Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-05-16 / 39. szám

ki az önkénytes társadalmi egyesületnek oly nagy súlyt adott. Ki nem egy kérdésben vezetése alatt lévő egyletben önálló felfogásával, munkaszeretetével és SZÍVÓS kitartásával imponált az ország közvéleménye előtt. Az igazgató választmánynak azonkívül még kaviárja is volt, a miniszter leirata a kartell-kérdésben. Mindezekről alantabb bővebb tudósitást hozunk. Egyhangúlag kimondotta a választmány, hogy a közgyűléssel kapcsolatosan lóversenyt is rendez. A rendezésre kiküldötte B e 1 i c z e y Géza, S a i 1 e r Gyula, Fejér Béla, Z1 i n s z k y István tagokat. Inditó B e 1 i c z e y Tibor. Mázsáló Vidovszky Károly. A hölgyek fölkérése eotléktárgy megvételével 400 korona erejéig G e i s z t Gyula és Belic zey Géza bízattak meg. Dr. Zsilinszky Endre indítványára a kormány 300 korona segély engedélyezésére kéretik föl. Az egyes futamok ezek: 1. Békésmegyei mezőgazdák versenye. Futhat saját nevelésű lovakkal. I-ső dij 100 korona. II. dij 50 kor. 2. Mezőgazdák versenye, bárki által nevelt lóval. I. dij 60 kor. II. dij 30 kor. 3. Urlovasok versenye, hölgyek dija 400 kor. Emlék tárgy. Telivérek kizárva. Tót 20 kor. II. dij tétösszeg, a meddig az első dij felét meg nem haladja. Pálya 1800 m. Teher 4 éven alul 56 klgr. 4. Nyertes lovak versenye. Futhat az első és második futamban nyertes négy ló. Dij az elsőnek 50 kor. 5. Ügető verseny kettős fogatokkal. Urkoc8Ísok. Pálya kétszer körül, tót 10 kor. 'Dij 100 kor. Egyleti tagok lovai ügethetnek. 6. Vigasz verseny. Futhatnak az I. és Il-ik futamban dijat nem nyert lovak: Dij elsőnek 20 kor. Ezután Z 1 i n s z k y István olvasta föl Darányi földmivelósügyi minister leiratát, mely választ az egyletnek a kartellek tárgyábani felterjesztésére küldött. (Tudvalevőleg az egylet azt kérte, hogy a kartellisták nagy adókkal riasztassanak el az összejátszástól.) A miniszter válasza ez: „Előterjesztésére értesítem az egyesületet, hogy a vállalatok által kötött kartelek utján elért magasabb üzleti nyereségek külön megadóztatását elrendelni a kormánynak nem áll módjában, mert adótörvényeink akként intézkednek, hogy a függetlenül működő adókivető hatóságok az adóköteles személyeknek az adótárgyát képező haszonhajtó foglalkozásból eredő összes kipuhatolt jövedelmet figyelembe tartoznak venni, benfoglaltaknak tekinthetők tehát az egyes egyének terhére kivetett adó alapjául szolgáló jövedelemben a kartellkötés utján esetleg fokozott jövedelem is. (Megjegyzem egyébként, hogy nézetem szerint a kartellek káros hatását az érdekeltek leginkább az által és akként lesznek képesek sikeresen ellensúlyozni, ha ezen czélból fogyasztó ós eladásokat közvetítő szövetkezeteket alakítanak, amely irányú szövetkezetek létesítésének leghivatottabb tényezői a gazdasági egyesületek. Végül csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a kartellek kérdését továbbra is állandó figyelemmel kísérni szándékozom." A leirat nagy vitát keltett. Beliczey István nem fogadja el a miniszter leiratát. Ezt a kérdést, mely a mezőgazdak legvitálisabb érdekét érinti, törvényhozási uton kell rendezni. Zsilinszky Endre dr. szerint a miniszteri leiratot tudomásul nem venni lehetetlen. Mert ha tudomásul nem veszszük, ugyan mi történik. A miniszter uj mutatását a szövetkezetek felállítására nagy örömmel fogadja s véleménye is az, hogy a kérdést ekként lehet rendezni. Felszólalással