Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-04-18 / 31. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csabá, i897. Vasárnap, április hó 18-án* 31. szám. BEKESMEErTEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a lap szellemi részét^ illető közlemények, Egyes szam ara 8 Kr. hova a küldemények és az előfizetési pénzek U e

n ° Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor I küldendők. — lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. „Nyilttér*'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Feltámadás. Fogadjuk meg- a darvinisraus tanait s vitassuk, liogy az állatvilág évezredekre visszanyúló fejlődése sem vezethet oly magas fokra, mint amilyenen ma az ember áll s állítsuk, hogy az ember szellemi világa semmi, hozzá szervezetre hasonlatos állattal nem kö zös — az; mind azáltal kétségtelen, hogy az ősember előtt teljesen ismeretlen fogalmak voltak, a hit, a vallás, az otthon s a hazaszeretet ösztöneinek hódolt ép ugy, mint a többi állat. Ámde amint szellemi erői megtalálták az érvényesülés, a kibontakozás útját, tüstént derengeni kezdett agyában egy sejtelemszerü fogalom, legelőször is a félelem, fcgy a világrend nagyszerű gépezetét igazgató hatalom iránt s megszületett a hit legkezdetlegesebb' alakja, mely kézzelfogható valóságban kereste alkotóját s fenntartóját, majd az elemek hatalmában, majd a misticismushan, meg: gzemélyesftett hősökben, isteneknek i nevezett földöntúli társadalombau, mely fglytonos ériutkezésben állott a földi emberekkel, majd a jó és rossz külön választott előidézőjének láthatlau urában, végre egy személyben a fejlettebb néppsaládqkuál. S ^ruiut a hit első csirája gyökerezni kezdett a szivekben, vele egyidejűleg öhfflaga sietett az ember piegkülönböztetui magát az állatvilágtól azáltal, hogy halhatatlanságának hitét táplálnj s külömböző ^lakban fejle^zfepi kezdette. Tapasztalta a természeti erőknek mttködését, látta születni a tavaszt, meghalni a dus tenyészetet, majd újra születni s e körforgásban felébredt benne ama tudat, hogy ő sem enyészhet el örökké, hanem valahol és valamikor élete ismétlődni fog. S amint a tudomány, művészet felszínre hozta az ember közkincseit, látta azoknak hatalmas nyilváuulásait, amint a művelődés kezdetleges alakjából észrevette a tökélyesedés teltételeit s ezen alapon kezdetét vette ama végnélkiili haladás, mely az emberi tudás segélyével a természet összes erőit rendelkezése és akarata alá hajtani képességgel bír, — tüstént kiirthatatlan reménnyé lett szivében, hogy mindezen kiucsek létrehozója meg nem semmisülhet, hanem lenni kell még egy földöntúli életnek is ; hogy mily alakban, miképeu, azt nem kutatta, mert hiszen ha tudná, ledőlne a legsajátosabb emberi vonás, a hit! Feltámadás ! Hol van erre elfogadható alap, avagy talán még bizonyíték is ? A természet maga siet az emberi kételyek elosztásának támogatására. A történelem lapján szilárd sorokban van bevésve a másik bizonyíték, — feltűnik a föld sziuén egy nép, él, uraU kqdik, hanyatlik, eredeti alakjában lé* tezui megszűnik, beleolvad más népcsaládba s helyet enged egy más alahujásnak. — Á viszonyok változtával szabadságát, önállóságát elveszti, de jő egy szerencsés véletlen és az. elfojtott tüz lángra éget és perzsel s mint a, százados tölgy ifjú hajtásokat ereszt, él tovább uj századig. Az elbukás, újra születés processusa itt is, ott is ismétlődik, végnélkijli egymásutánban. De meghalt a Krisztus is, kinek tanai megváltoztatták a világ arczulatját, teremtettek uj társadalmat, melyen a fejlődésnek uj, megdönthetetlen alapjai épültek fel. A világ összes czivilizált népeinek ezer és ezer templomaiban megzendülnek a harangok százezrei s a természet újjászületésének napjaiban zengő nyelven hirdetik a feltámadást. Hiába kételkedés, hiába a positiv tudomány kétszer kettője, hiába az emberekre vonatkozó tapasztalat, hogy a vér, lius és csont mind, mind porrá lesz a föld mélyében, milliók ajka imára iiyil, fohásza felröpül az alkotóhoz s térdre hull az ember a legnagyobb ember előtt, ki az egész emberiség üdveért hordozta keresztjét a Grolgothára, halt meg kiuos halállal. Feltámadott! Ezt hirdeti a hit! Vegyétek el az embertől ezt a hitet, hogy ezt megtehessétek, lekellene rombolni minden templomot, meg kellene ölni minden szivet. Húsvét, áhítatos szivek húsvétja, —* köszöntünk, ünneplőidnek tiszta ünnepi