Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-04-04 / 27. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, i897. Vasárnap, április hó 4-én. 27. szára. BEKESMEGTEI I0ZL0NI Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám ara 8 < Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Európai konezert. (G. B.) A hajdankorban dicsőséges évszázadokat ért, de az uj kor állam­alakulataiban még gyermekkorát élő ország, melynek lakossága pár millió, lázban tart egy egész világrészt. Cso­dálatos. Az emberiség tökéletesedése mellett, mily izzó ellentétek fejlődnek szemünk előtt, melyeknek elsimítására gyarló eszköznek bizonyul minden emberi jog, szabadságra való törekvés és civilisatió s a gordiusi csomót nem vághatja ketté más, miut csak azon eszköz, melylyel évezredekkel ezelőtt is élt az emberiség — a fegyver. Dt hát honnan támadt ez a csomó, melynek megoldásán remeg az egész Európa ? Hiszen bizonyos az, hogy a történelem lapjai ékesen hirdetik, mi szerint a fejlődés, haladás utján el maradt népek megsemmisülnek, sok­szor önmaguktól elenyésznek. De hát kinek okoz az fájdalmat, ha egy nép letűnik az élők színpadáról ? S talán az illető állam területe lakatlan siva­taggáválik ? Nem, támadnak ifjú haj­tások, melyek idővel törzsekké fejlőd­nek s megalkotják az állami lét min­den megkívántató feltételeit. Talán ezek uem tudnáuak beleilleszkedni a mo­dern állami gépezetbe ? Bizony bele tudnáuak. Avagy nincsen-e egy nemzet életében oly időszak, midőn kihaltnak látszik s egyszer csak egy véletlen emótióra megmozdul, talpra áll és duz­zadó hajtásokat ereszt s még izmo­sabbá leszen ? Kétségtelen történelmi joggal bir a hellénség Kréta szigetére. Rajta ki­vül melyik állam bir ? Egyedül Török­ország a hóditás jogán. Ha a történe­lem lapjai oly fordulatot mutatnának, hogy a liellenismus Kréta szigetén ősi jogaiba visszahelyeztetik, kin esnék sérelem? Senkin. Hiszen a mohamedán világ ott jogosultságát, életképességét rég elvesztette. S vájjon mi reánk nézve, kik kevesen vagyunk, nem-e egy hatalmas oáz keletkeznék ott is a szláv áramlat közepében ! Egy lia­taloiában növekedő görög nép mine­künk természetes szövetségesünk ! Ámde nincs talán nemzet, mely sorsát a huszadik század viradatáu önmaga intézné, kisebb nemzet bizo nyára nincs, mert & Hatalmasabbak érdeke szemben áll vele s ez érdek előtt nincs messzeség, szemben találja ezzel magát a legsötétebb Afrika fehér embert soha nem látott bálványimádója is. S midőn az érdekek külömböző mérve, természete és faja egy episod által szembekerül egymással, nincs többé oly jog, melylyel az episódot talán végszükségben felidéző kisebb nép szabadon rendelkezhetnék. Ü mindenét, talán életét teszi kocz­kára fajrokonai szabadulásáért, ám partjain megjelennek az ágyuk s hall­gatást parancsolnak, mert az egymás­tól rettegő hatalmak félnek a jövőtől. Az európai konezert megállj t pa­rancsol. Jogát a szükségesség lidércz­nyomása indokolja. De az idő halad, az elkerülhetleuül megoldandó kérdés el nem alszik, villogjon bár százezre szuronynak és a kardnak. A szabadság­utáni sóhaj kitör még a sirból is s végigrezegve egy nemzet szivén, többé vissza nem parancsolható. Honunk hajnalodó uj századának láthatárán komor fellegek tünedeznek elő, a szélcsendet már dörgés moraja zavarja föl ; — álljunk meg és meg­fontolva helyzetünket, aczélozzuk meg sziveinket és karunkat. Lehet, hogy tettek mezejére szóiittatuuk. Az európai koncert egy kis népre szegzi ágyúit — a béke érdekében s midőn ágyú diktálja a békét, hajszá loo függ a koncáért assonautiája. Fővárosi levél. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Budapest, ápril 2. Bizlositom az urakat odalent a magyar rónaságon, hogy BánffV, mikor déltájon az .osztrák fővárosból sürgönyt kapott, mely az osztrák miuHztdreliiök hullását jelentette, épptta ugy hitetlenkedett, mini sok an az én leküldött sürgönyömre, (me­lyet a Közlöny telefonon adott tovább. A szerk.) Váratlanul jött a demisszió, mely nem is miniszterelnöki bukás, hanem egy kedélyes epuráció. Azt tudják önök, hogy most az ausztriai pirlamenti pártok harminchat frakcióra oszlanak. Badeninak maga mellett többsége absolute nincs, ő is a Taaft'ö féle iskolát akarja meghono­sítani, egy Ausztriában évekig bevált politikai