Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-12-25 / 103. szám

III. melléklet a Békésmegyei Közlöny decz. 25-iki 103. számához. — Beszélj apám! — Leányom, a titok felfedésének ideje, mely érthetetlenné tette egész ifjú életed, elérkezett. Keletkezését azon dolgokhói fogod megismerni, melyeket előtted most kifejtek. Ulrik bátyám Brandenburg nagy herczege. Atyánk halálos ágyán ugy rendelkezett, hogy ha Utóknak fia nem születnék: az örökség családomra száll, feltéve, hogy fiam nekem születik Az esetben, ha egyikünknek sem lenne fia, csak leánya, az örökösödés Ulrik leányát illeti, ha bebizonyul, hogy szeplőtelen ; ha nem, leányomé lesz az örökség, feltéve, hogy nevét mocsoktalanul megőrzendi. Mi, agg nőmmel tehát azon könyörögtünk, vajha fiúgyermekkel áldana meg az ég! de kérésünk hiábavaló volt. Te születtél s én kétségbe voltam esve. A hatalmas zsákmányt kisiklani láttam kezemből — a fényes álmot eltűnni! Pedig hogy el voltam telve reménynyel. Ulrik öt évet töltött már házasságban, s nem volt se fi-, se nőörököse. — Csak kitartás; — mondogattam — nincs minden elveszve 1 Mentő eszme lüvelt agyamba. Éjjel születtél. Az orvos, a dajka és hat szolgáló-aszszony tudta csak, hogy leány vagy. Egy óra múlva felakasztattam valamennyit. Másnap, mikor kihirdettettem, hogy fia született Klugensteinnak, örököse van a hatalmas Brandenburgnak, az egész báróság nem tudott hova lenni örömében. A titok jól meg lett őrizve. Anyádnak saját huga dajkált csecsemő korodban ; ezentúl nem tartottunk semmitől. — Mikor tiz éves voltál, Ulriknak is leánya született. Búba estünk, de biztunk a kanyaróban, az orvosokban vagy a gyermekek más természetes ellenségében. Azonban mindenben csalódtünk. A lány élt, a pokolra való ! és nőtt. De se baj. Bizton vagyunk. Mert haha ! nincs fiunk ? S nem a mi fiunk a jövendő herczeg? A mi kedves Konrádunk ugy-e bár? a kit huszonnyolez éves korodig — mert annyi vagy gyermekem — nőlétedre sohasem hívtak más néven, mint a mely egykor reád szállott 1 — Most aztán a kor reánehezedett bátyámra; mind egyre gyengül. S mivel az állami gondok elcsigázták, azt akarja, hogy menj hozzá, légy herczeg tényleg, ha mindjárt nem is névleg. Szolgáid készen vannak — az éjjel utazol. — S most jól figyelj. Emlékedbe véss minden szót. Van egy törvény, a mely oly régi, mint Németország ; e szerint ha a nagy herczegi székbe, csak egy percre is, valaha nő ülend, mielőtt a nép szeme láttára valósággal megkoronáztatott volna, annak meg kell halnia! Vigyázz tehát a szavamra. Mutass alázatosságot. Itéle teidet a miniszterelnöki székből hirdeted ki, mely a trón lábánál áll. Igy cselekedjél mindaddig, mig megkoronázva és biztosítva nem leszel Hogy leányvoltod valamikor kitudódjék, nem valószínű; mindamellett a bölcseségnek a tiszte, hogy amennyire lehet, elővigyázó legyen ebben az áruló földi létben. — Oh atyám ! ha már hazugság volt eddig életem, lehet-e az, hogy kijátszam jogaiból ártatlan unokatestvéremet? Kímélet, apám, kímélet gyermeked iránt ! Mit, szófogadatlan leány! Ez a jutalmam a dicső sorsért, melyet számodra teremtettem ? Atyám csontjaira, nyafogó érzelgéseid nincsenek kedvemre. Pakolj a herczegliez tüstént és vigyázz, akaratom teljesítsd I De hagyjuk a beszélgetést. Elég annyit tudnunk, hogy a szelíd lelkű leány kérései, esdeklései és könyei nem használtak semmit. A makacs vén Klugenstein bárót nem indította meg semmi. S végre is a leánynak nehéz szívvel kellett látnia, mint csukódnak be a kastély kapui mögötte ; neki pedig fegyveres vazallusok lovag sorától, s vitéz szolgahadtól környezve kell lovagolnia tova a sötétben. Az öreg báró, leánya távoztával néhány perczig szótlanul ült; ekkor oda