Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-12-25 / 103. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Szombat, deczember hó 25-én. 103-ik szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : j Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Appoi.yi utcza 891/

4 SZ. (Zzsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 foriut. — Negyed évre 1 frt 60 kr. 1 Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház h. va lap szellemi részét illető közlemények ia

y** arH hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor I küldendők. i lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevfi fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. ! „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Karácsony. Üd vüzlünk tégedetfenyőgalyas szép karácsony! Öröme a gyer aekeknek, megnyugvása a munkában megfáradt felnőtteknek, az emberiségindulatainak leszerelője és a békének, szeretetnek magvetője. Az a nagy öröm, melylyel az emberek ünnepi konvenczióidat minden föllázadás, sut általános öröm mel fogadják, jelenti azt, liogy az emberiség még mindég — és annyi aberracziók után is — az erkölcs alapján áll és az ideálok csak elhomályosultak, de el nem vesztek. Es igy van ez jól! Minden hajlékban, a csilláros, puha szőnyeges luxus otthonban és a tisztes szegénység nádfedeles lakóházaiban csak gyúljanak föl a karácsonyi fenyőágak gyertyái és a gyermeki sziv boldogsága lopja be az élet harczábau kérges szivbe a naiv örömet. Mert ugy vagyon, hogy az élet boldogságához is szükséges egy kis naiv elfogódás, másként a realizmus talaján a számító él telem sikerekhez juttathat, de megfoszt egy talizmántól, attól, mely szivedet elönti időnként, — éppen legjobbkor, mikor a harczban megfáradt, megelégedéssel és boldogsággal. Azért szeretünk téged karácsony, ki átlag a földön, a meddig kultuszod ér, a legtöbb boldogságod elhinted. Apró, naiv gyerekek tanítanak meg az élet legfőbb tantételére : hogy kis sikereknek örülai, kicsiny eredményekből a további harezra erőt meríteni, ebben áll a megelégedés, tehát a boldogság titka. Mennyiszer fogja tapasztalni a karácsony alatt minden olvasóm, hogy a gyermekszobábau átlag micsoda kis bazár-tárgyak, jelentéktelen dolgok hintették el a mesés boldogságot és varázsoltak elő olyan örömet, melynek láttára őszintén ta kid fel az emberben a vágy, gyermekké lehetni újra, hogy örülni tudjon ismét. Mi állja útját, hogy örülni tudjon ? Könnyen boldoggá tudna lenni az ember, csak akarnia kellene. Ezt klaszszikusan Goethe, a német poéta szólaltatja meg : )\z igazi boldogság a megelégedés, S a megelégedés az, melynek misem kevés. Mily nagy vagy, mily áhítatosan várt nap vagy te karácsony, hogy a gyermekek utján oktatod m^g a nagyokat, a legnagyobb életbölcsességre, megelégedni a kevéssel, örülni a kis sikernek, melyből a cselekvés-energiája táplálkozik, hogy nagyobb sikerekhez juttasson. És ha a szkepszis hirdeti, liogy az 'emberiség lejtőre jutott, nagy katasztrófák előtt áll, mert elhagyta az erkölcsi alapot és a darvinismus túlságosan elfogta a felvilágosodás önteltségében az embereket: ismét csak te reád mutatok szép fenyőgalyas karácsony, öröme a gyermekeknek, eny hülete a felnőtteknek, ragyogó ünnepe a humanismusnak ! Mig az emberiségnek olyan napjai lesznek, mint a mai, addig sirathatjátok talán a megtántorodott, a léhább erkölcsi életet, fölfogást, de nem kesereghettek az emberiség erkölcsi züllésén. Mindaddig bízni lehet az emberiség rendel tetésében, mig ünnepei lesznek. A l hétköznap a közöny salakjával, a lét ért való harcz patinájával bevonhat, de csak egy karácsonyi ünuepnek kell jönnie és a tiszta oltárokon, a családi élet kultuszában megtisztul az ember és