schémát : az esetről ebeire való többség szerzését. Badeni azonban ezt a politikai iskolát egy kissé az állandóság mázával óhajtja bekenni s igy főleg az ifjú csehekkel és mérsékelt antiszemiták kai alkudozott, hogy álljanak melléje. Az ifjú csehek hajlandók is lettek a Badenihez való csatlakozásra, de csak abban az esetben, ha Cseh- és Morva országban a cseh nyelvet teljesen egyenjogos-iijik a némettel. Badeni, ugy látszik hajlandó is erre, nem ugy ké minisztertársa : G 1 e i s p a c h igazság­ügyminiszter és G a u t s c h közoktatás­ügyi miniszter. A kérdést meglehetett volna oldani ugy, hogy a két miniszter helyett mások vállalnak tárcát, de Badeni a pártok koalícióit inkább reméli egy általános demis&zióval, mely esetleg több felé elégit ki igényeket s ez az osztrák kormányválság oka. — Bizonyos, hogy Badeni fog megbízatni újra a kormány alakításával s ezidőszerint Ausztriában senki sem üoyel föl arra, hogy a cseh nyelv egyenjo^o-ritása Ausztria dekompo­nálására vezetni fog e vagy sem. A német elem alól kirántották a gyékényt.Ausztriá­ban a nemzetiségek fognak diktálni ez­után, sajnos, hogy magyar szempontok szerint a nemzetiségek felülkerekedésének egy csöppet sem örülhetünk. Az osztrák kormány váltság egyelőre valószinüvé teszi, hogy a kiegyezési ja vaslatok egy évre elfognak odáztatni: az idő telik, a javaslatok még nincsenek is az uj kvótabizottság elő't. Az egy éves provizóriumban bizik az osztrák kormány, hogy nem fognak az osztrákok a mai vérmes követelésük mellett kitartani, mely a kiegyezést szinte lehetetleníti. A magyar kormány helyzete nem rózsás. Az összeférhetlenségi dolgokban az a langyos magatartás, amit a kor­mány mutatott, megbosszulta magát; két­ségtelen, hogy a pártban nagy eltérések vannak : mig a kormány elnök a bejelen­tett összeférhetlenségi esetekben nem lát olyat, mely a bejelentetteket mandátumaik lemondására szorítaná: másrészről bizo­nyos, hogy ezzel szemben állanak hom­lokegyenest Andrássy Tivadar és tár­sai. Andrássy Tivadar hihetőleg ki fog „BékésmegyeiKözlöny"tárcája. Pipi vagy az elröpült provízió. — A „Békesmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Istenben boldogult nagynéném után a csabai-népbank egy részvényét, meg egy világtalan fülemülét örököltem. A részvény egy borjas tehenet ugrasztott ki istállómból ; a fülemüle pedig, bár közvetve és csak egy napra, engem űzött el családi tűzhelyemtől. Családapai kötelmeim engem már huszonnégy óra múlva haza édesgettek. A „C.^ákó" tehenet azonban ezukorrépá val sem birtam többé visszacsalogatni. Ma már csak emlékét és árván maradt kötelét őrizem. E tárczában különben semmi sze repe sem lévén a Csákónak, (ő másnemű tárczába került I) áttérek házi békém megrontójára, a világtalan zenén'. Mit mondtam . . . zentr V Hiszen ha az lett volna! De a milyen vak, olyan kuka is volt az istenadta. A néni két esztendeig várta szelíd türelemmel a ked ves pillanatot, a mikor majd a „Pipi" szivet melegítő nótákat dalol. Hiába várt. A világtalan zenér hallgatott, mint egy telivér mameluk. A harmadik évben madárverklit ho zatott a néni; ozsonnai kávé után az­zal animálta Pipit. Ez sem használt. Pipi egy füttyenetnyi hanggal sem sej­tette zenei képességét. Euy ilyen énekóra után részvétteljes hangon szóltam a néninek. — Édes néni I Pipit illetőleg bor­zasztó sejtelmeim vannak . . . — Jesszus 1 ne ijesztgess 1 . . — Azért is nem szóltam eddig, mert tudom megkeserítem a nénit . . . — Oh csak beszélj : erős leszek. Jót, rosszat tudni akarok kis kendvenczemről. — Attól tartok, hogy a migrén . .. — Ne tarts semmitől ! vágott közbe a néni. A reggeli kávét pompás lejszin nel ittam. Ma nem lesz migrénem i — Tehát leplezetlenül szólhatok ? — Beszélj 1 beszélj ! — sürgetett ide gesen a néni. Elővigyázatból közügyre tettem a migrensliftet, aztán kellő tapintattal szól tam : — Pipi konok hallgatásából ón azon szomorú következtetést vonom le, hogy az ő hangszervei talán még a tojásban megbénultak . . . Sőt az sem lehetetlen, hogy Pipi született süket-néma, s igy egyáltalan fogalma sem lehet a hangról. En egy élőhalottnak tartom szegénykét.. Mire idáig mondtam, a néni már erősen érdekelte halántékát a migrénstift­tel. Majd kezeit tördelve, görcsösen zo kogta : — Hogy az én Pipim süketnéma