fordult szomorú nejéhez: — Asszony, ugy látszik ügyünk jól sikerül Teljes három hónapja mióta a ravasz és csinos Detzin grófot ördögi útjára bátyám leányához Konstancziához elküldöttem. Ha felsül, veszély fenyeget; de ha sikerrel jár, semmi hatalom sem akadályozza meg leányunkat, hogy herczegnő ne legyen, még ha a balszerencse ugy végezne is, hogy herczeg ne legyen ! — Szivem telve van clősojtelmekkel; de azért még minden jóra fordulhat. — Csitt asszony ! hagyd a baglyokra a huhogást. Feküdj le, s álmodj Brandenburgról és a nagyságról! II. Fejezet. Ünnepély és könnyek. A föntebbi fejezetben előadott események után Itatod napra a brandenburgi herczegség fényes fővárosa katonai pompában "csillogott, s csupa zaj volt a hű érzelmű nép vigalmától, mikor Konrád, a fiatal trónörökös megérkezett. Az öreg herceg szive boldogságban úszott, mert Konrád csinos személyisége és kellemes magaviselete legott megnyerte szeretetét, A palota nagytermei zsúfolásig megteltek nemesekkel, a kik Konrádot kitűnő szívességgel fogadták ; előtte pedig oly ragyogónak és boldognak tetszett minden, hogy még félelme és szomorúsága is eltűnt, s enyhítő elégedettség váltotta fel. De a palota egyik félreeső termében egészen más természetű jelenet játszódott le. Az ablak előtt állott a herczeg egyetlen gyermeke, Konstancia. Szeme vörös és pöfi'edt volt, teie könynyel. Egyedül volt. Egyszerre csak sírásra fakadt ismét s megszólalt: — A gaz Detzin hát elment, elszökött az országból ! Elébb még nem tudtam elhinni, de hiába, nagyon igaz. És én ugy szerettem. Mertem szeretni, holott tudtam, hogy atyám, a herczeg sohasem adna liozzá. Szerettem, — de most már gyűlölöm ! Gyűlölöm lelkem mélyéből! Oh, mi lesz belőlem ? Végem, végem, végem ! Megkell őrülnöm 1 III. Fejezet. A mese bonyolódik. Néhány hónap zajlott le. Mindenki a fiatal Konrád kormányzatának dicséretét hirdette; dicsőitették bírói bölcseóségét, könyörületes ítélkezéseit, s szerénységét, melylyel magát magas hivatalában viselte. Az öreg herceg csakhamar mindent gondjaira bízott, maga pedig visszavonult, s büszke elégedettséggel hallgatta midőn örököse a ministerelnöki székből a korona végzéseit hozta. Bizonyosnak látszott, hogy ha valakit ugy szeretnek, dicsérnek és tisztelnek, mint Konrádot, az csak boldog lehet. De, különös, ő nem vala az. Nem, mert rémülettel vette észre hogy Konstáncia hercegnő szeretni kezdi! A világon minden néven nevezendő szeretet boldogító szerencse lett volna reá nézve, csak ez vészthozó. Azonfelül azt is látta, hogy az örvendező herczeg szintén észrevette leányának szenvedélyét, s már-már házasságról álmodozik. A hercegnő arcán ülő mélységes bú napról napra tűnni látszót; s napról napra sugárzóbb remény és vidámság ragyogott szemében. Sőt olykor-olykor röpke mosoly is jelent meg annyira bánatos arcán. Konrád megdöbbent. Keserűen átkozta magát, a miért ösztönének engedve, saját nemebeli társaságot keresett, mikor uj és idegen emberként a palotába került s a mikor szomorúságában olyan rokonszenv után vágyódott, a milyet csak nők adhatnak vagy érezhetnek. Ettől fogva kerülni kezdte unokahugát. De ezzel csak rontott a dolgon, mert nagyon természetes, minél jobban kerülte, annál inkább útjába tolakodott. Eleinte csudálkozott felette, később remegésbe hozta. A leány zaklatta, üldözte; mindenkor és mindenütt ráakadt, éjjel és nappal. Valami sajátszerű aggodalom látszott rajta. Bizonyosan valami titkának kellett lennie. Ez nem mehetett igy mindig. Egész világ beszélt róla. A herczeg megdöbbenéssel kezdte látni a dolgot. Szegény Konrád rettentő és irtózatos szorongatottságában olyan lett, mint a kisértet. Egy nap a hogy a képcsarnok mellett levő magános