséges. K o ro s y főjegyző ós M a c z á k biró felszólalásai után a közgyűlés az 500 frtos adószedői állást kívánta rend­szeresíteni. Ajaminaialbirónak, Csi­c s e 1 y Mihálynak, mert az adószedést teljesítette, sőt ovadékot tett, 100 frt tisz­telétdijat szavazott meg a közgyűlés a mult évre. A kö zségi iskolaszók azon kórelmet terjesztette elő, hogy a polgári iskola tanerőit fizetésemelésben részesítse. Kimondatott, hogy a község 2500 frtos állami segély felemelését kéri különös fogalmai voltak, mint csak lehet egy fiatal gyermekleánynak, ki ebből a világból még mit sem látott. Irén ott a falusi magányban átélte a loányok rendes regényét, akik nagyon szerelmesek, mindig állandóan szerelme­sek, csak éppen azt nem tudják kibe. Ne nevessenek ezen szép városi kisasszonyok, kik átlag fél tuczat bált tánczolnak át egy télen és udvarlóikat oly sűrűn válto­gatják, mint a milyen sűrűn küldik fe­hér glagó keztyüjöket a tisztító intézetbe. Irón igazán szerelmes volt, még pedig olvasmányai alapján, hol Kárpáty Zol­tánban, hol Adorján Manasséba, de mégis Monté Christó grófba. Átélte a leánysze­relem minden gyönyörét, minden fájdal­mát egyedül. Azaz nem egyedül, hanem az ideállal szivében, ki szép volt, jó volt, hü ós tökéletes, eltekintve attól az egy fogyatákosságtól, hogy földi mivoltában eddig még nem mutatta magát. Irén különben csinos, szőke baba ar­czu leány volt és mivel a szerelem nem vette el. az étvágyát, kicsit igen is göm­bölyű. Éppen az lehetett az oka, hogy alig töltötte be a tizennyolczadik óvót, mikor a gondos mama odaszólt a papának: Irénnek férjet kell hozni I Újra kénytelen vagyok a szép városi leányokhoz fordulni ós magyarázni nekik, hogy falun másként kötik az ilyen üz­letet, mint nálunk. Kegyetek kapnak szép rózsaszinü vagy kék ruhát — már a milyen a hajzatuk szine. Aztán a mama azt mondja, azaz nem mond semmit. Ke­gyetek maguktól is tudják hogy azért a kis ugrálásért nem volt érdemes a pa pának 200 forint előleget venni. Ellenben itt vannak ezek a fekete frakkos kenyér kereső masinák, kik zeneszó mellett, ki vágott ruhák láttára, elvesztik azt a cse­kélyke józaneszüket, amit talán még a bálra elhoztak. Ilyenkor a mama meg­elégedetten megy haza, mert kegyetek szerencsét csináltak. Falun nincs bál, hol muzsikaszóval ós kivágott ruhával terveznek a férfiak a közoktatásügyi kormánynál s azt a tan­erők fizetésjavitására fordítja. Megszavaztatott több ingatlan el adása, elfogadtatott lakbér iránti meg hosszabbítási kérvény; elutasittatott két pótadó elengedés iránti kérvény s nem talált pártolásra a hajdúk, kocsisok, ut­kaparók, tűzoltók drágasági pótlók iránti kórvényük sem. Olvastatott a miniszter leirata, mely szerint hajlandó Csabán hat osztályú elemi iskolát felállítani, úgyszintén a főispán átirata, hogy esetleg négy osz­tályú leányiskola létesítésétől sem zár­kózik el a közoktatásügyi kormány, de az iskolákat ne helyezze el a község bérházban, hanem emeljen épületet s a bérösszeget fordítsa a kölcsön törleszté­sére. Mindezekre a miniszter márczius l-ig határozott választ vár. K o r o s s y főjegyző az állami is­kola létesítését óhajtja, még pedig 4fiu, 4 leány osztályt s az ügy előkészítését a tanácsra kéri bízni. Dr. Zsilinszky Endre elfogadja azt, hogy a tanács készítse elő a kérdést, de figyelmébe ajánlja az idő rövidségét s most már kéri elvben kimondani a leányiskola felállítását is. Varságh Béla nem 4, hanem hat osztályú iskola felállítását kívánja s a közgyűlés a felszólalások szerint hatá­rozott. Csaba cselekvő és szenvedő vagyona után sajnálattal vétetett tudomásul, hogy Tarján Ernő segódmórnök állásáról