fejtették ki álláspontjukat G e i s z t Gyula, Bajcsy János, mire kimondatott, hogy a miniszterhez ujabb fölterjesztés fog intéztetni, a kérdésnek törvényhozási uton leendő rendezését kérve. A tárgyalás vezetését Beliczey István átadja az alelnöknek, G e i s z t Gyu Iának, ki figyelmébe ajánlja a választmánynak, hogy az érdemes elnök ne gyedszázada vezeti az egyletet, alatta érte el az egylet virágzása fokát. Ritka sikerei vannak az egyesületnek, mely az elnök nevéhez fűződik s indítványozza, hogy a huszonötéves fordulót ünnepelje meg az egylet, AZ indítvány általános tetszéssel és helyesléssel találkozott s a jubileumi ünnepség rendezésére dr. Zsi linszky Endre elnöklete alatt Vidovszky János, Urszinyi Dezső, S o h á r Kálmán és a titkár kiküldettek. Ezzel a gyűlés véget ért. Jelen voltak : Beliczey István elnöklete alatt Geiszt Gyula, Kocziszky János, Vidovszky János, Beliczey Rezső, dr. Zsilinszky Endre, Beliczey Géza, Kocziszky Mihály, Reisz Simon, Szalay József, Urszinyi Dezső, Sohár Kálmán, Badics Elek, Bajcsy János, Kovács L. Mihály, Morvay Mihály, Reck József, Sailer Gyula, Fejér Béla, Bajcsy Gusztáv, Sztraka György, Bogár Dániel, Urszinyi János. Csaba város közgyűlése. A közgyűlésnek mint annyiszor, most is a vezető thémája a vitás kegyúri kérdés volt, ez izben azonban azzal a re mónynyel kecsegtetvén, hogy nem lesz már sokszor a zöldasztal mellett vitatárgya. Ugyanis a kiküldött tízes bizottság azt a javaslatot terjesztette a közgyűlés elé, hogy a mire a közoktatásügyi miniszter föl is hív: teljesítsük. Vagyis kezdjünk az egyezkedésekhez. Az indítvány ellenében Beliczey István fejtette ki elvi álláspontját, mely a jog birtoklójának jóhiszemű önérzete ós dr. Zsilinszky Endre fejtette ki a város érdekében az egyezkedés 'szükségességót. Beszéde ha nem is kifejezetten, de azt az igaz közmondást foglalván magában : a sovány egyezség többet ér a kövér pörnél. A vita még a régén szőnyegen forgó kérdés begöngyölitése alkalmával magas lendületü s érdekes volt, kár hogy lapunk közlési anyaga nem engedi meg a beszédek nagyobb terjedelmű közreadását. Tudósításunk a következő: M a c z á k L. György biró meg nyitván az ülést, előterjesztetnek a havi jelentések. A jelentések semmi följegyzésre érdemes dolgot nem tartalmaztak s egyszerűen tudomásul szolgáltak. K o r o s s y László főjegyző előterjeszti a patronatusi ügyben leérkezett vallás- és közoktatásügyi miniszter ren deletét, melyet lapunk hetekkel előbb ismertetett. A kiküldött tízes bizottság azt javasolja, hogy a határozat tudomásul vétele fölfüggesztessék s a patronatusi kérdésben a miniszter által is ajánlott egyezkedési tárgyalás megindittassók. A bizottsági javaslathoz szóra jelentkezik : Beliczey István, a ki hódoló tisztelettel hajlik meg Ő Felsége ténye előtt; de kényszerül „teljes loyalitással kijelenteni, hogy ha O Felsége előtt ugy adatott volna elő a dolog, a hogy áll, Csaba városát nem szerencséltették volna a patronatusi jog mai méretének uj adományozásával. o ugy látja, hogy e kérdésben a legnagyobb mértékű komódiázás folyt. Ismerteti Csaky Albin gróf, Eötvös Lóránt miniszterek e kérdésben való ellentétes felfogását, mert mig az előbbi a patronatust Csabának megítélte, az utóbbi azt megtagadta. Nagyváradi erő szakosság volt, hogy a kérdés a vár megye közgyűléstől elvonatott és a pat ronatusi jog eldöntése közigazgatási útra tereltetett, az alispán, a közigazgatási bizottság