szobából kitámolygott, Konstáncia állott előtte s mindkét kezét megragadva, kiáltott fel: — Oh, miért kerülsz engem ? Mit tettem — mit szóltam, hogy nyájasságod, melylyel hozzám viseltettél, megvonod tőlem ? Konrád ugy-e nem vesz meg, szánalommal vagy egy gyötrődő sziv iránt"? Nem, nem állhatom tovább, hogy meg ne mondjam, mert megölne — szeretlek Konrád ! S most vess meg ha akarsz, de ezt megkellett mondanom ! Konrád elnémult. Konstancia habozott egy pillanatig, akkor, a hallgatást félremagyarázva, öröm gyúlt ki szemében s karját Konrád nyaka körül fonva szólt: — Te megengedsz ! te megengedsz ? Te képes vagy szeretni, te fogsz szeretni! Oh mondd mindenem, hogy fogsz, imádott Konrádom ! Konrád zokogásba tört ki. Beteges sápadság ömlött el arczán s remegett mint a nyárfa levél. Ekkor kétségbeesetten taszitá el a szegény leányt magátul és felkiáltott: — Nem tudod mit kérsz! Az soha, soha nem lehet! Evvel elfutott, mint a bűnös, ott hagyva a csudálattól elképedt hercegnőt. Konstancia, pillanat múlva görcsös zokogásba tört ki, mialatt szobájában Konrád is sírt, zokogott. Mindketten kétségbevoltak esve. Mindketten magok előtt látták a fenyegető megsemmisülést. Nem sokára Konstancia lassan felegyenesedett s távozott. — Ha rágondolok hogy akkor vetette meg szerelmemet, mikor kegyetlen szivét meglágyulni hittem ! Gyűlölöm ! Elrúgott magától — elrúgott ez az ember — mint a kutyát! IV. Fejezet. A rémitő kijelentés. Az idő mult. A hercegleány arcára újra kiült az állandó szomorúság. Mostanában sohasem voltak Konráddal együtt láthatók. Es a herceget ugy bántotta ez. Konrád azonban, néhány hét múlva viszszanyerte arcszínét is, régi vidám tekintetét is, s a kormányt tiszta, szilárdan megfontolt kötelességgel vezette tovább. Egyszerre csak különös suttogás kezdett hallatszani a palota körül. Majd hangosan beszélték, s terjedni kezdett. A városi pletyka is szájára vette. Mígnem bejárta az országot. S az eset, a miről suttogtak az volt, hogy : — Konstanciának gyermeke született! Mikor Klugenstein báró erről értesült, háromszor megforgatta feje fölött tollas sisakját., ujjongva. — Éljen soká Konrád herczeg I — mert ím, ezen naptól koronája biztos! Detzin jól eljárt küldetésében s ez a derék gazficzkó jutalmát elfogja nyerni ! iS az újságot terjesztette uton-utfélen, hogy negyvennyolezóra alatt minden lélek tánczolt, dobolt, dőzsölt, tüntetett és hirdette a nagy eseményt a báróságban és mindezt a büszke s boldog öreg Klugenstein költségén. V. Fejezet. A borzasztó szerencsétlenség. A vizsgálat megindult. A brandenburghi főméltóságok és bárók valamenynyien egybegyülekeztek a herczegi palota törvénytermében. A hol állni, vagy ülni lehetett, a hallgatóság egy helyet se hagyott üresen. Konrád bibor ós nyest öltözékében a miniszterelnöki széken ült, a másik oldalon az ország főbirái foglaltak helyet. Az öreg herczeg, miután szigorúan megparancsolta, hogy leánya ügyét részrehaj latlanul tárgyaljákmeg tört szívvel dőlt ágyába. Napjai meg voltak számlálva. Szegény Konrád, ugy esdeklett, mintha saját élete forgott volna szóban, hogy mentsék fel az unokatestvér bűne feletti ítélkezéstől, de nem használt. Az egész gyülekezetben az a sziv volt a legszomorúbb, mely a Konrád keblében dobogott. A legvidámabb pedig az atyjáé, mert a nélkül, hogy „Konrád" leánya tudta volna, az öreg Klugenstein báró is megérkezett s ott volt a családja szerencséjén ujjongó nemesek sorai között. Miután a heroldok a szükséges hirdetéseket s a többi előleges intézkedéseket megtették, megszólalt az ország tiszteletreméltó bírája : —• Fogoly, álljon elő I A szerencsétlen herczegnő felemelkedett s ott állt, fátyol nélkül a roppant sokaság előtt. Az országbíró pedig folytatta : — Nemes hölgy, ezen ország főbirái előtt ön ellen azon vád emeltete:t és lőn beigazolva, hogy Kegyelmességed szent házasságon kivül gyermeknek adott életet, melynek büntetése ősi törvények értelmében a halál, azon egyetlen eset kivételével, a melyet a mi jó urunk, Konrád uralkodó ^herczeg ő kegyelmessége ünnepélyes ítéletben azonnal értésére fog adni ; tehát figyeljen. Konrád vonakodva felemelte jogarát, de e pillanatban női szivét a diszöltöny alatt szánakozó fájdalom fogta el az elitélt fogoly láttára s könnyek gyűltek szemébe. Jlpen beszédre nyitá ajkát, midőn az országbíró hirtelen félbeszakitá: — Nem ott, kegyelmes ur, nem ott! Herczegi vérből származottak felett törvényes ítéletet mondani csak egyedül a herczegi trónról lehet! Borzalom szállta meg a szegény Konrád szivét; de megremegett a rémülettől ősz atyja vasábrázata is. Merné-e a koronázatlan ^Konrád megszentségteleníteni a trónt? És Konrád habozott, félelmében elsápadt. De megkellett tennie. Az álmélkodó tekintetek már mind rajta csüggöttek, melyeknek gyanakodóvá kelle lennie, mihely tovább is habozik. Fellépett a trónra. Most újólag felemelte az uralkodó pálezát és szólt: — Fogoly a fenségesen uralkodó Ulrik, brandenburghi herceg nevében, Én követem a reám háramló ünnepélyes kötelességet Figyelj a szómra. Az ország ősi törvénye értelmében, ha csak bűntársadat meg nem nevezed, s a hóhérnak ki nem szolgáltatod, kérlelhetetlenül megkell halnod. Ragadd meg az alkalmat, mentsd meg magad, mig módodban van. Nevezd meg gyermeked atyját! Ünnepélyes némaság szállotta meg a nagy törvényszéki termet, csend, oly mély, hogy az emberek szívok verését hallhatták Akkor a hercegnő lassan, gyűlölettől villogó szemmel oda fordult Konrádhoz, s ujjával egyenesen reá mutatva felelt: — Te vagy az! A feltartózhatatlan, remény nélkül vész rémítő érzete annyira megdermeszté Konrád szivét, mintha a halál fagyasztotta volna meg. Micsoda földi hatalom segíthetett volna rajta ! A vád megezáfolására női létét kellett volna felfednie, de koronázatlan nőnek a herczegi trónra ülni halál! Egy és ugyanazon pillanatban veszték el eszméletüket és rogytak öcsze, ő és zord öreg atyja. # Ezen borzalmas és eseménydús iái ténetnek többi részét nem fogja megtalálni az olvasó sem itt, sem más lapban, sem most, sem jövőben. Ugy ? a dolog, hogy hősömet (vagy liősnőmet) olyan furcsa szorult helyzetbe hoztam, hogy most már magam se tudom, hogy húzzam ki onnan ; annál fogva mosom is a kezem az egész dologtól és ráhagyom magára, találja meg a legjobb kiutat, vagy rekedjen ott. Azt hiszem, ilyen kis bajból könnyű lesz kievickélin, de biz arra nincs kilátás. IRODALOM. — Husz év igen szép idő egy lap életében. Húsz év elatt egész uj nemzedék nő fel ; politikai irányzatok támadnak s elbuknak annyi idő «latt. Annál szebb, ha egy lap támogat, diadalra segit politikai és társadalmi eszméket s hiven kitart mellettük. Jutalmat leli a közönség kitartó hüsé« gében. Ily lap a Pesti Hirlap, mely újévvel immár huszadik évfolyamát kezdi. Tántorithatlan hive volt mindiga szabadelvüségnek, lelkes terjesztője, a demokrate felfogásnak. Szép diadalokat ért meg, melyeknek kivívásban nem csekély része volt s elnyerte jutalmát : ma legelterjedtebb, legkedveltebb lapja Magyarországnak. — Persze bozzájárull ehliez az is, hogy minig hazánk legelsőrangu publicistáit és szépirodalmi iróit tudta megnyerni munkatársakul; annyi kedvezményben részesítette közönségét, mint egy más lap sem\Iost is — mint már évek óta — diszes kiálli tásu naptárt kap ajándékba minden előfizető s azonkivül havonkint naplójegyzésekre alkalmas fiizetkót. A Pesti Hirlap olvasni valót is legtöbbet ad valamennyi