Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1898-01-09 / 3. szám
XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, január hó 9-én 3-ik szám. f •• BEIESME&TEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/« sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. hova lap szellemi részét illető közleményeit 8zam ara 8 k r' küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor _ lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jőnevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A szomszédban. % A szomszédban, Hódmezővás irhelyeu kinos esetek történnek. 01 van időközökben, a mint évek előtt Launer és Kroák kivégezték önmagukat, hogy elfussanak a megtorló igazságszolgáltatás elől: lőtte magát főbe Póka László kapitány, majd egy félóra múlva Grosztouyi rendőrségi fogainnzó. Miért ? Ha uálunk tisztviselő öngyilkosságra vetemedik, oka csak egy lehet: hűtlenül kezelte a közpénzt s a magáénak goudolta a mi a másé volt. Kétségkívül ennek oka az a legyöngült, laza erkölcsi felfogás, mely általán az emberek szivében a becsületről vagyon; kétségkívül, liogy a vajlágy emberek jellembeli megtévelyedése a büu lejtőjére sodor sok közhivatalnoko'., *'. beiknek a meggyaláztatás börtön^ ^oáuál a revolvergolyó kínálkozik csupán utolsó meutőszáll nak ; kétségkívül a túlfejlesztett életigények is sokakat eltérítenek a becsületesség útjáról és lassanként elaltatják az éber lelkiismeretet ; de mindezek mellett a hivatali sikkasztások nagy számát az elleuőrzés hatálytalansága idézi elő. Oh, állami közigazgatás, jöjjön el a te országod ! — kiáltják már ezért is sokan. A rendszer rossz és romlásba viszi az embereket, a kik nem is voltak rosszak, csak gyöngék, ingadozók, megtáutorodók és lelkiismereti éberségben betegek. Ott vau a m. kir. pósta, az adóhivatal sokkal nyomorultabbul fizetve, mint a milyen fizetésük a pályájok kezdetén álló Póka Lászlónak, Grosztouyiuuak lehettek. Miért hogy ott a hivatali sikkasztás úgyszólván ki vau zárva ? Vagy a vasúti személy teherpéuztáruál ? Ki hallott olt sikkasztásról, pedig mindezen péuzt forgató hivatalokban néha egy nap több pénzt szednek össze, mint Pókáék egész hivatali pályájok folyamán. Bizonnyal jó az elleuőrzés. Megtántorodni ott is lehet ; de csak egy napra. Évekig leplezetlenül sikkasztani emez állami hivatalokban képtelenség. Csak megtántorodni ; de elbukni nem lehet. A hatályos ellenőrzés áld 'sa ez a csábokuak kitett hivatalnokra és a közre. Községekben s a társulások egyéb helyein vannak elhintve a sikkasztásnak bacillusai. Nem hivatalnoki karának gyöngesége miatt, hanem azért, mert az elleuőrzés teljes hiánya, vagy semmis volta mellett a hivatalnokban lassanként elalszik a lelkiismeret és a kötelesség tudata. P ó k á r ó 1 azt írják, hogy hatalmas veudéggyüjtő volt háza tája s magának is költséges, uri paszsziói. Miből telt? Életében kérdőleg suttogták, hogy aligha nem titkos pénzforrásai vannak ; de ez az ellenőrzésre hivatott közeg szemét fel nem nyitotta. Mert nálunk csak akkor néznek, komoly vizsgálatokkal a közhivatali pénznaplókba, mikor az e'merült embernek vagy a börtön, vagy a revolver választása jut. Jól vau-e az így ? Nincs jóls a vásárhelyi eset egyre uagyobb kötelességre hivja mindazokat, akik az ellenőrzés tisztét végzik. A magunk háza előtt seprűnk. Éppen a vásárhelyi esetből kifolyólag jól elérkezettnek találjuk az időt, liogy Békés megye törvényhatósága most péuteken a községek pénzkezelési s ellenőrzési rendszerének szigorítására az elavult szabályzatot skartba tette s másikat, szigorúbbat határozott készíteni, A jó rendszer kétségkívül a dolgok jó intézésének föltétele. Azonban a legjobb rendszer is semmis, ha végrehajtása nem pontos, szigorú és következetes. Jóhiszeműség ne legyen, a hol ellenőrzés vau. így nem lesznek náluuk közállapoti kelevényeiuk, melyek felfakadnak, hogy ország-világ beszéljen felőle. A szomszéd botránya szolgáljon tanulságul, liogy a mit