lemondott. Ez állásra szintén pályazatot hirdetnek s ha kvalifikáczióval biró egyén nem pályázik, megválasztanak müegye temet végzett diploma nélkülit. Ezzel a közgyűlés befejezést nyert. Budapesti szenzáezió. A Gárdos bünpör. — Eredeti tudósításunk. — Nem a Sándor-utcza, hanem az Al­kotmány utczában folyt le a napokban az idegizgató szenzáezió. Az eset ez : Egy mérnök ráun a feleségére, a ki féltékenységével üldözi s szemet vet egy leányra, aki még neje életében biztosítja, hogy hozzámegy feleségül. Mellesleg a magát odaígért leány gazdag is. Ezek tehát az indiciumok, a melyek a királyi ügyészt oly kérlelhetetlenül arra sarkal­ják, hogy a mérnököt akasztófára ítél­tesse. Csakhogy a bünpör titokzatos s köz vetlen bizonyítékok teljesen hiányoznak. Előttem lépkedett be például Poros Krisztink, a méregkeverő és határozottan ellenszenves vádlott titkos ideálja és a hirtelen kövóredő, amúgy sem fiatal és ———* — i———•—— ellen merényletet. Ellenben itt még divat a leánynak befőttet készíteni, paradicso­mot, lekvárt főzni, vörös kidolgozott ke­zeivel dicsekedni. Kegyetek szellemes ötletekkel mulattatják udvarlóikat, ott bőséges vacsorákkal veszik be a férfiak szivét. Ami különben éppenséggel nem bizonyít a vidék ártatlansága, naivsága mellett, mindössze is csak annyit jelent, hogy ott kevesebb a gyomorkatarusos ember, mint nálunk. Irén kezei azonban egyelőre csupán saját mulatságukra voltak vörösök és nem volt kinek dicsekedni velük. Azért jelen­tette hát ki a mama leányának 18-ik születésnapján : Irénnek férjet kell hoznil A papa utána nézett a dolognak éa hozott is egy jelöltet. Irén mikor meg­látta, sírva futott le a kertbe és ott zo­kogott sokáig a nagy diófa alatt. Bizony, kedves városi kisasszonyok, Irón sírva szaladt le a kertbe. Mert a leányoknak, ha még ott a falun világtól és az önök elegáns gentleman udvarlói­tól elzárva élnek is, valami uton módon megsúgta a sátán, hoey sem a fiatal Kárpáthy, sem Monté Christo gróf nem jár duplatalpu borjubőr czipőben, és nem viselt piros alapon kékbabos nyakken­dőket. Irén keservesen sírt a nagy diófa alatt, de mert engedelmes jó leány volt, nem ellenkezett és menyasszonya lett a duplatalpu nyakkendős urnák Ne neves­senek szegény Irénen, gondoljanak arra a keserű érzésre, mikor három évig pa­zarolták legbájosabb mosolyutcat a fiatal előkelő ügyvédre ós végre egy szegény hivatalnoktól kellett elfogadni a jegy­gyűrűt. Irón tehát menyasszony lett. Es ér­zékenyebb lelkek ne rémüldözzenek, nam történt semmi tragédia, kivévén azt, hogy a varrónő Irén menyasszonyi ruháját ala­posan elrontotta. Egyébként a manyasz­szony beletörődött a dologba ós nem is érezte magát túlságosan boldogtalannak. Ha mégis néha-néha sírva fakadt, azt éppenséggel nem szép leány az ő lomha járásával nem teszi azt a benyomást, hogy ezért a szerelem démona gyilkossá avassa az imádót. Még Bourget se ilye nekért okoskodik a szerelmi gyilkosság eszeveszettsógeórt. Hozzájárul még, hogy Boros Krisztina vagyoni viszonyai sem olyanok, miként feltehető lenne, hogy az amúgy is jól szituált, negyed millióval rendelkező Gárdost a pénz-kapzsiság in gerelje hitvesgyilko-i cselekedetre. S mig az ember a lélektani rejtélyek között akar az ész tiszta látcsövével nézni, az epés, halálsápadt királyi ügyész, az ő megingathatlan véleményével üldözi a bűnöst, firtatja a méreggyüjtemény eredeti okát; egész sereg gyanús körülményt. A hallgató pedig, a ki belevonatott ebbe az ideg emésztő szenzációba (az ilyen ember pedig végtelenül szerencsés ebben az esetben), mert a tárgyaló te­rembe jegyet kapni szinte a mesével határos, magam is Genthon