Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-11-07 / 89. szám

Nem leh it az ! Es Csak midőn a me­gyéről illetékes helyről kaptunk híreket, akkor hittük el a lesújtó liirt,. De álta Iában ugy volt mindenki. Csabán utczán, kaszinóban, csoportok verődtek össze és kétkedve fogadták a szomorú újságot. Sokan olvasták a „Corvina" könyvkeres kedésében kitett gyászlapot és megma­gyarázhatlanul lelkükben megilletődve mentek el. De igy volt ez minden köz­ségben. Terényi Lajosnak ritka népsze rüsége volt. Hiszen még Csabán is, az ő specifikus gyulai rajongásában, egész seregével birta a legjobb barátoknak s olyan ellensége, a ki igaz érdemeinek kicsinylője lett volna, nem volt egy sem. Népszerűségét nern is legutóbbi poziczió jában ; de. a megyei s ugy közigazgatási szolgálatábau, mint később, mint a ma gye főispánja szerezte. A /öld asztalnál elmésen-ós okosan szóra kész. elveivel, meggyőződésével nem alkuvó, a társaságban iekötelezően consilians, vig ós mindég szellemes fér­fiúnak nem volt nehéz mindenki szere tétét megnyernie. Közpályája. Terényi Lajos életrajza a következő : Terényi Lajos 1854 ben Gyulán szü letett. Tanulmányait Egerben és Nagy Váradon végezte 1878 ban ügyvéd lett. Később Békésmegyében mint aljegyző, majd mint, főszolgabíró és főjegyző mű ködött. 1889-ben B ikóstnegye főispánjává nevezték ki s ez allásban két évig volt Az 1892-iki választások alkalmával Csa­tar Zsigmond ellen, 1896-ban B irtha Miklós ellen választották szabadelvű párti programmal képviselőve. Köztudomásu, hogy az általa 1895. május 1 én Agliardi bácsi nuncius magyarországi utja tárgyá­ban beadott interpelláció okozta Kálnoky gróf külügyminiszter bukásit. Mint kor­mánybiztos több izben működőit, leg­utóbb a Temes-B>gi árrnen. ós szabá­lyozó társaságnál. A pénzügyi ós a vizügyi bizottságnak tagja volt. Ligutóbb a földmivelésügyi tárcza előadója, mint jó szónokra, fontos feladatokat bíztak rá. A pártban nagy befolyása volt ós igen nagy népszerűsége. Természetesen ujab ban, ha valamely magasabb állás meg üresedett, Terényi komoly jelöltként sze­repelt. Igy emlegették mint szókesfővá rosi rendőr kapitányt, hónapokkal mint közigazgatási birót. Ez a hir erősen tar­totta magát s c ak rajta múlott, hogy el nem fogadta. Érdekesnek tartjuk itt megírni, hogy mi volt az ok, a miért főispáni állásáról lemondott. A kormánynál előterjesztések voltak, hogy a munkás elem elégedetlenkedik gazdasági egyletünk kormánybiztost kért. Ez ügyben szemelyes tárgyalásra hivta föl a belügyminiszter Terényit, ki meg is jelent és az ő egyenes lelkét, bi?o dalmát jellemző módon nem akarta elfo­gadni a kormánybiztosi megbízatást és pedig azért, mert szerinte a békésmegyei nép sokkal f-jlettebb. alkotmányos ér zéke nagyobb, semhogy aet kivételes rendszabályokkal megzabolázni lehetne. Az ő meggyőződ se az volt, hogy ellen­kezőleg itt legokosab lesz a dolgok ki fejlődésót bevárni. Bizonyos volt felőle, hogy a lelketlen izgatás a józan nép magatartásán hajótörést szenved. Nem igy volt és ő levonta a kon­sekvenciát. De a megyei közéletben mint ex-fő­ispán megtartotta pozícióját. Nem egy kórdósben a döntő szó az övé volt. Leg­inkább és legmelegebb szeretettel Gyula­város érdekeiért lépett sikra s beszédén megérzett, hogy lelkében nagy irói kva­litások szunnyadoztak. Ugyanis Terényi nem közönséges tehetségei áldozott a múzsáknak, asztalfiókjában bizonynyal találnak tőíe