elhatároztunk, azt gyorsan valósítsuk is meg, nevezetesen a pénzkezelés körüli elleuőrzés szabatos körülírását és ez alapon az ellenőrzésnek minden vonalon való rendszeres gyakorlását. Békésmegye közgyűlése. Nagyon messzire kellene kutatni a megye történelmében és akkor is kérdés, akadnánk e olyan időre, midőn hónap elején, k ülönösen pedig pénteki napon tartott a vármegye törvényhatósága gyű lést. Ez izben a gyűlést az tette szüksó gessé, hogy a gyulai elmebeteg gyógyitó ház tervét Barta Mór, tervező főmérnök ekkorra ígérte elkészíteni, de a nagyszabású építkezés, a mint látszik, oly sok munkát igényel, hogy a terv e napra sem készült el s maradt elintézendőnek százhuszonnégy tárgy. Százhuszonnégy I Bizony az szép summa, ha itt próbálnának obstruálni, egy pár esztendeig csücsülhetnénk abban a szép teremben, melynek falairól biztatólag tekintenek le a vármegye porladó urainak arczképei. „Békésmegyei Közlöny "tárcáj a. J\ t. (megye) Házból. — Közgyűlési karczolat. — Az elmebeteg gyógyító házról olcsó vicczeket faiagni, nagyon aktuálisnak mutatkozott. Azt hitték ugyanis a tek. bizottsági tagok, hogy az elmebeteg épü leti tervek vitájába fognak ma beleőrülni. — De váljon, te'jes garantiát nyújt e az állam — szólt az uton egy pátres, — hogy az uj elmebeteg házba kellő számú betegeket fog tudni szállítani. — Óh, én ettől nem félek. Befogjuk mi azt népesíteni a magunk erejéből i s, — volt rá a válasz. Ilyen és hasonló hajnali álmos ötleteket termeltek a kupék, közbe közbe egy-egy gyomai aggályos voks kínálkozott paktumot kötni. Persze megkötötték a slmzt ée a gyomai remények rögtönösen párin felül állottak. A komlóba idegen zsongást hozott a megyegyülés közönsége, mintha a billiárd asztalok is kérdőjellé változtak volna ily kérdéseket vetettek föl. — Talán megint patika ügy van szőnyegen. Ámbátor az nem lehet. Erezném a — paprikás szagát. Cs. D e m k ó pedig sötét gondolatok között sétált el W e i s z Mór és társai előtt. Éppen a makrapipára akart gyújtani. De mérgesen csúsztatta a zsebébe. Eszébe jutott a monopólium, erről az akcisz, erről ? megyegyülés és haditerve kész volt: ki kell csinálni a megyén, hogy ne legyen olyan óriási a borfogyasztási adó. Csakhogy mint vigye szándékát keresztül. Van olyan alkotmányos érzéke, hogy tudta, miszerint a gyulai elmebeteg gyógyintézet ( nármegint) kérdésénél nem kombinálhatja össze a borfogyasztási adót. Ámbátor mért ne lehetne ? Iliszen meg bolondul az ember olyan nagy az akcisz. Ez az állapot pedig huz a themához. Hane.i, mégsem találta elégnek a kapcsolatot. Végig nézte a 124 tárgyat. A lóavató bizottság (az is iszik bort) választásánál lehetne talán eszméjét szó bahozni, aztán ott van a borellenőrzőbizottság ; de mégis ragyogva derült föl a sötét szeme : itt van a „«zőlővédelmi szabályrendelet", ennek staniol-papírosában jól fog festeni szellemének a kis csemetéje. Fel is állott hát, hogy a s;ő lővédelemnél kipanaszkodja magát. Ne a szőlőt védjük, hanem a honpolgárt a fogyasztási adó ellen. Szörnyűség az. Negyven krajczár iiterje a bornak. Nem boldog a magyar. Nincs lakzi, disznólor. Artézira vagyunk utalva. Hanem háládatlan a világ. Rendszerint nem érti meg a nagy eszméket Ezt sem értette meg. Sőt ingerkedtek is a jó öreggel. — Hát bácsi vesszőt adat a népnek ? Szégyelje magát. A felvilágosodás korában deresre húzatni. De már ez az ingerkedés kihozta sodrából. — Gyökeres vesszőt és pedig szőlőből akarok én a kormánytól a népnek ingyen, ámbátor az amolyat is megérdemelnék sokan . . . Különben a közgyűlésen olyan szorgos munka folyt, mint kukoricafosztáskor. Nem mondott mesét senki, hüvelyezték az aktákat a főpenna, meg a többi penna kazalba rakta a kész aktákat. Egyik oda is szólott a másikának : — Ma nem csépelünk üres szalmát. Végre is Konkoly Jenő könyörült meg ai újságírókon, ezeken a jó fiukon. Szegényeken látta a kétségbeesést. Mivel töltik meg az ujságukat? És tisztán emberbaráti ösztöne tört ki