I... Oh afc nem lehet . . . Álomnak is bor zasztó lenne . . . Mikor jó Ferim arany­lakodalmunkon meglepett vele, mint há­zunk leendő koloratur énekesnőjét adta át nekem. O pedig nem tévedhetett . . . Ismerte Ferim az erdő dalosait, akár Evva a maga primadonnáit! Hiszen köztük élt: erdész volt . . . Azon a ponton voltam, hogy én is megsiratom Pipi művészpályájának tra gikumát. Nina néni azonban fényesen be bizonyította, hogy a fájdalom elviselésé­ben a gyöngébb-nem az erősebb. O vi gasztalt engem. — Fiam 1 — szólt hulló kőnyeit tö­rülgetve — te talán mégis tulsötétnek látod Pipim állapotát 1 Hogy kis éneke­sünk hallgató ajakkal, csüggedten éli napjait, annak okat boldogult Ferim nem a Pipi torkában, htnem szivvilágában látta . . . Azt mondta : a berekben is csak a szerelmes csalogány énekel I . Utolsó órájában is figyelmeztetett, udoarlót sze rezzek Pipi mellé. Nem tettem, nem te­hettem . . . Igy is azt mondják a rossz nyelvek, én boronálom össze e vidéken a fiatal sziveket . . . Nem mertem a néni szeme közé nézni, mert szigorú incogni tóban, az én nyel­vem is ama bizonyos rosszak közé tar tozott. O azt hitte, a meghatottság vett rajtam erőt. Gyöngéden czirógatta meg arezomat, és folytaita : — En már ma holnap itt hagylak titeket, itt hagyom a Pipit . . . Áldásom mellett rátok hagyom e kedves kis te remtést 1 Tudom feleséged hü gondját viseli. Szerezhette < majd melle szerető párocskát, a ki lángra gyújtja Pipi szi vét. Fiatalok vagytok, titeket nem feszé­lyez a fülemilepár mézes huteinek meg nyilatkozása . . . Hü gondozástokat Pipi bizonyára szerelmes nótákkal hálálja meg 1 . . . Nina néni eme szóbeli végrendelke zés után egy évro csakugyan itt hagyott minket is, itt hagyta Pipit is. Váljon, a sírján zöldelő czipruslom­bok között csattogó fülemile énekében, nem-e az ő Pipije trilláit álmodja? . . . Feleségem kifogástalan kegyelettel tett eleget a néni végakaratának. Sza­tonnával, dohánynyal addig proviziózta az öreg Csüllög András csőszt, mig az csakugyan hálóba kerített egy Pipihez illő párt. A párosélet első napjaiban ugy lát­szott, mintha Pipi eljutott volna a bol­dogság révébe. Néha-néha pittyentett is egyet, mikor rabtársa és jegyese búbon csípte. Meleg érdeklődéssel lestük a pász­tor órák további fejlődését. Csalódtunk mi is, csalódott Pipi is... A fülemilepár érdekházasságának har madik heteben feleségem sírva borult a vállamra s bánatos hangon mondta : — Nem boldog a — Pipi 1 . . . Azt hittem, feleségem Szemere Mik lóst idézi. Honfiúi keserűséggel adtam a riposztot. — Pipi már öt év óta lakója a ka­liczkának s igy honosított néma-énekes. Őt is bánthatja a közéletünkben lábra kapott korrupezió 1 — Édesem, szólt a feleség szomo­rúan, te nem értesz engem, ón meg nem tudom mi az: korucipó? — Te mondád, hogy czipó! Még pe­dig konkolyból sütött keserű czipó, a melytől a közerköl csök epidemikus nya­valyába esnek 1 — De hiszen Pipi nem él czipóval ; ő csak hangyatojást eszik. Az ő baja egészen más . . . Ugy hiszem, azonos a Chimay herczegné boldogtalanságával.,. — Biz igen I folytatta nekibátorodva a feleség. Sőt mint egy igazi Chimay herczeg, még tettleg is bántalmazza Pi­pit. Múltkor is a legdurvább módon té­pázta meg kontyát. E súlyos vádra feleségemmel legott törvényszékké alakultunk s a sürgősen • etárgyalt válópörben ezt az Ítéletet hoz­tuk : A női jogaiban megsértett Pipi és hűtlen párja, fészektől és vályútól ideig­lenesen elválasztatnak. Feltettem magamban, hogy többé nem törődöm a kuka Pipivel és párjával. Igazítsa el dolgukat a feleség. Az asz szonyok ugy is előszereltei foglalkoznak válópörökben a békebiró teendőivel. Semleges álláspontomnak az lett a következménye, hogy nőm minden idejét klienseinek békéltetésére fordította. Nap­hosszat tanulmányozta, váljon a tollas kis „Chimay" nem vágyik-e már vissza Pipijéhez ? A vádlott szemmel tartására fordított idő meg is látszott a — háztartásunkon... A rántás minden második nap megkoz­másodott ; az ebéd rendesen megkésett; a gyerekek mosdatlanul ültek asztalhoz ; a portörlő elvont fogalom lett; a kotlós tyúk pedig a lisztesládában fürdött. Ha olykor megpróbáltam szóvá tenni a Pipi miatt felbomlott házirendet, ren­desen ez volt a tromf: Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom