Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-05-30 / 43. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, i897. Vasárnap, május hó 30-án. 43. szám. BEEESHEEfT KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Két esemény. Egymásután két fontos politikai esemény történt a héten. A/, egyik érzelmi tény ; de nagy jelentősegü. Nem hirdeti, csak ujabb bizonyságot ad arról, mily nemes szive van a magyarok fölkent királyának : túláradó örömmel, szivében fölmelegítve veszi tudomásul az ország, ho^y a király goudoskodik egy nagy, hazai földben eltemetetlen elődjének a királyi széken eltemetéséröl. A saját pénztára viseli ezt a végtisztességet s síremléket. Királyt temet a király, azt, ki Árpád véréből való volt s ki idejében sziutéu nagy, válságos pillanatok alatt mutatta magát bölcsnek, igaznak. III. Béla eltemetése méltó Ferencz József királyhoz. A magyar nemzet méltán irja szive rejtekébe királyát, ki megérzi egy nemzet szive dobbanását és a mit csak a sejtelem jelez szépnek, azt váratlanul teljesiti. A másik meglepetés, a mely sziutéu váratlanul jön, inkább politikai. Még amabban, mint érzelmi tényben nem keressük a magyar kormány kezemunkáját, itt még az ellenzékieskedés is elnémul vagy szóra nyilik, hogy a kormány iránt ennek kiváló sikereért elismerését kifejezze. Hogy az 1867-iki kiegyezés szel lemében a paritás alapján a hadsereg kiképzése magyar földön biztositassék, — az harmincz éves követelés s a nemzeti párt sarktétele volt. H a ym e r 1 e, B a u e r, K á 1 u o k y és mások alatt a delegációban a legerélyesebb követelések hangzottak ennek érdekében. Vagy merev tagadás, vagy fakó és értéktelen biztatás volt rá a felelet. Menynyit kelletett e nemzeti — s tegyük hozzá, teljesen jogos — követelések érdekében a kormánynak informálni, rábeszélni, a kérdést az ellentéteken megérlelni, nem kutatjuk; de szemben a még tavaly tett elodázó s kedvetlen nyilatkozatok után, a siker uem esett Bánft'y Paudora szelenczéjébe oly könnyűséggel, amint az érett gyümölcs lehűl fájáról, az bizonyos. S neküuk tetszik, hogy a kormáuy egyszerre a kész sikerrel számol be. Nem hiányzik pikáns ize, hogy a gravaminális politika első oszloposai éljenzik Fejérváry báró honvédelmi minisztert, a kire nem is oly régen ráfogták, hogy külső tagja annak a láthatatlan „osztrák kamarilláuak", e politikai mumusnak, mely a Lajtháu tuli előítéletekkel azonos. Nincs az az elfogultság, mely szinte tartalék nélkül ne fejezné ki elismerését a kormány iránt, hogy végre egy 30 éves politikai jognak szerzett érvényt és az osztrák előítéletet ebben a merev negacióban megtörte. Az öröm egyformán intenzív ugy a magyar fővárosban, mint a vidéki zónák kicsiny falujában s ép ez okon, mi, a kik a szféránkon túllévő nagy politikai kérdésekben jóakaratú tanácsainkkal szolgálni uem szokjunk és Bismark kioktatását nem miveljük, sziutéu indíttatva érezzük, hogy az általános örömben részt vegyünk a kérdés fontosságához illően, e vezető czikkbeu. Nagy kérdések, sőt gyakran népek sorsa igen jelentéktelen kérdések miatt dől jobbra, vagy balra. Nálunk a harmincz év alatt a magyar nemzet ifjúságára szinte megközelíthetetlen volt az osztrák tiszti rang. A polgári pályákra özönlött miudenki, minek következtében az értelmi proletárság veszedelmes keretei kezdtek kifejlődni oly protekció-rendszerrel, mely szinte megmételyezte igazgatási rendszerünket. Ismételjük : nekünk az tetszik fölöttébb, hogy a honvédelmi miniszter meglepetésszerűen nyujtá be a javaslatot, uem lép föl nagy garral. Maga a tény, hogy egy függő kérdést a legnemzetibb kívánságok szerint valósított, hogy megoldotta a kérdést. Azt képzeljük, hogy Békésmegye társadalma valamiképpen módját is ejti, hogy erről való örömét kifejezze, s elismerését nyilváuyitja azon kormáuy irányában, mely mindig arra törekszik, hogy a nemzeti érdekeket és aspirácziókat kielégítse, fölhasználva mindig az alkalmat, hogy az állam anyagi ereje és pénzügyi helyzetéhez képest fejlessze a nemzeti jogokat. A tavaszi megyegyülés. — Második nap. — A vármegye tavaszi közgyűlése a második napon már kevésbé volt olyan élénk, mint az első napon, amit igazol azon körülmény is, hogy a póttárgysorozatot, mely csaknem olyan terjedelmes volt, mint a főtárgysorozat, még aznap délelőtt letárgyalták. Jelenvoltak dr. Lukács György főispán elnöklete alatt: dr. Bartóky József vm. főjegyző, Lukács Endre tb. főjegyző, Csánky Jenő, Berthóiy István, Kiss László aljegyzők, Jancsovics Péter árv. elnök, dr. Deimel Sándor árv. ülnök, Szabó Emii árv. jegyző, Haviár Lajos kir. főmérnök. Oláh György t. főügyész, dr. Bodoky Zoltán, Popovics Szilveszter, Sztraka György járási főszolgabirák, Deimel Lajos főszámvevő, Bandhauer György főpénzt., Kis Gyula, Schmidt Iván vm. alszámvevők, Terényi Lajos, Keller Imre, dr. Zöldy Géza, Sal József, dr. Hajnal István, Szabó János, Konkoly Jenő, Bulla Sándor, Ladics György, Vangyel Szilárd, Cs. Szabó Gergely, Nagy Károly, Cs. Demkó József, Jankó György, dr. Berónyi Ármin, Debreczenyi Endre, Fazekas Zsigmond, dr. Drechsel Gyula báró, Jancsovics Emil, N. Szabados Antal, Reisner Emánuel. A m. kir. belügyminiszter, a törvény • hatósági tisztviselők napidijairól alkotott szabályrendelet némely észrevételekkel kiséri, elhatároztatott, hogy újból felkéretik a belügyminiszter a szabályrendeletnek változatlanul leendő elfogadása iránt. Orosháza községnek a puszta-földvári ut kiépítése tárgyában beadott kérvényénél Keller Imre és Hajnal István bizottsági tagok szólaltak fel a határozati javaslat ellen s az ut kiépítése mellett. Dr. B a rtóky József felszólalása után a határozati javaslat fogadtatott el azzal, hogy a kérvény az alispánnak jelentéstételre kiadandó. Mező-Beróny községe, mint lapunk több közléséből ismeretes, kimondotta, hogy községi takarékpénztárt létesít s e végből devinkuláltatja regalepapirjait, a törvényhatóság azonban alaki hiányokat találván, ezek pótlására az iratokat a községnek visszaadja. Elfogadtatott az alispáni előterjesztés a kótegyházi indóházi vámos-utra vonatkozó előterjesztés. Hasonlóképpen a békési indóházi ut is mint vámos-ut fentartatni határoztatott. Gyulaváros kérése a kétegyházi-ut egy részének kikövezésére, megszavaztatott. A magyar néprajzi társaság támogatása elvben kimon„Békésmegyei Közlöny"tárcáia. Tekints reám . . . Tek|nts reám kék szemeddel, Fényes csillag ragyog benne, Ha e szempár mindörökre, Mindörökre enyém lenne. Fényes csillag ragyog benne, Elandalít ragyogása, Rózsakehely szirma körül Ezüst harmat csillogása. Elandalít ragyogása . . . Méla este, holdas éjjel, Szivemről a bánat-felhőt Mosolyával üzi széjjel. Méla este, holdas éjjel, Nézek bájos kék szemébe A szivembe mélyre zárva, Mélyre zárva ott a képe. Nézek bájos kék szemébe, Fényes csillag ragyog benne, Ha e szempár mindörökre, Mindörökre enyém lenne . . . Braun Dezső. Parasztbecsület. Irta : Satanella. A nagy búbos kemenczéből erős meleg sugárzott ki. A leányok piros arcza mintha kigyulladt volna a mohó kíváncsiságtól teDitták magukat a mese bűvös alakjaival, mintha az öregasszony szava kísérője lenne a künn duló viharnak, mintha életre kelne mind a szépséges tündérleány és szerelmetes királyfi, kik egymást szerették, „mig meg nem haltak." S a toll pihéi repültek, mintha hóvirággá válva, koszorú lenne belőlük, koszorú a szőke tündér bűbájos lejére. Néha-néha valamelyik vasorrú bo szorka felütötte fejét a tollfosztogatóban, a sok lány megremegett, de azért kérte, unszolta : meséljen még Marcsa néni 1 Az öreg asszony arcza elborult a fájdalomtól, dühtől, gyűlölettől, vagy csak ugy rnuló szeszélyből, ki tudja? és aztán folytatta : — Hát tudjátok, az asszony özvegy maradt, az ura mindig részeg volt és mindig verte. Jó is volt, hogy meghalt és nem is. Mégis csak asszony volt a maga portáján és kinek miköze a többihez és mikor meghalt, ugy maradt üresen, két gyermekkel a nyakán. A fiu az igaz, már keresett. Az apja mesterségre tanitntta ós olyan szorgalmas, ügyes legényt keresni kellett. Dolgos volt, komoly és mégse azt szerette az asszony. Az arcza hasonlitott az uráéhoz ós azt gyűlölte, még átkozta a sir jában is. Igaz, hogy egyebekben nem ütött ez apjára, nem ivott, nem kártyázott, de ha méregbe jött, Krisztus urunk óvjon, akkor olyan volt, mint a bőszült vadállat, felordított és zúzott, tört. Tudta ezt ő is, és ha érezte, hogy dühösödik valamin, vette a kalapját és elment ha zulról. Hát ezt a gyereket nem szerette az asszony, bár jó kereső volt és a kis húgát eljáratta az uri iskolába. A Mariska volt a szivének gyermeke. Mariska szép is volt. Olyan a szene mint a kinyilt rózsa, fekete, mint a holló tolla a haja ós piros a két orczája. Hanem dolgozni nem igen szeretett. Kicsit rest volt és nagyon szerette ki nozni az állatokat. A bogarak és legyek lábait, szárnyait egyre tépegette és ha Sándor meglátta, szidta érte ós gorombáskodott vele, az asszony meg majd megpukkadt mérgében, hogy egy haszontalan bogárért szájaskodik az az otromba legény ezzel a leánnyal, de szólni nem mert, mert ha csak ránézett, már reszketett benne a lélek. De szükséget nem láttak, dolgozott a Sándor még éjjel is, csakhogy legyen minden a hugájának meg az édes anyjának. Egyszerre c.-ak busulni kezdett, nem evett, sápadt volt és nem lörődött sem mivel. Az asszony megijedt szörnyen. Mi lesz velünk, ha megbetegszik a fia. Végre kisült, hogy miért busul. Valami fehér cselédte bolondult és elakarta venni feleségül. Hogy azért nem kell szétválni, együtt maradhatnak, gondos kodik ő azért Mariskáról és az anyjáról, de azt a lányt szereti és kéri az anyai áldást. AZ asszony majd meghalt a méregtől : — Házasodni akarsz! kiabálta. Aztán mi lesz velünk? Korhely apád elitta mindenünket ós most te is elakarsz hagyni- Jól van, majd megyünk koldulni, a Mariska meg ón. — Hallgasson, édes anyám I — De nem hallgatok. Vagy azt hí szed, beengedem asszonynak a szerető det ? Tán kezet csókoljunk neki, mert hisz ő lesz az asszony, minket csak kegyelemből tert. Nohát akkor megyünk koldulni, egy házban más asszonynyal élni nem fogunk. Sándor halálra vált képpel rohant el. A szeretőjót többé nem emlegette ós olyan volt, mint egy mord kutya. A húgát megkínozta czudarul : Már megint luslálkodol I Már megint a lükörbe bámulsz I Már meg torkoskodol I Dolgozz I De bántsd azt a lepkét 1 Vedd le azt a piros pántlikát a hajadból 1 Szegény vagy, becsületes leány ne legyen czifra, lusta. Es igy ment reggeltől estig, de a leánynak nem ártott. Csak még szebb lett. Olyan Madonna arcz, még a hangja is olyan volt, mint a madáróneklés. Pedig nem volt szelíd és a bátyját gyűlölte, de titkolta, szemben igyekezett kedvében járni — és ha előfordult, szemében csak ugy tüzelt valami s keze ökölbe szorult. Aztán — kijátszotta. Ugy történt, hogy egy dílután nem jött egyedül haza. Egy fiatal ur kísérte és aztán mindig vele volt. Sándor előtt könnyű volt titkolni, hisz sohse volt otthon. Mariska sok pénzt kapott attól az úrtól és kezdték bánni, miért nem engedték házasodni azt a dühös embert. Bánták, hogy nem engedték nősülni, most nem kellene félni, hogy egy szép nap rájön erre a pompás életre. Igazán nem ve t észre semmit. Mariskakibeszélt neki mindent: Hogy ő mily olcsón tud vásárolni, hogy a fülbevalója falsch, hogy a bútort, öregen veszi és igy tovább. — Édes fiam, mondta egyszer az asszony, hát nem bánom, elveheted azt a leányt, ha még szereted, nem állok utadban. — Ugy ? Es aztán miből élnek édes anyámók ? — Majd csak megleszünk. Aztán a Mariska is csak kereshetne valamit. A Mariska egyszerre felnézet, nem tudom miért, de elhalt a szó a számon és fiam rekedten mondta: — Majd csak gondoskodom én tovább kelmetekről. A leányra pedigvigyázzon az édesanyám. Nagyon szereti a ezifraságot és dolgozni rest. Vigyázzon, ha mondom I Azután elrohant. A leány pedig job ban vigyázott magára. Egyszerűbben öl tözködött, dolgozgatott és Sándor megnyugodott. Hisz szerette a testvérét, csak semmi örömet nem engedett neki, pedig az a nagy ur csak el nem vehette Mariskát, azt belátja mindenki. Egy délután a szomsz dasszony behívta a Mariska anyját egy kanál kávéra. Eldicsekedett a leány szerencséjével és a nagyszerű módjável ós ehhez a kávés csészék görömbölése valóságos zene volt. Egyszerre csak hallatszik a sikoly, egy kétségbeesett, halálra rémült, aztán meg egy . . . aztán csend Az asszony futott-futott, a fia jött elé. A szemében a halálos gyötrelem, a szégyen, a kin, az arczán vér . . . nem szólt semmit, csak mutatott a szob* feh. Ott feküdt mind a kettő. A Mari ka Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.