fóruma elé. A közbeeső fórumok alispán, közigazgatási bizottság, minister döntését ismerteti ezután. Előtte tisztán áll, hogy miután a csabai komporszeratus vegyes vallású volt, midőn e jogot átruházta, mert a földes urak között evangélikusok is voltak, tehát átmenvén a jog Csaba városa birtokába, ezt a város egyetemesen gyakorolhatja vallás-fele kezeti külömbség nélkül. Oknyomozza a közoktatásügyi miniszter két ellentétes rendelkezését és azt a következtetést vonja le belőle, hogy a két rendelkezés között is a legnagyobb ellentót mutatkozik, mert az előbbi rendelet 20.000 frtról szól, a másik ezt meg sem emliti s miután elve ellen való, hogy egy világos jog hordozását egyezségekkel még zavarosabbá tegyük, nem járul a bizottság ^javaslatához s miután senkit sem akar oktroyalni nézetének elfogadására, tisztelettel már most bejelenti, hogy bizottsági tagságáról lemond s e kérdésben többé közremunkálkodni nem kiván. Dr. Zsilinszky Endre felfogása szerint a közoktatásügyi miniszter rendelete a kérdést ugyanazon stádiumba hozta, a miben évekkel előtt volt, mert ha nem igy volna, akkor a kérdés mö • gött ajtót csuktak volna. Ragaszkodik a mult közgyűlésen kifejtett szavaihoz, hogy a róm. kath. patronatust, mely kötelezettséggel megterheli a várost, de jogokat nem ad, szembe áll. De most a város nyugalmáról, a város jövőjéről van szó ós e szempontból miért nem kereshethők a kivezető utat, ha egyébként Csaba város érdekeit megvédhetjük ? Kijelenü azonban a maga részéről, hogy a 20 000 frt fix összeget meg nem edja; nem adja meg már azért sem, mert mindnyájunk meggyőződése, hogy ez a becsempészett 20.000 frt volt a kérdés legnagyobb zivarra okot adó részlete. Ő elmegy a 20 000 frtot megközelítő öszszeghez, de 20000 frtot nem ad, mert ezzel elismerné, hogy az összeg emlegetése, követelése jogos lett volna. A benyújtott javaslatot elfogadja. Beliczey Rezső : Polemizál Zsilinszkyvel, kifejti, hogy az egyezkedésre nincs szükség, a csabai kath. hívek Pókkal kevesebbel is beérik, csak a jog kezeikben hagyassék. Zsilinszky Endre dr. szavai félreértése czimén ujabbi felszólalásában feltünteti Beliczey Rezső és az ő felfogása közötti különbséget. Lehetségesnek vallja, hogy az egyezkedés nem fog sikerülni. Ekkor nagyon őrülne, ha Beliczey Rezsővel egy hajóban evezhetne. Dr.Z s i 1 i n s z k y Endre felszólalása, melyben a patronatus törvénytelenségére is kiterjeszkedett, viszont egy kis megjegyzésre provokálta B e 1 i c z e y Istvánt, a ki rövidesen kérdést intézett, hogyha Zsilinszky törvénytelennek tartotta a patronatust, miért foglalt helyet évekkel előbb az egyezkedő bizottságban ? Szalay József jogaiból nem enged ós az egyezkedés ellen foglalt állást. — Szeberényi Zs. Lajos ellenben az egyezkedés mellett nyilatkozik, Simkó István örül, hogy a város ós egyház érdekei találkoznak egy közös pontban : az egyezkedés mellett szavaz. Erre a bizottsági javaslat elfogadtatatott. (Szalay József kijelenti, hogy a bizottsági tagságáról lemond ) Vita folyt az egyezkedésre kiküldendő bizottsági megválasztása ügyében, mely azzal végződött, hogy K o r o s y nero szigetei is mindmegannyi közeli, szép kiránduló helyek. S a mi legbecsesebb, a nyári meleg elől pedig vasúton 2 óra alatt jutni el a hegyek hűs fenyvesei közé. A klímának s vele a növényzetnek ekkora változatossága, ilyen kis távolságban Fiumét Európa egyik legérdekesebb pontjává teszi. E helyen találkozik az éjszak- ós középeurópai növényélet a mediterrain flórával. Fiúméban magyar szóval boldogulni nem lehet. Van ugyan közel 1500 magyar lakosa is, kik azonban nem benszülöttek, hanem a kormányzóság, a tengerészeti hatóság, vasút, vám, posta, állami raktárak stb. a budapesti bankok vállalatainak kezelői, tehát inkább csak itt tartózkodók. Jelenlétük Fiume külső képén észre nem vehető. Az üzletek feliratai kizárólag olaszok. Csak egy üzletre bukkantam, hol az egyik alkalmazott tudott valamit magyarul. A gyógyszertárakban is ösmeretlen a magyar szó. — Magyar lap azonban jelenik meg Fiúméban, a „Magyar Tengerpart" czimü hetilap, melynek hasábjain angol beosztás szerint főként a kereskedelmi közlemények dominálnak. Nem lesz talán érdektelen megemlíteni, hogy a kiegyezés óta Magyarország fiumei építkezésekre ós ide való vállalatok segélyezésére többet költött 40 millió forintnál, oly összeg ez, melynek Vio része sem jutott más magyar városnak. De van is látszatja. A hatalmas pártfogó keze meglátszik az egész Quernerón A jólét, mely a nagyarányú fellendülés nyomán támadt, nem fér el Fiúmé ben s nagy várossá tette a horvát területen fekvő, de most már Fiúméval teljesen összeépült Susakot is. S ez a körül mény nem minden tekintetben örvendetes. A növekvő Susak kívül esvén a fiumei kormányzóság területén, horvát iskoláival, gymnasiumával s vagyonos horvát intelligencziájával mindinkább veszélyezteti Fiume olasz jellegét. Ma ugyan még erős az olasz elem majoritása. A gyönyörű városi szinházs a ban még az olasz múzsa van otthon jómódú pratriciusok büszkék olasz voltukra s gyűlölik a horvátokat, kiktől nemzetiségüket féltik, azonban már ma is 30% körül van a horvát lakosság, melynek kíméletlen, túlzó és szájas szószólói, már a városi képviseletben is helyet szereztek. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy az adriai tenger nyugati partja már csaknem teljesen elszlávosodott, hogy az isztriai és dalmát népszámlálási adatok az olasz elem olvadását bizonyítják, hogy Zeng, Zara, Spalato ós Ragusa megszűntek olasz városok lenni, s hogy az isztriai félszigettől le Görögországig ma már Fiume az egyetlen jelentékenyebb olasz nyelvsziget a szláv tengerben ugy nem kell hozzá sötéten látás, hogy megjósoljuk, miszerint Fiume elhorvátosodása csak idő kérdése. Irta boldogság. Bartóky Mariska. Nem voltak talán soha boldogok; a szegénység szürke ködét vajmi ritkán töri át a boldogság derűs sugara. Egymáséi lettek, vonzalom és ellenszenv nélkül, pusztán szokásból. A kis hivatalnok elvette egy régen elfelejtett kis hivatalnok özvegyének a leányát. Az eljegyzés után, még azt is mond ták, hogy összeillő pár, sőt irigyei is akadtak. A vőlegény az adóvégrehajtó két szeplős lánya szemében határozottan Adonis számba megy. Hardics ur nem olyan volt, mint a többi ismerőseik. Mindig meg volt a kabátja kefélve, a kézelői többnyire fehérek voltak, sőt tavaly ősz felé, már sárga czipőt is viselt. Az eljegyzés nem hozta forrongásba a vérüket; Máli kisasszony most már állandóan a varrógép mellett ült, a mely már csak akkor nem berregett, ha hiva talos óra után Hardics ur elfoglalta a szo kott helyét Máli kisasszonynyal szemben. Máli kisasszony ilyenkor előbb piros lett, mint a láng, de a Hardics ur nyugalmas hangjára visszatért halványsága. Magas, vékony lány volt, álmodozó barna szemekkel, domború homlokkal, mely mögött különben a legreálisabb gondo latok lakoztak. Valami, eddig nem ismert zsibongást érzett tagjaiban, ha Hardics ur a jövőről beszólt : ha felesége lesz, nem engedi többet varrni, mert látja, hogy az árt. Az özvegy hivatalnoknő büszkén konstatálta magában, hogy milyen gavallér veje lesz s szinte vádolva kutatta em lékébe a rég elfeledett hivatalnok hal vány alakját; ő nem mondta ezt soha, pedig ő is tudta. Aztán megvolt az esküvő; Máli kisasszony a fátyolos fehér rnhaban csak nem szép volt s a Hardics ur hatalmas fehér keztyüi s pettyesre vasalt ingplastronja határozottan szenzácziót keltett. Azután elkezdődött a szürke élet. A fiatal asszony egyáltalán nem várt semmit az élettől, legfeljebb azt, hogy az ura hét órakor haza jöjjön vacsorálni, mint a hogy délben haza jön ebédelni. Bs Hardics ur, megalapítván a családi otthont, hivatal után egy kis szórakozást keresett. Es nagyon természetesen talált is. Gyakran megesett, kivált mióta a kis Hardics Mari éktelen kiabálással adta tudtára létezését mindazoknak, akiket illet. Sovány, vörös, sivalkodó gyerek volt s az anyja maga táplálta ; megtörtént néha, hogy Hardics ur olyankor tért haza a szórakozásból, mikor Máli asszony ott tartotta ölében az apró jószágot s a mint nagy szomorúan nézte fénytelen szemeit, még fakóbbá tette egy előszivárgó könycsepp, mely lassan gördült végig az aszszony egy kissé már telt, de szeplős arczán. Ilyenkor Hardics ur nagyon elérzékenyedett, egy romlatlan ember becsületes szándékával biztositgatta Máli aszszonyt. — Látod, feleség, ma történt ez utoljára, ezután már haza jövök a hivatalból egyenesen, de hát, tudod, a szellemi munka ki is fáraszt, aztán meg a pajtások is egyre hivnak, nem térhetek ki, hogy kigúnyoljanak. Hinem most már másként lesz; látom, itthon vagyok csak boldog. Egészen ellágyult, ölelte, csókolta az aszszonyt, maga tette le a gyereket a kis kocsiba s még dudorászott is neki valami ócska nótát. S a kis lámpa pislogó világánál, ugy látszott, hogy a megelégedett boldogság csakugyan ebbe az alacsony, szegényes szobába költözött Lehet, hogy a világítás volt gyenge s az ember szeme látott rosszul, de meglehet, hogy a megelégedés igen rossz lakó s felmondási határidő nélkül megy tovább. Az asszony — persze asszony lévén — az Ígéreteket akczeptálta s amint ott feküdt a sötétben, tágra nyilt szemmel s egyik kezével a mindig nyöszörgő gyerek kicsiját mozgatta, már tervezgette az uj életmódot. Ezután már jobban ki tudják fizetni a házbért, meg egy kocsi fát is vehetnek, aztán meg — milyen nagyszerű Lnne — a stifirung fekete ruhájához várná egy uj blúzt, abból a kék csikós szövetből, amit tegnap a Stern boltjában látott. Hanem, mikor ismét a ragyogó nap sütött, Hardics ur újra a régi lett; a házbér hátralék miatt az asszony csak ugy bujkált a háziúr elől, fát is csak kilószámra vettek s a kék csikós szövet már ki is fakult a Stern boltjában s Máli aszszony mindig a stafirungi ruhában járt templomba, pedig már gyötrelemmel tud ta csak összegombolni. Mikor már a kis Mari segitett ringatni a még kisebb Katót, már akkor Máli asszony szemébe nem szivárogtak a könyek, hanem mint a záporeső hullott a kis Kató tarka huzatu párnájára. A gyerekek nőttek, két kis fakóképü, nagyszemü, vékony gyerek volt; engedelmesek és jók, mint a szegény gyerekek szoktak lenni, akiknek az anyjuk szótlannl szenved. Isten tudja, mit álmodhatott egyszer Máli asszony, de a mikor az ura délbe hazajött, nagyon szokatlanul fogadta. Ugy