kir. al­ügyósz szívességének, kivel váradi új­ságíró koromban ismerkedtem meg, — köszönhetem a belépésre szerzett jogot, a közönség, mondom, lázasan figyel; megszűnik minden más gondolata, büv körbe jutott. Gárdos, morfium, betegágya­asszony, bűnös szerelem, igazság és ké­tely dúlják agyát. A levegő forró fs a Kratzmann üvegfestményein beszűrődő fény szinte bántja a szemet. A pesti újságok azt mondják, hogy a vádlott néha néha, minden különösebb ok nélkül sírni kezd. Ez tévedés. Köze­lében ültem a vádlottnak s mondhatom, ez a szerencsétlen, avagy gazember so hasem sirt. Csak olyan siró, kétségbe esett, az arcza a furcsa színes világi tás mellett. Védője Friedmann Ber­nát alatt, egy kis asztalka mellett ül s a fegyőr mellette. A fegyőrnek, nem mint a vidéki törvényszékeken szokott, nincs szuronyos fegyver a kezében, a kép tehát nem oly borzalmas. A vádlott. A vádlott határozottan ellenszenves. Ha az arezot vizsgálom, szivemben kész az Ítélet: hogy ő emésztette el az asz­szonyt. Az ő szerencséjére azonban, hogy nem a szív itél, hanem az ész. S aztán szerencsére nem a hallgatóság itél, ha­nem a bizonyítékok mérlegelésével a biró. A vádlott csodálatos éberséget tanusit. Védőjét maga látja el kérdő pontokkal s időnként fehér papirszeletkóket nyújt föl hozzá. Ha az, kivel kérlelhetetlen ha­láltusát viv, Baumgarten Izidor kir. inkább mükedvelésből tette. A leányok nem is éreznék magukat jól, ha néha­néha alaposan ki nem sirnák magukat, ez már az egészségükhöz tartozik. Irén ott ül a nagy diófa alatt ós szé­gyennel vallom be,azangollordra gondolt. Igenis a lordra, akivel tegnap ismerke dett meg egy ötkötetes regényb sn, melyet a papa hozott ki a szomszéd városka ka­szinójának kölc8önkönyvtárából. Talán nem is szép tőlem, ha elárulom, hogy Irén azonnal elfeledte ugy az ifjú Kár­páthy Ziltánt, mint a nemes Monte-Ohristó grófot az angol lord kedvóért. Mentségül hozom fel, hogy a lord a szokottnil is tumpább hangon beszélt ós oly előkelő fagyos nyugalommal járt ezen a sáros földtekén, hogy egy 18 éves leány szive, ki előkelő fiatalemberrel, esik a kölcsön­könyvtárak regényeiben találkozott, na:n maradhatott vele szemben közo nbös. Irón szerelmes volt a lordba és en gedte magát csókoltatni tüskis állú vő legénye által. Néha-néha azonban szük­ségesnek tartotta, hogy szánakozna nézzen végig vőlegényén: szegény jó e:nb jr, ha tudná, hogy szivem a másé! A vőlegény azonban jó ótvágygyal ette meg az Írón által főzött vacsorát H i egyedül maradt a papával, éktelenül káromkodott, hogy folyton esik az eső. holott a g iz 'álkodó embernek most nap fény kellene. A'- esküvő azonban az esős idő da­czára is megtörtónt. S a fiatal asszony, ki Itá 1 iáról álmodozott, egy másik szürke, poros falubi került. Irón asszony nem felejtett el semmit Nem, nem. Jó cselédei voltak és mind össze egyetlen leánya s igy ráért ábrán­dozni. Ha novellairás helyett az volna a feladatom, hogy a férjeknek jó tanács csal szolgáljak, akkor azt iraám, hogy iparkodjanak m- ntül rosszabb, ügyetle nebb, nyelvesebb szobaleányt fogadni az asszony mellé. Szakácsnét nem, mert még a sziv nyugalmánál is fontosabb a gyo­mor jóléte. De azt becsületszóra állitha ügyész nagy elmeéllel intéz hozzá kér­déseket, nyomban felel is olyan szaba­tosan, hogy szinte bámulatos. Ugy hang­jában, mint különösen taglejtóseiben sok a 8zinósie8ség és éppen azért ellenszenves. Vérbe futott szemei azt feltételezik, hogy nagy lelki tusát viv. Ez különben egé­szen természetes. En csak egyszerű néző vagyok ós az izgalom hatása közben el ernyülök. Mit szenved ez az ember, a kit a szörnyű vád súlya nyom és a ki az akasztáfa