laptársa közt előfizetőinek ; naponkint 20 — ^4 oldalt, vasárnap és ünnepek alkalmával 32—40 oldalt. — A Pesti Hirlap előfizetési ára negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr., mely összeg a kiadóhivatalba küldendő, ahonnan mutatványszámokat is lehet kérni. A Regénycsarnok most Lesucur érdekfeszítő regényét „A legyőzhetetlen varázs" czimmél közli, melynek újévig megjelenő részét minden uj előfizető külön lenyomatban kapja meg. A Pesti Hirlap előfizetői kedvezményes áron rendelhetik meg a Párisi Divat czimü, diszes kiállítású, hetenkint megjelenő divatlapot, melynsk ára negyedévre 2 frt; de a Pesti Hírlappal együtt rendelve csak 1 frt, ugy hogy a Pesti Hirlap és Párisi Divat együtt negyedévre 4 frf 50 kr. (Kiadóhivatal : Budapest, V., váczi-körut 78. sz.)i — Szívesen ajánljuk olvasóink figyelmébe a Divat Szalont, a legdíszesebb magyar női újságot, mely a berlini nemzetközi kiállításon szerzett dicsőséget a magyar munkának, megszerezvén ugy kiállításának Ízléses pompájaval, mint dus és értékes tartalmával az arany érmet. A Divat Szalon, mely rendkívül terjedelmes tartalmával tulajdonképen három szaklapot pótol, — bőségesen foglalkozván nemcsak a divat kérdéseivel, hanem külön-külön a fehérneművel, kézimunkával és gyemek ruha-készítéssel, — abban a tekintetben is páratlanul áll, hngy teljes szépirodalmi közlönynyel szolgál olvasóinak. S e válogatott és érdekes tartalmú szépirodalmi lapot, melyet kitűnő magyar irók müvei és jeles fordítások tesznek becsessé, Szabóné Nogáll Janka szerkeszti, a Divat Szalon tehát abban a tekintetben is kiválik, hogy szerkesztését egy oly divatos és érdeme szerint megbecsült iró vezeti, kinek munkáit olvasó közönségünk any ira szereti, Szabóné személyesen intézi a szerkesztő postáját s a hölgyek egyenesen tőle kapnak jóságostaná csokat minden bizalmas kérdésben. Nincs női lap, mely jobban megfelelne annak a kötelességnek, hogy egy müveit, szorgalmas és takarékos asszony bizalmas tanácsadója és nemes szórakoztatója legyen. E meggyőződésünkből ajánljuk szives figyelmükbe, megjegyezvén, hogy a Divat Szalon egyszersmind a legolcsóbb női lap. Előfizetési ára : Egész évre : 6 frt. Félévre : 3 frt, Negyedévre: 1.50. Mutatványszámot kívánatra ingyen és bérmentve küld a Divat Szalon kiadóhivatala : Budapest, Gizella tér 1. sz. b'O AUAZDANilU — A jövő fedező állomások. A honvé delmi miniszter véglegesen jóváhagyta a Békésmegvében elhelyezendő ménáliomásokra vonatkozó javaslatot E -zerini Békésmegyeben 69 tenyészmén osztatik el és pedig: B -késen 9. Csabin 10. C-orváson 2, Endrődön 2. Gyulán 4, Gyomán 5, Kétegyházán 3, Körö-dad inv 2. K.-tárcsán 3, M Berénvben 4, Orosházán 5, Öcsödön 2, B Földvár 2, Szeghalmon 2 Szt.-Anráson 3 Tót Komlósoa 2, Ujki gyóson 3, Vé-iztőn 4 mén. Gabona árak. 3.-Csaba, deezember 24. Budapesti gaponapiaezunk irányzata üzlettelen, lanyha, csabai hetipiacunkon igen kevés kínálat volt a következő árak mellett: I ső rendű piros ó buza . 12-00—12.30 uj buza 110-1160 Tengeri nagyszemü. . . 4-60—4 70 „ c-inquanlin . . . 4.90—5 00 Budapest, deczember24. (Saj. tud. táv.) Készáru üzlettelen, válatozatlan. Tavaszbuza 11 93 —94 Szerkesztői üzenetek. I. M. (Berény.) Pécsett a közöshadsereg 52. ezrede állomásozik. Az elsőszámú ezred Troppaubaa (Sziléziában) van. A közöshadsereg ármádiája 102 ezredből áll. A 101-esek Fejértemplom é* Békés-Csabán, a 102-ősök Prágában vannak állomáson. V. J. (Békés.) A frank Franc/.iaországban, Belgiumban, Sweiczban és Bolíviában elfogadott a pénznem. A mi pén zünk szerint 97 fillér (48 ós fél kr.) A lira olasz pénz 47 és fél kr , a penny angol pénz 5 kr. a shiling hasonlóképen 60 kr., a pára törökpénz 27 ós lé 1 kr.