Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-05-15 / 39. szám

tolt sirhalmára tett virágok, ki volna ke­gyetlen a szerető hitves szent fájdalmát megzavarni ? A hirlapirói toll, mely az egyén-, a köz- és a nemzetszerencsótlen­ség tanulságaira éhes, a mely eltekinteni kényszerül a kegyelet nemes érzelmétől és a köznek javára, az élő, az élet küz­delmeit taposó társadalom következtében emel szót, még akkor is, ha vele fájdal­mat okoz. Mi kergette a hosszufoku ármente­sitő társutat főmérnökét a halálba ? A túlzásig vitt hivatalnoki lelkiismeret, a közös czélok szolgájának ez a ritka fe­hér holiója. Tisztelettel kell megállanunk a frissen fölhantolt sir előtt: a hivatás ­nak halottja, egy nagy tragoedia talál ott az őrök álomban csöndes enyhületet. Azt mondják, azért lőtte magát agyon K i k i n d a y Caesar a szolgálati fegyverével, mert a beton-zsilip mun­kák nem sikerültek. Különös I Hát sike­rül e a közjaváért a becsületes törek­vésnek minden czélja?Az emberi alko­tás minden vonalán nincs e kitéve mun­kánk a szerencsének, a véletlennek, a pusztulásnak ós a kicsinylósnek ? Hiszen az kellene még, hogy mihelyt a közhi­vatalnok működése terén rávigyorog a balsiker ördöge, ez beleuszitson a halál karjaiba. Hiszen akkor a közhivatalnok megannyija biztos amerikai párbajt viv nagy ellenségével, a balsikerrel. Mert ki látott embert, kinek még az emberi mun kásság legjártabb utján is mindig posi­tiv sikerei voltak ós balsikere soha? El kezdve a hadvezető genialitástól, végezve az irodák számrovónál ügyesség, előre látás, sőt szerencse mellett is nem vol tak-e vesztett csatái ? Hiszen a szeren­cse is azért becses, mert oly ritka em­berhez tapad állandóan. Sohasem válasz­tottál megbízhatatlanabb barátot, mintha tisztán szerencsére támaszkodol. Miben hibázta el sorsát Kikinday ? Abban, hogy túlérzékeny volt közmun­kásságára. Az ő helyzetében a tisztviselő felelősség a dolog rendje szerint jól volt elhárítva az illetékes tényezőkre : a tár saságnak megvoltak a szokásos retortá­kon átment és a belvizek levezetésére vonatkozó tervei. Igaz, azokat Kikinday készítette. De nem mentek át a szoká­sos forumokon ? Átmentek. A terveket jóváhagyták. A jóváhagyással a balsi­ker esetén, a mi különben ebben az esetben meg konstatálva sincs, — a fe­lelősség áthárult mindazokra, kiknek a társaság ügyeinek szolgálatában, felelős­ség teljes szerep jutott. Mórt veszi tehát magára egy ember felelősségét? És ha már magára veszi, mint önbiráskodik ek­kora rettenetességgel ? Nincs kegyetle­nebb biró a lelkiismeretnél. Érzékeny lelkek soha se hallgassatok az ő, ebben a világban soha uralmon nem lévő drá­kói törvényeire. A vásárhelyi méregke­verők egész temetőt népesítettek be, né­hány garas temetési járulékért lekváros derelyében adogatták be a mérget és a legfelsőbb biroság még ezek elkövetőjót sem ítélte mind örökös rabságba : mig Békésen kerül egy ember, aki nem volt bűnös, a kinek csak az volt a fátuma, hogy a szerencse cserben hagyja mű­szaki számításainál és ő magát halálra itóli, megfut az élettől, itt hagy egy csoda­szép boldog feleséget, három édes gyer­meket, a kik szeretettel simultak felé az elváláskor s gügyögő ajkuk marasztotta: ez édes, marasztó szó: „Édes apánk." A morálnak mai dekadencziájában kiérti meg a Kikinday lelkének irtóza­tos harczát s végső elszánását ? * A tanulság pedig ez : szép a hiva­talnokilelkiismeret. Vajha általánoslenne minden országában a közmunkásságnak, melylyel emberek őt a kenyér, a hivatal] az ambiczió szempontjaiból szolgálják! De a túlérzékeny kedély, a lelkiismeret­nek tulsága már baj, az ilyen lelkiisme ret nyűg az illető életében és im revol­ver elé is állithatja, ki benne szenvedett. A lelkiismeretnek olyan túlzása, a mit a békési esetnél tapasztalunk, a jel­lem gyöngesógóből ered. A szaktudo­mányára büszke ember gyönge volt el­viselni egy balsiker esetén előállható te­kintély megcso.rbulást, olyasmi, mintha vesztett csata esetén a levert hadvezető,— serege láttára golyót röpit agyába. Csaba város közgyűlése. Nincs az a nyári zápor, ami szapo­rább legyen, mint a májusi közgyűlés. Megtörtént az a hallatlan dolog, hogy egy városatya sem beszélt, a közgyűlési tárgyak az orient-express gyorsaságával mentek keresztül a tanács javaslata sze­rint. Az újságnak sem lehet más föladata, mint ezzel a gyorsasággal végezni vele. A közgyűlés mindenekelőtt Sztra­k a György főszolgabíró elnöklete alatt tisztiszókkó alakult és hamarosan meg is ejtetett a jaminai jegyző választás. 27 szavazattal 3 ellenében, a mit Kor­csok János kapott, Kolpaszky László volt csorvási jegyző választatott meg. A szavazatok ezen aránya jelen­tette, hogy Kolpaszkynak, mint volt se­gédgyámnak szorgalmára, munkásságára élénken emlékeznek. Ezzel a rendes tárgysorozat kezdő­dött meg: Maczák L. György biró megnyit­ván a májusi rendes közgyűlést, előter jesztetnek a havi jelentések, melyek tu­domásul vétettek. K o r o s s y László előterjeszti a vár­megye főispánjának intézményét, mely­ben fölhívja a községet, hogy a keres­kedelmi miniszter meghívására a minisz­tériumban tartandó értekezletre, mely május 16-án délután 5 órakor less meg tartva, a Csabán létesítendő szövőgyár ügyében képviselőit kü^je el. A köz­gyűlés fölkéri az ezen ügyben már eljárt Zsilinszky Endre dr.. Rosenthal Ignácz, Korossy László ós Sailer Gyulát, hogy a minisztériumban tartandó anketten a várost képviseljék. A közgyűlés tudomásul vette, hogy a kereskedelmi miniszter a csaba-apácai vasút ópitósóre az ópitési engedélyt meg­adta. Kimondotta a közgyűlés, hogy ta karókmagtár létesítését viszonyai nem lóvén kívánatossá, az erre vonatkozó fel­hívást egyszerűen tudomásul vasziK. A közgyűlés megismerte és tudomá sul vette az ez évi utépíté-i programmot, melyet Korosy László olvasott fö'. Tudomásul vette a közgyü'ós D a r á n y i földmivelésügyi miniszter kö­szönő leiratát, hogy a megyei földmives iskolát létesíteni segített. Megbízták a mezőőröket néminemű vadőri szolgálatokkal. A község négy ingatlana házhelye kül eladottnak kimondatott. Ingatlan el­adásáról lévén szó, erről 30 nap múlva fognak határozni. Kimondotta a közgyűlés, hogy a csabai takarékpénztár rászszvénytársaság 400 frt kulturadományát a már egy Íz­ben adott 1000 frtos adományhoz tőké­sítik s czélját akkor jelölik meg, midőn az összeg nagyobbra megnő. A közgyűlés minden vita nélkül ma­gává tette a tanács azon javaslatát, hogy a^Rudolf gymnasium hatodik osztálya is a kifejlesztés stádiumához jutván, a város a százezer frt esedékes kamatát folyósítsa, igy további 1280 frt segélyt szavazott meg. Áchim János ós társai ó-temető ut czai lakosok 1000 frtot ajánlottak meg, ha utczájok kiköveztetik. A közgyűlés tudomásul veszi az ajánlatot akkora, mi­korra egy tervszerű s évek sorára készí­tendő kövezési programmot fog megál­lapítani. Csanádi János, Silberstein I. utóda, Schreyer József és Rosenthal Ignáczné lakbér ügyben a szerződések megköttet nek. Toman Györgyné kórházi ótelme­zőnek, május elsejétől tekintettel a drá­gaságra, betegek élelmezése adagonként 1 krral felemeltetett. — Békés község képviselőtestülete hét­főn tartott ülésében elhatározta, hogy a közigazgatás minden fórumát annyiszor megjárt bólmegyeri birtokot 20 holdas parcellákra felosztatja s e munkáilattal megbízta Széli István közs. mérnököt, kinek e munkáért 400 frt tiszteletdijat is megszavazott. A vármegye alispánja újból megke­reste a községet hogy a megyei földmives iskolánál alapítványt tegyen. Mezpy Lajos első jegyző igen részletesen és me­legen érvelt az alapítvány tevésemellett, a közgyűlés azonban nem osztotta néze­tét s újólag kimondotta, hogy alapítvány nem tesz. A községi cselédség részére azon­ban megszavazott 20—20 frt drágasági pótlékot a közgyűlés. A községi ügykezelésre vonatkozó szabályrendeletalkotása tárgyában a tör­vényhatósághoz felterjesztés intézését határozta még el. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A t. Házból. Budapest, május 14. (Saj. tud. táv.) Képviselőházban Major, Papp Géza, Po­lónyi szólottak a szövetkezetekről szóló javaslathoz. A spanyol-amerikai háború. Budapest, május 14. (Saját tud. táv.) Madridból telegrafálják : A kamarába érkezett, de hivatalosan meg nem erősí­tett hirek szerint a spanyol flotta meg­ütközött az amerikaival AZ amerikaiak visszaverettek. A kamara üléséa több képviselő in­terpellálta a kormányt, igaz-), hogy Portó-Rikót minap az amerikaiak minden előzetes értesítés nélkül bombázták ? A hadügyminiszter kijelenti : igaz s hogy ez valóságos vandalizmus. F (mentve. Budapest, május 14. (Saját tud. táv.) A monori hitvesgyilkost Berkest, kit az­zal vádoltak, hogy nejét revolverrel le­lőtte, felmentették. Vasárnap. Mondok egy abderai mesét. Direktor Joannes, rektor Balinthus, Josephus és a többi rektorok, továbbá magister Carolus összefogtak Abderában, hogy mulatságot heve­nyésznek Maya istenasszony hónapjában, a zöld­ben. Beatus nagy áldozárát, a ki egy személyben a felhőkavarodást tanulmányozó a nyáron át vi­cinális Konkoly Thegéje Abderának, küldöttségi­leg keresték meg, hogy a délebédi magnum ál­domásra, melyen hivatalosak lesznek Abdera cí­visei, ephorusai, presbyterei jő itókákat cseleked­jék az asztalra. Megállapodának egy forint 50 kros couvert-beu, kiránatott csirkében, sonkás tész­tában s mindazon földi jókban, melyeket Abdera szívesen lát a fehér asztalon. Továbbá a ligeti nagy asztallátó feltétlen bizalmat érdemlő önér­zetes módon kijelentette : — Profeszor urak ! Az én borom tőkén ter­mett. Olyan virágos kedvet pálántálok én ide, hogy tótágast fog állani tőle Abdera. Carolus, a magiszter megcsóválta a fejét. — Tót ágast ? Hallja, célzás nélkül volt ez mondva ? Denique a napi összejövetel megtartódott. Kijöttek a cívisek, az írástudók, meg a farizeusok is. Servác, Pongrác, Bonifác a három fagyo» szent előlegül kissé ingorkodott. A keszeghusú abderai skribler nagy tóga piretextában kebelezte magába a májas gombóc levest. Rá is szólt a ligeti Kon­koly Thege, a ki huszáros miatyánkkal vizsgálta a gyanús felhőzetet: — A havellokot még látni sem szeretem. Az Írástudó, meg