érzéséhez minden jót kivánunk ! G. B. Főispáni installáeziók. — Egy kis visszatekintés. — Nagy Magyarország vármegyéi között az utóbbi időben Békésvármegye alighanem az első helyet foglalja el a főispáni változások tekintetében, mert rövid nyoloz év alatt negyedik főispáni székfoglaló ünnepi kőzgyülésjö gyül egybe a vármegye törvényhatósági bizottsága. Tizennégy éven keresztül s ma már azt az időt mi „a régi jó időknek" nevezzük, Beliczey István esze ós keze kormányozta a vármegyét s habára vár megye lakosainak javára törtónt több intézkedést a feledés fátyola borította be, egyet: a létesített s azóta folyton épített kőutakat e regime kezdeményezésének fogják ós kell betudni. Mikor Tisza Kálmán megunta a fővezérséget 8 beállt az ország dolgainak elintézésénél közkatonának, ugyanezt tette Békósmegye főispánja, Beliczey István s az ismételten beadott lemondási kérvényt a boldogemlékü Baross Gábor ideiglenes belügyminiszter elfogadta. S ez időponttól Békésvármegye történetét uj korszakkal fogja kezelhetni ennek irója, mert mintegy lánczolatot képezve, jöttek a „n a g y" események s rázták fel a lakosságot, T e r é n y i Lajos személyében a vármegye oly uj főispánt nyert, ki nem csak a közigazgatás minden csínját-bínját ismerte, db alaposan ismerte a megye minden egyes községét, lehet, mondani, annak minden emberét. Sok várakozással tekintett feléje a közönség s a közigazgatás ellátói. Nagy volt az ambíciója tenni a vármegyéért s viczinális vasutak építési láza őt is elfogta, létesült a sárréti vasút, de csak a Sárrét parányi örömére, mig a vármegye fizethetett 400 ezer forintot azért, hogy a forgalmát Békésből k i a szomszódmegyébe irányították. A vasútépítés ós a közigazgatás javítgatása közben Szarvason a Vis kovics-fóle árvapénz sikkasztása leplez teteit le, s szállingózni kezdtek BudaPestről Gsorvásra a szocziálista álprófóták, a hol Konyecsnyi János csizmadia lett az első apostol s kezdte szép ,BékésmegyeiKözlöny"íárcáia. E v a? Irta: Bartöky Mariska. Ki tudja hányadik Éva volt, aligha tudná kiszámítani a legármányosabb angol statisztikus is, elég az hozzá, hogy Eva volt s a Kárász famíliában az első, mint a hogy első volt, mint „ifjú özvegy" is. A régiek a legbanálisabb módon, 40—45, főt 50 évig is együtt czipelték a keresztet, melléjük rendelt élettárssal, akkor, aztán, szép egymásután elmentek tbha a menyországba, hol az ő házastáguk köttetett; mert az még ott köttetett, a mit a Karász Eváéről aligha lehelne elmondani jó lélekkel. Ez nem érdekházasság volt, hanem okos házasság. A familia legalább annak tartotta, az ismerősök is, az id egenek is, sőt, az Isten bünül ne rója fel, maga a menyasszony is. Egy menyasszony, a ki a házassággal meg van elégedve I Talán a vőlegény nem is jött számításb ^ Szóval okqs dulug volt a könynyüvérű, villogó szemű, kac/.agó ász Kár Évát oda adni a komoly, nyugodt fiatal fi-kálisnak, a kinek a kezdődő klientu rájáról csodákat beszéllek, a miket aztán be is igazolt az Eva asszony plüss mantillája, brokát ruhája angol parfümje s rocoeo szalonja, de erre a sok jó és okos dologra a sors ostoba módon rá czáfolt, mikor egy hűvös, szólvóses őszi napon, az orbáncz belekapott a fiskális ur sápad arczába, huszonnégy óra alatt olyanná fújta, mint egy szakajtó, a hu szonötödikben aztán vissza kapta a régi formáját, de valamivel még sápadtabb volt, mert a domború homlok s a komoly nézésű szemek mögül kinos vergődés sel kiszállt a lélek. Így lett Eva asszony, a családban szám szerint az első „ifjú özvegy", mint a hogy Évának szintén első volt. Es ez íqI a modern aktussal, h°gy őzvegygyé lett, mintha, befejezte volna összes mo dern allűrjeít Ugy vagy hat hónap mulr tán olyan szerelmes volt, mint egy QZÍcza s a legpolgáribb módon antik genreben, kunyhóról, fekete kenyérről s boldogságról álmodozott. Igaz ugyan, hogy ez még elég józanság az olyan szerelmesektől, a kik tényleg nem remélhetnek süppedő szőnyegü Irtzsaszin bodouirt, mert bizony, a Stiller Laczi aljegyzői fizetésével tényleg jo.bb volt a kunyhó stb. mellett maradni. Persze azért, mikor oly erősen fogadkoztak, erre nem egészen komolyan gondoltak ; a kunyhó és fekete kenyérből mipdössze a boldogságot acceptál ák mint olyal, a mi egy törvényszéki biró discrét berendezésű lakásába is elférhet. Szóval, ez a szerelem egész ósdi volt, tervezgetéssel, reménykedéssel, apró