Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-09-05 / 71. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Vasárnap, szeptember hó 5-én. 71. szám. BEEESHEGFYEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTAHTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/. sz. (Zzsilinszky-féle ház) ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház V. j í> in • A A

T -ii .-i-i * i TGYN* SZÁM ARA 8 KI. hova a küldemények és az előfizetési pénzek hova a lap szellemi részét illető közlemények i Í küldendők küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor ' lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára e'fogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. | „NyilUér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Ausztria és a nagyvilág. Napok óta a fővárosi lapokban megdöbbentő vivisekciók folynak ily czimen: „Ausztria bomlása," „A beteg Ausztria," „a végső züllés" stb. kiáltó czimekkel. A mi szövetséges államunkban tényleg nagy betegség pusztit, mely fenyegeti Ausztriát s fenyegeti a dualismust is. A szomszéd ügyeibe avatkoni nem volna ildomos, de a helyzetet mai állásában földeríteni szükséges, ha tájékozást akarunk nyerni az ügyek menetéről. Tudvalevő, hogy Ausztriának nyelvileg és fajérzésben legkompaktabb tömege a csehek, a kik a politikában minden évben erősebben érvényesültek, külöuösen mióta az ifjú csehek kirántották a régi kouservativ cseh párt alól agyékényt. Azóta a Taafe, a ki a helyzetről-helyzetre való gerinczteien politikát évekig sikerrel csinálta, megbukott és utódai már csak formális engedményekkel tudtak parlamenti formák között kormányozni, jgy született meg a cseh nyelv-rendelet, mely viszont a német elemek féltékenységét támasztotta föl. Hosszú lenne leirni, micsoda háború tört ki. Az elrendelt uj választás még zagyvább parlamentet hozott össze és azóta a németek, meg csehek fogvicsorgatva feleseinek egymással. Kicsinyt komolyabb háború, mint az volt három-négy év előtt, mikor az egyik vasárnap Eötvös, a másik vasárnap Ugrón foglalták el Nagy-Kőröst és Kecskemétet, aztáu egymásra izetlenkedtek. Ma például Prágában ülnek össze a csehek, a hová meghívták a morvákat. Es lesz feleselgetés, hadüzenet, bankett és önérzetes pohárcsöugés; de a németeké a mához egy hét Teschenbeu, a hol viszout azon mérges visszanyevelések történnek, melyekre majd e héten készülnek a népgyűlés véres szájú szónokai. Ha csík a Bádeni kormány kerékben nem tör min den nyeivelési szándékot és egyszerűen be nem tiltja a további népgyüléseket. Bádeni pedig közbea nagy szívóssággal akar kompromisszumot a pártok. között A Reichsrathot október 8-án össze kell hivui a delegáczió megalakítása végett és akkora már tisztult helyzetnek kell lenni. A pár tokát Bádeni az úgynevezett autonom programmal akarja lefegyverezni, mely az egyes tartományoknak még több nyelvi, közigazgatási, iskolai stb. szabadságot adna. Ez a programm egyelőre képes a békét megvalósítani, de hogy az összmonarchia ugy is gyönge Ö88zetartozaudósága érzetét még jobban meggyöngíti ós.az eldarabolt Ausztriát segíti, az bizonyos. Amint Ausztria alakul, könnyű megjósolni, hogy csakugyau be fog következni azon idő, midőn a Habsburgok súlypontja Magyarország lesz, ez a SZÍVÓS, monarchikus nép. A mai helyzet azonbau sem vigasztaló mireánk. — A veszekedő pártok egyre-másra liczitálnak s a kiegyezés kérdésében egyforma eszeveszett követeléseket támasztanak. Magyarország méltányosságot Ausztriától soha se várjon, bármilyen pártok is kerülnek felül. Szokjunk hozzá megvédeni jogainkat. A szeptemberi vénasszonyok nyara ugyancsak idegessé tette a koronák urait. Utazik minden koronás király. Utazik Vilmos, utazik Umbertó. A muszka és franczia barátság megfekiidte a gyomrukat, a mint látszik s az olasz, király vizitbe megy II. Vilmoshoz, a ki pedig odahaza sincs, mert Vilmos Kobleuc, Würzburg, Nürnberg, Wiesbadeubeu szónokol, mutatni akarván a franciáknak Németország politikai és katonai egységet. Az olasz király utazása, Vilmos hozzáuk való érkezése, politikailag egyet jelent, hogy a hármas szövetség még erősebb akar lenni. Csak szerfölött kívánatos, hogy a Faure és a cár ölelgetése ne nagyon drágának bizouyuljék a magyar delegációk ülésén, mikor újra milliókat követelnek a milítarismus Molochjáuak. Ezt az Isteu-sujtotta magyar nép meg uem biruá ! egyszer a napi gondról. (o) Sok a proletár. Mindenki ugy szeretne élni, hogy sok legyen az irigye. Fényes karier, láías agygyal épített csillogó légvárakról álmodnak oly sokan. Es nincs különben. Az intelligensebb életpályák olyanok, mint a vasúti kocsik. Mindenütt ki van akasztva a „Megtelt" jelzőtábla, de azért törik magokat az emberek, hogy fölkapaszkodhassanak. Ebben a rohanó, ideges században szárnyak kellenek, hogy az egyén a tö megből kiemelkedjék. Hány jut merész vállalkozása közben Icarus sorsára ? Es a ki egyszer visszahullott, az örökre ott marad a sárban. Ijesztő módon szaporodnak napjainkban azon bűnesetek, melyeket az intelligens, tanult emberek követnek el. Mikor egy-egy eset köztudomásra jut, a társadalom szörnyűködik, a közvélemény Ítélkezik és egy Icarussal kevesebb van. Ha az ember lop, mert éhezett, ott a büntető paragrafus, ráolvassák s azzal vége. De ha az ember diplomás és tolvaj, kész a szenzáczió s az erkölcsbírák följajdulnak. Hogyan, hát ez is ? Hiszen a diplomája nemcsak jogot adott neki, de kötelességet is mér rá, hogy tisztességesen éljen meg. Es óppan ez a fölfogás hajtja a szerencsétleneket a bün fertőjébe. A tudománya nem jövedelmez, de azért a kvalifikácziójához mérten uri módon kell megélnie. Az iparosra nem megbélyegző, ha a ruhája foltos s egy héten egyszer eszik meleg ételt, de az orvosnak, ügyvédnek urnák kell lennie, ha bele hal is. Magyarország egész a közelmúltig majdnem tisztán agrár állam volt. A föld volt egész jövedelmének alapja, ez adta meg szükségleteinek túlnyomó nagy részét. Bőségesen termett és a termés jó áron kelt. Foglalkozás után kelletett nézni és a fiatalság ellepte azokat a pályákat, a melyeket uriakul elfogadott a köztudat ós a melyeknek diplomáit megszerezték az öregek is, ha nem is éltek vele. Igy támadt egy példátlanul népes magyar ügyvédi kar, oly népes, hogy szinte már túlzsúfolt. A zsúfolásig megteltek az egyetemek többi fakultása, minden ember diplomás ur akar lenni Magyarországon és ez a féktelen urhatnámság valósággal a csőd veszedelme elé viszi. Hiábavalónak bizonyult minden fi gyelmeztető szó, minden jóakaratú tanács, az áramlat nem szűnt meg; sőt nem is igen csökkent és oly veszedelmekkel fenyeget a közelben, a melyek esetleg sok „Békésmegyei Kozlönftárcája. Anyám sírján, ütt, hol bérezek alján a Rima folydogál, Oly sokszor megállok egy elárvult sirnál. Leomló könnyeim a szent hantra hullnak, Gyászos emlékeim mind, mind fölujulnak. Tépik a lelkemet. Fájó emlékeim marczangoljik szivem. Nincs ki vigasztalja hánykolódó lelkem. Itt lelek még gyógyirt égő fájdalmamra, Ha ráborulhatok a te sirhalmodra Oh drága jó anyám. Váljon meghallod-é keserves panaszom, Melyet ajkamra ad igazi fájdalom ? Váljon könnyeim, mik sirodra hullanak, Sötét koporsódra alá szivárognak Érted-e, órzed-e ? Mióta itt hagytál te édes jó anya, Nem nyilt a számomra öröm-virág soha. Zaklatott életem tele búval, bajjal, Élem e világot sok keserii jajjal Csak emészt a bánat. Kegyetlen az élet, ridegebb sírodnál, Élni elhagyottan rosszabb a halálnál. Olyan csendes a sir, meghalni ugy vágyom Hisz a fyalál olyan, mint egy boldog álam, Melyből nincs ébredés, íjármerre vet sorsom ezen a világon Csak az emberiség kajánságát látom. Nincsen többé részvét, nincs többé szeretett, Romlás váltotta föl a könyörületet Az emberi szivben. A gazdag ajtaja koldus előtt zárva; Árvának nem akad kegyes pártfogója : Szerencsétlen özvegy vigaszt sehol nem lel. Nincs a kerek földön számára olyan hely, Hol nyugtot találna. A közjóért senki, senki nem lelkesül A sivár lelkeken az én démonja ül. Élni és élvezni óhqjt ma mindenei, bo,Ido,gt£tl^nnal nem törődik senki, E|ármi legyen sorsa, Szegény árva Haza, e második anyám, Fájdalmait neked ha mind elmondanám . Nem, nem háboritom ezzel nyugalmadat, Ne tudd ezt, zavarná ez boldog álmodat, Piheny békén anyám ! Ligá,rt Mihály Felelet. Irta: Bartóky Marisig. Ide üljön mellém, aztán ne szóljon egy szót sem, hallgassa végig az én töre delmes beismerésemet, mely, ha hihetetlenül hangzik is, igaz. Ez az igazság! mi asszonyok nem ismerjük a lányokat. Igazán nem. Most jöttem haza, egy felóra előtt s azért hivattam magát, mert a feleletet el kell mondanom ; engem is kínozna a hall gatás, magát is. Ne tegyen kísérletet, hogy az arcomról, vagy a szememből olvassa ki; elmondok mindent, ugy a hogy történt, hisz voltaképp az a felelet. És magának ez kell. Volta m ulgánál; az anyja nőegyleti gyüléeeo volt, nekem is ott kellett volna lennem, de Olgával akartam beszólni, el hozni magának a — feleletet. Az is a dologhoz tartozik, hogy az uj foulard ruhámat vettem fel. Orgonavirág szin. kicsit sárgult csipkével díszít ve; tok csipkével, mely nagyon fantasztikusan fity eg róla mindenfelé. Olga csakugyan egyedül volt. A kalapomat se tettem le, mindig útra készen, repülni a fele lettel. Poétikus volt minden Az Olga tzo bájában most még több nippes van, mint tegnspelőtt ; a l<hfr baiin t tubája volt rajta, a derekán tenyérnyi szóles égővörös szalaggal. Egy sarokba huzódtunk, oda ült egész kö?el hozzám és pletykáztunk. Lehajtotta a ftijót az ölembe s ugy nézett rám, azzal az álmodozó szép szemeivel. Lehajoltam hoziá s megcsókoltam : — Olga, ha most nem én ülnék itt ? 1 — Nem szabad annak itt ülnie, a kit még helyetted is elcserélnék — mondta s csupa köay lett a szeme. A véletlen kedvezett,, de a lány, talán palástolni akarta a zavarát, két ujja közé fogta a ruhám selymét s ugy kérdezte: — Mennyibe került? Ez rossz ómen volt. Ha megsimítja s azt mondja beh szép, minden jól van, de az ujja közé fogta s az árát tudakolta t De nem c-üggedtem. — De hátha mégis itt ülne s nem egy csókkal elégitenó ki a te szomjas kis ajkadat. — Nem lesz az soha, felelte. Eget az arca s nem nézet rám. — De ha most én hármat koppantok a legyezőm csontfogójával ós én eltűnök s itt lesz Ő?1 Kérdeztem kötekedve. Oda simult egészen hozzám, az arca égette az arcomat, a parfümjeink egybeolvadtak; olyan volt mint egy hízelgő szép cica. — De hát kit gondolsz ? Kérdezte. En nagy pietással kimondtam a maga nevét, nem a melyiken én hivom, de a melyiket majd olyan alposan el fognak forgatni. Akkor már a csipkéim közt volt a szép arca. A sárgult csipke ráhullot a sötét hajára s a finom tüllön át kideren get a bársonyos arcza égő rózsája. Hirtelen eszembe jutott valami. Ha ez a láry örökké selyembe, meg csipkébe járna ! És a remek termet, szép fej meg érdemelné s egy pillanatig azt hittem, nem is lehet másként. Vétek volna karton blouzba bujtatni valaha. A selyem zizegett s csipke lágyan oda simult hozzá, ki tudja, az a zizegés mit beszélhetett I Sokáig nem szóltunk. Nagysokára felemelte a fejét, az arcza halvány lett a szeme oly szomorúan nézett, mint egy megsebbzett őzikéé; s mélyet sóhajtott: — Nem lesz az ugy — soha 1 — Miért nem ? — tudakoltam én s egy operatőr diadalával akartam az „üzenetet elmondani, de ő felelt : — Mert szegények vagyunk ; ő is ón is. Manapság, mama azt mondja, az ő fizetéséből nem lehet megélni. És én hiába mondom, hogy meg lehet. Nem mindenkivel, da vele meg lehet. Mama ilyenkor elsorolja a kiadásokat s bebi zonyitja, hogy még tisztességes ruhára is alig telik, nem hogy apró fényűzésre. Oh, ha olyankor a lelkembe látna 1 Ha látná, mint harcíol a szivem az eszemmel, segítségemre jönne s a szivünk ülne diadalt. Mert mit ér az élet szerelem nélkül. Azért szeretem ugy a virágot, mert ez a szerelem szimbóluma. Az illat, szépség elkábít, átvarázsol egy olyan világba, a miről csak álmodni szabad annak, a ki szegény. — De Olga . . . — Hidd meg, hogy igy van. Te nem tudod, mi az a „nincs", nem tudod mi az „nem telik" s mégis lenni, telni kell. Mikor megrendeled a ruháidat, eszedbe sem jut, mily keserves gondok között hánykódom a párnáimon éjszakákon át mig kitalálom, a tavalyi téli galléromról hogyan szedjem le a prémet s mit tegyek helyébe, hogy az őszi „saison"-t kellően átússzam s ne kerüljön sokba. A báli ruhám szallagjából hogyam díszítsem fel a tavalyi kalapomat, hosv meg ne ismerjetek. Ah, to nem tudod, mi az 1 Aztán meg, nagy kérdés, szeret-e ő is ? — Szeret! — akartam közbekiáltani, .Lajunk Diai számához egy iv melléklet van csatolva.