a nyári Theatrum Banitza­kezétől származó tündéreire pislogott (a mik a kulissza elején terpeszkednek.) — Én meg ezeket nem ! Folyt a lakoma, fogvacogva, de jó adagolás­sal. Az első toasztot professzor Balinthus mon­dotta: ugy megcirógatta az abderai cívisek talpát az elismerés pávatollával, hogy Adalbertus, a szapora szájú ős-jogonc ezt mondotta mélázva: — Nem is hittem, hogy olyan derék emberek vagyunk mi abderaiak ! A második toaszt is igaz érdemnek szólt, maga a direktor mondotta el, majd professzor, Jozephus szórt egész majort dicséretekben az ephorusok és pesbyterekre. Es a civisek ? ephoiusok, pesbyterek ? Azok nem szóltak egy szemet sem. Szavukat sem lehetett venni. Telekosztolták magukat és ugy ültek helyükön, mint a jégbe hűtött palackok, aztán felkerekedének és eloldalogának. Abdera civisei hadat üzennek az örök bana­litásnak : ők nem szónokolnak. Hír szerint a legközelebbi zöldi murin egy másik banalitásnak üzennek hadat: nem fognak enni! (Ezt nem hisszük.) Abdera civisei jó üzletet csináltak : elfogad­ták a dicséretet és nem adták vissza. Hja Abde­rában az illemkérdéseket kutyába sem veszik. Jó lenne Abderának meghozatni közköltsé­gen egypár ilyen cimü könyvet : „Nem illik 1" Mert immár bizonyos, hogy nemcsak a papnak, hanem az abderai civisnek ia — holtig kell ta­nulnia. * Még egy mese. Ez már nem Abderából. Hanem Csabáról. Szendrey Cingi ezt irta a direktorának, Leszkaynak: Direktor ur, Édes ! Aranyjuezi napokat élünk. Nádassy, a ki Aradon olyan sovány volt, mint egy hering, dupla tokát eresztett, P e t h ő Júliának pedig föl keil mondanunk, mint F e k e t e Annának, szonöt évvel ezelőtt, czukrozott gyümölcs volt egy kucsóber kosarában. S eszébe jut az az este, mikor egy majálison egy szép fiatal leánynyal együtt fogyasztottak el annak a skatulyának a tartalmát, nagy nevetés ós sugdosás közt, megfelezve, egy darabot vett-a leány ma­gának, egyet a fiatal emberszájába dugott. Mert akkor még karcsú ifjú volt ő méltósága, nem ilyen megőszült, elhízott vén ember. Rég elmúlt idő, melyből csak ez az üres skatulya maradt emlékül, a miben most a pénzecskéjét tartogatja. Hej, ha akkor akarta volna, csak egy szót kellett volna szólnia s az a szép nagy emeletes ház a piaczon, meg a többi hozzávaló vagyon most Borbereky Imre helyett az övé lehetne. Most nem kuczo­rogna itt ebben a kis udvari szobában, hanem abban a fényes lakásban ülhetne, saját fogatán kocsikázhatna s a helyett, hogy Borbereky Imre hívja meg őt ebédre, ő hihatná meg Borberekyt. De egy vasárus leányát csak nem vehette el. Azt nem tehette. Tudta, hogy vannak mágnások a kik megcselekesznek effélét, de ő tisztán meg­őrizte családjának nevét, tisztán folt nélkül. Gyuszi szerelme. — Színházi kis história. — Gyuszi pénzt kapót hazuról, elment hát a színházba. Egyáltalán Gyuszi, ha pénze volt, mindig a színházba járt. Be­lehelyezkedett a szókébe ós nézte az elő­adást. A primadonna ma különösen ele móben volt, ahogy egynémely kritikusok irnák és Gyuszi teljes lélekkel ott csüggött a színpadon. Valóságos tapsolási düh szállotta meg, sőt a felvonás végén a lábaival tombola, kiáltozta: — Hogy volt 1 Meg akarta ismételtetni az egész fel­vonást. Az első felvonás végén konsta lálta, hogy szereti a primadonnát és hogy nélküle fityinget sem ér az élet. A má­sodik felvonás alatt aztán a kétség ördö­gei kezdték