poemákat. Névnapi poemái kedves humorról tanúskodnak. Az bizo­nyos, hogy csak akarnia kelletett volna ós ő lett vala a szabadelvüpárt Mesz lényijé. Nagy tevékenységet fejtett ki akkor, midőn tavaly Csaba közönsége mozgal mat indított a vármegyei székhelyért. A szülővárosa iránti szeretet valóságos fa­luzó kortessé avatta s népszerűségének sikerült e kérdést napirendről levétetni. Legutóbb a megyén az októberi bi­zottsági ülésen szólalt föl abban a kér­désben, kötele,3-e báró Wenckheim Vik tor, mint kegyúr, iskolai adót viselni. Felszólalására a bizottság ez ügyben vizsgálatot rendelt. Gyors eszejárása, gyakorlati gondo ­kozása minden kérdésben megtalálta a kivezető utat. Amolyan Andrássy-fóle talentu n volt, genialitással ós nem ta­nuluággal vezetett és hatott akö'.dolgok meneiere. Legszebb beszéde főispáni beiktató beszéde volt, 'melyet nem feled el soha, aki hallotta. Az utolsó nap. Terényi Lajo3 előtte való estén a gyulai kaszinói thea estélyen vett részt, a hol kitűnő hangulatban mulatott ba­rátaival. K é r y Gyula szép felolvasása különös sokat foglalkozott a szívvel, erre mondotta Terényi később, szivére téve a kezét: — Ez a húsdarab, ez az abderáló sziv I Hajnali három óráig maradt együtt a társaság ós Terényi vig ötleteivel volt a tarsaság lelke. Ekkor hazamentek. Semmi rosszullétről nem panaszkodott. Riggel kilencz órakor kelt s megreg geiiz>ut. Még otthon is kedélyesen évő dott gyermekeivel, a kiket az apai szive egész melegével szeretett. Majd kilépett udvarára, bizonyosan, hogy sétára indul jon. Az udvaron azonban rosszul lett es visszafordult, szobájában a kályha mellé ült, a hol az első roham meglepte. Ájul­tan terült el. Iunót fektették ágyába s első ájulása után csakhamar agóniába esett s félnégy órakor megszűnt élni. Rosszullétét még rokonai sem tudták, ezek is csak a lesújtó végső hirót tud­ták meg. Terényit az u'óbbi napok alatt lóg zósi nehézségik bántották, különösen emeletet nem tudott járni. Ilyenkor per­czekig nem jutott szóhoz, különös bizser gést érzett hetek óta ujjaiban. A fővá robban kolzultált is; de odafönt nem látták áll ipo'áttudós ormosok komolynak A részvét. A részvét valóban nagy arányban nyilatkozik főleg Gyulán, a mit nem is lehet csodálni Terényi egész közpályá­ján azonosította magát Gyula városával, különösen hálára kötelezte az utóbbi évek mozgalmai között lelkes odaadása, akcziója. Az emberek csoportokban beszélték a lesújtó gyászt; a hangulat komor. Mindenütt róla beszélnek. Megyeházán, városházán, törvényszéken, kaszinón stb. gyászlobogó hirdeti a veszteséget. Dut­k a y polgármester gyászkeretes fölhívást intéz a képviselőtestülethez, azon kezdve szomorú fölhívását: „Derült égből vil­lámcsapásként hat a váratlan ós mélyen lesújtó gyász hir", majd tovább: „Meg­halt városunk reménye, öröme, büszke­sége, legfőbb gyamola", „Lehullott a mi fejünk koronája." Pénteken tizenegy órakor a hirdetett rendkívüli közgyűlésre nagy­számmal, komor hangulatban jöttek el a képviseleti tagok. Dutkay Béla siri csöndben perentálta el a halottat, majd a tanács nevében a következő indítványt terjesztette elő: Fejezze ki mélyen megható részvé­tót Gyulaváros közönsége jegyzőköny­vében, gyászát közölje levélben a bánat­tól lesújtott özvegygyei. Az uri-utczát, hol Terényi Lajos született, nevezze el nevéről, festesse meg jóságos arczképet díszterme szamára. T-kintse a halottat a város saját halottjának s gondoskod­jék temetéséről. A ravatalt a városháza dísztermében állítsák föl s a képviselő­testület, aváro3 polgárai nevében vegyen tőle bucsut a város polgármestere. As indítványt egyhangúlag magáévá tette a képviselőtestület. Pénteken délután a vármegyei tisz­tikar ülésezett. Ezen elhatározta, hogy mint egykori tiszttársának, koszorút he­lyez ravatalára, Baodhauer főpénz tárnok indítványára részvétét levélben tudatja az özvegygyei s a törvényható­ságtól való búcsúbeszéd megtartásóra B o d o k y Z. főjegyző indítványára a vármegye alispánját kérik föl. Özönével érkeznek a rószvéttávira­tok Ezek sorából közöljük : Részvétiratok. Az országos szabadelvű párt órtekez létén egybegyűlt tagjai megdöbbenéssel fogadták kitűnő elvtársunk elvesztését. Fajdalmunknak, részvétünknek jegyző könyvben adva kifejezést, küldöttség ál­tal helyeztetünk koszorút ravatalára Podmaniczky. Váratlan megdöbbentő csapás súlya alatt fogadja Nagyságod és az egész csa­lád őszinte részvétünk kifejezését. Zsilinszky Mihály ós neje. Fogadja Méltóságod legőszintébb rész­vétem kifejezését. Szunyogh Péter Biharm. alisp. Részvétüket táviratilag kifejezték : Lu­kács Györgyné özv., Telegdy József orsz. képv. Markovics Antal nagvbirt., Kherndl György, Keller István, Varságh, Béla, Miskolczy Barna, Gallatz János, Urszinyi színészét kezdődik, az ajtóban hagyta mindazon kellékeket, a mik szükségesek ahhoz, hogy egy leány tisztességes legyen. Ez a vélemény is, mint sok egyéb, téves. Azok, a kik ismerik a rideg valót, akik betekinthetnek a színfalak mögé, tudják, hogy a női öltözőkben még ma is, a XX. század küszöbén vannak olya nok, kik készek letenni azt a csillogó herczegi vagy királynői öltözéket, ha azért cserébe olyan árt kínálnak, a mit ők csak tisztességük árán válthatnak meg s újra felveszik azt a mosható, egyszerű kis kar ton ruhácskát, melyben első alkalommil jöttek a színpadra, megpróbálni, ha váj­jon van-e tehetségük. Ez a fönnebi kép is csak egy ellesett, mozaik az életből, egy kihalászott gyöngy­szem a tengerbői. Lehet hogy tévedek, de hisz tévedni emberi dolog. Poliány Zoltán. Szőke-e vagy barna? A nagysád kérdése örökké aktuális marad Ezen a problémán már sokan gon­dolkoztak, tudósok is, udvarlók is, lap­szerkesztők is. Nekünk a második helyen emiitettekben van a legnagyobb bizal­munk és ezért három fiatal dolgozótár sunkra biztuk a szőke és barna haj prob lámájának a megoldását. Sajnos, nem produkálhatunk egyhangú döntést. De irne a külön vélemények : Az első vélemény : Hadd legyen a barna hajó a pálma. A haj ősi, hamisí­tatlan, tökéletes szine nem a szőke, hanem a fekete és a barna. A világ kezdetén, a mikor a teremtés még remekelt, ósme­retlenek voltak a szőke nők. — A szőkeség nem más, mint hanyatlása a ter­Béla, Sztraka György, Szarvassy Arzénné, Steinacker Gáborné. A lesújtó gyászt az elhunyt családja és rokonsága ezekben tudatja: Terényi Lajosné Kovács Szidónia a saját ós kis­korú gyermekei Péter, Arzónia, Gedeon ós Katinka nevében is; — az eihunyt édes anyja Nagy Károlyné Báliczey Mária ós anyósa özv. Kovács Istvánné Franko Szidónia fájdalommal tudatják, hogy a legjobb férj, apa és gyermek Terényi Lajos, Gyula város országgyűlési képvi selője, Bókésvármegye volt főispánja stb. 1897. évi november 4-én délután 3 1?2 óra­kor, életének 43 ik évében Gyulán vá ratlanul elhunyt. A boldogult a róm. kath. vallás szertartásai szerint 1897- évi no­vember 6 án délután Vi4 órakor fog a gyulai szent kereszt temetőben levő csa­ládi sírboltba eltemettetni, mig lelke üd­véért az engesztelő szant-mise-áldozat, a gyulai róm. kath. nagytemplomban 1897. évi november 6 án reggel 10 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Gyulán, 1897. évi november 4-én. Áldás emlékére 1 A vármegye jelentése a következő : Békésvármegye törvényhatósága a lesújtó vesztessóg nagysága felett érzett mély fájdalommal tudatja, hogy Terényi Lajos törvényhatósági ós közigazgatási bizot ­sági tag — a vármegyének számos éve­ken át volt kitűnő tisztviselője ós főis­pánj-a — Gyulán a mai napon rövid szen­vedes után elhalt. A vármegye hü fiát <ira'ja. Gyulán, 1897. november hó 4-ón. Gyula város részvétét igy jelenti : Gyula varos képviselő testületének me­bizásából mélyen meghatva adjuk tud­tára Hazánk fiainak a szomorú gyász hirt, hogy Terényi Lajos, városunk hőn szeretett fia, első polgára és ország­gyűlési képviselője, f. évi november hó 4-ón fél négy órakor munkás életének legszebb delén örök létre szenderült. A nemes sziv, mely városunkért oly rajongó szeretettel dobogott, találjon béKÍtő nyug­tott a föld porában s enyhítse hátraha­gyott kédveseinek fájdalmát soha el nem muló emlékezetünk. Gyula, 1897. nov. hó 5 én. Dutkay Béla. polgármester. Po­povics Jusztin, főjegyző. A halál hire a képviselőházban. Terényi Lajos váratlan halála minden oldalon reszvéttel találkozott. A szomorú hir a fővárosban csakhamar el­terjedt s ma délelőtt, mikor a képvise­lők ülésre gyülekeztek, a parlamentről lengett a gyászlobogó. Az ülés elojén, napirend előtt Szi­lágyi Dezső, a képviselőház elnöke a következő szavakban emlékezett meg a Ház gyászáról: T. Ház ! A Ház bizonyára mély részvéttel értesült (Halljuk I Halljuk !) Terényi Lajos képviselőtársunk el­hunytáról. Az ő rögtöni halála, azt hiszem, annál mélyebb részvétet kelt a Házban, minél rokonszenvesebb volt egyénisége minden oldalon, mi­nél több reményt fűztek lelkesedésé­hez, önzetlenségéhez és kitartásához. (Ugy van I Ugy van I) A Ház bizonyára hozzá fog járulni, hogy fajdalmas részvétének kifeje­mészetnek, mely minden téren veszít haj dani erejéből. Fogadni mernék, hogy Adám sze­relme nem lett volna oly heves, ha Eva szőke lett volna. Az úgynevezett „bi­zonytalan" világosszőke hajú hölgyek­től mindig irtóztam s ha a határozott szőkék közt akadt is kedvemrevaló, ra­jongani csak a sötét színért tudok és eszményem ezentúl is csak az az asszony ós leány lesz, a kinek a „fürtiben ten­gervészes éj" sötétlik. A szőkék ellen van egy pozitív kifogásom is : hidegek, zárkózottak, sokszor — pardon a rossz szóért — szívtelenek is. A barnák ellen­ben szinte megértik az embert és azt hi­szem, hogy a férfiúnak, ha szerelmes nőcskét keres, a barnák közül kell ideált választani En tehát a barna hajhoz sze­gődöm. A második vélemény : Nekem — az egyéni impressziókat is beleszámítva — százegy okom van, hogy a szőke hajat magasztaljam. E uttnl csak a százegye­dik okot hivom segítségül a jó Ízlésem bizonyítására: a történelem, melyet az élet mesterének mondanak, a szépek ko­szorúját kivétel nélkül a szőke asszo­nyoknak ós leányoknak nyújtja. Vénusz, a szépség és szerelem istennője, szőke volt, mint a méz; Ceresz olyan mint a kalász. Szép Helénát a szőke haja miatt szerette esze nélkül Páris ós a görögök ezért a szőke hajért vívták tíz esztendőn át Trója várát. A római asszonyok barnáknak szü­lettek ugyan, de tanultuk a históriából, hogy a konzuli és praetori zsurokon és szoárékon szőke nők (kormányozták a férfiak szivét, mert a szép római hölgyek a csatákban elesett germán harczosok világos szinü hajából drága pénzen pa­rókákatcsináltattak maguknak. Poppaea visszataszította. Megakart rrnradni mű vészete világában. De a rágalom nyelve nem nyugodott. Ázt kezdték rebesgetni, hogy talizmánya van, egy ábrándos képű, kék szeinü po­éta személyében, kivel együU turbékol­nak — otthon. Mások azt mondták, hogy csak maszkírozza az ártatlant, pedig ő sem jobb, hanem rosszabb mint ők. Pedig abban a nehézillatu légkörben, ott a homályos fényű kuli'zák mögött még igen tisztességes leány az, akinek csak egy szeretője van. Furcsa morál I De nem kell elfeledni, hogy az nem olyan közönséges világ, mint az, melyben ini vagyunk I Egy gazdag tőzsér, ki, mert százak koldusbotra juttatása áran gazdagodott meg, közbecsülésnek örvend s jelenleg egy gömbölyű kis kóristánót tüntett ki kegyeivel, megpróbálta az ostromot. Pe­dig ő olyan ostromló hírében állott, ki nagyon hamar betudja venni azt a várat, melyet a legnagyobb hatalommal: a pénz zel ostromolni kezd Beszélt neki az ő nagy gazdagsá gáról, s azokról az anyagi előnyökről, a miket ő nyújthat, majd ecsetelte Rózsika helyzetét ; hogyha nagy művésznő akar lenni — úgymond hízelkedő hangon a vén ruó — akkor először is kell, hogy valaki legyen a háta mögött, mert az a csekély fizetés, amit a színháztól kap, még ruhára sem lesz elég neki. Szép ruha nélkül pedig színésznő nem tud hatást kelteni, a legyen bármily nagy tehetsége, elvész, megsemmisül. Tudta, hogy ezzel lehet leginkább hatni s kijátszotta leg­erősebb kártyáit. De Rózsika visszauta­sította. — Majd elős;ör megpróbálom a ma­gam erőmből és tehetségemből valamire vinni — válaszolt az ajanlatra a legked­vesebb hangján — s ha látom, hogy az igazi művészet nem képes bűn nélkül érvényesülni, ha látom, hogy a közönség is csak oly alacsonyan gondolkozik, mint ön, s ha tapasztalni fogom, hogy a kö­zönség nem a művészetemet tapsolja, ha nem a felcziczomázott divathölgyet s ha 'megsemmisülnek mindazok a szép re mények, amikét magamnak festettem : akkor lelépek azokról a deszkákról, ame lyek tisztességes leányoknak nem valók, elfojtom magambm ideálomat: a müvé szetet, s bizlositom önt, hogyha van erőm megmaradni tisztességesnek ott, hol egye­dül állok naponkint száz csábitóval szem b9n, képes leszek megélni ott, hol a tisz­tesség még mindig erősebb lábon áll mint a bű'', s inkább becsülik azt mint ezt: ha pedig eljön az időm, hogy szeretni fogok valakit, akkor, — biztosítom önt — csak olyanba leszek szerelmes, ki meg tud engem ugy érteni, mint én őt. Nem baj, ha szegény lesz is, mert hisz én a gazdagságban nem találom fel az igazi boldogságot. De önt, s az önhöz hasonló közönséges lelküeket nem fogom szeretni eoha. Érti uram ? Ez válaszom. A tőzsér megalázva, leveretve elsőm polygott. S most a nyájas olvasó azt kérdez heti, hogy vajon miért Íródott meg ez e tárcza. S azt gondolhatja magában, hogy ez még nem bizonyíték arra, hogy az a kis színésznő egy másik ajánlatott nem fogad,-e el ? Én e pár sor Írással csak a színész­nőkről általában táplált rosz véleményt akarom eloszlatni. Mert azok közt is vannak becsületesek. Habár a közvéle­mény ítélete az ( hogy a mint egy leány benyitott azon az ajtón, mely mögött a

Next

/
Oldalképek
Tartalom