Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-01-16 / 5. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, január hó 16-án 5 ik szám. BEEESMEKYEI EOZLONT POLITIKAI és VEGYESTAKfALMÜ LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponji-utcza 891/. sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DJJ: Fgész éne 6 forint. - Fél évre 3 forint.- Negyed évre 1 fri 50 kr. Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilmszky-féle ház , ,, . , ... ...... . Í

3»ii> .71.(1. ír* a Kr hova a kuldemenyek és az előfizetési pénzek hi.va lap szellemi részét í leto kozlemenyeK küldendők, küldendők Klefizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidékén a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizeten d Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk ezáuiá;a elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Szemle. Sem a bel-, sem a külpolitikai életben nem emelkedik ki olyan esemény, mely a hírlapírói tollat egymagában lefoglalni tudná. Magyarország, fájdalom, testvériesen találkozik a franciákéval egyforma eseményekben s dúskál a botrányokban. Ausztria egysé gét drótozzák siker nélkül. Szerbiában az Obrenovics li'iz ismét inog, mert rettenetes udvari ármányokról vwnják le a leplet. De ez annyiszor visszatérő hír és semmi uj vonás nincs benne. A politikai láthítárou tehát nem tünedeznek föl ama fekete pontok, a melyekből az újság e helye merít; s társadalmi téren pedig egész szemétdombok illatoznak s hívják föl az uj Heracleet, hogy ez uj aug'as istállóját tisztítsa meg. A szemétdomb talán nem is irodalmi kifejezés ? És íme Kenedy Géza kiváló aesztetikus, mégis egyenesen disznóólnak mondja a mi társadalmi helyzetünket egy előkeli) fővárosi lap bau. A minthogy nincs is máskéni. Az a bécsi tehei-es leány, a kiból „Kelet királyné"-ját varázsolta a szédelgő orfeumi reklám, retttnetes a mi társadalmi életünkben. Magával sodor embereket, a kik tervszerüleg orvtámadást intéznek a becsület ellen, mely nehogy olyan foltot kapjon, a mely nem tisztitható, — pénzzel akar csittitani. De a számítás elhibázott. Az ifjú szerb királyt bizonyosan a kedves apja tanította ki, hogy egy kis botrány nem is árt a szerb királynak, itt van ő erre élő példának. Es nem fizetett a zsaroló kompániának a szerb udvar. Ellenben Bérczy kapitány összefogdossa Budapesten a bűnszövetséget, egy fölháborítóan gyülevész társaságot. Vau köztük újságíró, bérkocsis, podega-tulajdonos. Az ujságiró tagja volt a hírlap írók körének, a mely siet kiakolbo litani őt, meg még egy társát és bizony vau az újságoknak is okuk e két ur hallatlan dolgát takargatni. Társadalmi kérdt's a túltengés is a farsangi mulatozásokban és az a fényűzés, amelyet itt-ott erőn felül kifejtenek. De jabbára a falra való borsó hányás lenne ebben prédikálni, sok ember lejtője pedig a farsang fényűzése s az a kár, hogy akkor hint fejére hamut az illető, mikor a becs teleuségét kiáltják, vagy a katasztrófájának revolverlövése elhangzik. És még mennyi társadalmi kérdés van, melynek feszegetése éppen annyi sikerrel járna, mintha a nyavalya törők lábait körösi szentelt vízzel borogatnók. Az Icarus tehetetlenségének érzete fogja le a mi tollúnkat is. Minek erről írni? * Ausztria egységét foltozzák, ilrótozzák, Ám nem lehet. A nyelvi féltékenység apró darabkákra törte. E szétmálló darabokat Gautsch báró nak sem, senkinek nem lesz lehetséges egybeforrasztani. A cseh tartományban a németséget leszorítják. Prágában visszatartják a német katonatiszteknek szóló báli meghívókat. Mindenfelé túlzás, amely lehetetlenné teszi a békét. A prágai németek bálványa Wolff, aki túlzásaival lehetetlenné teszi a parlamentarismust. És Volffal érez a németség, a mérsékelt irány, nehogy politikailag leőröltessék, Volffal tart. Szerbiában Milán ex király hallatlan pazarlása olyan helyzet elé állítja ezt a szerencsétlen országot, hogy szinte belátliatlan. Milán lett a katonaság főparancsnoka és 16 millió frankot kapott a hadsereg czéljaira, melyekkel elszámolni nem tartozik. Micsoda gazdálkodás lesz mindebből, könnyű elképzelni, a ki tudia, hogy Milán több péuzt vertei papirospénzbeu, mint a mennyi a testi súlya, pedig az is tetemes. De Milán egyúttal azt akarja, hogy fia mindég az ő és ne Natália