Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-09-05 / 71. szám

intelligens, képzett, diplomás ember existencziáját teszik kétségessé. A tudományos pályákra ne menjenek azok, a kiket valami nemesebb am bició ide nem terel. A közszellem ereje ledönt minden elválasztó falat uri és nem uri mesterség között. A szorgalom ós tehetség nem csupán tulfontolt tudományos pályákon érvényesülhet, ajkereskedelem és főként az ipar terén még hálás munkakört nyerhet minden igaz törekvés és becsületes igyekezet. Az anyagi boldogulás sokkalta több garanciája kínálkozik az ipar különféle ágaiban, mint a latainer diplomájában. Mert nem lehet vitázni azzal az igazsággal: az az igazi ur, a ki fizet. Boldog az, aki távol a bajoktól, az apjától öröklött saját ökreivel szántja, de a kinek az Isten nem adott milliomos apát, nem érdemes a tudományos pályák diákéveit végignyomorognia, hogy azután is ós még tovább nyomorogjon 1 A békési esperesség közgyűlése. Lapunk mult számában kimerítő közlést hoztunk az aug. 31-ón Kondoroson tartott békési ev. egyházmegyei közgyűlésről. Jelentésünket még a következőkkel egészítjük ki: A közgyűlést délután 4 órakor folytatták s az egész esti fél 8 óráig tartott. Elhatároztatott, hogy a „Dunántuli egyházi ének és zenepártoló egyesületbe" az egyházmegye évi 10 forint összeggel pártoló tagnak belép. Elfogadtatott Keviczky lelkész azon indítványa, hogy az egyházmegye érdekében utazó bizottságok, hi'elesitők, kiküldöttek útiköltség megteritósben ró szesüljenek, ha azt kívánják. A kerületi gyűlésre kiküldetnek : Csermák Kálmán és P 1 a c s k ó István lelkészek megbízó levéllel, 0 k á 1 y Adolf ós Z v a r i n y i János jkvi kivonattal ; a világiak részéről H a v i á r Lajos és dr. B i k á d y Antal megbízó levéllel, dr. Krcsmárik János ós Torkos Kálmán jegyzőkönyvi kivo nattal. A nagyszénási, csorvási, bánfalvai és kondorosi idegen iskolákb n tanuló ev. növendékek vallásoktatására fedezet kéretik a kerülettől. A gyámintézeti bizottfág jelentése jóváhagyatik. Az orosházi egyház részéről beadott több szabályrendelet: tanitói előléptetés, tanitói korpótlék ügyében elintézést nyer. A csanádapáczai leányegyház iskolavétel és építési kölcsön-ügye jóváha gyatik. A theologiák egyesítése ügyében a közgyűlés az egyesítés ellen foglal állást. Nagyszénásnak a Székács-majorok ban lakó hivek érdekében beadott kérvénye ügyében közgyűlés dr. H a v i á r Gyulát kiküldi a hivek meghallgatására. Nagy-Szénásnak 2500 frtos járulókos jelzálog kölcsön kötését a közgyü lós jóváhagyja. K i s Mihály és társainak a nagyszénási határban levő birtokaik után az egyházi adót Nagy Szénás behajthatja. E pontnál a felügyelő H a v i á r Dani elnök, mint érdekelt tél, távozik elnöki székéről s azt ideiglenesen S u 1 y o k Ede felügyelő foglalja el. Nagy-Szénás szabályrendelete jóváhagyatik. Medgyes Egyházának megengedi a közgyűlés, hogy Szarvason, Orosházán, Tót Komlóson gyűjtsön a híveknél templomépitósre. Jövő évi közgyűlés Tót-Komlóson fog megtartatni. Jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldetnek : H a r 8 á n y i Sándor, F r e i t a g János, dr. H a v i á r Gyula, dr. B i k á d i Antal, Torkos Kálmán és P o d s zt r e 1 e n György. Végezetre az esperes köszönetet szavaztat a referens jegyzőknek, a bizottságoknak és a kondorosi egyháznak s a közgyűlést berekeszti. * Közgyűlés után a fiatalság tánczmulatságot rendezett a kaszinóban, hol vidám hangulatban mulattak fiatalok és öregek a hajnali vonat indulásáig. Gazdasági gyűléseinkből. Gazdasági egyletünk a hét elején tartott igazgató választmányi gyűléséről referáltunk már, tárgyhalmaz miatt azonban a tudósítás egyrésze mai számunkra maradt, a következő közleménnyel egészítjük hát ki tudósításunkat: Békésmegye főispánjának átiratát a gyulai honvódhuszárság áthelyezése ügyében kelt miniszteri intózvónyről, melyet lapunkban már közöltünk, a választmány tudomásai vette. A tudomásvótel előtt elnök a leiratra megjegyzéseket tett: megkell hajolni — úgymond a felsőbb intózvények előtt; de nem tudja okát meglátni, miért történik az áthelyezés ? Mert ha a ló abban az épületben megvakul, meg fog vakulni az ember is. Vagy nálunk a lóanyag értékesebb mint az em ber anyag ? Ezeket a reflexiókat az em ber nem fojthatja el, mikor e fajta érve lést hall. A vélekedést a választmány osztotta, de természetesen hiába, mert a miniszteré az utolsó szó. Darányi Ignácz, löldmivelésügyi miniszter meleg köszönetet intéz az egylethez, a miért az aratási sztrájkmozgalom idején az egylet közremüködísóvel segi tette. Tudomásul vétetett. Ugyancsak a földmivelósügyi miniszter tudtuladja, hogy a véisavóval történő oltásokra a kerületi állatorvosoknak megbízást adott. Készségét jelenti ki, hogy a gazdaközönségnek kívánságára tárcája terhére szakértőt küld, a ki díjtalanul fogja az oltást eszközölni : ezenkívül uta sitást adott az állatorvosi akadémiának, hogy az uradalmi orvosokat az oltások foganatosítása felől tájékozzák. (A mi niszteri leiratot, mely gazdáinkat közelről érdekli, lapunk mult heti száma közgaz dasági rovatában találja meg az olvasó.) A hesszeni légy ellen való védekezésre vonatkozó benyújtott minisztériumi szaktanács, — tudomásul vétetett. Kalmár Zsigmond turkevei asztalos saját készitményü rostája megbirálását kéri. A választmány dr. Z s i1 i n s z k y Endre, S a i 1 e r Gyula és Fejér Béla bizottságot küldötte ki, a kik megfogják jelölni a bemutatás idejét és helyét. A m kir. dohánybeváltó hivatal főnöke K o h á n y i Róbert átir az egy lethez, hogy a dohányjövedéki igazgatóság elrendelte, miszerint a dohánykertósznek jövőben kertészkönyv 'állíttatik ki, a kertésznek okmányokkal kell fölszerelve bemutatni a személyi adatait, az adatok kitöltése a gazdára vár. A rendelkezés hosszabb vitát nyuj tott. Egyesek zaklató és bosszantó rendszert Iának, mely egyébként is arra illetéktelen közegektől rendeltetett el, mert a dohányjövedéki igazgatóságnak nincs joga rendelkező parancsokat intézni. Az igazgató-választmány többsége azonban helyessel tudomásul határozta venni az intézkedést Még dr. Zsilinszky Endre tett elő'erjesztést a mezőhegy esi állami ura dalom megtekintéére kiküldött bizottság tapasztalatairól saz aralógép ve^enyt k'ől Az uradalom 1500 marhát tart jáízo.ban félévi ciklusokban. Súlyt fektet arra, bogy jó l'aju szarvasmarhákat hizlaljon. Soványan 30—35 krért veszik, az eladás 40 kron felüli. Biztos vevőjök van s a vevő a napi átlagárakon felemelkedik Az uradalomnak czélja, hogy a takar mányt értékesítse, a másik cél az, hogy biztosítja uradalmát a kellő trágyával, mert egyébként nem győzné. Alaptakar mány a répaszelet, dara, szárított moslék Szemmel látható szép eredményt érnek el. Elismeréssel ismerteti a fogadtatást, indítványozza, hogy a miniszternek köszönetet fejezzen ki, valamint a tisztikarnak is, mely a kalauzolást is teljesítette. Jelentését tudomásul vették s indit ványait a köszönetre elfogadták. Ugyancsak Zsilinszky Endre dr. ismerteti a Mezőhegyesen lefolyt aratógép versenyt. A verseny kiválóan sikerült, a fűkaszálók minden kritikát megbírnak, az arató és kóvekö'őket dűlt búzában mutatták be. 8 szabatos munkára vetekednek az emberi erővel. Aruk nem magas, még kisebb birtokosok is vehetik és hasznosan alkalmazhatják. — A jelentós tevőnek köszönetet mondottak. A gyűlésen jelen voltak : B e 1 i c z e y István plfiöklete alatt: dr. Fábry Sándor alispán, Sváb Lajos, Várságh Béla, Kocziszky Mihály, Beliczey Tibor, Fejér Béla, dr. Zsilinszky Endre; Reisz Simon, Síik Kálmán, Sailer Gyula, Vidovszky János, Bajcsy Gusztáv, Bakucz Tivadar, Beliczey Géza, Németh Lajos, Badics Elek, Bajcsy János, Szalay József, Vidovszky László, Morvay Mihály, Korosy László. Az „Evangyelista." — Egy kis hirlapi szemelvény. — Békésen immár három éve jelenik meg ez a sajátszerű egyházi lapocska „Evangyelista" cúinmel, melyet Kecskeméti Ferencz ottani lelkész szerkeszt és a mely tiszteletreméltó kenetes cikkek mellett, a legexaltáltabb dolgokat is korportálja. Legújabb számában például a kis egyházi lapocska, hivatásával egy csöppet sem összeférő békési szabálytalapságot piszkál és éppen nem tartjuk evangeliumi eljárásnak, a hogy gyanúsít, pellengérez és gyáváskodik. Mindenek előtt reprodukáljuk, a mit ír, hogy olvasóink lássák, hogy a föntebbi „méltatáshoz" jogunk volt. Az Evangyelistában ugyanis szószerint ezek vannak : „Küldöttség járt a napokban a főispánnál — átadták neki az összes fényképeket, melyeket ittléte alkalmából késziettek, — mellesleg aztán figyelmébe ajanlották a békési főgymnasium ügyét is, mag a bélmegyeri birtok hasznosítási (?) tervet is. Mi, ha módunk volna az audentiázáíra Ő méltóságának a 2957/897 alispáni iktatói számokkal ellátott jelentés kegyes átolvasását ajánlanók. (M i r ő 1 szól az? Talan a számadásvizagálatról? Szerk.)" Hát ez a burkolt vádaskodás nem méltó az egyhás szolgájához, vagy Íja tényleg van ott Békései; kelevény, álljon elő az egyház szqlgája s tegye lehetetlenné. Az efí'ele sokat sejtetós és semmit mondás, nem méltó olyan emberhez, a ki a nyilvános Írásaival a közügyeknek használni akar. Hogy az fxütált szerkesztői működést js méltányoljuk a békési kollegának, bemutatjuk még ugyancsak a legutóbbi számból a következőket: „Falb tiudolf&z ismert nevű német csillagász az 1900-ik évre olyan tüneményeket jósol, melyek ha bekövetkeznek, földgömbünk könnyen semmivé lehet, vagyis elkövetkezik a világ vége. Jó lenne ezt figyelembe venni azoknak, kik most a hatalom ós gazdaság mámorában sem Istennel, sem embertársaikkal nem törődve egvedül cjak önmagunknak és élvezeteiknek é'nek." E jámbor hangú közlemény elolvasás! után föltesszük, hogy nagytiszteletü Kecskeméti lelkész ur legközelebb lapját hiszen én vagyok a gyalog-sárkány, én hozom a kérdést, én viszem a feleletet, de nem engedett szóhoz jutni, szinte hadarva beszélt: . . . vagy csak addig, míg a látszat elég fényes. Lásd Szihay Tóni meg is mondta, hogy egy perkál-ruhában is elvisz. Mama is akarja. De a szi vem, istenem, Margit, a szivem mennyit szenved. Hogy meg kell válnom attól az édes álomtól, a mit egy lánysziv rózsaszín mámora fest; hogy a virágillattól el kell válnom, mely csak szerelemről beszól; hogy siketté kell lennem, mert a hegedű húrja tépi minden idegemet, ki szakítja a szivem közepét s ez a bübá jos zene mind a szerelemről szól . . , Megint elrejtette az arczát s én sem tudtam szólni, a sirás elfojtotta a torkomat, egyszerre a távolból berregő zúgás hallatszott, közelebb-közelebb jött, már tisztán hallottam, az oreg Szihay Tóni olajos tengelyű sandlauferje volt. A leány hirtelen kisiklott a karjaim, meg a csipkéim közül, sugár termetét hát rahajlitotta s kezeit a csípőjére feszítve, olyan kéjesen nyújtózott, mint egy szép jaguár s villogó szemmel nézett rám, a mint gyöngyfogai kivillantak piros ajkai közül: — Hanem azért mégis c?ak ez a legszebb muzsikai Az agglegényekről. — Erős czélzással. — Sokan ós sokat írtak már a leányokról, mamákról, feleségekről ós anyósokról, jót is, rosszat is, szellemeset is, ostobát is; engedjék meg azért bájos hölgyeim, hogy változatosság kedveórt írjak már valamit az agglegényekről is, ezeket amúgyis nagyon kíméli a tollforgató férfivilág, s ha nem csalódom, tudom e kimélet okát. Régi elv, hogy egyik varjú nem vájja ki a másiknak a szemét, már pedig azt el kell ismernünk, hogy az írók közt S3k az agglegény. Ugyan mit irjak róluk ? Tán azt vélik bájos hölgyeim, hogy dicsőíteni fogom azt az úgynevezett szabadságot, melyet ők, mint mondani szokták, teljes mértékken élveznek ? Vagy talán azt hiszik bájos hölgyeim, hogy azokról a diadalokról akarok írni, melyeket az agglegények, leányok, özve gyek, szalmaözvegyek, s érdekes menyecskék társaságában szoktak aratni, kalandjaik, hőstetteik elbeszélésével, szel leme* vagy szellemtelen gúnyolódásaikkal, melyekkel a „szegény férjeket" illetik egymás társaságában ? Vagy tán azt képzelik bájos hölgyein, hogy bizonyítgatni akarnám, miszerint minden férj papucshős ? ! Korántsem. Sokkal udvariasabbnak tartom magam, kedves olvasónők, semhogy az agglegényeket védelmezni, s a férjetek bántani akarnám. Ellenkezőleg 1 A men nyire gyenge tollam képes reá, be akarom bizonyítani, hogy nincs az Urnák e föl dön sajnálatraméltóbb teremtése az agglegénynél. Mielőtt azonban e kijelenté semet bebizonyítanám, meg kell jegyeznem, hogy az agglegényeket kót főcso portra osztjuk és pedig: a) javítható, javuló vagy képzelt agglegények, ez az első csoport, ezeket nem bántomi b) javíthat an, kiállhatlan vagy képzelődő agglegények, ez a második csoport, s ezekre már reáfér egy kis leczke, sőt ezeket meg is kellene adóztatni,*) hogy az állam legalább ily módon vegye hasznukat, mert bizony mondom bájos hölgyeim, ezek borzasztó teremtések, s ijesztő mérvben szaporodik a számuk, napi'jlnapra, mert egvik a másikat rontja, s nem ritkán kell szomorúan tapasztalnunk, hogy az első csoportból egész sereg lép át a másodikba, *) A szódavíz, és kenyér tjalyett; a szedő. s p ak akkor bánják meg, a mikor má

r késő. a mikor hajdan dúsfürtökkel díszített fejük már sokkal nagvobb hasonlatqs sággal bir egy sárga dinnyével vagy a teli holddal, hogysem letagadhatnák éveik egy részét, s játszhatnák a „fiatal embert" Í Hogy pedig nem túloztam, a midőn az agglegényeket, sajnálatramoléltó terem téseknek mondottam, azt következőképp bizonyíthatom. Minden agglegény a dolog természeténél fogva, a legönzőbb teremtés a világon. M ír pedig ki a önző, nem lehet boldog, mert a boldogságot csak a szeretet, a másért való gond és küzdés teremti meg. Már a szentírásban olvassuk : „Nem jó az embernek egyedül lenni". Mit je ent ez? Azt, hogy a férfiú rendeltetése a sz retet, az önfeláldozás, a házasság I Akadhatna ugyan olyan ellenfelem is, ki agg egóny létére azt mondhatná : hisz mi ljlven követjük a szentírás ama moddását, — ritkán vagyunk egyedül; mindig akad „kompánia", tegnap is remekül mu láttunk, stb. Csikhogy az ilyen aggle~ génynyel szóba sem áilok, ez már vég kép javithatlan s még e soraim sem képesek a jó útra téríteni, legfeljebb az a sokat rettegett — agglegényadó, de talán az sem. Azt azonban bizton hiszem, hogy OJ bájos olvasónőai, mág az ilyen rémlátomínyt is képes volna megszelídíteni. D<* azért ne vállalkozzék teá — nehéz műnk* vqlna, s ki tudja, kifizetné-e magát? Azt mondtam, hogy az agglegény önző, ós pedig a legnagyobb mértékben. I/i s;ik igazam van e? Bizony szomorú, de igazim van. Láttak-e már Önök bájos hölgveim aggiegbnyt, a ki saj^t magán kívül «zeretott volna valakit vagy valamit? Éi még nem láttam. Az ő „é n" je, az a drága én, az ő szentsége, ideálja, jelene, jövője, vigasza és reményei Ezt $ drága ,,ón"-t táplálja ő anyagilag ós szellemileg, ezt kívánja ő megóvni az élet minden terhétől, gondjától, ezt disziti fel a divat minden kellékével és sallangjával, hogy tessék, —Kinek? — saját magának! L íttál-e már agglegényt, ki feláldozta volna magát holmi ideális, nemes czélért ? Soha I Nincs senkije, kit erre érdemesítene, legfeljebb magát, már pedig önmagát ugyan minek áldozná fol — semmiért ? Tehát igenis önző az agglegény : Nem ismeri a szeretet, melegét, nem akarja, vagy nem tudjd felfogni tuiajdonjppeni életczélját. s az a férfi, ki nem szeret mást, psajj önmagát, §ájnáUtr$méltó már csak azért is, mert ha bánat éri, nincs kivel megossza, ha öröm éri, nincs kivel közölje, már pedig azt tartja a közmondás, hogy megosztott öröm, kettős öröm, megosztott bánat félbánat. S ugyan ki a legméltóbb arra, hogy örömünket, bánatunkat ossza? — a feleség, a hű, szerető hitves, ki hízelegve simogatja fórjacskéje homlokát, ha a crondok felhői azt elhomályosítják, s kinek egy mosolya

? egy csókj i felér a* agglogónysóg örömeinek ezreivel, millióival | De nem megyek tovább ! Laczkének tán ez is elég, s ha még többet is mondanók, még azt vethetnék szememre társaim, hogy — hizelgek a hölgyeknek, p^dig esküszöm, édes olvasónőm, nem ugy áll a dolog. Valóban nincs okom hízelegni, s csak azt akarnám elérni e sorokkal, hogy társaim megtérjenek, minél előbb lássák be, hogy az agglegény kiállhatatlan teremtmény, s hogy qino$ szebb a házas óletqól. HÍ pedig netalán megkérném valamelyik kedves olvasóm bájos kezét, ki ne kosarazzon, mert akkor — e^üszöm — én is agglegény maradok, d.i azonnal a javíthatatlanod csoportjába lépek! Viszontlátásig ! Adalburtus.