redői, melyet az életgondok ekéje szántott, elsimulnak szépen. Meg ne báutsátok azért a karácsony kultuszát! Mert azokban az ajándékokban, melyeket összehordtatok, a boldogságuak még egy tényezője van. Eötvös József fejezi ki ezt a következőkben : „Az emberi szivnek boldogitóbb érzése nincs, mint boldogságot látni, melyuek alkotói mi vagyuuk !" Fenyőgalyas szép karácsony! Légy te továbbra szeretethiutője, boldogítója az emberiségnek. Ápolják kultuszodat minden időkben s legyen a te napod, mint eddig volt: a szerető szivek bizonyságtétele. Ünnepnapod pedig hozza el a szeretetet, a békét, azt a csendes örömet, melyet csak az otthon nyújthat, a világ csábos csillogása pedig sohasem. Legyen e nap sokáig emlékezetes, hogy az emlékek eleveuségével várhassuk az eljövendőt. Szeretetnek nagy üunepe ! hints sze retetet az emberek szivébe. Vond el a lelkektől a hétköznapit és ihlesd meg mindeneket a humanismus emez első napjának, u<gy üunepéuek megértésére. Boldog karácsonyi ünnepeket olvasóinknak ! V. L. Emlékezés. — A „Békésmegyei Közlöny" számára. — 1 rta: Dr. Lukács György. Ezernyolczszázkilenczvenkettő zord novemberén bukott a Szapáry kormány. Az úgynevezett egyházpolitika buktatta meg, az az egyházpolitika, a mely akkor még csak embrió volt, de terebélyes fává sarjadzott s ma árnyékában — hála Istennek — nagyobbára béke van. A Wekerle kormány egész energiával fogott az egyházpolitikai actíóba. A minisztertanács megállapította a nagy elvi alapokat, melyeken a reform létesítendő volt. A kiépítést, az egyes törvényjavaslatok elkészitéséta szakminiszterekre bizták. Az állami anyakönyvekről intézkedő törvényjavaslat elkészítése a belügyminiszter feladata lett. Az uj belügyminiszter akkor Hieronymi volt. Hieronymi [figyelme — hogyan, hogyan nem — csekélységemre is irányult. Es 1892. karácsonyát pár nappal megelőzőleg az állami anyakönyvekről rendelkező törvényjavaslat kidolgozásával megbízott. Evekig munkálkodtam, fáradtam ezen kérdésekben. A javaslatokból, abból is, melynek készítésénél jelentéktelen szolgálataim igénybe vétettek, nagy, nehéz, de örökké emlékezetes küzdelmek után törvények lettek. Majd elkövetkezett a törvények végrehajtásának ideje. Nem csekélyebb feladat, mint a megalkotás. A viszonyok összetalálkozása folytán ebből a munkából is kivehettem részemet. 3 Békésmegyei Közlöny

Mtárcáia. Olvasmányaimból. „Békétmegyei Közlöny" részére irta : Zsilinszky Mihály. Nehezebb egy könynyet letörülni, mint e z e r e t fakasztani. sas, magas röptében nem nézi a föld apró tárgyait ; aki az élet minden apróságán felakad, az bizonyosan nem szokott magas régiókban Járni. * Mit ér az igazság serpengője, ha senkisem helgez reá sulgt ? * rossz emberek olyanok, mint a lavina: esésükben minél többet akarnak magokkal rántani. * Jj barátság ostobaságot követ el néha, a szeretet gyakran, a gyűlölet mind ig. * Jlz irigység nevet ha mások boszszankodnak, — és bosszankodik, ha mások nevetnek. * szerencsének és a boldogságnak elválhatlan árnyéka — az irigység. Csak ha önerőnkből valamivé /el— emelkedtünk, akkor látjuk, milyen sok irigy Yan a világon. * M szabadságot csak akkor fogjuk látni e földön, ha az emberek egyet fognak érteni abban: m i a szabadság * Ha az Úristen a világteremtéséhez bizottságot hivott volna össze, akkor a világ még ma sem volna készen. Sok ember ugy emelkedik fel bizonyos magaslatra, mint a kéményseprő: sok piszkos, sötét lyukon át mászva — feketévé lesz. * J1 kinek nincsen ellensége, az nem érdemli meg, hogy b a r á t a i legyenek. * }\z ellenségnek nem hibáit, hanem erényeit I nem gyöngéit, hanem érderneit kell elismerni, — ha győzni akarunk rajta. * )\ki a világban nem találja helyét, meneküljön a Saját szivébe: ott a menedék- €5 yédje magát jó tettekkel. jó tettek majd imádkoznak 8 helyette! * Nincs kicsiny ember, aki a másikra nézve szükséges ne lenne. * Minden elmúlik! Ez a rossz a j ób a n, és ez a jó a rosszba n. Levelek egy tekintetes asszonyhoz. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — II. Tekintetes Asszony! Nem régiben azzal a szentenciával végeztem : teremtsetek sálon-életet, nyissátok meg a lányos házak ajtóit, hogy a komoly szándékú fiatal ember ne kénytelenitessék a báli csillár alól kiválasztani az élete párját. Tehát: szalon-életet'? — No maga, barátom — mondaná a tekintetes Asszony — szépen akarja regenerálni társadalmunkat. Míglen levele első részében a botor fényűzés ellen küzd : | az oi'vosszere még is az, hogy ezentúl nyíljanak meg a szalonok még többször. : Mintha az orvos ily tanácsot adna : mert egy pohár jegesviztől tüdőgyuladást kaptál, igyál még belőle két pohárral. Köszönjük a jó tanácsot, de be nem veszszük. Pedig el lehet azt fogadni. Nincs;n abban semmi ellentmondás, legfölebbamai ferde ízlés világításában látszik ilyennek. Ugyanis a középosztályok, ha szalonról van szó, minden átmenet nélkül a Tuilleriák palotájára, bajor Lajosnak starnbergi mesés villáira gondolnak, kettős üvegajtókkal, melyekben az arany dominál és mindenütt fejedelmi csillogás gyönyörködteti a szemet. A sálon ma egy nagy parkettes szobát jelent, tapétával, a falon eredeti festményekkel, selyem, bársony garnitúrák, japáni motívumokkal, csodás tarkaság, mely mégis mint a dissonans akkord a maga összeségében lágy harmóniába olvad. Hja, de én nem ezt a szalont akarom megnyitni. Ezt is, a kiktől ilyen telik, de a kiknek a takarója nem ér idáig, ne vágyakozzanak a miiipari ízlés fejlett és drága fokára. Nem tehetek róla és „fenn az ernyő nincsen kas" idejében felidézem az udvarházak nagy asszonyainak háztartását. Azoknak is volt egy féltett, igen gondosan, rendben tartott szobájok, melyet a vendégek számára tartogattak. Ennek a vendégszobának csak egyetlen ékessége volt: a tisztaság. Bizony, még a tekintetes Aszszony kedves papája is fekete bőrdivánról ereszkedett féltérdre, mikor a kedves mamájának (az akkori romantikus tempók szabályaihoz képest) megLapunk oiai számához három iv melléklet van csatolva. vallotta, hogy : szereti. A falakat a „Hon derű' jutaimi melléklete, a helikoni ünnepély megörökítése díszítette Egyébként pedig vakító fehérek voltak a falak, mint az alabrastrom-szobor. Ezek a szalonok nem vendégszobák dédelgetett nenyuljliozzámjai, mint a mostani szalonok, melyekbe, főleg a mi kövezeteinkről, félve lép be az ember és tudatában van, hogy a házi úrnő távoztakor készen lesz a kritikával : — Ennek az urnák nem leszek többé itthon. Csak nem tétetem tönkre szőnyegeimet. De a mily keresetlenséget tüntetett föl a bútorzat, oly tiszta nyiltszivüség fogadta a jövevényt. Ma éppen megfordítva. Ma egy nagy társadalmi hazugságra vagyunk berendezve, melynek többékevésbé meghódol mindenki, t. i. többnek akar látszani, mint a mennyi. A modern áradat Békésmegye társadalmát is nyaldossa, de mint Magyarország egyes vidékeinek is iierője, mondhatom, az urhatnámság sokkal jobban mutatkozik másutt. Ebben előljár Sáros, a svihákok klasszikus földje. Talán emlékezni fog, hiszen a tekintetes Aszzony is jelen volt, mikor Bánó Józsi bácsi, a mult cikluson Csaba országgyűlési képviselője, a sárosi urhatnámságról azt a jellemzően szomorú, de egyúttal kaczagtató esetet mesélte. — Tönkre ment a sárosi gentry. Ott ez a maleur majd mindenkivel megtörténik. Valami utmesteri állást szereztek neki és évek teltek el a szegénység unalmas szürkeségében. Egyszerre nem sejtett örökség szakad az útmester úrra: hatvanezer forint. Persze legsürgősebb