kezében maradjon. Mindez igen bizalmatlanná tette Sándor királyt, a ki anyját az imádásig szereti s azért a legrosszabbtól tartanak. A ki győzi, az maija. Vagy Sándor király záratja el atyját, vagy Milán a fiát. De a két dudás közmondása ismét valósulni fog. Parisban Zola levele eleveníti föl a Dreyfusz ügyet. Zola beleszólása felélesztése a kelevénynek, melynek ki kell fakadnia, hogy újra elhomályosítsa a franczia gloiret. Nálunk mindenesetre a legnagyobb esemény egy könyv megjelenése Egy könyvvé? — fogják kérdezni csodálkozva. Igen. Deák Ferenczről irta ezt a könyvet K ó n y í Manó s a lapok versengve dicsérik vezérczikkekben és egyebütt. Ez pedig ritka könyvvel történik meg. Csaba város közgyűlése. Igaz, hogy „szürke" volt a napirend és azért jöttek a városatyák oly gyér számban s azok k i őtt is ott szerepelt a vagyoni felelősséggel jaró: községi és árvapénzek mikénti elhelyezésének kérdése. Az előbbi években többen „fázlak" ennek megszavazásánál, most csak hárman akadtak, kik nemmel szavaztak, egy meg kiment a szavazáskor. Feltűnt az is, hogy Maczak bíró az elnöklést az albirónak engedte át, maga padig a képviselők között foglalt helyet s kérdezték is, mi nagyban töri fejét. Nem árulta el, csak kezével intett jelentőségteljesen, mígnem Jamina ujabb kérésénél beszédre állott fel s helyeslés között megnyugtatta Rolkó jegyzőt, hogy a tanács csak javát akarja neki is, meg a folyton kérvényező külvárosnak is. Csabára nézve két fontos kérdésnek az elí-ő belezető accordja hangzott el: állami elemi fiu és elemi leányiskola, továbbá a mechanikai szövőgyár létesítése. Hogy ez utóbbi megvalósítása mily nagy horderővel bir ugy a városra, mint a lakosságra, különösen a nők, leányok, szóval a háziipar foglalkoztatására, azt legközelebb ismertetni fogjuk Az előbbi kérdés nyélbeütését a tanácsra biüták, utóbbit egy bizottságra s csak az óhajtandó, hogy mindkét kérdésre lehető rövid alatt ne csak azt mondhassuk, gondoltunk egy nagyot ós merészet, de azt meg is valósítottuk. Tadanai albiró nyitotta meg a gyűlést s a rendszerinti havi jelentések, hogy az adóhátralék községi adóban 4999 frt 10 kr, az allamival 13 ezeren felüli, továbbá, hogy a pénztárak vizsgálatánál a k özpénztárrál készpénzben 11,895 frt, kötvényekben 525,181 frt találtatott, tudomásul szolgált. B e I i c z e y Rezső szólalt fel az adóháiráléknál s kérdezte, hogy a menynyiben most kerül kiosztásra az 56 ezer frtnyi körös kö csön, abból a hátrálékok apasztására lett-e intézkedve,? Gally adóügyi jegyző adta tudtul, hogy 7000 frton felüli összeg lett letiltva. A kórházban a mult évben 148 be, ,Békésmegy eiKözlöny "tárcá j f». A szarvasi „eset." — A lányok piknikjén. — Két hónapja készültem Szarvasra piknikbe. Már két héttel előbb bepakol tam. A kocsit is, a mely vasúti állomáshoz kivisz, két nappal előre megrendel'em (s a piknikbe én erkevt

jm legkésőbb. Lekésiem a vonatról és kocsin kellett megtenni a 32 kilometer utat Sz.-ig. Mikor elindultam, kellemes szélcsen des iüő volt, sütött a nap; de még felét sem tettem meg az útnak, midőn észak felől csipős, hideg szél keletkezett. Hét órai kocsikázás után végrd megérkeztem Szarvasra. Sietek a bálterembe és mindjárt az ajtónál találkozom egy bájos gyönyörű kis. leánynyal, a ki szeret keringőt (notabene : velem) tánczolni. Most, alig néz reám, a kezét sem nyújtja : — Jó e-tét Tamássy ur, nem találkozott az újságíróval ? — Nem, és egy kissé csodálkozva néztem tovalebbenő alakja után, mi köz ben egy édesen csengő hang szól hozzám. — Isten hozta Tamási, ismeri az újságírónkat ? Elámulva néztem reá. — Na, mit néz olyan furcsán? Cso dálom, hogy nem ismeri, no magát világlátottabb embernek gondoltam, azt hittem, hogy kissé ismerős az ujsagirók között, de látom csalódtam — sotthagyott Nem értettem a dolgot, de elhatá roztam, hogy nehogy az, a kivel talál kőzni fogok, ismét a faképnél hagyjon elhatároztam, hogy nagyon jó ismerőse leszek az újságírójuknak. Már is lebegett elém a kis szőke Böske (olyan, mint az angyal). Nem engedtem szóhoz : — Csókolom a kezeit, találkoztam az ujságirójokkal. — O maga drága, maga aranyos ember, igazán találkozott, hát hol van? Jöjjön, mutassa meg, de most még ne mutassa be, majd tánczközben, most csak igy akarom megismerni, hogy