Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám
1897-12-23 / 102. szám
XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, deezember hó 23-án. 102-ik szám. ¥ BEEESMEE EOZLONT POLITIKAI es VEG YESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményeK küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint.— Negyed évre 1 frt 50 kr. tayes szam »ra 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A parlamenti helyzet. A karácsonyi ünnep minden jelek szerint meghozza a békét. Igy karácsony táján a legobstrukciósabb függetlenségieket megszelídíti a Treiga Dci hangulata. A Jézuskát váró apróságok naiv öröme odahaza az ö lelküket is megihleti a békességre, az ünnepre és nem szitják oly fanyar atccal a Bánfty-buktatás tüzét, mert im E n d r e y Gyula, H e n t a 11 e r Lajos, meg az Ugronisták szándékaiból nyilvánvalóvá vált eddig, hogy nem is annyira kiilöu vámterület kell nekik, mint Bánffy megbuktatása. De a személyes harcra szervezkedő tábor kicsiny sikere alig remélhető. Tény pedig az, hogy Szilágyi Dezső közbenjárásával tett módosítások megnyerték Justh Gyulát, Győry Eleket, magát Kossuth Ferenczet is a kompromisszumnak, a minthogy a függetlenségi párt, a mit nyiltau bevallott, azt a legteljesebb módon elérte. Mert mit h ;rdetett a függetlenségi párt ? Azt, hogy ő a külön vámterületet, mint sarkalatos programmját keresztül akarja vinui, hanem, nehogy az országot rízkódtatásoknak tegye ki, időt hagy a kormánynak. A Szilágyi Dezsőféle módosítások szerint a második provizoriumos törvényben a következők foglaltatnak : „Utasittatik a kormány, hogy arra az esetre, ha a fonnebb említett egyezményekre vonatkozó javaslatok legkésőbb 1898. évi május hónap l-ig a monarkia ket állama törvényhozásai elé nem terjesztethetnének, a jegybank-ügynek, nemkülönben a jelen töivény 1. §-ában ideiglenesen szabályozott többi kérdéseknek, ez utóbbiaknak az 186^. évi XII. t.-czikk 68-ik §-ábau fönntartott jog alapján leendő állandó szabályozása iránt (vagyis az azt jelenti, hogy a 68. §-ban fönntartott jog szerint külön gazdasági terület alapján leendő szabályozásra tisztán kifejezve : az önálló vámterületre jogunk van. A szerk.) javaslatokat terjesszen elő, még pedig oly Időben, bogy ez ez a szabályozás még 1898. évi deezember hó 31-ike előtt törvényerőre emelhető legyen." Elérték tehát, a mit bizonyos tekintetekből a kormány opportunus szempontból nem akart a provizoriumos törvénybe felvenni, hogy azt nyíltan kötelező erővel törvénybe iktatták, S miután emberi számítás szerint lehetetlen elképzelni, hogy május elsejéig Ausztriával alkotmányosan meglehessen csinálni a kiegyezést: nolens-volens meg kell csináluuuk az önálló vámterületet és jegybankot. Azértmondjuk, akarva, nem akarva, mert előttünk nagyon súlyos éppen a gazdasági stúdiumokban legtartalmasabb politikusok aggálya, hogy az önálló vámterület nagy nemzeti rázkódtatásokra fog vezetni, igy mint elkerülhetetlent fogadjuk aggódással, de mégis azzal a reményuyel, hogy közös monarchia alatt lévő országok nem üzenik meg a gazdasági háborút és az elv megmentése mellett megfogják találni azon minimális vámtételeket, melyek mellett a külföldi versenyt kibírjuk. Lukács László pénzügyminisztert a király kiilön kihallgatáson fogadta. Beavatott források adják hirül, hogy a miniszter a Szilágyi Dezső-féle módosításokhoz kérte a korona beleegyezését. Az Ugronék lapj a, a Magyarország szerint, szó sincs arról, hogy a csupán stilárus módosításokért a függetlenségi párt kompromisszumot kössön. Am ezeket a hiteket sem szabad készpénzül venni, mert tudvalevőleg Ugronéknak, a kik Bánffy t akkor szeretnék látni, mikor a hátuk közepét, — nem lenne jó karácsonyuk, ha Bánffy még ebből a csávából is kime nekülne Az ország azonban nem azt nézi, hogy ki fogja a kormány gyeplőjét, csak jól fogja. Nem az tölti el lázas érdeklődéssel : Bánffy-e vagy más, hanem micsoda veszély lenne abból, ha a monarchia egysége összeesnék és mi aláhuluáuk a Balkán államok nívójáig « a Moszkovita birodalom csak azt nézné, mikor egyen meg reggelire ? Csaba város közgyűléséből. — Mérnök,birtoknyilvántartó ésirnok választás. — Hélfőn rendkívüli képviselőtestületi közgyűlésre hivtak egybe : néhány tiszti állási*i kelletett választani, a mi azt jelenii, bogy a képviselői e-i illeti lagok nagy része együtt volt. választás nem volt izgalmas ; ha ilyen bizonyos lenne a Derby-dij győztesse, mint a maguk dolguk felől azok, a kiket a közgyűlésen megválasztottak, akkor a turfnak semmi izgalma nem lenne többé. Szerencsére azonban az alkotmányos mérkőzések se mindig ilyan izgalomnélküliek. A képviselőtestületi közgyűlés megnyílván, a járási fősiolgf: biró S ztr a k a G örgy azt tisztiszékkó alakította s lud tul adta, hogy némely tiszti állások be töltése vár a közgyűlésre. A kandidáló bizottság a ugyancsak a bizalmi férfiak ajánlatra Varságh Béla, Kiiment György és Lepény Pál lettek. Mindenekelőtt betöltésre került az ujjonnan szervezett másod mérnöki állas, melyre Tarján Ernő, okleveles mérnök pályázott.Beadta pályázatát Bor• ó s János hódmezővásárhelyi, az ipartanoda egy teli tanfolyamát végzett technológus ir, a ki a törvényszerű képesitéBsel nem birván, számításba sem jöhetett. Egyhangulagsnagy 1 e 1kedéssel Tarján Ernő' választották meg, kinek ambiczióját széles körben ismervén, biztosan föltehető, hogy a város benne kiváló tisztviselőt nyert. Követkesett a birtoknyilvántart ó i állás betöltése. Sz trak a György elnöklő főszolgabíró abban a sorrendben, a mint a pályázók időrendben beadták az állás elnyeréseért kérvényeiket, a kö vetkezők neveit olvasta föl : L a u b e Vendel csőri s. jegyző, K o t o r á n János szegedi irnok, Hilf Lajos kalatyi a. jegyző, S e b e 8 i Imre helyette? birtok nyilvántartó (teljeníes,) Vangyel Géza oroszlámosi s. jegyző, M a t u s k a János gályái s. jegyző. A képviselőtestület egyhangúlag S a b e s í Imrét valasztotta meg nyilvánítóvá, ki ez állást közmegelégedésre hosszabb idő óta helyettesként betöltötte. Az írnoki állásra pályáztak: K e s j á r Béla, érettségit telt ügyvédsegéd, Boczkó Pál, nyu?. tanitó, Kaján Lijos décsi, Porubszky Vladinar trencséni, F e rg e 1 e c z Dezső gömöri, P e t r i n Zoltán szarvasi, ez állásra megfelelő képesité: s-el biró fiatal emberek. Miután Boczkó tanitó kérvényéhez okmányait nem mellékelte, a pílyazatból kizárták. A képviselőtestűlet két jelölt Kesjár és Porubszky nevét is hangoztatván, szavazat rendeltetett Kesjár Béla 13 ós Porubszky Vladimar 18 szayazatot nyervén, utóbbit 5 szótöbbséggel írnokká választotta. SebesiésPorubszkya hivatali esküt nyomban letettek. A tisztiszék ülése ezzel az elnök éltetésével végt-t ért. , 5BékésmegyeiKözlöny ,'tárcá|a. Boszorkány Gyulán — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Destrigis vero, quae non sunt, nulla questio fiat. Egy évezred mult el azóta, a mióta korának legtisztább agyú fejedelme, Kálmán király törvénybe igtatta azt, hogy „boszorkányokról, minthogy nincsenek, szó se legyen." A bölcs király törvénybe igtatta, de mert a törvény sohasem jöhet ellenkezésbe a közérzülettel anél kül. hogy sorsa megdöntve ne lenne — épen azért e törvény is csak e korát meghaladó fejedelem agyának disze, de nem egyszersmind uralkodó eszme és irány lett. A későbbi évszázadok boszorkány pörei (lásd Jurisic* erim) szomorú tanúbizonyságai annak, ho^y a legvitézebb, leghatalmasabb államfők sem tudták magukat a közfelfogás alól emancipalni. Alig száz éve mult annak, 1738 ban történt, hogy Szegeden hat boszorkánymestert és hét boszorkányt, közöttük a 82 éves városi főbírót, megégettek s ezt követő leg Nagy Károlyban 1745 ben két aszszonyt raktak máglyára bübájosság gya nuja miatt. A'/óta - büszkén hirdetjük mi —haladta világ. A göz ereje behatolt mindenhova, földeritette az ösmeretlen világokat, megszázszorozta az emberi izom erőt, hogy romba döntsön minden torlaszt, mi a művelődésnek útjában áll s a gőzgépen tova rohanó ember kezében ott lobog a villanyláklya, bevilágítva a mérhetlen űrt, a földet, tengereket s a természet titkos alkotásait. Eltűnt a sötétség, mindenütt világosság, szemkápráztató