Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-05-02 / 35. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, i897, Vasárnap, május hó 2-án. c5D. szam BEKESMEBYEI KOZLONT POLITIKAI es VEGYEtíTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 8!)l/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szam ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi ős külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények ős az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilltér"-ben egy sor közlési dij* 25 kr. Az első májusi napon. Maya istenasszony gyönyörű ünnepe: mivé sülyedtél ! A mindent nivelláló művelődés átformálta a korszellemet, hadat üzent szokásainknak, erkölcseinknek, átformálta ethikai érzületünket, közömbösítette minden kételytől ment vallási érzületünket: de semmit sem taszított le oly könyörtelenül piedesztáljáról, mint téged tavasznak poétikus ünnepe, első május ! A lelkek ártatlanságának, a teljes pompájában bemutatkozó vegetációnak, mely a legsivárabb atheistát meghódolásra készti a Teremtés ha talma és fóusége előtt, ezen a napon, melyen a szeretet, béke, megnyugvás, boldogság röppeut madárdallos reggelen a szivekbe: im a bajtvivó elégedetlenek tüntető, véres napjává, vörös májussá akar válni. Forradalmi nap a békéből ; olajág helyett fütykös. Miért éppen e nap ? Miért éppen a megelégedésnek, a tavaszi langyos levegő varázsos napjának kell lenuie a tüntetés idejének, miért válik éppen a matéria diadaluapjává, mi eddig az ideálé volt: a béke, szeretet ünnepe ? Az ideák mesterséges megölésének egyik keresett alkalma ez is és érthető csak annyiban: hogy a nyers erő, a materiális uralom remélt győzelmében az idealista világrend hagyományait pusztítja az első májusi ünnepen. A napi sajtó — menynyire szomorú — a tavasz szép üuuepén valóságos hadi bületinekkel szolgál s egy izben, tegnap megelégedéssel konstatálta, hogy a fenyegető socialisták semmi tüntetésben nem gondoltak erőpróbákra : szóval az első május nem volt egyszersmint vörös május. Nagyon mérsékelten vigasztaló ez : és a május első ünnepét fölhasználjuk arra, hogy e kérdéssel — inkább annak társadalom-erkölcsi részével — foglalkozunk. Mindenekelőtt nem habozunk kimondani, hogy a v a 1 I á s o s érzelmek meggyüugülése ellen immár nemcsak az egyház szolgáinak kell harczba állani, hanem mindenkinek, a ki az emberiség rendeltetésében hisz. Mert akármily közhely, de nagy igazság, hogy erkölcs hiján Róma ledől és rabigába görnyed. Évszázados történelmünk bizonyítja, hogy az elzüllés akkor következett be, midőn az emberekbeu a vallásos eszményeket más törekvések elfojtották. Az emberiség erkölcsét a szülői ház, iskola ma nem ápolja. A pénz szeretete kifejlesztette az igényeket. A meglazult erkölcsi rend. hozzá a gyors tempójú és czél nélkül vezetett népmüvelődés felnevelte azt a proletariátust, mely olyan melegágya a soczialistikus tévtanoknak, mint a hogy nevelő telepekben tenyésznek a palánták és voltaképpen a siker ott is, itt is ezektől függ. Megeugedjük, hogy a tömeg jóérzése lehet vidékenként elhibbanva, de elvadulva általán nincs és e helyzet egyszerűen az elé a módszer elé állit, hogy a paraszt dologtalan proletariátus, vagy a soczialparasita, (mert ilyen is vau) mely nem a tanokért jóhiszemiileg lelkesülő, de azokon kalmárkodó ingyenélőkből kerül ki: oda, a jóhiszemű nép közzé ne engedtessék. Bizonyos dolog, hogy ha közhatóságaink a köteles ellenőrzést hatályosabban foganatosítják és erre rendelkezéseink jogot adtak volna, ha a budapesti apostoloknak útját szegik, még ma is az újpesti „tyukketrecz" czimü vendéglőbe volna lokalizálva az egész soc/.ialismus és nem kelleue közhatóságainknak a csendőr kirendeltségre gondolniok. Am valljuk azt, hogy mindezek csak preventív intézkedések és alapjában nem a bajok megszüntetése. Bármit mondjanak is, e társadalmi betegség orvoslása a szülőház, az iskola és templom. Tessék elhinni, hogy a képtári sikkasztások, a favas-hidak. a kriminalis esetek megannyi esetei az úgynevezett soczialismussal együtt egy téren mozognak és indító okuk egy és ugyanaz : az erkölcsi