kedvében járhassak a vacsora alatt. Ak«rom. hogy jól erezze magat, ő a Budapesti Hírlapnak tudósítója s szeretném, ha ezen mu latságunkról jó referádát küldhetne be. Végig jártam vele a termet s árgus szemekkel néztem meg minden férfit, de újságírót egyikből sem tudtam kinézni. Már féltem, hogy a kis Böske észreveszi, hogy én csak ámítom ós ujabb hazug sághoz folyamodtam, azt mondván : — Nincsen a teremben az ujságiró; de várakozzék itt rám, fel fogom keresni, s módját ejtem, hogy megismerhesse. Lázas sietséggel kérdeztem minden jó ösmerősemet, hogy melyik a „Buda pesi Hirlap"-nak a tudósítója. Végre Szelid Ferkó barátom, egy sárga ruhás, nagy orrú emberre mutatva : — Ezt mondják annak — vigasztalt meg. Nagy lelki könnyebbséggel és diadal érzettel mutattam meg a felfedezett újság irót a Bözsikének Egy kis csalódást vet tem ugyan észre édes arczán, a mint az uj-ágirót megpillantotta, a minek bizo nyára a zsurnaliszta orra, vagy a sárga kabátja, a melyen néhány csintalan „fi^k" nyomai eleg feltűnően meglátszottak, de azért még mindég látható örömmel szaladt a leányokhoz és beujságolta az újságírót. Tíz perez alatt ismerte minden lány a sárga kabátost. Vacsoiához ültünk. Az újságírót már egészen elfelejtettem. Egy szőke és egy barna szépség közzé kerültem, a kiknek szellemes társaságában nagy pusztítást vittem véghez a százféle jobbnál-jobb ételekben. Már vége felé jártunk a lu kuilusi lakomának midőn a kis Böske félre szólít s elpanaszolja, hogv az uj ságirójukat valaki a sárga kabátja miatt a teremből kiutasította, a miközben nem valami dicsérőleg nyilatkozott arról, a ki ezt a hallatlan dolgot megmerészelte cselekedni. Kijelentette, hogy sohasem fog többet rám nézni, ha a rípor'erjöket elő nem kerítem. Ismerem B izsikét, tudom, hogy megtartja szavát. Siettem tehát kívánságának eleget tenni mert éreztem, hogy ha O nem néz rám többá, — vége a földiből dogságnak Mégis találtam az ón sárgámat a ká vébázban. Bemutatom magam. — Fuchsblumann Richárd, ujságiró vagyok — szólt ő és megszorította a kezemet. — Szíveskedjék kérem a lakásomra jönni, — mondám neki. Felállt, de rosszat sejtve, alig tett velem egy pár lépést, a kávéház ajtaján kiugrott. Kétségbeesve rohantam utánna és galléron ragadtam. Megmagyaráztam neki, hogy ón nem akarom bántani, tud tára adtam, hogy az előbbeni kiutasítás tévedés volt. Hogy itt olyan társaság van, a ki nagyon tiszteli a szellemi arisztokrácziit, kedveli az újságírókat, s hogy a kabátja tévedésbe ne hozzon valakit másodszor is, tisztelettel felajánlottam neki egy fekete kabátot. Legnagyobb örömömre engedett kérésemnek ós egy negyedóra múlva hálás pillantás volt jutalmam Bözsiketől az ujságirójok visszaszerzéséért. Bemutatnom azonban nem volt alkalmam, mert az újságírónak a történtek után, vagy nem volt kedve tánczolni, vagy nem is értett hozzá, vagy inkább a pezsgős palaczkokhoz húzódott, mint a leányokhoz. A minek aztán az lett a következménye, hogy az a nimbus, a melylyel eddig a leányok annyira körülvették, oszladozni kezdett, kivált mikor később az a hir pattant ki, mint a bomba, hogy ez az újságíró nem is „valóságos" ujságiró. Pozitív adatok érkeztek be, hogy Fuchsblumann ur sohasem volt ujságiró ós bőrben utazik. De már későn, akkor már minden rendező boldog volt, ha a budapesti zsurnalista az ő általa töltött pezsgőt itta ki. (Mondhatom, jól nyakalt a fiu s ugy evett, mint egy pelikán.) A leplezett urat aztán másodszor ia kivezették s ekkor végleg elvitte a feketekabátomat. A hölgyekkel aztán sokat ingerkedtünk. — Hát csak jól tartotta az újságíróját ? — Maga adott neki libamáj pástétomot. — Én, hogy pukkadjon ki tőle, mondotta a szarvasi „Madame sans gene." ... De titokban mi pukkadoztunk és bosszankodtunk. Pukkadoztunk az eset mulatságos voltán és bosszankodtunk a svihák nyeldeklőjén: ugyanis szertelen sok pezsgőt gurított le a torkán. Jóformán elitta a mi kompetencziánkat. No,de jutott azért nekünk is elég. Ez a szarvasi eset. Aesophus. Falusi regény. Irta: Laura. A vasút ott robogott el kertjük alatt ós Irén délutánonkint mindig ott ült a nagy diófa alatt. Nézte a robogó szörnyeteget, mely zakatolva halad ki a világba. A világba, melyről Ir nnek oly Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.