fény. Nincs többé emberfeletti. Jön a mechanikus, védőjével kiemeli, a chemicus feloldja szereivel, a mithematicus kiszámítja s a logicus gondolkozó fejével felírja az eredményt. Eít hirdetjük, de ezt nem érezzük, tmrt nem igaz. Addig,-mig az ember oly húsból és vérből lesz alkotva s oly agy ós sziv kormái yozza s oly parányi méretekben mozog, mint a minőnek évezredek óta teremtve van, addig erőlködése a mindenséggel szemben lehet nemes, de hasztalan fáradozás Tudása szük körre korlátolt s mihelyt elér a tudás határára rögtön előtérbe lép a félelem, a sejtés, a vergődés, egy ösmeretlen világ, egy ö<meretlen hitalom erejével szemben Ső', mit mutat a jelen idők históriája azt, hogy e tul felvilágosodott század társadalmának erénye összeül, spritista tár sulatokat alkot, szellemeket idéz, bübájosságokat gyakorol. Persze a', emberi tudás védői és az emberi tudás hatalmának védői gúnyosan azt hirdetik, hogy ezek olyanok, mint az ópiumevők, kik nek más örömöt nem nyújt, mint az örü letes méreg, mert ezek túlfeszített s meg petyhüdt idegeit mis már szórakoztatni nem tudja, mintáz, a mi természetfeletti, mint a mi nevetséges. En nem osztom ezek nézetét. Mert, mint a hogy a világ mi den népe, a melyeket tenger és hegyek választanak el egymástól, nem ösmerve epymást, nem érintkezve az előtt egy massal, mégis mind imád egy a végtelen messzeségben rejlő ösmeretlen hatal mas erőt, épen ugy, mert nem fogja kézzeJosíhatólagmegösmerni a hatalmas erőt, félni fog ós hinni fogja e hatalmai erőnek általa meg nem értett okokkal való ós nem mindennapi megnyilvánulásait. Szóval addig, mig a természetben lesz oly jelenség, melynek okát az agy meg nem magyarazza, addig az ember, az úgynevezett természetfeletti dolgokban mindig hinni fog. AZ 1897. deezember 14-ike, csütörtök óta lázban van Gyulán a nagy román város rés?,. E nber-ember hátán tolong ki kapával, ki ólmos bottal lafustélyozni a boszorkányt, a mely nem átalja háborgatni özv. Kováesné asszonynak becsületes portáját. A házak kapuit, az e város réstben lakók oste alkonyat táján erős zárral lakatolják el s mindenütt ott hever keresztben a boszorkáuyok rémes ellensége — a czirok seprű. Innen-onnan tömjén füst terjeng az utczára hirdetve, hogy a királyok által a megváltónak vitt ajándékot égetik el, messzetartandó a sátánt s szeretőjét, a seprűn lovagoló boszorkányt. De nemcsak a külváros lesi lázas kíváncsisággal a boszorkányt üldöző rendőrség működését s várja aggódó figyelemmel az eredményt, hanem a belváros urai hosszú sorokban vonulnak ki a boszorkány tanyára, a melyet rendőrség s az önkényt a'akult polgárság vesz körül. Ozv. Kováesné háza épen olyan bogár hátú ház, mint akár melyik, a me lyet az ember ellesve a fecskétől, az Alföldön sárból oda tapaszt a sárhoz. A zöld zsalus ablakok körül fakuló iringó, meg rikitó papir rózsák bukkannak ki, jelentve, hogy eladó lány van a telken. Belül a tornyosra vetett ágy, festett falóczák, a falakon tányér, szótár, kalendárium s Miksa emszár főbs lövetését ábrázoló nyomat. Éppen alatta zsucsorgatj i magát könnyező szemekkel Kováesné, szégyenkező fejbólintással fogadva a sűrűn érkező érdeklődő publicum kíváncsi látogatását. — Na Kováesné, mi a törvény parancsából vagyunk itt. Mondj i el mi történik a maga házánál ? — Hát, tekintetes főkapitány uram, nagy búbánat szakadt az én fejemre. Gyötrő irigységgel bűbájos boszorkány ereje vett meg. Nézzen széjjel, tekintetes ur, három nap óta minden cserép fazekam a földhöz, ajtóhoz, falhoz vágja a szellem. Bezárluk belölről a konyhaajtót, kikutattunk mindent s alig léptünk be a szobába, a káposztáskíd felemelkedik s borzasztó döngéssel vágódik neki az ajtónak. — Hát hiszi ezt maga Kováesné ? — Hogyne, tekintetes ur, hallgassa tovább. Tegnap a vejem, leányom meg én leülünk ebédelni. Amint hozzáakarok nyúlni a tányérhoz, fele nelkedik, levágódik a szoba közepére, utánna pár pillanat múlva három más tányér ugrik fel s szalad ki a konyhába, ahol nekimegy a falnak, összetörik. Nézze, főkapitány Lapunk mai számához egy fél iv melléklet van csatolva.