marcangolni. Hat törődik is egy primadonna egy jogaszgyerekkel. Hiszen majd éppen őt várják ott! Igen ha a gróf volna, vagy legalább milliomos. De igy ... eh, nem érdemes még be­szélni sem a dologról. A harmadik fel­vonás alatt azonban elhatározta, hogy semmiesetre sem hagyja a dolgot. Elvégre olvasott ő már külömb eseteket is. Aztán meg talán van szive, meg szeme a pri­madonnának ? Es ha van, akkor Gyuszi­nak bizonyára nem lehetnek kétségei... A haditervvel is készen volt hamar. Valóságos Kolumbus tojása az egész. Gyuszi oda fog állani a színház aj tájához előadas után. A primadonna amint kilép, okvetlenül belé fog ütődni. Gyuszi ekkor szeretetreméltó kétségbeeséssel fog mentegetődzeni. — Oh nagyságos kisasszonyom, ezer bocsánat, hogy kellemetlenséget okoztam kegyednek. — Nem tesz semmit, uram. — Ha őszinte akarnék lenni,ugy be kellene vallanom, hogy hazudott kétség­beesésem. Mert . . . mert boldog vagyok, hogy„ruhájának egyetlen fodra is érintett. O kacagni fog édes csilingeléssel : — Es ez boldoggá teszi önt? Gyuszi sóhajt. Milyen keservesen. — Hazudnám, ha azt mondanám, hogy igen. Az ón szerelmem nem ismer megakulvást ós ruhafodrokat, AZ én sze­relmem csak viszontszerelmet kór csak azzal lehet boldog. Ezenközben lassan lépegetve odaér­nek a primadonna lakásához. — Itt válnunk kell uram. Idehaza vagyok. — Válni . . . válni . . . Talán örök­re ... Ki tudja, lesz-e még ily jótékony véletlen, összehoz kegyeddel ? Talán el robog fogatában és nem veszi észre mel­lette gyalogló fakó imádóját. Elvegyülök a hullámzó, névtelen sokaságban, pillán tása közömbösen, fáradtan fog elsiklani rajtam és én boldogtalan leszek, szivem vérezni fog, mig kegyed . . . — Oh, hiszen fe.jöhet hozzám holnap meg mindennap. Szívesen latom. . . Eppj.1 ereszkedett alá a lüggöny, mikor imigyen kész volt a haditervvel. Gyorsan jutott a kijárathoz ós oda­támaszkodott az ajtófélfához. Legelőször egy kövér apaszinósz. verődött hozzá. A tyúkszemére is taposott, Gyuszi föl sem vette Azután etív csinos fruska jött ki vigan trillázva. Fekete haja fülére volt félig feszülve, egy kicsit kövóres volt a termete, hanem azért ennivalóan karcsú, kis fekete szemei pedig folyton ide-oda kacsintottak. Síinte szántszándékkal ütő­dött egy kicsit hozzá, Gyuszi pedig za varatlan kapott a kalapjához. — Pardon 1 — Ah, jó estét, maga az ? — En ? — Hát persze, hogy maga az a ma­ga. No jöjjön. Karon fogta és vitte. Gyuszi pedig ment ós pedig jól is érezte magát mel­lette. — No, hadd el, ne mutatkozz be Téged ugy foglak hívni: gróf, te meg ugy hivsz engem, hogy Terka. És tegez­zük egymást. No, gyere vacsorázni. — Hát mondja — azaz mondjad, művésznő vagy te is ? — En ? Hahaha! Hát persze. Az vagyok ón, művésznő. Tudod, ebben a darabban is pompás szerepem volt. En voltam az az apród, aki a hátsó kulisszá­nál állott az egész utolsó felvonás alatt. Tudod, jobb szerepet is megérdemelnék, például a Micijót, aki az első kulisszánál állo t. de hát a klik klik . . . aztán pro­tekcióm sincsen ... No itt vagyunk. Bementek és vacsoráztak. Azonkívül ittak s még bekocsikázták a fólvárost. Ál­talában véve Gyuszi mindvégig pompá­san mulatott és hajnalban, mikor a hó napos szobában lefeküdt alvásra, megelé­gedetten sóhajtott fel: — Hiába no 1 Ez a müvé-fznépsóg mind egyforma ! . . . Nagy Endre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom