Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-05-02 / 35. szám

lakosság oly sok jót köszönhet s ezért szivből üdvözli, ennek jegyzőkönyvileg a képviselet kifejezést adni határozott, kérve az egek urát, hogy a kegyelmes ur koronás királyunknak a haza ós nem­zet felvirágoztatására üdvös tanácsokkal sokáig szolgálhasson. Elintéztetett ezután a napirend. Békés község pénz ós vagyonkész­letének megvizsgálásánál a vármegyei kiküldöttek által felvett jegyzőkönyv, melynek kapcsán az alispán felhívja a képviselőtestületet egy számvevői állás rendszeresitése iránt, kiadatott dr. Haj­nal István, Konkoly Jenő, dr. Igaz Pál, dr. Török Gábor, dr. K o v á c s László, E m p e r 1 Ernő, Morvái Mi hály és Zs. Szabó Gábor képviselők­ből álló, a községi szervezési szabály­rendelet módosítására kiküldött bizott­ságnak. A községi pénztárak havonkénti vizs­gálata tárgyában az alispán által kiadott mintát a képviselőtestület elfogadta és mint bizalmi férfiakat kebeléből kikül­dötte K o n s i t z k y János, C z i r a Ger­gely, Morvái Mihály és S v e t i c s Bernát képviselőket. Az 1898-ik évi községi közmunka kivetése elhatároztatván, kivetendő lesz téglából épült beltelkes ház után 4 kézi nap, egyéb beltelkes ház után 3 kezi nap, közmunka köteles lakó és férfi csa­ládtag után 1—1 kézi nap ; igavonó ál lat után egy igás nap. A váltság árak ekóp állapíttattak meg: egy kézi nap szám 40, egy igás napszám (két fogatú) 1 frt 80 kr, melynek felerósze feltétlenül megváltandó. A csabai körgáti zsilip építésére ki adott alispáni engedély tudomásul vóte tett. E tárgygyal kapcsolatosan igen he ves vita keletkezett. Az elöljáróság be­jelentette, hogy az Alsó-Fehér Körös ár­mentesítő társulat által ápril 26-án tar­tott közgyűlésen alkotott zsilip kezolósi szabályrendelet szerint az Élővíz magas sága Békés községben 84 50, Békés fe­lett Csabáig 85'50 centiméter magasság­ban állapíttatott meg adriai tengerszin felett. Miután ezen magasság a mostani víznél is magasabb, pedig a mostani víz is sok kárt tett fakadás által, a képvi selőtestület ugy kívánja megállapítani a vízmagasságot, hogy az a községre nézve káros ne legyen. A képviselők közül igen sokan ve­szélyt látnak az élővíz bevezetéséből ós kárhoztatják annak engedélyezését s oly elkeseredetten szólottak, hogy az első jegyző ós a községi mérnök alig birták a kedélyeket lecsillapítani. A megyei jegyzői nyugdijegylet ér tesitósét néhai Dömóny István volt jegyző temetkezési költségeinek fedezése tár gyában sértőnek találván a képviselő testület, az ellen a megyei törvónyható sághoz felebbez. Farkas István ós társának kérvénye a községtől megvett házhelyek átíratása iránt, véleményezés végett kiadatott a tiszti ügyésznek, egyúttal az igazságügyi miniszterhez felterjesztés intéztetik a telekkönyvi állapotok rendezése iránt. Végül a „Pipazug ós Hajnal-utcza" (zsákutczák) kinyitása elhatároztatott, — Zagyva András kérelme a Szilágyi Ist­ván háza előtti zugnak átengedése iránt, véleményezés végett kiadatott a tiszti ügyésznek, a Széchény-kerti birtokosok kérelme, melyben kertiut nyitását kérik, pedig elutasittatott. — Gyula városa most csütörtökön közgyűlést tart melynek legfontosabb tárgya a város néhány utcza járdájának ópitésóre meghirdetett ajánlatok felolva­sása is a vállalat kiadása. Pályázatokai adnak be: Neuchattel aszfalt angol vállalat • méterenként 3 frt 60 kr egy­ségáron. Ot évig jótállást vállal és ingyen teljesiti a javításokat, tíz óv után • mkónt 7 krért, a hazai aszfalt ugyan ily feltó­talek mellett 20 évi törlesztés mellett 3 frt 40 kr egységárért, a magyar aszfalt társaság 3 frt 50 kr egységár mellett mind aszfaltot ajánlanak. Beton anyag gal pályáznak Melocco Lajos 3 frt 30, Melocco Péter 3 frt 40 és N. Szabados József gyulai építész 3 frt 10 kr. A munka 7000 • m. területen esz­közöltetnék ós járdával láttatnék el a régi körös, kaszárnya és pacsirta-utcza. A képviseletben mindkét járdának van­nak hivei, az esetben ha a beton-párt győzne, a munkálatot N. Szabados József, gyulai építész kapja, mint a ki legolcsóbb ajánlatott tette. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőházból. Budapest, május 1. (Saj. tud. táv.) A képviselőház mai ülésén a kérvénye ket tárgyalták, ezek sorában a kassai hírlapírók azon kérvényét, hogy Ausztriá­ban a viszonosság alapján a magyar la­pok után szedett bélyegilletéket törüljék el, — pártolólag adták ki Lukács mi­niszternek, ki a kérelem teljesítése ér­dekében közbelépését megígérte. Polónyi Géza interpellálta a mi­niszterelnököt, hogy a czár miért csupán az osztrák császárt köszöntötte fel s a magyar királyról meg se emlékezett. V i s o n t a i Soma a villanyos vasúti elgázolások ügyében a belügyminisztert interpellálta. Az erdélyi püspök felavatása. Budapest, május 1. (Saját tud. táv) M a j 1 á t h erdélyi püspököt Császka György kalocsai érsek ma avatta föl a Mátyás templomban püspökké. A püs­pök felavató ceremónián nagy közönség vett részt. Vasárnap. A B. K. kiváló politikusa megírta a leg­utolsó számban, hogy Fascho Moys Sándor bel­ügyminiszteri tanácsos törvényjavaslatot dolgo­zott ki a városok uj szervezetéről. A tanácsos ur tervezete szerint lenne ügyvivő és reprezentáló getlenség mindkét árnyalata igen erős s ha csak Kossuth Ferencz egyénileg nem veti latba befolyását, hogy a pártegység érdekében a mult választáson oly erős­nek bizonyult Barthára szavazott pártja, — a Kossuth párti gyulaiak okvetetle­nül az ő elveiket valló képviselőt fognak kívánni s mivel Barthával hasonló tehet­ségű képviselő szembeállítása szükséges, — nem lehetetlen, hogy H e r m a n n Ottót léptetik föl. Hangsúlyozni kívánta azonban, hogy ez neki privát nézete, mert egy sajtó hir még nem elég arra, hogy egy párt hivatalosan jelöljön, vagy akár értekezletet ia tartson s e kérdésben még alkalmat sem vett magának, hogy vala­kivel beszéljen. A szabadelvüpárt akció­járól — éppen a fentjelzettek alapján — még kevésbé lehet beszólni. P o p o v i t s Jusztin városi főjegyző, a ki készségesen tájékoztatná lapunk tu­dósítóját, ha valami positiv hire lenne, — éppen semmit sem tud e kinevezés fe­löl. Kétségkívül nagy veszteségnek je­lezné a politikai közéletre, de a város érdekében is, ha T e r é n y i tehetségeit más téren érvényesítené, s hogy a sza­badelvüpárt is igy fogja föl a helyzetet, az előtte bizonyos. A városban tagadhat­lanul erős ellenzéki hangulat van, mely­lyel a szabadelvüpárt szembe áll e, arra párthatározat kell, e tekintetben nyilat­kozni nem illetékes. Arra a kérdésre B a r t h a Miklói megválasztását való­színűnek gondolja-e, válasza az volt, hogy az nem olyan bizonyos. Attól függ, hogy nem akad-e más jelölt, a ki még jobban megnyeri a választókat. Megkérdeztük az ellenzék még egy tagját, a ki azonban megkért, hogy ne­vét egj előre hallgassuk el. Ennek nyi­latkozata abban hegyeződik ki, bogy Te­rényi kineveztetésót nem tartja valószi nünek, de ha megtörténnék, a kormány­párt nem is fog jelöltet fölállítani, ellen­ben mérkőzni fognak Ugronók ós Kossuthók ós pedig igen hevesen. KÖZSÉGI ÜGYEK. — Békés község képviselőtestülete ápr. hó 29-én tartott közgyűlésén a napirend előtt dr.H a j n a 1 István indítványára a képviselet általános éljenzés mellett örö­mét fejezte ki azon magas kitüntetés fe­lett, melyben a király gróf Wenek­h e i m Frigyest valóságos belső titkos tanácsossá törtónt kinevezése által része­síteni kegyeskedett. Békés község közönsége mindenkor kiváló tisztelettel ós ragaszkodással vi­seltetett ugy a kegyelmes ur, annak sze­retett neje és családja iránt, kiknek a midőn nyilához nyúlt, hogy fia fejéről az almát lelőjje, mint az ő keze reszketett, amikor a leveleket leszakítandó, a ki­szemelt galyat lassan, óvatosan magafeló húzta. — Magasabbról adjon egyet, azokból a szép fiatal, zöld levelekből. Kelemen remegő kézzel feljebb nyúlt, de csak kevéssel s még mielőtt Aranyos synó észrevette és még egy „feljebb"-et vezényelhetett volna, a két levél le volt törve és oh, iszonyat 1 a letört levelek már kevéssé elvónültek, hibásak ós nem elég élénk zöldszinüek voltak. Aranyossynó le volt sújtva. Érezte, hogy kéréseiben minden kártyáját ki­játszotta. De azt is belátta, hogy Kelemen nem koppaszthatja le növényeit az utolsó kis levélig. A tő veszélyeztetése nélkül leszedhető leveleket ugy is már mind elígérte. Elgondolkozott. Újra kérésre fogja a dolgot? Restelte. Mások talán kevesebb skrupulussal megkoczkáztattak volna még egy ostromot, kapaczitálva a kertészt: mondja meg megrendelőinek, hogy nem telt annyi, a mennyit igért, elszámította magát, vagy éljen más, ehez hasonló mentséggel. 0 nem tette. Önbecsórzete annál is inkább tiltakozott ily eljárás ellen, mert látta, hogy Kelemen már ezt a kérelmét is csak vontatva teljesítette. Nem akarta magát ujabb s még határo­zottabb elutasításnak kitenni. Ebben a perczben megnyílt az ajtó és egy cseléd Kelement egy pár szóra félrehívta. Aranyossynénak egy gondolat villant át agyán. Hirtelen hozzám fordult, suttogva, de gyorsan, csaknem lihegve mondta: — Keszthelyi 1 maga azelőtt azt mondta, hogy minden poklokon át is el­kísérne . . . — Nagyságos asszonyom ! fenntar tom . . . — Bizonyítsa be! — vágott szavamba Aranyossyné. — Mit tegyek? — Lopjon le számomra arról az akácztőről két szép levelet, de gyorsan 1 Ez a váratlan kórós zavarba ejtett. Egy pillanat alatt eszembe jutott minden ostobaság, a mit valaha életemben udvariasságból vagy lovagiasságból el­követtem. Egyszer egy dicshymnuszt irtam he­xameterekben az anyósok mellett, mi miatt egy elkeseredett házasember provo kált. Szerencsésen meg is vágott. Máskor meg ón provokáltam legjobb barátomat, mert egy nővel szemben, a ki iránt én különösen érdeklődtem, a fog­hagymás kolbászt a c.itromos rovására magasztalta, A vágást természetesen megint ón kaptam. Ráadásul még hosszú ideig a czitromos kolbász martyrjának csúfoltak. Majd meg 24 órán át tökmag