fól tékenyked ssel fűszerezve s előkelővé, modernné csak akkor lett, mikor Stiller Laczi rájött, hogy a discrét berendezésű lakás megalapításában igen előnyös dolog, ha a táblai elnök ur is beleavatko zik s a boldogságot pedig igen ügyes kis kezekkel tudná beleköltö,ztetni ne vezett elnök ur Qiza nevű leánya. És Stiller E.aczinak nem kellett, ez irányban magyarázatokat tartani, az Éva asszony szerelmes szive, meg éles szeme vajmi hamar észrevette a dolgot. Mert, mit nem vesz észre egy asz szony, ha szerelmes ? Mindent, még azt is, H mi nincs. Tehár, mikor észre vette azt, hogy most már ő csak harmadik a játókban, kijátszotta az utolsó s most már egyetlen kártyáját, a berez-dáma helyett a lemondó martyr-asszonyt. Es a játék eldőlt. A szenvedő, ér zelmes, bánatos lemondó levélre, meg jött a heves, följajduló válasz, szintén lemondással a végén. Micsoda óriási őrültség, elhitetni akarni egy asszonynyal, hogy lemondanak róla. — Egy asszonynyal, a kinek minden csepp vére, mely forró ós piros, telítve van imádattal, meg gyülöltséggel, önzés és önfeláldozással, lemondással és követeléssel, szerelmes o'daadással, meg rideg ellentálláasa).— Eva asszony boldogtalan volt s sivárnak találta az életét, fakónak a szivárványszínű napernyőjét, gyászosnak a cseresznye piros, moh rózsás toque ját s a leg igazabb elhatározással gondolt a halálra Mert, nem jó az embernek egyedül élni s főkép nem jó annak, a kinek a szivéből ugy kell kilakositani valakit s Éva asszony konstatálta, hogy nemcsak n$m jó, de nem is lehet. Megakart halni, másfél óv multán, hogy a sápadt arozu fiskális ur ott pihent a nagy szürke márványkő alatt. Ügyes fondorlattal esinalta a dolgot: a kaczagóknak, mielőtt kaczaghattak volna, betömte a szájukat egy kis romantikával. Felvette az egyetlen maradék fekete ruháját, csak ez az egy volt, azt hitte, azután mindig rózsaszínbe jár hat s ezt Stiller Dapzi erősen bizonyítgatta annak idején ; szedett egy nagy c*omó halvány rózsát s az ő bájos, vontatott lépéseivel, ahogy azelőtt a konón sétált, kiment a szürke márvány kőhöz, I odahintette a rózsákat mind annak a sírjára, kire most legkevósbbé gondolt s megint az alsó utczákon ment haaa, de a hol két ablakból láthatták aaok, a kik majd holnap bizonyítgatni fogják, hogy „nem Stiller Lacziért tette, bizony nem ; tulajdon szemeimmel láttam, hogy az estenden, a temetőből jött, bizony no !" Mikor otthon egyedül volt, az el határozás végtelen nyugalommal, teljesen megérlelődött benne. Nagyon fájt a szive s nagyon egyedül volt. Leengedte az ablak függönyt, leült a divánra, megnézte a kis revolvert, mikor a másik ablakon bevillant a nyugvó nap vörös sugara, végigfutott a kisasztal mosaikján, a revolver ezüst veretű fáján, oda ment az ablakhoz, hogy ezt sugarat is kizárja innen, abban a perczben robogott ott Pelejthy Akos a két tüzes vasderessel, gomblyukában az ő virágjáva), a fehér violával ; elegánsan szalutált a hajlott ostorral az ablaknál álló asszonynak, az meg fehér kis kezével bájosan intett neki bucsut. Pelejthy Akos nem tudta, hogy az egy végbucsu intése volt, arra magyarázta, hogy az asszonyka ma jókedvében van « megkérdezheti tőle azt, amit eddig nem mert. Hogy most megmerte, ennek ékes bizonysága az a párbeszéd, amit Éva asszony, meg a nénje közt, akinek minden szive titkát elszokta mondani s igy a Stiller afféri is, — lefolyt. Csodálkozva tudakolta az asszony : — De Eva, hogy határoztad el magad, hogy a Pelejthy Akos felesége leszel ; igaz, hogy nagyon gazdag, de teljes huszonnyolcz évvel idősebb mint te. Eva asszony csak nézett ki az ablakon, a merről nemsokára a Pelejthy négyesének kellett jönni, mig az öregebb esak sopánkodott, az ő asszonyos jajgatásával belekevervén a dologba Stillert, boldogságot, sok mindenféle felesleges dolgot; a czinikus hallgatása kihozta a türelméből I — Te igazi Éva vagy I Eva asszony pedig megvillantotta a fehér

; fogsorát, összehunyorította a szemeit amint szinte incselkedve mondta : — Okosabb kiadásban; mert a Pelejthy Ákos pusztája mógH csak többet ór, mini egy alma. az egyetlen Örök béke. (Békésmegyei világitágban.) Zug a vád: nincsen megyénkben Békesség és nyugalom. Mondják, előttünk a morál Ismeretlen fogalom. Lári-fári, üres beszéd . . . Rendben van itt a széna ! Közügyért ha pörölünk is, Nem kenyerünk a szcéna. Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.