Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-05-30 / 43. szám

datotf, a számvevőség felhivatik, az alapot megjelölni, melyből a segélyezés történnék Szombathelyi Gyula nyugdij. főszámvevőnek kegydija megszavaztatott. Schrőder Cornél megfelebbezte Gyula város képviselőtestületének azon határozatát, 'melylyel tudomásul vették D u t k a y polgármesternek a fogyasztás és italadó kezelése tekintetében beadott jo lentését. Schrőder pontosabb adató kat kivánt, minők jelzett jelentésből kiviláglanak. de a törvényhatóság eluta kiitván a felebbezést, jóváhagyta a képvi selet határozatát. Szeghalomnak járda kiépítése ügyét megszavazták. Vitát keltett dr. S z a 1 a y József orosházi tb. főszolgabíró uti számlájában a belügyminiszter rendelete. Ugyanis Szalay József főszolgabíró heteken át kisegítésként a csabai szolgabírói hivatalban is fejtett ki tevékenységet s uti számláit kifizettetni kérte. K e 1 1 e r Imre méltányosnak találta egy bizonyos pau sál összegnek, 100 frtnak utalványozását, a törvényhatóság azonban az állandó választmány javaslatát fogadta el, mely szerint tételes utiszámlája teljesen kifizettessék. Csaba város ügyeinek mindegyike jóváhagyással ment keresztül. Nevezete sen : a közraktár, az apácza csabai va sutra megszavazott összeg, a zsilip es egyebek építésével felveendő 160 000 frt kölcsön összeg, ugy egyes ingatlanok átengedése. A fizetés javítást kérő ügyek kiadat tuk az alispánnak a költségvetés készitó sekor leendő figyelembevétel végett. Gremsperger József csorvási jegyzőnek a fogyasz'ási adó kezelési ju taléka jóváhagyatott. Ez összeg 240 frt. JóváhagyatottBókés községének Coll Demeterrel kötött szerződése az ártézi kut fúrása iránt Elfogadtatott az alispán indítványa, hogy az egy százalékos megyei pótadó, nemkülönben a katona beszállásolasi pótadó föl nem használt része a törvényh. tisztviselők nyugdij alapjához csatoltassék. Mucsi Mihály m.-berényi jegyzőnek megtagadta a község a jegyzői la kást. A község a törvény rendelkezéseinek betartására s e szerint uj határozathozatalra utaltatott. A többi ügyek, melyekről itt nem irtunk, jobbára a képviselőtestületi határozatok szellemében nyertek jóváhagyást. Magyar katonai akadémia. Váratlanul nagy politikai szensációra ébredt az ország. Fejérvár y Géza báró, honvédelmi miniszter, törvényjavaslatot nyújtott be a magyar katonai i^kadémiáiól es a honvéd nevelő és kép őinlézelekről. A meglepetés óriási. Napok óta e javaslatokról van szó, melyeket Bánffy' Pandora szelenczéjéből egyszerűen meglepetésszerűen rázott a magyar közvéle mény elé. Tudvalevő, hogy Apponyiék sarkalatos programmja, mely v a 1 am e n nyíre, habár nem egészben, ellenzékiségét igazolta, már évek óta sürgetik a kiegyezés szellemében magyar földön a felső tiszti-iskolát. Egyesek tudni vélik, hogy a törvényjavaslat Apponyi gróf kormányzónak való előkészítése s egyik lap, a Nagyvárad, már mint miniszteri tárcza tulajdonosát 1 át ja Apponyiban. A nagyérdekü t. javaslatokon a következőkben tokintünk át. Ali két rósz bői. Egyikben Ludovikát 300 növendékre, honvéd főreáliskolát 50 növendékre és két vidéken fölállítandó hadapród is kólát 400—400 növendékre kontemplál. A közös hadsereg hadapród iskoláiban, a javaslat második része szerint, az ed digi 120 alapítványi hely 250 re emel tetnék. A megokolás elején a miniszter megemlékezik róla, hogy noha a törvényho?