érzetek meghalváuyodása, a lelkiismeret elaltatása. Érzékeny erkölcsök közepstte, a templom kultuszának régi hatalma alatt még csak nem is fejlődhettek volna a társadalam felforgató nézetek, mert ott, a hol a jogrend és igazság gyógyítást követelt : lett volna az emberekben elég erő azt azonnal megorvo so'.ui. Milyen szomorú, hogy éppen e napon kell ezekről Írnunk. Gyöuyörü május első napja csak téged siratunk : a jövő seculuma rettegve goudol rád, mi nekünk pedig legszebb emlékeink hozzád tapadnak. Természetnek gyönyörű ünnepe első május! Tájékozatlanság, készülődés. — A sajtó egy hire Gyulán. — Lapunk mult számában mi is reprodukáltuk a Politikai Értesítő egy hírét, (melyet mellesleg szólva, a Pesti Napló olyképpen czáfolt meg, hogy egyelőre a közigazgatási bíróság nem fog uj tagokkal kiegészitetni és a mennyiben ez megtörténnék, nem az aktív politikai élet szereplő tagjaiból fognak az uj birák vétetni.) A kérdéses közlemény arról tájékoztatott, hogy Terényi Lajost, Gyulaváros képviselőjét a közigazgatási bíróság tagjává fogják kinevezni, A hir nagyon vegyes hatással volt a gyulaiakra. Sokan nem akarják hinni, hogy Terényi Lajos odahagyja a képviselői állást, mások szerint Terényi már a gratulácziókat is elfogadta. A legmozgékonyabb pártnak bizonyult a függetlenségi párt, mely a körökben — természetesen egyelőre privátim — megbeszélte a kinevezéssel előállott helyzetet s nem sikerült megtudnunk, hogy ezek a privát jellegű köri tárgyalások, vagy néhány élelmesebb kortes számító lépése volt-e, de már az 1897. évre érvényes választói lajstromot is másolják s a választásra jogosultak személyének ázsiója alaposan növekedett. Tudósítónk alkalmat vett magának, hogy a felötlött hírek mibenállása felől néhány vezető egyéniségtől informácziókat szerezzen be s ezeket az értesüléseket alantabb összegezzük : B erényi Árminnak positiv értesülése hiányzik. Csak hallomásokra „indulhat mig, a kérdéses hirt legalább is korainak tartja. Az esetben, ha a kinevezés ténynyé válnék, kétségkívül ismétlődni fog az, a mi legutóbb Szigetváron megtörtént, mely alkalmat adott a függetlenségi párt két frakciójának ujságbeli harczára. Ugyanis Gyulán a füg„BékésmegyeiKözlöny"tárcáia. Mikor virágot akartam lopni. — A „Békesuiegyei Közlöny" eredeti tárczája. — — Na Keszthelyi, jöjjön velem a kertészhez, egy csokrot akarok magamnak megrendelni a mai estélyre. Csinos nő részéről ilyen felszólítás már magában is csábitó. Mennyivel csábítóbb volt az Aranj ossynó ajkáról, kinek a férfiak csak azt az egy bűnét nem tudták megbocsátani, hogy már— másé. Volt valami a pillanatában a mi ingerelt, R mi az ember vérét mozgásba hozta. Vagy aczélból, vagy agyagból kellett lenni annak aki bűvköréből szivét tel jesen épen vitte el. Az én 25 éves s/ivem ez anyagok egyikéből sem volt. Nem is állhattam meg, hogy ne mondjam : — A kerlészhez? hátha az ut minden poklokon vinne keresztül, nem ki sérném-e el akkor is ? Aranyossyné éppen különös jó kedvében volt. — Kérem, ne erőltesse magát, meg árthat szépségének. Az ilyen bókok nagyon kétes értékűek. Nem gondolja talán, hogy elhiszem azt, a mit maga sem hisz el ? — Mi módon bizonyítsam be, hogy nem hazudom ? Tegyen próbára, ha nem h szí. — Ne kivánja, meglehet, hogy egyszer még szavánál fogom s akkor könynyelmüen tett igéretét megtalálná bánni. — Nem félek tőle . . . — De én félek. Az ut a kertész lakásáig a frissen esett havon, melynek pelyhés a téli napsugarak fényében szem kápráztatóan csillogtak, nem tartott öt perczig; leg alább nekem nagyon rövidnek tettszett az ut, hubár a hivatalos feljegyzések néhány kilométer távolságról beszélnek. Persze a kiméréssel megbízott mérnök nem Aranyossyné társaságában végezte a merést. A szán, melynek talpa alatt a hó vigan ropogott, a kertészház előtt megállott. Leugrottam. — Várjon, lesegítem. — Már késő. S csakugyan, mire a szánt megke rülve Aranyossyné ejé léptem, hogy le segítsem, akkorra ő már a kertajtóban volt. Az öreg kertészt az üvegházban ta láltuk. — Kelemen url Szükségem van ma estére egy kis mellcsokorra. Micsoda virágai vannak ? — Nagyságos