Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-04-10 / 29. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, április hó 10-én. 29-ik szám. BEEESME6YEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztősége: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. | Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/. sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint.^- Félévre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 60 kr. | ^ J^Sl^^ti 1 j küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor I £ i v B-o^t,,! lehet, évnegyeden belül is. ! A hirdetési dij készpenzzel helyben fizetend Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. ! „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Húsvétra. Akár a boltíves templomba, a hol az örvendező szivek áradata a lialleluját énekli, akár a természet szabad templomába mégy el ma : lelked, melynek hivő és égfelé törő szárnyalását a darvinizmus tanai nyűgözik, meg fog telni a hitnek balzsamával és lélekbeli normaünnepé teszi a napot, mely ma im fölvirradott. A positiv tudományok, melyek minden tüneménynek okát fejtik, — az átlag embert igen köunyen atheistává formálják; szerencsére a positiv tudomány nem tud felelni azon kérdésekre : hogy hát az a kis atom, melyből a világ csodásan megnövekedett, kinek a kezemuukája ? Szerencsére, nem tud felelni s megnyugtatni ama borzalmas sors felől, mely a Nirvána karjaiban fogad, a ki önkényt dobja el magától az életet; hát a ki görcsösen kapaszkodik hozzá ? S mivel nem tud felelni, az emberi rövid élet nagy erkölcsi eletuézlelet fogad el : a siroutuli élet theoriáját, mely könnyűvé teszi a halált a földön Cicero maga mondja egy Helyt: Az életből mint vendégfogadóból távozom s dicső a nap, midőu elhagyva a tömeget s sárfészket, az égi lelkek társaságába fogok lépni. Cicero bölcs volt, de antik. Balta, a szelid poéta azonban moderu s a keresztény szellemnek hirdetője s im a nagy klaszikus mondását, mily klasszikus rövidségben szólaltatja meg : „siruuk, lelkünk bölcsője." És hiába, a hitetlenség nagy garázdálkodása, nem válik, nem válhatik naivví, ki hisz e keresztény életnézletben. A föltámadás nagy ünuepéu a természet jelképileg előttünk rejti föl a feltámadás nagy metamorfózisát. Az éltet varázsló nap fölcsalja az élettelen fákba a kolorit zöldjét, az aszott gyom élettől duzzad. Rügyek pattanóra ráznak, a tavasz ébredése és a feltámadás ünnepe szépen találkoznak. Ezt látjuk, amazt nem sejt jiik; egy német irónő fejezte ki magát erről kiválóan, mondván : „Hogy a halál után is éliiuk. hiszem, tudom: mily módon ? Bizounyára csodálatos, szellemi módon. S én itt a földön oly sok csodát látok, hogy még nagyobbakat hiszek amott." A természet maga is siet az emberi kételyek eloszlatásának támogatására, hanem a történelem lapjain is szilárd sorokban van bevésve a második bizonyíték : föltűnik a földszinéu egy nép, él, uralkodik, hanyatlik, ereieti alakjában élni megszűnik, beolvad más uépcsaládba, helyet enged más alakulásnak. A viszonyok változtával szabadságát, önállóságát veszti, de jő egy szerencsés véletlen és az elfojtott tüz lángra csap, éget és perzsel s mint a százados tölgy, ifjú hajtásokat ereszt, él tovább uj századig. Az elbukás, az ujraszületés processusa itt is, ott iá ismétlődik végnélküli egymásutánban. Es ezért van aztán, hogy a világösszes czivilizált népeinek ezer és ezer templomaiban megrendülnek a harangok százezrei s a természet újjászületésének napjaiban zengő nyelven hirdetik a föltámadást. Hiába kételkedés, lilába a positiv tudomány kétszer-kettője, hiába a tapasztalat, hogy a vér, hús, csont, mind porrá lesz a föld mélyében, — milliók ajka imxra nyílik, fohásza fölrepül az alkotóhoz s térdre hul az em ber a leguagyobb ember előtt, ki az egész emberiség üdvéért hordozta keresztjét. Feltámadott, hitünk igy hirdeti. Pedig a hit az égnek legszelídebb ajándéka. Boldog, aki bezárja a kételkedés kútfejét s hit által kormányozza gondolatait, reményeit. Húsvét, áhítatos szivek húsvétja. Köszöntünk ! Ünneplőidnek tiszta ünnepi érzéséhez minden jókat, gondtalan napot testi és lelki frissességet kívánunk. — A baptisták — elismert felekezet. Hir szerint a baptista felekezet elismert felekezet lesz Magyarországon. A magyar baptisiák szövetkezetének ideiglenes bizottsága még 1895 január 15 én átnvuiotta Wlassics valias- es k izok'atásüjyi miniszternek a hitvallást és az egyházi szerkezetet, melyre a miniszter hat iroz i tot is hozo t, azzal a kijelentéssel, hogy e felekezet hitdvei nem tartalmaznak olyast, ami a fönnálló á'lami törvények kel ellenkeznének, az egyházi szervezet azonbin némi'eg módosítandó. A baptis uk erre még a mult év május havábin benyújtották a módoltott szervezeti szabályzat', melyben a hiányokat pótolták. JeJenleg az üjvet az iga ;sagügvi minisztérium tárgyalja, honnan a belügvminisz tanúmhoz kerül, azután kimondják az elismerést. A b íptistáknak Magyarországon körülbelül 5000 tagja van. Az egész földon a tagok szam i m)gközeliti az öt milliót. A baptisták dogmatikailag az evreformá'u<okkal egyeznek, kivéve a ke. resztséget ós az egyházi fegyelmet. Csak azt keresztelik meg, aki önként kéri ós hitéről vallomást tesz, tehát a kis gyermekeket nem keresztelik. Egyházi szervezetük egymástól független hitközségek ben sarkal lik. A magyarországi 5000 baptista közül 4100 magyar, 300 német, 100 tót ós 500 román. Az Alföldön Szalont á n voltak uj szektának apostolai s különösen Békésen sikerült nagy számú hívekre szert tenni. A soeialismus tünetei az iskolában. Irta: Benka Gyula. Feltámadott! Kit megaláztak, megdicsőült, ki elhalóban volt, uj életre kelt 1 Rejtélyes, mély vonatkozási ünnepe a Húsvét a kerestyénségnek. Az eszme diadalát, az igaznak érvényesülését ünnepli most a hivők serege. Fölhangzik templomi közónekeinkben a vallásos meggyőződés: a zsarnoki erő szak által koporsóba zárt igazság kitör ós eget kór! Boldogok, a kik hisznek ! Boldogító erős hitre utal bennünket nemcsak társadalmi szervezetünk ?ok sajgó sebe. nemcsak nemzeti óletfejlődósünk -ok beegsége, hanem maga az iskolai élet h, hol az 'ifjúság öröklött hibáival 8

Va társadalomból áthozott fogyatkozá saival és gyarlóságaival napjainkban mind gyakrabban találkozhatni. Az igazakat segitő gondviselésben vetett hit nélkül alig is lehet megküzdenünk azon sok nehézséggel, mely ma egyéni, keresztyéni s netuzeti közművelődésünk ujat állja iskoláinkban. A köztapasz'alat eléggé meggyőz mindnyájunkat arról, hogy társadalmunk sok tekintetben beteg. Bókósvármegyénket sokszor emlegetik ugy, mint a soczialismus fészkét. Nem mondhatni, hogy e vád alaptalanul sújtaná megyénket, de alaptalan felfogás volna elhitetni ma gunkkal azt, hogy e soczialismu--, csak a legalsó néposztály rétegeit mérgezte mes\ Sok itt az elégedetlenség mindenBékésmegyeiKözlöny"tár Re sürget! Megfeszített Idvezitőnk ! Mikor eltemettek, A sírodra megpecsételt Nehéz követ tettek ; Őrizőket állitának Koporsódhoz . . . hiába ! Feltámadtál, hogy higyjenek Az Isten szent fiába'. Es azóta eltemettek Hányszor mélyebb sirba : Az emberi gonoszság lett Te szent tested sirja. Örizőid máglya, fegyver, Bakó, rabláncz lettenek ; S feltámadtál, hogy bízzanak Az elnyomott nemzetek. Megfeszített Idvezitőnk Ma is sírba fekszel. Feltámadott! — zengi szerte Ez ünnepi reggel. Nem ! — szivemben kiált egy szó : Ez nem húsvét reggele I Nem jött még el harmad napod, Csak nagypéntek éjjele. Az őrizők szentségtelen Dala veri fel az éjt, Hogy megcsalják az igazak Kebelében a reményt. De föltámadsz, hitünk mondja, Megérjük még ünneped'. Mert maradhat-e a sirban Az igazság s szeretet?! Tóth József. Bartókék. — „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta: Prigl Olga. Soha nem ünnepeltek napot ugy Bartóké k, mint mikor a fiók hazahozta a diplomáját, azt a szépen kirajzolt kutya>• bőrt, a nemzetiszin selyemzsinóron függő nagy záros pecséttel, a minővel csak a nemesi okkvelek, grófok, bárók cíimeres okiratai dicsekedhetnek. De ,mtg is küzködtek érte valamennyien. Elére raktak minden krajezárt, a mi a házhoz került, megspórolták a temérdek v-izsgadijt a lányok ruháján, a kik meglehetős kopottau jártak, pedig még hozzá szépek se voltak szegénykék. Hanem hogy jok, nagyon jók voltak, az a szemükből látszott, a szelíd, szürke szemükből. — Istenem, — sóhajtotta Bartókné hogy lefeküdt, s legnagyobbrészt az örömtől, az izgalomtól sehogysem tudott elaludni, — tán most már a lányokra is rákerül a sor, a szerencse, hiszen megérdemlik nagyon. Többre fog teini ezután. A télen bálba visszük őket, kell hogy ismerked jenek. Nem sokba kerül valami könnyű ruha, s aztán a Pali révén, no, hogy tánezos is fog akadni mindig. Mert praktikusnak kell lenni a mai világban, a nagy uri kisasszonyok sem átajjak keríteni a tánezosokat. Azon aludt el a szegény jó Bartókné, hogy mind a két leányát férjhez adta. Nem valami nagyon fényes pártiknak, csakhogy épen megélhettek gond nélkül, valahára . . . Takaros, gömbölyű menyecskék váltak belőlük, a szemük ragyogott, s az a kedves apró gödör ott volt az állukon, mint neki hajdan. Másnap aliggyőzött menekülniBartók Pali a temérdek csinosítástól, a mit a lányok müveitek vele, hogy a rendes konvenczionális viziteléseire indult. Még a kerítésen is utána néztek azok, s nagy összeölelkezve mentek vissza a házba. Jól elmúlt a dél, mire Pali hazakerült. El volt fáradva szegény, csakúgy lihegett belé, s a homlokáról törölgette az izzadságot. Pedig sok jó hirt hozott, itt is, ott is szívesen fogadiák. — Persze, — integetett rá az anyja, s a lányok is, kik a díványon körülülték. — No mit szólsz Csáki R diához ? — kérdezte az egyik. Ugy e hogy szépen fejlődött? Egyet vont a vállán a fiu — Pedig az épen hozzád illenék,— koczkáztatta m^g az anyja. Roppant jó összeköttetései vannak az anyjának, nagy urat csinálna belőled . . . A két leány ábrándosan nézett ki az ablakon s arra gondoltak, micsoda boldogság lesz az, ha majd ők tenek szó lithatják Csáki Rollát ! Ha a tulajdon kezeikkel simogathatják végig sok szép selyem ruháját, nózeg thetik a temérdek csipkés fehérnem-öjét. Dehogy is fognak rá irigykedni, a gondolitát is ellesik. Boldogan súgtak, búgtak össze, hogy később tenyleg észrevették Palin valami változást, ha Rollát szóba hoztak előtte. Szinte ráolvasták a nénjei, hogy csak ugyan szerelmes legyen belé. Találkozott vele sokszor, nagy házat vittek Csákiék, s Bartók hivatalos volt minden zsurjokra, estélyükre. Utóbb párszor ki is kocsikáztak együtt, a leány fess kis jucker fogatán. Rolla kemény kis kezében tartotta a gyeplőt, az arcza rózsásra pirult a friss levegőtől, s a férfi fejébe érezte szökni a vérét. Az ő arcza is nekitüzelt, s delejes zsibongás fulotta keresztül tagjait, hogy a leány karja, me lyen megfeszült a világos selyemblúz, véletlen a kabátjához dörzsölődött. Vagy Rolla lesz a feleségem, vagy senki más, gondolta aztán magában mindig többször, ós mindig gyakrabban, mig utóbb egyenesen megmondta azt a leánynak. Nevetett ez előbb, aztán csak elko molyodott hirtelen, s mintha a szeme fátyolos lett volna : — Nem bánom I — s odaadta a ke zót Bartóknak. Köröskörül figyelve hallgatott az ág, s az égen a lemenő nap rózsaszínre fes tette a bárány fellegeket . . . — Maga meg se gondolja, hogy milyen jó dolga lesz, mondogatta Pali a menyasszonyának. A tenyerükön fogják hordozni, az anyám is, valamennyien. Maga lesz a királvnő, tudja, és semmivel sem fog törődni Ugye hogy szeretni fogja őket, lássa azért, hogy ők olyan egyszerűek . . Szinte idegesen mondta a leány : — De hogy is tételezhet fel rólam mást . . Furcsa kis vonás ült a szája szögletébe s szinte csúnya volt egy pillanatra Arra gondolt, hogy milyen furcsa is lesz az, ha majd ő az utczán végig fog sétálni a sógornőivel, a kopott Bartók lányokkal, s ha majd csupa spórolásból a szegény jó mama a régi csíkos abroszukat teriti fel az előke'ő vendégeinek. Kaczagott, s e perezben szinte a vőlegénye is ügyetlennek tünt fel előtte, s szívesen elcserélte volna Kádár Gazsival, a ki uíyan semmi, de az anyja született báró kisasszony, s csupa, de csupa uri vér . . . — Mi baja magának? — kérdezte utóbb a vőlegénye, ki észrevette a leány arczán a vállozást. — Semmi, mondla a leány hidegen, s tényleg Kádár Gazsi felé fordult, a kit legyezni kezdett egy nagy pálmaiévellel. Bartók érezte, hogy arczába fut a vér, de csak legyőzte a felindulását. Moso lyogni próbált, s a leány kezét czirogat'a, azt a kis kemény, férfias kezét, a melylyel oly ügyes

pn tudta szorítani a gyep lőt azokon a kettesbe rendezett kocsikazásokon. Hanem azért nem jutott eszébe, hogy egy olyan erős kis kéz egyedül óhajtja tartani a gyeplőt ezután is mindenkor, ós mindenben, s hogy a szegény kis kopott sógornők a nagyon is jó édes mama, útban volnának a túlságos beczéygetóssel, igen . . . S négy asszony egy fészekben, huh 1 Rolla időnkint hangzatos mondásokat kezdett csitálni a korlátlan szabta ságról, emlegette az idegességét s ékes példákkal hozakodott elő a családi perpatvarokat illetőleg. A szegény Bartók csak hallgatott, hanem mind sűrűbben kezdett f -j Lapunk mai számához két iv melléklet van csatolva.