ás már 1894-ben elismerte annak az elhalaszlhatailan szükségességét, hogy a honvédtiszti békelétszám fokozatosan hat esztendő alatt szaporittassék a kimu tátott szükséghez képest, a honvédelmi miniszter ennek a szaporításnak keiesztülvitelére a pénzügyi helyzetre való tekintettel nem javasolta a leghatásosabb eszközt, az uj honvéd-tiszt középiskolák fölállítását. Inkább oly eszközökhöz nyúlt, amelyek a kö tségvetesnek nagyobb meg terhelése nélkül tették lehetővé, persze hosszabb időre elosztva, a czél elérését. A közös hadseregből áthelyezésüket kérő hadapródokkal és tisztekkel s a ténylegesitésüket kérő tartalékos honvédtisz tekkel igyekezett a hiányt pótolni. Az első három évben sikerült ezen az uton a tiszti létszámnak bizonyos szaporulatára szert tenni, de az eredmény mégis csekély volt, a következő években pedig kedvezőtlenebb viszonyok beálltától keli tartanunk. Már a mull évben is teteme sen leapadt az áthelyezésüket kérőknek száma ugy, hogy már is hiány mutatkozik a honvédtiszti létszámban. A gyalog századok nagy részénél békében a századparancsnokon kivü nincsen beosztott tenyleges szervezni, uj épületet kell számára épi leni, de rendes föntartása aránylag kevés terhet ró az államra, inert a Ludovika Akadémia magán alapitványainak egy része az uj intézetben elhelyezett növendékek ellátására átruházható, a növendékek egy megfelelő részét pedig fizotéses helyekre fogják fölvenni. A tervezet két honvéd hadapródiskolát szintén újonnan kell építeni, szer vezni, de fön artá uk arányag szintén olc-ó lesz. Az átlakitás köluég' iröl a megjko lás a következőkben emlékezik meg: A Ludovika akadémia átalakítása egyszer s mindenkorra 100.000 frtba fog kerülni. A főreáliskola és két hadapród iskola fölépítése, az ehhez szükséges telkeknek megszerzésével együtt összesen harmadfél millió forintba fog kerülni. A miniszternek az a szándéka, hogy a telkek megszerzésére és az építési költségek vi selésóre egyes városokat — 60 évi amor tizácziónak biztosítása mellett — fölhívjon. Ha ennek nem lenne eredménye, magánvállalkozás utján reméli a czél elérését, AZ intézetek rendes évi föntar tás-költségei csak fokozatosan, az egyes évfolyamok emelkedésével emelkednek Az átmeneti idő alatt a maximális költségemelkedés a következő : 1898 óv 350 200 frt 1901 év 435 700 frt 1899 1900 394.400 „ 417.600 „ 1904 évben 1902 „ 1903 „ 513900 443.900 488 000 frt. A volt tegnapi nap folyamán módunkban csabai közélet néhány irányadó férfiával beszélni és miután mód van reá, hogy a vidéki városok a hadapród iskolát elnyerjék, szerintök Csaba nem fog késni ajánlatával, hogy a 400 növendékkel biró hadapród iskolát Csabán ópitsék föl. E tekintetben a város némi áldozatoktól sem riadna vissza, de természetesen konkrét formában a dolog fölnem merül, mig a miniszter esetleges felszólításáról nem értesülnek. Erkölesi halál. — Időszerű krónika. — ti.-zt vagy hadapród, ugy hogy a szazadparancsnokra nehezedik a századtiszti és hadapródi szolgálat, sőt nem lévén a honvédségnek mindenütt teljesen alkalmas altiszti anyaga sem, e századok az altiszti szolgálat egy részét is a tiszteknek, illetőleg hadapródoknak kell végezniük. Ezt az uj főreáliskolát újonnan kell . . Tessék csak elgondolni: egy müveit, nem csupán szorosan vett szakmüveltségü, de általanosan és alaposan művelt, fiatal, állományú tehetségű orvos, kinek szabad utja van be teg családjaink féltékenyen őrzött szentólyebe, aki rendithetien becsülóst ós állása nál fogva szükségképen közbizalmat élvez, aki egészségünk s életünk fölött saját be látása szerint rendelkezhet, . . . tessék csak felgondolni: mit tesz az, amikor egy ilyen embetről kisül, hogy lopott. Képeket lopott. Azt mondják, hogy mielőtt „ennyire vitte" volna, kabátokat és eserfekete haja felbomlott, elfödte egészen, ciak a szeme látszott kinyitva, meredten, megtörtem és vér borítja el őt is és ama masikat is. Vér mindenütt . . . A Sándort pedig azóta nem látta senki. Az asszony arcza olyan vén, olyan r >nczos lett,szemeiből kihalt a fény,lassan, támolygó léptekkel bo'lolt ki a szobából. A leányok némán maradtak. A toll fosztatlanul hevert előttük, egy kis ökölnyi fruska hangosan elsírta magát és duz zogva mondta : — A Marcsa néni akurát olyan bu sulva mondta el a szép mesét, mintha a Sándor, meg a Mariska a tulajdon két gyereke lett volna . . . Bestiális bestiák. Irta: Gulliver. Valamelyik természettudományi folyóiratban a múltkoriban egy olasz tudós érdekes felfedezétének a hirét olvastam. Ferrari ur, ez a talján természettudós neve, hosszas tanulmányozások alapján kimutatta, hogy az állatokban ugyanazok a gonosz indulatok és rosz tulajdonságok vannak meg, mint az emberben. — No ez szenzácziós felfedezés 1 gond(i.tam magamban és mert a szenvedélyes teimészetbuvár vagyok, menten tanulmany tárgyává tettem ón is a dolgot. Sok adatot gyűjtöttem és mondhatom, liogy Ferrari urnák igaza van. Fölfede í.e.->et leghatározottabban megerősitik az a'ábbi históriák, a melyek élénken jellemzik, hogy az állatok milyen bestiálisak tudnak lenni. I. J1 macska merénylete. Ezt a történetet egy agg kisasszony mondta el nekem, a kinek kedves állatja egy mfcska. Az én cziczám — szólt a kisasszony — nagyon elkényeztetett állat. Minden este egy tányér tejet kap vacsorára. Nemrég "uj c.«tl< det fogadtam, a ki rendkívül torkos teremtés volt s a ki, a nélkül, hogy sejtelmem lett volna róla, esiénkint maga itta meg a macska tejét. Nem tudtam elképzelni, hogy a czirmos miért ugrándozik körülöttem és miért néz rám olyan tekintettel, mintha vala kit beakarna panaszolni nálam. Egy este aztán kimentem a konyhába és megkérdeztem a cselédtől: — Megitta már Bella a tejét? (Bella tudniillik a macskám neve.) — Igen, megitta 1 — felelt a leány. Mentem észrevettem, hogy az állat gyülöletteljes pillantást vett a cselédre, de nem tudtam elképzelni, hogy miért. Éjjel aztán a leány rémült sikoltozása riasztott tol álmomból. Kirohantam a cselédszobába ós képzelje csak, ott láttam a leány ágyaszélen a macskát, egyik lábában tőrrel. Az esti tejétől megfosztott állat boszszuból leakarta szúrni a leányt, II. J1 malicziózus ló. Ez a második történet egy ismert rievü fiatal gentlemannel történt meg, a kinek, mint minden jó nevelésű embernek, igen tekintélyes összegű adósságai vannak. Délelőttönkint ő a városligetben szokott lovagolni. Pár nap előtt uj paripát vásárolt, de csakhamar azt tapasztalta, hogy az állat rendkívül makranczos természetű és csak nagynehezen bírható engedelmességre. Mult szombaton a fiatal gentleman oly dühbe jött a ló csökönyössége miatt, hogy erősen megsarkantyúzta a paripát, mely fájdalmasan nyerített erre, aztan hátrafordítva a fejét, olyan tekintetet vetett a gazdajára, mintha azt akarná mon dani: — Igen ? No megállj, ezt megbánod ! A következő pillanatban a paripa eszeveszetten kezdett vágtatni. Gazdaja hiába eiőlködött, hiába rángatta a kantárt, hiába használt ostort, sarkantyút, a ló nem volt megfékezhető és mint a szélvész, ugy vágtaiotta belvárosba, egyenest a kecskeméti-ulcza felé. A lovas megijedt. A kecskeméti-utczát ő következetesen kerülte. Ott lakik a szabója, aki nap nap után keresi számlával és nem tudja oda haza találni. A kccokemóti-utczát ezért mindig mesz szíré elkerülte és íme, az a bestia most egyenesen arra vitte. A fiatal ember minden erejének föl használásával más útra akarta terelni a lovat. Hasztalan I Az nem engedett. A paripa rohant tovább ós direkte bement lovasával a szabó üzletébe. Képzelhető, hogy a szabó mennyire elbámult, mikor a malicziózus ló behozta hozzá azt adóst, a kit már olyan régen keresett. \ III. A szélhámos kutya. Ez a dolog pedig velem történt meg Van egy newfound landi kutyám. Rendkívül okos állat, szinte azt mondhatnám, hogy zseniális kutya. Csodalatos, hogy mi mindent lehet rábízni. Elküldhetem a trafikba szivarért, a vendéglőbe sörért, sőt ha a kis lutriba teszek, akkor is a kutyát küldöm el a kollekturába. A kutya egy darab idő óta kolosszá lis módon kezdett hizni. Nem tudtam megérteni a dolog okát, akármennyire kutattam is. Végre megfogott a szomszédságomban lakó hentes az utczán és megkérdezte tőlem : — Ugyan kérem, mit csinál uraságod azzal a sok franfurti virslivel? — Miféle virslivel ? — Hát azzal, amit a kutya szokott tőlem elvinni. — Az ón kutyám ? — Igen. Mindennap tizenöt husz párt párt szokott vásárolni nálam. — Hogyan, vasárolja ? Hát fizet érte ? — Természetesen I A rejtély kezdett még rejtélyesebb lenni előttem. Végre aztán megtudtam, hogy az okos ku.ya az ón nevemben — sorra meg pumpolta az ösmerőseimet ós e kölcsönösszegekkel fedezte kolbászszükségletót. Nem is végezhettem ezt a históriát mással, mint a következő nyilatkozattal: „Fölszólítom ismerőseimet és barátaimat, hogy bundás nevű kutyámnak ne hitelezzenek, minthogy én helyette semmiféle adósságot se fogok kifizetni." nyők<>t lopott. Nos igen, persze, lovat nem lopott. Az ilyesmit cnak az Alföld végtelen rónasásrain tanvázó csikósok cselekszik meg. Várod, finom, müveit uri ember nem lophat és nem is lop lovat, legfőlebb . . . bicyclit lop. Aminthogy Lenkey Bela dr. a legújabb nemzetközi botrány szomorú hőse — lopott is bcycli'. Egy má ik előkelő or-'os, ez egyéb ként hatósági szomé'v is volt — dr. K o r o t n ay Árpád pénzt 1 >pjtt. az igaz ho:y. — ós e7,d pír fokkd hí'ribb á I •i kö/ö.iséges uonalló z ivinynál — h lottói lop a el a pénzt. . . . Tolsztoj kenyetleniil bánik el híres Kreutzer szonátájában az orvosok kai egyáltalán. Mint minden tömeges irodalmi justificatió, ez sem igazságos. Igaz különben, hogy néha az írónak, ha azt akarja, hogy meghallják, nagyot kell kiáltani. Ez ugyan sérteni szokta a közelállók fülét, de a távolállók fülébe jó, ha szelid suttogás alakjában jut el. Mindamellett Tolsztoj kritikája erősen túlozva van. . . . Hiszen, például ismertünk egy képviselőházi alelnököt, aki liften utazott a másvilágra ; aztán volt egy képvise'ő, aki 5000 forintért adott el egy . . . szerb püspökséget. Takács Zoltán esete ma is a szenzáczió ingerével hat ós ifj. Gardo^ Lajos mérnök ügyében éppen most rakjak össze az eszüket: ügyész, vizsgáló biró, védőügyvéd és a vegyész, hogy kisüssek, vájjon igazán elmérgezte e ez az ember fiatal feleségét, hogy nőül vehessen egy más nőt ? A kisebb polgári okosság, mely az idők folyamán igazán szép haladást tett és vitte már, hál' isten annyira, hogy néha el bir látni egészen az . . . orra hegyéig, megállapítja ilyenkor, hogy az egyéni eltévelyedés, subjectiv gonoszság ós ezzel aztán megnyugodva az erkölcsi világrend elrendezésének bámulatos tökélyében, napirendre tér ós az időjárás szerint kuglizik vagy kártyázik tovább . .. A „szaktekintélyek" már ..egészen másképen fogják föl az esetet. Ok szép, de rendesen érthetetlen körmondatokban ki fogják sütni, hogy ez, meg ez a gentleman, aki valami szörnyűséget követett el, betzámithatlan, negyedfél vagy egész bolond. Lombrozó Cesare a „Genis a follia" (lángész ós téboly) nagytudományu szerzője, pompásan megkonstruálta a theoriát, most csak embert kell bele keresni és az akad. A társadalmi itólet azonban Ferrihez tart s az ilyen esetekben körülbelöl igy szokott megalakulni: — A ti kódexetek és Ítéletetek, — bírák ! — ne jogi müvószkedós legyen, hanem a mi védelmünk. A középkorban némely, javíthatatlan fél elmebeteget „boszorkányság" czimen elégetett a törvény. Barbárság volt az egyénre; de a társadalmat megvédte. A ti „beszámítási" szőrszálhasogtatástok pedig humánus az egyesre, de a milliókra barbár. Egész,fél ós tizedrósz elmebetegek közt bajos válogatni, amikor a tudomány maga is bevallottan tökéletlen. Hogyan csavargatjátok, az a ti dolgotok; de ha a ránk támadó fenevadat megölhetjük, ne bocsássátok közénk vissza azokat se, akik bennünk embertársaink közül „beszámithatlan" állapotban meggyilkolhatnak. A beszámítás két lábon álljon, mint minden ami ép. Az egyik legyen az elme épsége, a másik a mi biztosságunk a társadolomé, amelyet megvédeni kötelességtek. Azért hát ezekből az örökös urasági elmebajokból elég lehetne már I Azonfelül az is benne van ennek a különös, félbarbár műveltségben a Credojában, hogy aki kellő illemtudással, még idején agyon tudja magát lőni, az quittelt a többivel és emlékezete megdicsőült fényben sugárzik szót a mindensógbe. „Er ist gerichtet, er ist gerettet", — amint Goethe mondaná. Annyi bizonyos, hogy Korotnait a gyalázatos halott-lopás földerítése után szinte tuszkolták a megdicsőülésnek erre az útjára. Hogy a móreg-üvegecskót bizonyos színpadi kellók gyanánt kivette, a nyomozó rendőrkapitány azzal vétette el tőle, hogy : „Még ne doktor ur". . . Előbb az egész ellopott pénzt ki akarták csiklandozni belőle. Azután 48 órát engedtek neki, amelynek lefolyása alatt revolvert vásárolt töltényekkel, búcsúzó leveleket irt, szobájában a villamos drótot ünnepélyesen elvagdalta, irt a Morgue-nek, hogy morfiummal mérgezi meg magát s a halálára várakozó riporterekkel ügyesen beszélgetett. Lenkei doktornál is volt méregüvegcse, mikor elfogták. — Nem „használta" — Meghalt erkölcsileg — Szegény be csületes szülei gyászolhatják . Nyomorult és szánalomramóltó ember az, amelynek lelkéről hiányzik az ethi ka. — Örök-félelem, leirhatlan rémités gyötri, hogy élete bármely pillanatban felrobbanhat, mint egy dinamit töltény. ... A gyors, rohamos meggazda godás, vágya a könnyű élvezetek mértéktelen hajhászása, a túlságosan