a sokszorosító gép beszerzése kérdésénél. — De már kérem, minek a szavazólapokra a megye emberét, gépjét, papirosát pazarlani? Minden választó írja föl a maga jelöltjeit a saját papirosára. Hiszen néha egész csomó kövön nyomott szavazólap cirkulál. A hírlaptudósító felsóhajtott: — Hej, azok a boldog idők 1 Leteltek, elmultak. Nincsenek izgatott választások. Már a megyegyülésről sincsen théma. Biz' Isten, még egy vitarendező bizottság segíthetne. Ámbátor talán jobb igy. Hiszen így és ilyenformán vagyunk mi Békés. És végre a magam ugarára viszszatérve, az újságíró a semmiről is tud irni (már olyat, a milyet) ha muszáj. —8. Önkéntes Balanyi. — B«szélyke — Irta : Zs. Zavaüszky Gizella. I. Együtt sétáltunk a szeszélyes Körös virágos partján: Ella, Giza ós ón. Ella (Kár, hogy egy legközelebb elhalt volt főispán emlékének áldozván, az ő arczképe megfestését ki nem mondotta a vármegye I De ezt bizonnyal pótolni is fogják.) Hanem a vármegye tüneményeden, gyorsun tud tárgyalni. Az előadók a szó ügető versenyét űzik, a gyors iró toll is kapitulál az ő előterjesztéseikre. Ha a kormánynak ilyen képviselőháza lenne, egyezerre elfogyna minden munka. A százhuszonnégy tárgyat egy napon letárgyalták. A végefeló nem is akadt felszólalás egy sem ós maga a zöld asztal mellett is ritkásan ültek a megye bizotttsági tagok. A közgyűlés legkiemelkedőbb mozzanata volt az elnöki megnyitó. Nálunk a megye termében, szerencsére, nem érvényesül pártpolitika. így minden hallgatót az ő hangulatában tárgyi szempontok vezetik. E fzempont pedig megengedte, legalább ebben az esetben, mint egy illustrálni akarván a helyzetet, hogy H a v i á r Dániel ós Veres József helyeslései kísérjék a megnyitó beszédet. Volt egy csomó megbízatás a megüresedett bizotts igokba, a közigazgatási bizottsági tagok választását most is élénk érdeklődés kísérte: de a legtöbb ügy a községeknek kisebb, nagyobb jelentőségű kérdése volt s valamennyi a községek óhajtása szerint megy végrehajtása felé. A közgyűlésről a következő tudósítást adjuk : A köztörvényhatósági tagok nem jelentek meg oly számban, mint máskor, mikor a közigazgatási bizottsági tagokat választották. Gyoma mutatkozott legnagyobb számban. Kilencz órakor nyitotta meg a közgyűlés Lukács György főispán a következő oagy figyelemmel hallgatott és többsv őrösén helyeselt beszéddel, melyben nagyvilági hölgy volt. A nyarat az Alföldön, a telet Budapesten töltötte. A kis Giza csaknem a nevetségességig naiv kis vidéki lányka, ki órákig elmereng nyitott ablaknál a zongora mellett, kinek minden boldogsága a termé szet. El tud sirni egy-egy megfagyott veréb esetén s viszont kimondhatatlan boldognak érzi magát, ha a kis madárkák tenyeréből edegölnek . . . . . . L'tünőfólben volt már a nap; a kis Perecz csacsogó habocskai milliárd vérszin sugarat lükröztettek vissza. Szeleczón felől hűvös szél kerekedett, mely mégjobban felborzolta a habokat, s aztán, mintha fürdós után aludni térne, meg pihent a suttogó bokrok tövén. Némán mentünk egymás mellett. Mindegyikünket magával ragadott a természet szép »ége, — a szürke alkonyfátyol, a vérszin sugarak, a csobogó habocskák, a suttogó szellő .... — Ugyan barátom szólt végre Ella — nem tud semmit B ilanyiról ? Balanyiról? — ismétlem, mint akit álmából riasztanak fel — azám, szegény Balanyi. Mióta elment katonának, híre sincsen. Eközben megszólal az Úrangyala ezüst csengése s mámoros rezgésbe hozta az üde esti léget Beértünk a városba. Ellát haza kisérték, s én egyedül maradtam a kis Gizával. Ne menjünk még haza Káray ur, valamit mondanók — de csak magának, mert,maga olyan őszinte jó ember. Édes Gizuska én még nem érdemlem, hogy ily szépen nyilatkozzék felőlem. Ami bennem nem olyan, mint a többi férfiúnál, az csak az a gyógyíthatatlan bánat, az a fájdalmas tudat, hogy amiért törekedtem, amit életem vég czéljául tűztem, az semmi — szétpattant buborék. Szerettem — de szerencsétlenül. — Ugye nagyon fáj a szive, ugye ? a