Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-05-06 / 36. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897, Csütörtök, május hó 6-án. 36. szám mm BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szam ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A krízis előtt. Báró Bánffy helyzete nem valami rózsás. De nem kevésbé tövises Badeuié is. A kvóta-küldöttségek annyi alkudozás után befejezték tanácskozásaikat. A magyarok ragaszkodtak a 3T4 százalékos kvótához, az osztrákok a 42 százalékoshoz, a mi Magyarországnak ujabb évi tizenhat millió terhet jelentene, vagyis, miután a gazdasági kiegyezést tiz évre kötik, 160 milliót. A magyar részről a legtermészetesebb számítási kulcs: a közvagyonosodás és adótételek alakjában jutottak a teherviselés általok fixirozott arányához, mig az osztrákok egyszerűen a fij szám-rendszert óhajtják alapul venni. Pedig mindenki előtt világos lesz csak rövid gondolkozás mellett is, hogy ez képtelenség; a számítási alap szerint Eszterházy berezeg és egy jaminai napszámos teljesen egyforma mértékben esik számításba, pedig a vagyoni eltérés óriási. Hiszen a népszaporaság fordított arányban áll a közvagyonosodással. Minél több a kenyérevő, annál szegényebb a gazda. De az osztrákok más kulcsot, melylyel kiszivatytyúzhatták volna Magyarországot, nem találtak. Igy jutottak el a fejszámok aránykulcsához, ehhez az őrültséghez. Hiszen ha komoly számításokat tenne az osztrák, akkor még a most fennálló arányt, a 31'4 százalékos kvótát is soknak kellene találnia, mert a kiegyezéskor Magyarország aránytalauul nagy terheket vállalt. Minden érdeklődés most a két kormányelnök felé fordul: mi lesz velők? Ausztriában ugy itélik meg a helyzetet, hogy Bánffy sokkal kedvezőbb helyzetben van: tisztán akaratától függ, hogy maradjon-e miniszterelnök, vagy ne maradjon ? Pártja nem fogja elejteni, — osztrák vélekedés szerint — ha a 36 percentes kvótát fogadná el, de ha makacskodnék és lemondása nemcsak formalitássá válnék, ez esetben utódainak is lehetetlen lenne a kormányalakítás, mert a 36 százalék kvótaemelés mellett kabinet nem volna alakitható. Érdekes nyilatkozatokat tett a „Bud. Tagbl." egyik munkatársának, B e e r udvari tanácsos, a kvótabizottság osztrák előadója. Bánffy helyzete szerinte kedvezőbb, mert Badeuinek csak ügyviteli többsége van. „Magyarországon akarják a kiegyezést. Ausztriában komolyan csak a németek akarják, mig az ifju csehek és a többi pártok nem igen lelkesednek érte." Ha ez igy van, akkor bekövetkezett immár az a helyzet, a mit 1867ben megjövendöltek. Hogy t. i. Magyarország folytonos fejlődése, ipari és kereskedelmi erősödése fogja a gazdasági kiegyezést megbontani és az Ausztriában közös intézményeket mai alakjukban megszüntetni: ennek tünetei már mutatkoznak; ha döntésre kerül a dolog, bizonyos, hogy Badeninek szerencsésebb utód számára kell helyét átengednie ; utódát már is emlegetik : Boucquoi-t, ki a klerikális nemességnek vezérembere. De a dualismust fölbontó pártokat hogyan fogják összedrótozni s az osztrák ingadozó parlamenti helyzetnek mily engedményt tesz Bánffy ? ez az, a mire kíváncsi az ország. Beer udvari tanácsos lehetetlennek tartja, hogy Bánffy Tiszával, Széll-el a kvóta valamelyes emelése tekintetében egy fix-összegben meg ne egyezett volna (állítólag 34 százalékban.) Osztrák részről főleg arra óhajtották rábírni a magyar bizottságot, hogy a számítási elvi alap elhagyásával egy alkudozásra alkalmas számbau egyezzenek meg, de a magyar quota bizottság ebbe bele nem ment és egyedül tisztáu a számítási alapot fogadta el, melyen belől az osztrákoknak, ha a kiszámítás kimutathatóan téves lenne, helyesbítéseket engedett. Am az osztrákokjói tudják, hogy a magyar kvóta bizottság kiszámítása megtámadhatlan, ép azért nem akartak róla hallani. Az események e napokban csomósodnak krízisé és huszadikáig a két kormánynak megegyezésre kell jutnia Hír szerint a király semmi szin alatt nem fog dönteni, hanem ha a két kormány meg nem egyeznék, akkor következik az egyik visszalépése. Miután a szabadelvüpárt zöme a kvóta mérsékelt fölemelésébe hajlandó belemenni, Lukács László pénzügyminiszter, ki a 31'4 százalék mellett ridegen megáll, hihetőleg beadja