asszonyom 1 Nagyon sajnálod), de nincs semmitéle virágom. — Hát ezek a szép ibolyák, nar czisok, primulák ? nem virágok ezek ? — Mind le vannak foglalva. — Nem lehet. Maga tréfál. — Igen sajnálom nagyságos aszszonyom, de komolyan mondom. — Ki foglalta le ezeket a szép ibolyákat ? ^ — Kerekesné ő nagysága. — .Hát ezeket a szegfűket és ró zsákat ? — Bartósné. — Hát ezt a hortenziát ? — Mányai ur. Aranyossyné iménti jókedve meg csappant. Megfordult és reám nézett. — N°, szépen vagyunk I Ha Aranyossyné szép volt, midőn rózsás arcza a jókedv napsugaraiban fürdött, most, hogy terve meghiusulta miatt ég-szín szemeit s hamiskás fru-fruitól félig elfedett homlokát a lehangoltság fátyola beárnyékolta: ha nem szebb, de legalább is érdekesebb volt. De I szerettem volna neki azt mondani: — Minek magának virág, mikor virág nélkül is szebb lesz valamennyi társánál, kiknek a virágokra úgyis csak fogyatékos szépségük palástolása végett van szükségük, maga erre a „ráadás"-ra nem szorult. Hirtelen, mintha reménysugár tört volna utat elborult lelke világába, arcza kissé kiderült. Pillantásai, melyet lassan végigjár tátott a virágház összes növényein, végre egy ákáczlevelü díszcserjén akadtak meg. Ez a szemle csak másodperczig tartott, de nekem elég időt hagyott magamban a felett boszankodni, hogy azok a szirmaiktól megfosztott virágtők hogy tudnak oly közönyösök, oly érzéketlenek maradni e pillantásokkal szemben, a helyett, hogy mint a tavaszi napsugarak érintésére, hajtani, nyilni, illatozui kezdenének. Menynyi hálát arathatnának mosolygó pillantásokban, édes ajkak érintésében. Nem fűzhettem tovább reflexióimat, Aranyossyné lágy hangja, melylyel — a cserjékre mutatva — a kertészhez fordult, megzavart benne. — Hát adjon csak néhány zöld le velet abból az ákáczból. — Azok is le vannak foglalva, sőt azt sem tudom, hogy kitelik-e a készletből annyi csokor, ahányra a megrendelést elfogadtam. Már Karikásné őnagyságának is csak feltételesen Ígérten egynehány levelet. Aranyossyné hangja még lágyabb lett, lágyabb prémes bársony felöltőjénél is, mely karcsú derekához simult s oly pillantással, mely talán a felbőszült oroszlánt is bárányszeliddé tudta volna tenni, ismételte kérését: — Edes Kelemen 1 csak legalább két levelet adjon belőle. Kelemenben egy jotta sem volt az oroszlán természetéből, különben nem választotta volna életpályául a mükertészetet, melynél szelidebb foglalkozás már csak az anyakönyvvezetés lehet. De ha lettek volna is valaha oroszlán tulajdonságai, 29 évi házassága alatt elég ideje volt azokról leszokni. Kelement tehát kevésbé szivreható pillantások is meglágyították volna, ha ő véletlenül nem Kelemen, hanem más közönséges, afféle tuczat mükertész lett volna. Mély lólekzetet vett, egyet futt s azután zsebkendőjéhez nyúlt, hogy homlokáról a nagy cseppekben kiült verejtéket letörölje. Hogy Kelemen felhevült állapotához mily mértékben járult a virágház melege, mennyi része volt ebben Aranyossyné szép, kérő pillantásainak, végre mennyi esik ama körülmény rovására, hogy a sors a suly kiosztásnál Kelemennel izemben nagyon is bőkezű volt, az maradjon eldöntetlen. Csaknem siró hangon kérdó : — Melyikből parancsol nagysád? — Ebből a reczés levelűből amott a negyedik sorban. Kelemen nemcsak derék férj, jó családapa, de becsületes üzletember is volt. Nagyon lelkiösmeretesen vette adott szavát. A megjelölt levelekből minden leszedhetőt már Kászonyinénak ígért ós most annak a kísértésnek van kitéve, hogy t-zószegő legyen. Szószegő egy szép nővel szemben, egy — másikért, egy még szebb miatt. Gavallérságból — svíhákságra vetemedjen. Iszonyú 1 ... De mit tegyen ? — Sokáig küzdött benne a becsületes, szótartó üzletember a gavallérral, aki egy csinos nő kérését nem tagadhatja meg, még akkor se, ha mindjárt bünt követne is el. Végre azzal a kedves reménnyel altatva magát: hátha ide is, oda is jut, megadta magát. Lassan, mintha üvegcserepeken járna, megkerülte az állványokat, hogy a megjelölt dísznövényhez hozzáférhessen. Végre elérte. Teli Vilmos keze nem reszketett ugy, Lapunk mai számához egy iv melléklet vau csatolva.