alól szeretne menekülni. Ha egy-egy mentő tanú vall, felszólal Baumgartenhez, a vád képviselőjéhez : — No, lássa 1 — Es mikor ez egy megvetést és elcsittitást parancsoló kéz­mozdulattal hallgatásra inti, a mellette ülő fegyverőrnek magyarázza ártatlansá­ságát, a ki bambán tekint maga elé ós bizonnyal azon jár a gondolata : váljon mikor lép ő az első osztályú fegyverőrök közzé ? A biróság. A gyönyörűen faragott elnöki pul­pituson ül a biróság, közepén a kopasz E ö r d ö g h András tárgyaló elnök. Kü­lönösen a jogászok dicsérik genialitását, melylyel ezt a nagy bünpört vezeti, Nagy tárgyi-merettel és bírói elfogulatlanság gal kutatja az igazságot. Ha ez a biró ság elitéli Gárdost, nem lehet kétségünk, hogy feleségét ő altatta el örökre a mor­fiummal. A vád és védelem. A vád kiváló kezekre bízatott, dr. Baumgarten Izidoréra. A napokra terjedő tárgyalás a sápadt embert ke­gyetlenül megviselte ; de azért nem lan­kadt lelki éberségében s a jól előkészí­tett védekezési módot az ő érdes, logi­kus kérdései zavarják. Mondjuk, az igaz­ságérzet szenvedélyével, egész becsvá gyát abban helyezi, hogy Gárdost az előre megfontolt hitvesgyilkosság bt'in­tetteben elitéltesse. Szótárában nem fog laluak helyet a szalonember finom szó­lás formái s a hogyan Gárdost megszó­lítja, világos érzékeltetése annak, hogy meggyőződése szerint, egy megrögzött gonosztevővel beszél. Ki ne ismerné, legalább hírből, Fried­mann Bernátot, az eszlári védőt. Az ujabb időben ketten, ő meg Eötvös Ká­roly osztoznak a Magyarországon felötlő világhírű pörökben. Friedmann közép termetű, galambősz férfiú, aránytalanul kicsiny fejjel, a melybe bámulatos sok ész szorult. A bizonyítási eljárás során tom, hogy amelyik asszonynak rossz, ügyetlen szobaleánya van, az nem ér ra idegen férfiak és szeretett hitvese között párhuzamot vonni. Mely párhuzam min­dig felette siralmas eredménynyel -szokott járni a férjekre nézve. Irén asszonynak kevés volt a dolga, sok a szabad ideje s igy ráért az ideálról elmélkedni, mialatt a férje a béresek, ko­csisok őseit hozta a kuionbüző szentek­kel nem ép^n tiszteletreméltó kapcso­latba. E retorikai miifaj, tudvalevőleg nem kivánja az ötösfeles jambust ós Irén asszony ilyenkor kétségbeesetten sóhaj­tott fel: nem, nem értheti meg az ón lel­kemet ez a férfi soha I Ez azonban nem zárta ki, hogy Irén a legjobö feleség ós anya legyen. Néha- most is szánalommal nezett végig férjén, de a fórj sokkal job­ban el va» foglalva a buza hanyatló ará­val, mintsem felesége szivügyi érdekel­hették volna. Az asszony folytonos boldogtalanság ban vérző szívvel egyre hizoti. Ugy. hogy mikor a férje egyszer felhozta Pestre, sokkal öregebbnek nézett ki, mint a milyen té tyleg volt Velők jött a leányuk Bella is, egy tizenöt éves nyurga gyerek. Irén asszony n !tn is vette észre, hogy sokan nézik a sovány ma^^s le ínyt,kin már na­gyon komikus volt a térdig érő fehér ru­ha. Irén asizony megmaradt annak, aki 18 éves korában volt, most is mohó kí­váncsisággal olvasta a kölcsönykönyvtári regényeket ós ábrándozott az életről, me­lyet a hazug, lelketlen regény irók oly szépnek festenek, A fórfiikrói, kik vagy tökéletes gentlemenek, vagy orgyilkosok, de sohasem foglalkoznak búzával, repezó­vel, béresekkel. Faradtan ültek egy vendéglő aszta Iánál. Irón asszony kimondh a tat lan meg­vetéssel nézte végig kedves férjét, ki épen most kiabált a hatodik pohár sör után. Valami különös ideges izgatottság fogta el. Szinte utálatosnak találta ezt az em­bert, kivel tizenhat hossm esztendőt töl­tött. Majd hirtelen láng öntötte el arczát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom