Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1898-05-15 / 39. szám
X XV. évfolyam . B.-Csaba, 1898. Vasárnap, m ájus hó 15-ón. 39-ik szám. béeésmegyeTközlöhy POLITIKAI es VEGYESTA RTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szam ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Elemi károk. Békésmegyében néhány év óta a pénzügyi adminisztráció olyan kéz ben van, mely ellen azt a vádat kovácsolni, hogy rideg finánc szempontok vezetik, — nem lehet. Elismeri nálunk minden tárgyiasan itélő ember, hogy a kincstár jogos érdekeinek megvédése mellett, ebben a specifikus vármegyében, hol a pénzügyi adminisztráczió §§-ok szerinti rideg alkalmazása a kedélyek elkeseritésére valósággal s folyton tápláló zsarátnok lett volna, — a méltányosság szemponjai dominálnak. E sorok irója, mióta alkalma van a közigazgatási bizottság működését megfigyelni, sokszor és örvendetesen tapasztalta, hogy a hol a pénzügyi törvények és szabályok nagy labirinthusából a fél javára meglehetett fogni a kivezetésre az Ariadné fonalat, — ezt a pénz ügyigazgatóság maga adta kézbe. Mindazonáltal a midöii ezért a következetesen tanúsított eljárásért nem késünk elismerésünkkel, Lukács\jk$z\o pénzügyminiszternek egy, a békésmegyei gazdákat is mélyen érdeklő körrendelete kiadása alkalmából, — nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a sok mezőgazdasági csapástól sújtott vármegye az elemi károk után jogosan várható adóleengedések terén, a pénzügyi adminisztráció legnagyobb igyekezete és méltányossága mellett is, — nem miuden vonalon nyert egyöntetű kielégítést. Konstatálnunk kell, hogy eunek a törvény és a pénzügyi szabályok szövevényes rendelkezései voltak az okai. Van igazság benne, habár nagyon triviális, hogy az adó, meg bélyegtörvényt, meg a szt.-háromság titkát nehéz kitanulni. Az adóügyekben annyi a törvény s még annyibb a pénzügyi szabály, hogy ennek rengetegében a törvénytudó is eltévelyedik. Hát még a tudatlan ? Fiuáncz szempontokra helyezkedik már az a meghatározás is, mely az elemi károk koustatálhatását vidékszerte általános elemi csapás esetére teszi. Mikor a törvényhozás ezt a törvényt alkotta, a magyar gazda nem ismerte pl. a hesseni legyet. Ennek, a gazdákat fenyegető' állatnak pedig az a kedves tulajdonsága, hogy nem ismeri a pénzügyi törvényeket és szabályokat, általános elemi csapásszerüen ritkán pusztít. Egy-egy gazdát tönkre tesz, aki nagy busau juuiusban fölszánthatja s ugaron hagyhatja földjét, de minden gazdát nem pusziit ki. Igy aztán nincs elemi csapás. És következéskép nincs adóleengedés. Mert adóleeugedés csak általános elemi csapás esetén vau. De mit használ az Péternek, hogy Pálnak termet;, ha neki niucs mit aratnia és azért mégis annyi adót fizet, mint Pál. Szerencsére — hogy ezt az abszurd szót megkoczkáztassuk — a hesszeni légy három év előtt oly mérvben pusztított Békésmegyében, hogy a pénzügyi adminisztrációnak, melyet amúgy is a méltányosság vezet, nem is kelletett valami nagy skrupulussal az elemi csapást az egész vonalon konstatálnia. Ez akkor rendjén volt, okos volt. Az emberek szive elhárította a keserűséget, de mégis biztosabb a törvény, mert a pénzügyi adminisztráció változik ; változhat az adóügyeket másodfokban kezelő bizottság fajsúlya is. Azért az elemi csapás idétlen distingciójáért, vagy helyes magyarázásáért föl kell az illetékes köröknek emelnie szavát. A tavalyi részleges aszály adócsökkentése körül folytatott eljárás tanulságai szintén igazolják, hogy valamelyes intézkedés e téreu szükséges. A másik, amiben most a miniszter a kisgazáák érdekében oly elismerő módon intézkedett, hogy t. i. a károk bejelentését egyszerűen bemondani is lehet a pénzügyi szabályokban járatlan kisgazdáknak, —• nagyon helyes rendelkezés. Háuyan nem részesültek a tavalyi részleges aszálynál, a hesseni légy pusztításaikor adóleengedésben, mert nem tudták, hogy időhöz kötött szabályszerű Írásbeli bejelentés szükséges ? Ez méltányos redelkezés s vegyék tudomásul a kisgazdák, de adja a magyarok Istene, hogy ne éljenek oele soha! Jó áldást, békességet! Rossz napokra pedig vegyük tudomásul a miniszter rendeletét, melyet itt lejebb egész terjedelmében ismertetünk : * E emi károk eseteiben, mint tudva van, hivatalból való eljárásnak nincs helyes az adót csakis szabályszerű Írásbeli bejeSzerkesztöségí: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. „BékésmegyeiKőzlönftárcája. A vámosiak bárója. — A kis városi történetekből. — Irta: Vértessy Arnold. Kis köpczös emberke volt, ócska, régóta divatból kiment szabású fekete ka bátban s olyan kalappal, a milyet talán huszonöt évvel ezelőtt hordtak, vagy ta-' Ián sohasem hordtak. Inkább látszott valami vén csizmadiának, mint magyar mágnásnak. De a vámosiak büszkék voltak rá s ha végig ment az utczán, összedugták a ftjükets fontoskodva mondták egymásnak : — A báró I Miniha nem ismerte volna apraja nagyja, az egész Vámos. DJ azért valahányszor meglátták az utczun, mindig igy szóltak maguk közt: — Ugyan hová megy a báró ? Pedig szt is tudták, hogy hová megy. Évek óta ludták már, pontosan, szabályosan. Reggel kilencz órától tizig a piaczon sétál s nézegeti a kövér libákat, kappanokat, csirkéket, a gyümölcsös kosarakat, melyekből oly csábítón kandikál ki a piros csert-snye, tz sranysnnü kajszin baraczk, a körte, az alma, aztán nagy halmokban a :öldség, kerek, kemény, ropogós kaposztafejek, hatalmas kalarábék, zöld bab, mely oly puhának látszott, mint a vaj. A báró sóvár pillantásokkal néze getett. végig mindent, szóba állt a kofákkal és a falusi asszonyokkal, megkérdezte, hogy adják a libát, a csirkét, a baraczkot, a vajat; de mar tudtak, hogy semmit sem vásárol, legfeljebb egy csomócska hónapos retket, a mit betakargat a zsebkendőjebe, ugy teszi a kabát üálulsó zsebébe. Tizenegy óra felé bemegy a czukrászhoz : — No, hogy van Rapcsák ? Bdjöttem magához egy kicsit. Minden nap igy megy ez s minden nap ugyanazt feleli Ripcsák czukrász. Köszöni alásan, csak megvan valahogy, ámbár az idő múlik, az ember öregszik, hát a méltóságos ur ? .— No, no, én is c ak megvolnék. — felel a méltóságos ur. Ő móltósága kérdezősködik a teinsasszonykáról a arra bejön a boltba a teinsasszonyka, kövér, már cseppet sem fiatal matróna. Legelső dolga, bogy az urát pirongatja : — Ejnye, meg sem kínálod a méltóságos báró urat? A czukrász ugyan már kinálta, de a méltóságos báró ur semmit sem foga dott el s a teinsaszonyka is hiába kínálja. Nagy erőltetésre, hogy „legalább az én kedvemért ezt az egyet," elvesz egy darabka almáslepéciyt — Nagyszerű, — dicséri az asszonynak, a ki az almáslepónyeket maga készíti;— felségss. Meg kellene aranyozni érte a kezét. De hiába kínálják, hogy hát tessék még egjst. no legalább még egyet; nagyon ritkán sikerül megetetni vele még egy másodikat. Félórai beszélgetés után menni készül s kotorász a zsebében. Fizetni akar. — No az volna szép, — támadnak reá a, czukrász is, meg a czukrásznó is. És erőnek erejével vissza kell dugnia zsebébe a pénzt. — De akkor nem jövök többé maguk-hoz, — zsómbel a báró. Másnap azonban mégis csak eljön. Harmincz óv óta jár már oda. Odajárt, mikor még a Rapcsák apósaé volt a bolt s oda fog járni, ha még él, mikor majd a Rapcsák fia veszi át az üzletet. Fél tizenkettőkor a plébániára ballagj hol rendesen ott marasztalják ebédre. Hiába tiltakozik, hogy nem maradhat. Néha próbál elszökni, de megcsípik a a plébános, a ki a jókedvű, vendégeskedni szerető házigazda, kitalálta a módját, hogy kell a méltóságos bárót ott tartani. Eldugják a kalapját. Az erőszaknak végre kénytelen engedni I ő méltósága s duzzogva leül az ebédhez. Da olyan szives házigazdára nem lehet sokáig haragudni s ő méltósága is kiengesztelődik. A plébánosnak finom borai vannak s szeret kocczintatni. — No, méltóságos uram, még ebből a visontaiból. Ebből a neszmólyiből. O méltósága azonban elhárítja: — Nem, édes papom, köszö nöm, már nem. Nagyon mértékletes ember, keveset eszik, mert Vámoson mindenfelé hívogatják ebédre, vacsorára, főkép ha vendég van valamelyik háznál, a mikor nagy dicsőségére szolgál az a háziúrnak, meg a háziasszonynak, hogy báró is ül azssztalnál. Néha a háziasszony erővel bedug a zsebébe egy csomó szalonczukorkát vagy szép narancsot. Azt haza viszi a könyvkötő gyermekeinek, a kinek a házában lakik. Ha a plébános vagy Borberekyék egy pár palaczk finom visontait vagy neszmólyi aszút küldenek, azzal mindig a könyvkötőnek kedveskedik. Az asszonynak virágot is hoz Borberekyék kertjéből, a legnagyobbik fiúnak pedig olvasni könyveket a kaszinóból. Az egész háznép szereti s ki nem eresztené onnan a világért sem, ámbár minden esztendőben el akar költözködni. — Azt a esufot már csak nem cselekszi rajtunk a méltóságos báró? — tiltakozik a könyvkötő. Aztán a felesége kezdi rá: — Hát itt hagyna méltóságos ur ezeket a szegény gyerekeket, a kik ugy szeretik ? A nagy kérésre a báró aztán megmarad, csak az az aggodalma, hogy nagyon fölszaporodik a házbér. — Hát hadd szaporodjék, annál jobb, felel a könyvkötő, a ki jómódú ember s nem szorult rá, hogy azért a két szo bácskáért ott hátul az udvarban pontosan megkapja a házbért. Ugy sem venné azt ki más. Vagy ha kivenné, ki tudja, miféle rongyos szemét náp. Mig igy az egész város tudja, Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. lentés alapján engedik el. A pénzügyminiszter kijelentette a napokban, hogy két megbízott által való szóbeli bejelentést is el lehet fogadni, de csakis a törvényes szabályokban járatlan s többnyire irástudatban kis gazdák érdekében, nincs azonban megokolva eme kedvezmény a nagyobb birtokosokkal és uradalmakkal szemben. Helytelen tehát, úgymond a miniszter, néhány pénzügyigazgatóságnak az az eljárása, hogy kisgazdák által előterjesztett bejelentések alapján nagyobb birtosokat, sőt uradalmakat is adóleengedósben részesítenek; mert egyrészről méltán elvárható a nagyobb birtokosoktól és szervezett tisztikarral rendelkező uradalmaktól, hogy önmaguk tegyenek Írásos bejelentést, másfelől föl sem tételezhető, hogy megbízott képviselőik gyanánt egyszerű földmívesek szerepeljenek. Meghagyta ezek folytán a miniszter, hogy a nagyobb birtokosoktól és uradalmaktól az elemi károk Írásbeli bejelentésót követeljék, ellenben a földmives osztályhoz tartozó kis birtokosok érdekében kiterjeszthetik a méltányosság legszélsőbb határáig a megbízás utján való kárbejelentések elfoga dását. Nagyobb birtokosokra ós uradal makra nézve ezt csak abban az esetben szabad elfogadni, ha okmányilagigazolva van, hogy a megbízottak határozott fölhatalmazást nj ertek az elemi kár bejelentésére. Gondolatok egy sir körül. Csaba, május 14. (r.) Még el sem hervadoztak a békési róm. kath. sírkert egy frissen hmhogy nála lakik a báró s becsülete van az egész városban. Délután öt óra felé a báró a kaszinóba megy. Akámilyen az idő, zúzmarás hideg vagy égető meleg, zivataros, S'.eles, esős, olyankor mindig láthatják a vámosiak, hogy igyekszik a kaszinó felé. Ott várja egy kis társaság, a leg előkelőbbek : az alispán, a polgármester, a törvényszéki elnök. Négyesbe leülnek tarokkozni s mindig az a vége, hogy a báró nyer egy pár hatost, néha egy forintot, kettőt is. — Bámulatos szerencséje van a méltóságos báró urnák, — fejezi ki nézetét a polgármester. A törvényszéki elnök, a ki finom gavallér, ugyanazon a nézeten van. Csak az alispán bakafántoskodik. Neki az a nézete, hogy szörnyű butául játszik a polgármester is, meg a törvényszéki elnök is. Hiszen ilyen játék mellett el kell veszteni az embernek, ha a legjobb kártyát kapja is a kezébe. Az ilyen partnerek nem érdemelnek egyebet, mint azt, hogy ágyúba töltsék őket s kilőjjék. Egyébre nem valók. — A ki még a huszonegyesót is oly könnyen elhagyja fogni, az menjen a pokolba. De a törvényszéki elnök s a polgármester tovább is csak ugy játszanak, azzal a gyöngéd, diszkrét kímélettel s hagyják nyerni ő méltóságát. Abból a néhány hatosból olykor-olykor elkölt ugyan ő méltósága kettőt, hármat, ha nincs meghiva sehová vacsorára, a mi ritkaság. Többet azonban nem költ; egy kis pörkölt vagy egy pár tormás virsli és egy pohár sör teljesen elég. Kínálgatják ugyan Bárdosy, Kékedy, Grosz, a szájas ügyvédek, a kik ott va csorálnak a sörcsarnokban : — Ide tessék telepedni közónk. S hozatnának neki vacsorát, bort, fi zetni akarnának érte; de a báró következetesen visszautasít minden afféle bizalmaskodást. Otthon berakja a pénzt egy skatulyába, melyben hajdan, valamikor huLapunk ma; számához egy iv melléklet ?au csatolva.