lemondását, nem lehetetlen azonban, hogy a szabadelvüpárt teljes egyetértésben támogatja Lukácsot s ez esetben jutnak a dolgok olyan komplikácziók elé, melyek ma kiszámíthatatlanok. Kiszámíthatatlanok pedig azért, mert Ausztria-Magyarország szövetségesei is a legnagyobb figyelemmel nézik a paritás alapján álló két állam ellenséges háborúját és nagy fokú bizalmatlanságát, a szövetséges társak félnek s kevesebbre becsülik az olyan hatalmat, melynek maguk között ilyen éles konfliktusai vannak. A magyar belpolitikai helyzet régen nem volt oly válságos mint most; de ki ne hajtaná meg zászlóját a legnagyobb bizalommal a magyar kvótabizottság előtt, mely a magyar érdekeket oly önérzetesen védte és az osztrákok kapzsiságát, igazainak tudatában, mereven visszautasította. — Politikai hírek. A közigazgatási legfelsőbb bírósághoz három bírót kifognak legközelebb nevezni, de nem tanácsbirót, hanem a pénzügyi szakhoz bírókat, a kineveztetések tehát nincs ellentétben Terényi Lajosra vonatkozó, más helyen levő hírünkkel. — Győr város fölír a kvóta emelése ellen. — Bánffy miniszterelnököt egy órai kihallgatáson fogadta a király s hír szerint felhatalmazást kapott arra, hogy közölhesse a párt némely tagjaival, miként a király milyen fokú kvóta emelést kívánna Magyarország részérő,? — Veszprémmegye tisztújító ülést lü.ött ki, melyet a kormány elnapolt, ezt az ellenzék arra magyarázza, hogy időt kívánt nyerni a nem tetsző törvényhatósági tisztviselőjelöltek megbuktatására. — H o c k János megtámadott mandátumát, jelek szerint igazolni fogják. A szoeialisták között. Leimdörfer orosházi szolgabirósági írnok kicsi hija, hogy valami operette irónak nem szállított jóravaló „stoffot" ós csak annyiba mult mégis, hogy Jeszenszky Sándor miniszterelnöki tanácsost el nem fogatta a minap, a mint szándékozott A dolog ugy történt, hogy mult hó 21-én este Vásárhelyről Orosházára jött egy kiváló vendége a községnek szigorú incognitóban. Szemen y e i Imre az elvtárs tiszteletére, a ki újságírónak adta ki magát, meghívta há-. zához hat tagból álló vezérkarát, mint ő mondja, „az ertelmesebb szocialistákat". Mig Gyulán a főispáni installació az istentisztelettől kezdve a bankettig tartott, azt az időt, vagyis kilencz órától egyig Jeszenszky egyhuzomban a szocialisták társaságában töltött és a mi fel nem tűnt, mert hisz újságíróval állottak szemben, a hallottakról sürü jegyzeteket is tett. A járási tisztviselők megannyian a megyén, az ünnepélyen voltak. Mikor Leimdörfer Írnoknak besúgták agyülést, tanácstalanul állott. Elfogassa-e „a központi küldöttet", vagy ne fogassa ? Mi„Békésmegyei Közlöny "tárca j a. A Karston át. — A „Békesmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta: Réthy Béla. Fiume felé igyekezvén, ugy választottam meg a vonatot, hogy Horvátországot átaludhassam. A Budapestről Fiume felé robogó gyorsvonat este nyolez óra faló hagyta el Gyékényest, az utolsó magyar allo mást, melyen tul ugyan még mindég Szent-István birodalmaban, tehát otthon kellene lennünk, a valóságban azonban nemcsak idegen, de ellenséges is az a föld, melyen a Drávától Fiúméig tiz óra hosszat visz vonatunk. Lehetetlen ébren a fájdalom és boszuság érzelmei nélkül megtenni az utat, mely a Zrínyiek hazáján és a nem is olyan nagyon régen még teljesen magyar Turmeztijén át mindenütt magi ar kegyelet által megszentelt emlékek között vezet. A „fehér ház" országának gondja van reá, hogy a mi magyar, annak csak emléke maradhasson meg. A nemzeti türelmetlenseg és fajgyűlölet classicus földje ez. Aki egyszer látta a gyönyörűen fejlődő Zígrábot, Jellasich szobrával, hírhedt magyar falukról elnevezett, sz^p tereivel és utczáival, melyeken fennhangon magyarul beszólni veszélyes: az nem kíván többé ébren utazni ezen a tájon, a hol minden a magyar nemzet végtelen gyengeségére emlékeztet. Reggeli öt órakor azonban ébredjünk, meri a Karit magaslatain kanyargó vonat utja Fiúméhoz közeledve, megkapó kilátások és természeti ritkaságok szakadatlan sorozata. Egy darabig sürü fenyvesekkel borított hegyek között visz utunk, úgyhogy inkább a magas Tátrában, mintsem a telet nem ösmerő Adriai tenger partvi dókén kép;elnők magunkat, ha a patak nak teljes hiánya nem emlékeztetne már e dus növényzetű helyen is a kőzet nagyfokú lazaságára, üreges voltára és viz elnyelő képességére, mely körülmény Buccarihoz közeledve mindinkább kopárrá teszi e helyeket. A patakok teljes hiánya e magas hegységben annyival csodálatosabb, mivel e partvidék tudvalevőleg a Magyar birodalom csapadékban leggazdagabb része. Itt napokig képes az eső oly bőségben ömleni, mely a legderekasabb alföldi nyári esőt is megszégyeníti ós e rengeteg vizmenynyiség még sem képes patakot alkotni, hanem földalatti utakon jut eredete forrásához, a tengerhez. A mint a két mozdony által is nehe zen vonszolt vonat folytonos emelkedéssel tovább kanyarog, mindinkább ritkul az erdőség, mindig silányabb lesz a vegetá czió s embertől nem lakott, növénytelen, csupasz sziklák barátságtalan tövében húzódnak meg a MAV. őrházai, hogy arra emlékeztessenek, miszerint nem valamely kihűlt bolygón, hanem a földön vagyunk. Csupasz, sziklás hegyoldalak, szikla törmelékkel betöltött völgyek s a pályát nófuváíük és a bóra ellenvédő emeletes házmagasságú kerítéseknél egyebet nem lát a szem félor > hosszat. Majd sajátságos apró foltocskák tűnnek fel a kopár hegyoldalak lejtőin ós völgyeiben Nem nagyobbak, mint egy szoba. S ez apró területek mindenike embermagasságú kőfallal bekerítve. Embernek, állatnak vagy lakóháznak pedig semmi nyoma. Mikor első ízben erre jártam, nem tudtam elképzelni, mit jelentsenek ? Félbemaradt épületeknek képzel tem az elsőket, — de hogy ujakat ós ujakat láttam, tudakozódni kezdtem uti tarsaimtól, hogy miféle becses dolgot kerítenek a kőfalak ? S valóban nagyon becses, igazán csak itt méltányolt, mert nagyon hiányzó valami az, a mit a falak kerítenek : föld, Istenadta, megművelhető termő föld. Silány, vörös és kavicsos az igaz, de legalább nem szikla, hanem föld, a melybe bele megy a kapa. Ezt védik keserves fáradtsággal rakott kőfalakkal a hegyi záporok és kőlavinák ellen. E tenyérnyi foltokat művelni jár fel (vagy le ? Isten tudja hol lehetnek itt a falvak ?) a vidék asszonynépe. Az asszonynépe mondom, mert a férfia valahol a tengeren halászik vagy matróz Fiúméban s haza csak vendégül jár. Mit is keresne állandóan otthon ? Hogyan, tartaná el őt a föld, melyhez képest Arvamegye a Kanaán földje. Plasse állomásnál megszűnik a pálya emelkedése. 800 méternyi magasságban vagyunk a közelünkben lévő tenger szine felett. Még egy-két fordulat és elragadó látvány nyílik az alattunk csillogó tengerre. A pálya oly lejtős, hogy a két moz donynak dolgot ad megfékezni a lejtőn lerohanó vonatot. A bekerített föld darabocskák mindég nagyobbak ós sűrűbbek lesznek s egész összefüggő területeket képeznek, melyeket már csak itt ott szakit meg egyegy kopár darab. Emberi lakások tünedeznek elő, körülöttük zöldelő fügefa és szőllő; utóbbi szintén fának nevelve. Dehogy metszik le ! Örülnek, hogy egyszer kihajtott. A déli lejtőkön zsendül a cseresznye, virágzik az olajfa ós a babér. Ez már nem magyar klima, ez már a Földközi tenger telet nem ösmerő növényvilága. A pálya pedig szemmellátható eséssel kanyarog le Fiume felé. Minden kanyarulat más ós más képet nyújt, melyek versenyeznek egynlással a szépség dolgában. Szinte megzavarja földrajzi tudásunkat, midőn a tenger tükre hol jobbról, hol balról csillan fel hozzánk. Emitt a buccarai öböl fjordszerünyúlványa s felette mintegy hegyoldalba ragasztott fecskefészek Buccara városa. Amott az ősi Portoré, hol Frangepán egykori várkastélyának (most jezsuita kolostor) falait mossa a tenger. Itt-ott pillantás nyilik az egész tengerre, majd az alagút sötétje takar el szemeink elől mindent. Most hirtelen kikanyarodunk a tengerpartra s szédítő magasságból hosszasan gyönyörködhetünk az egész Quarneró pazar panorámájában. Mólyen alattunk látszik a sima tenger, játóknak tetsző hajóival. Az istriai partvidék olajfa és babér erdői közül kikandikálnak Abbázia takaros villái. Lábaink alatt terül el a hatalmas kikötő város, árbócz ós vitorla erdejével, karcsú mólóival s fehérlő palotáival. Pár perc még ós a fiumei állomáson leszünk; 10 óráig utazva az ellenséges „testvérországon" át, ismét magyar föld lesz alattunk. Magyar föld, a melynek nem is kellene a Drávánál végződni, ha czóltudatosabb nemzet lakná a TiszaDuna táját.