béllel éltem fogadásból egy csókért. Meg is feküdte gyomromat vagy nyolcz napig már t. i. nem a csók, hanem a tökmag. Szóval, sok bolondot tettem, csak czigánykereket nem vetettem még ós lopást nem követtem még el. Megkoczkáztattam egy ellenvetést: — De az Istenért! mit gondol? lopni ? — Ne törődjék vele! Asszonyt, macs kát és virágot lopni nem bün. Siessen, nincs veszteni való ideje! — Nagyságos asszonyom, csak azt ne kivánja tőlem, soha életemben nem loptam még. De meg észre is vehetné Kelemen . . . — Oh! menjen maga gyáva! . . . S végigmért oly pillantással, melyből a csalódás minden keserűsége tükröző dött le. Tudtam bár, hogy Aranyossyné kívánsága csak egy hirtelen támadt sze­szély, melyekhez többó-kevésbbó hozzá voltunk szokva; tudhattam volna, hogy az arczán kifejezésre jutott keserűség csak tettetés, mely mögött ott lappangott az elpalástolt dó vajság; érezhettem volna, hogy mint máskor, ha jókedvében volt, most is csak ingerkedik velem: a gyáva jelző mégis arczomba kergette a vért. Nem tudom, ez-e vagy a figyelmez tetés arra, hogy csak egy pár perczczel ezelőtt feljogosítottam gavallérságom pró bára tételére, vagy mert roszszul esett tudnom, hogy ő lesz tán az egyedüli nő, ki virág nélkül jelenik meg az estélyen: mit tudom én, mi hatott reám, elég az hozzá, hogy mielőtt megfontolhattam volna, mit teszek, a mihez különben időm sem volt, mert Kelemen minden perczben visszafordulhatott: készen voltam elha tározásommal. Miután jobbra-balra egy pillantást vetve, meggyőződtem arról, hogy a meg­lepetés veszélye egy oldalról sem fenye­get: egy gyors mozdulattal megragadva a megjelölt levelet és szárán egyet csa­varva, leakarom szakítani, de abban a perczben megfordul Kelemen ós meg­kerülve a virágállványt, felém tart. Nem tudom most már: a virág SZÍ­VÓS szára nem eugedett-e, vagy izgatott­ságomban nagyobbat találtam rajta rán­tani, mint a hogy kellett volna, végre is a cserép az állványról lefordult, magával rántva még vagy őt más cserepet, hármat közülök darabokra törve. A kár, melynek Kelemen előtt ter­mészetesen a véletlen színezetét adtam, nem volt jelentékeny, de a tudat, hogy miként esett az meg, végtelen zavarba hozott. polgármester. Hogy a két dudás, vagyis inkább dudásné a csárdában milyen helyzeteket fognak előidézni : azt csak megpedzeni, de nem egy­úttal kimeríteni fogja a következő hevenyészett karczolatunk, melyet íme a „vasárnap" czimü rovatomba besavanyítok. A józan vályogvetők küldöttsége megjelenik az ügyvivő polgármester neje előtt. A szónok egy tuczat kőhintése után fölkéri a tisztes mat­rónát, hogy a józan vályogvetők erkölcsDemesitő egylete zászlófelszentelési ünnepélyén a zászló­anyai tisztet elvállalni kegyeskedjék, a beszédben Kárpátoktól Adriáig ős más ismert közhelyek czimü közismert czitátumok bőven helyt foglal­tatnak. -w A polgármesternő szeme pedig fölvillogott. — Hallják kendtek, jól van, hát én elfoga­dom a zászlóanyai tisztet, hanem ha megtudom, hogy azt a félkegyelmű reprezentáns polgár­mesternőt előbb kérték fel és ón csak olyan „szük­sőgbeli" zászlóanya vagyok maguknak, tudják meg, hogy nem fegnak verni sem józanul, sem részegen többé — vályogot. (A küldöttség zöldül, sápad, de mennyre­földre esküszik, hogy ugyan hova gondol a pol­gármesternő nagysága, a józan vályogvetök nem gondolhattak másra, csak ő reá.) A vicinális Maisson Mariskánál (rekte: Bühm Adolf.) A reprezentáns polgármesternő reprezen­tálva bebilleg. Egy szép ruhát meglát a divat­babán, elragadtatva szól : —_Ah gracziőz, famóz. Kinek készül ez a fölséges toalett, empire szabás, moire dudorok­kal, ala Kapelecz ! — Találja ki méltsás asszonyom. Zászlószen­telési ünnepély készül. — Hol ? — Itt, nálunk. Nem hallott volna a méltsás asszony a józan vályogvetők zászlószentelési ün­nepélyéről ? — Hallatlan, nem hallottam ! Ki merte a rep­rezentáns polgármeiterné jussát elragadni ? Ki merte a zászlóanyai tisztet elfogadni. Megálljon ! Micsoda eszme, ez a toalett á la Kapelecz, bi­zonynyal a zászlóanyának készül. — Nincs különben. — És ki a zászlóanya ? — Méltóságod kolleganője, a másik polgár­mesternő 1 — Haj! Brr! Jaj! A ílakonomat, a flakono­mat ! Megüt a guta. (Leroskad egy székre.,) Az ügyvivő polgármesternő dr. Gezemicze Tóbiásnő lenge léptekkel bebilleg. Az üveg ajtó nyitására a méltsás asszony hirtelen felocsúdik és bágyadtan mosolyog. — Kedvesem, ma ácska könnyelmű asz­szony, engedje meg kimondanom. Mintha nem is „csak" hivatalnok neje lenne, hanem olyannak hitvese lenne, a kinek férje reprezentál. Minek csináltat a józan vályogvetőknek (ilyen értékes toalettet ? Hisz magát, naiv gyermek, oda kény­szerülve fogták. Engem térdon állva kórt meg a deputáczió, de nem fogadtam el a megtisztelte­tést, a mi természetes, mert a vályogvetők zász­lószentelésének elég egy halottkém felesége i s. (Ő méltósága még tovább is folytatta volna, de a nagyságos ügyvivő polgármesternő elájult. Vi­czinális Maisson Mariskának ugy kelletett vizzel föllocsolni. A mire a méltóságos asszony fejét megbiccentve „Jó napot!" kívánással reprezen­tálva távozott) Az ügyvivő polgármesternő pedig a követ­kező levelet irta a vályogvető erkölcsnemesitők elnökének : Gazemberek. Csalók. Sehonnaiak, ha még Tetézte zavaromat az, hogy Ara­nyossyné ajkait összeszorítva, oly pillan­tásokkal fixirozott, melyekből kivehető volt, hogy a testéhez szorosan simuló ama ruhadarabot, melyet férfitársaságban a hölgyek bizonyos tartózkodással szok­tak emlegetni, a széthasadás veszélye fenyegeti. Alig voltunk Kelemen tekintetének lőtávolán kivül, Aranyossynóból elemen­táris erővel tört ki a kaczagáa. — Na ! — mondá, szemeiből a köny­nyeket törölve — ha magának a macska ós az asszonylopás is ugy sikerülne, mint ahogy ez a viráglopás sikerült, akkor a macika mind a két szemét kikaparná, az asszony meg olyan lenne, hogy az urának szívesen visszalopná. Kohányi Róbert. Tüz a falu végén. Mikor Kerekes Tóni megállott a vis­kó ajtaja előtt, megtapogatta a zsebét. Rendben volt minden. Még egyszer vissza­nézett ós csak annyit szólt az egész do­logra : — Schwamm drüber 1 — Es megta­pogatta a zsebét még egyszer. Kissé zihált a melle, az arcza égett, pedig erős hideg volt. A két kezén ki­dagadtak az erek. Futva jött hazáig. Bent a városban volt egy kis dolga. Igen sokan járkáltak a csendes, hi­deg estén, alig fértek a gyalogjárón. Né­hol megtorlódtak és sűrű tömegbeverőd­tek össze. Egy fényes kirakat előtt állanak legsürüben és mind többen-többen gyűl­nek oda. Valaki nagy hangon kiabál. — Melyik a tolvaj ? Hol a zsebmet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom