Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám
1897-09-09 / 72. szám
XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, szeptember hó 9-én. 72. szám. i BEKESMEBY I0ZL0RT POLITIKAI es VEGYESTABTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 Kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Ütött a 12-ik óra! Még csak az kellene, hogy a socialista lázitó lapokat komolyan vegye a sajtó és vitatkozásba elegyedjen velük. Ez túlbecsülése lenne azoknak a mosdatlan szájú tollforgatóknak, kik egy nagy szabadság ériutetlen megőrzése közben szabadoskodnak és a kiknek megrendszabályozására igazán ütött a 12-ik óra. A mi munkáskérdésüuket valóban könnyű lenne megorvosolni és pedig a munkások érdekében is a legjobban, ha a lázitó socialis sajtó maszlagaitól megkimélhetők lennének a mi munkás embereink. Erről kell meggyőződnünk főleg a legutóbbi kirohanás után, melyet a „Földmivelő"-beii, ebben az alpári hangú socialista újságban követnek el, mindent elcsavarva, minden intenciót kiforgatva, gyanúsítva és lázítva, hogy kiforgassák a valóságot, tűrhető palástba öltöztessék durva czéijaikat A jelzett sajtóterméknek ugyanis rosszul esik, hogy a gazdák nem akarják tétlenül nézni a munkások további szervezkedéseit és habzó szájjal förmednek a békésmegyei gazdák testületére, a bekésmegyei gazdasági egyletre, mely az aratási sztrájk ellen állást foglalt és jogait jövőben szövetkezéssel megvédeni akarja. Az elvadult organumnak ugyanis zokon esik, hogy merészelik a gazdák tétlenül nézni, mint alakulnak meg a munkásszövetkezetek, — és ugy látszik, jogosaknak csak azokat a szervezéseket tartják, melyeket ők hoznak össze méltánytalan keresetük felcsigázására. Nagy kár és helyrehozhatlan időfecsérlés lenne szóba állani a munkásdemagogiával annak bizonyítására, hogy a mi jogos a munkásoknak, érdekeik testületi megvédelmezése, az jogos a gazdaosztálynak is. Azt sem kellene valami bőveu feltüntetni, ha feltehetuők az értelmes és kölcsönös kapaciitácziót, hogy a gazdák e testületében j a munkások iránt sokkal nagyobb méltányosság mutatkozott, mint a hogy ! a földmivelőnek ennek a mosdatlan népújságnak érdekében állott letagadni. De mit vesztegessük a szót ? Ha mégis tudomást veszünk a gazdasági egyletünk elleni kirohanásról, azért vau, mert a gazdák testületéhez akarjuk intézni szavunkat fölhiván arra, hogy a félig kezdett mozga lom szerencsétlenebb lenne, mintha semmit sem tesznek. Nehogy tehát a diskusszióknál megálljanak ! Mert tudnia kell, hogy valóban a munkásoknak az a része, kik azokra, mint a multbau látszott, vezető hatással vannak, egész szívóssággal az aratási bérharcz permauencziájáért küzdenek és már eleve szervezkedésre ingerelnek, lovalnak és megtagadnak minden méltányosságot, sőt képesek — mint ez esetben is — letagadni a tényeket. íme a gazdasági egylet szándékát, a mely csupán az, hogy a tényleg megkötött munkás szerződések betartása mindkét szerződő féllel szemben a töroény hatalmával biztositassék, azzal fizetik, hogy jóindulatot színlelő bandának minősítik a testületet, mely jogai védelmében szavát fölemelni meri. Es jóllehet, a gazdák testületében mindenki meggyőződésével kifejezésre jutottaz, hogy nem tartják jogtalannak, ha a munkás jobb helyzetéért küzd, erre a vad dühbe borult socialis sajtó nem is hederít, hanem a „herék" ellen támad, „a kik a napot lopják, fürdőznek és egyébként csavarognak." Az a hang, mely megtagadja a méltányosságot, ferdit és hazudik, eleve kizárja, hogy komolyan vétessék ; hatása azonban a félmivelt részre csak romboló, elanynyira, hogy a királyi ügyészség kötelességéhez tartozik tudomást veuui a durva lázitó hangról. Ha semmi meg nem győzne, az otromba hang elég arra, hogy újra mindenek figyelmét fölhívjuk, miként eleve szövetkezzék síZj a ki érdekeit megvédeni akarja. Természetesen távol áll tőlünk, hogy a gyöngébbek méltányos jogaiért, az emberszeretet nevében ne álljunk továbbra is küzdelembe. Szerencsére a józan munkás elemnek, melynek félrevezetéseért a socialista sajtó évek óta töri magát, — elég helyén van még az esze, hogy belássa, miként itt senki elnyomásukra nem gondol, csak az érdekek kölcsönös kiegyenlítésére. És a gazdák mozgalma nem boszszuállás, csak önvédelem, melyre a munkások tulcsigázott követelései késztetik, ha nem akar vagyonából kipusztulni. A gazdák szövetkezetét valóban szervezni kell; ebből fogják a munkások leginkább meglátni, hogy a birtokos osztály nem akarja a jogos érdekeket elfojtani, csupán a mostan lefolyt bérharc túlzásait akarja lehe tetlenné tenni. Erre pedig valóban ütött a 12-ik óra. Veres József a soczialismusról. Ma egy hete közöltük Veres Jó zsef orosházi ág. ev. lelkész ós esperes jelentésének a soczialismusról való általános részét ós már akkor kifejezést adtunk annak, hogy e kiváló szép elmefuttatás erős visszhangra fog találni az országban. Ugy is voltl Veres József jelentését lapja ólén közölte az „Arad ós Vidéke", a „Nagyvárad", mig vasárnapi vezérczikkóben a nagyváradi „Szabadság" foglalkozik „Társadalom ós egyház" czimmel a jelentés érdemével. Érdekesnek tartjuk ez amúgy is szép czikket vonatkozásai miatt közre adni. A czik itt következik : „Voltaképen az Istenhez való viszony, a vallás kormányozza a világot." Veres József. (K. y.) A görög hitrege szerint a három világkorszak ugy következik egymásra, hogy előbb volt az arany, aztán jött az ezüst, reá pedig a vaskorszak. A modern világnézlet a jövőbe veti reményét és még várja az emberinem tökéletesbitóse által bekövetkezendő, mindig fokozódó, boldog társadalmi állapotot. j\ születendő nagyobb boldogság, mint minden szülés kisebb-nagyobb vajúdásokkal jár, de nagyon téves ezen vajúdásokat betegségnek nézni, melyet gyógyítani kellene. Pedig annak hirdetik azok, kik magukat társadalmi doktoroknak tekintik, vagy mint olyanok szerepelni akarnak. Sokat tűnődtünk azon kórdós felett, ha a társadalom beteg, ki legyen annak hivatott orvosa, talán az államférfiak ? Az nem lehet, mert épen ugy, mint a sociologiai más tudomány, mint a politika, épen ugy nem kongruens az állam a társadalommal. — Vagy talán a papok ? Nem ; mert a társadalom bajai, soha, vagy a legritkább esetben, lelki bajok, rendesen a gyomorból erednek, hát igy az égi malaszt az éhséget nem csillapítja, a szomjat nem oltja és a meztelenséget nem takarhatja. A lelkészek váltig dicsérik a vallást, mint minden társadalmi betegség ellen való panacó-t, csakhogy a tapasztalat mutatja, hogy nem az, mindenütt, „BékésmegyeiKözlőnftárcája. Megtalálta a lelkét... — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Elkondították már az estéli harang szót. Csöndes volt az utcza. A mUnkások hazaőgyelegtek már a testevő munkából és elköltvén szerény vacsorájok^t, bizonyára ledültek már, hogy a nehéz munkát nyugodalmas pihenéssel cseréljék föl. Holdvilág. A hetevény csillagzat is fent kaszál a fényességekkel áttört égen hajlott rudjával. Jobb felé huz a feje: jó jel ! Valaki az útszélen erősen bámulja a rudat, azután meg az utczasoron fut végig a tekintetével. Ráismer a keresett gunyhpra, a mely terpedt alakjával otromba árnyékot vet. Vánnyadt, njurga alak. Ösztövér ter metót hoszszu kabát fedi, a mely csak ugy vállára vetve, szinte a földet söpri járás közben. Elnyütl kabaija, nadrágja, szakadozott csizmaja arra vall, hogy sok földet bejárt bennük. Kezében idomtalan fadorongot czipel. Ráismer a keresett gunyhóra és egyenesen odatart. A kerítésen bebámul, mintha ebből akarna e?őt meríteni. Végezetül csak bekoczogtat az ablakon az ismerős jellel : két erős, egy halk és is mót egy erős kopogással. Ijedten kapja vissza a fejét. Rut bo szorkánypofa nyúlik ki a kis ablakon. — Mi kell, te halálmadár? — Kend az, Kata nére? — Én hát, ha van szemed. Hát te mi az ördög szánkójának kerültél vissza abból a m efsz i pokolországból? A lelkemet keresem néném, nem látta ? — Látta a rézoriu bagoly. Hat egyéb dolgom sinc-i mint a te gonosz lelkedre ügyelni? Mi? — Szükségem van kendre,Kata néni I — Olyan szükséged legyen az egészségedre . . . — Ne ingorkodjékkend. Hallgasson . — Hallgat az a deszkaárulóükapád, nem ón. Még hogy én ne beszéljek? Hát mi vagyok én ? Elátkozott király kisaszony ? De bizony beszélek. Nem ijedek ón meg a te nyakla furkosodtul. Mondok valami szert, s ugy elrepülsz innen, mintha seprűn lovagolnál . . . Nézze meg az ember . . . Még hogy én hallgassak! . . . — Kibeszélte már magát, néném ? Most, hagyjon engemet I . . . — Beszólj. — Mondja, Kata néni, milyen furcsa lesz az, ha a furkósom a kend hátán fog tánczolni ? — Gyere be legalább, ne beszólj annyi ember előtt! . . . — Ha csak a csizmám nem veszi kend élőlóleknek, mert az már csak ugy sétál velem, mást itt nem igen látok ... Hát ide hallgasson . . . Hazajöttem keresni a lelkemet. Tudja a Sárikát, a ki sokáig a lelkem volt . . . Mondja meg, Kata néni, merre van? Könyörgök kelmednek, térden állva könyörgök, mondja meg, merre van a Daczó Sára. Tudja kelmed, hogy szeretem. — Jó van hát na I Ezt akartam. Már nem értem, mit beszélsz. De szépen kértél, hát megmondom. Sok van az ő ro vás botján. Bolonddá tartott téged is, engemet is. Téged elzavart abba a Talliánországba, hogy hozd vissza a testvérbátyját, a ki talán engem is rászedett. Azt mondta a világzást megy szedni és elloholt. Itt hagyta ebadóban a czipellőjét. Bajta vesztett, minlha bizony azért tanultam volna a mesterségem. Hopp, hopp, megtudtam, hol van, nem volt elég neki a Csillag LECZÍ. Több kellett. Elszökött a Sárga Imrével. Nesze ... A kezedbe adom ... Mi lelt te ? Mit pil„ langatsz olyan véresen? Mi bajod? O miatta talán ? A te dolgod 1 De becsű kom az ablakot, mert reszked a kezed. Akkor pedig az én hátam viszket . . . Jóczakát . . . Igazis, majd elfelejtettem. Itt laknak a harmadik falun a Bagóék házában . . . Eredj . . . Becsapta az ablakot. Ment tovább kereste a lelkét. Botját már támaszkodásra használta, fáratag testét csak ugy vonszolta maga után. De azért ment étlen, szomjan, előre. Alkonyodott, a mikor elérte a Bagó házat, A! udvaron találta Sárit, mosott éppen a kut mellett A hogy belépett, rá támadtak a kulyák, Sári elzavarta őket és oda kiabált a jött-mentnek : — Mit akar, jó ember? Felelet nélkül ment a mosóig. — Hát annyira megváltoztam, hogy nem ismersz rám ? Sári csak megmeredt e szóra. — Hívatlanul jöttem, ugy-e ? Nem vártál? . . . Egy kis mondandóm volna. Gyere be a házba. Betértek a tiszta kis szobába. Kevés bútor volt benne szépen elrendezve. Egy bölcső állott letakarva a sarokban. Nem használják, — ugy látszik. — Megengedj Sári, leülök. Nagyon elfáradtam az útban. Letörült neki egy széket a kötényével s elébe tette. — Foglaljon helyet, kelmed. — Hál' Istennek, hogy megszólaltál. Azt hittem, beszélni sem tudsz már, mióta nem láttuk egymást. . . Várta, mit fog rá felelni. Hallgatott. — Régen volt. Sok minden,] történt azóta. Szerettelek, nagyon szerettelek, mint most szeretlek. Ugy néztelek, mintha szentem volnál, a kire még felnéznem is Istenkísértés volna. Jártam utánad, mint a lunatikus Nekem elég volt enynyi. Miért sápadsz el? Bajod van? — Semmi, semmi. — Egy napon avval fogadtál, hogy hirt kaptál a bátyádról, a ki Talliánországba hadakozni ment. Azt mondtad : hozzam haza, enyém lesz. Elmentem, megtaláltam a bátyádat. Itt az irás róla. Ládd ? Meghalt .... Még erre se jajdulsz fel? Halk sikoly hagyta el Sári ajkait. — Hazajöttem. Mire? Hogy téged a más karján lássalak. Összeakasztottál az első útszéli sihederrel. En pedig, a gazdag legény, járok, mint a bolond egy legény után, a kit nem is ismerek. S ellenben te, a ki sokáig a lelkem voltál, a kit jóformán tekintettel sem mertem illetni, elhagysz, el, mint hűtlen állat a gazdáját. Miért tetted ezt velem ? Felelj 1 Az asszony roskatag arczát tenyerébe fektetve, iszonyú kinnal suttogá: — Nem tudom, nem tudom . . . Hirtelen leborult a földre ós omló könnyei közt zokogta lázzal, szenvedélyesen : — Bocsásson meg, Laczi, bocsásson meg . . . Könyörgök, mint az Istenhez, ne bántson, hallgasson meg, szerettem, szeretem kelmedet, a hogy csak embert szeretni lehet . . . Elhagytam miatta a a gazdag apámat, laktam egy vén boszorkánynál, a ki gonosszabbul bánt velem, mint a kutyájával. A kelmed szeretete volt az éltetőm, volt a boldogságom. Egy napon felk eresett az apám. Elmondta, hogy a bátyám ól. Hozza el kelmed, akkor odaadnak. Kelmed elment. Másnap megint ott volt az apám a Sárga Imrével. Elhitették velem, hogy kelmed az ő kezükben van. Ha hozzámegyek Imréhez, síéinek eresztik. Ha nem, kinozni fogják; szerettem kelmedet, a szeretet vakká tett. Hittem nekik. A nászlakomán, azután rémledezik előttem, hogy látom
