Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-04-04 / 27. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, i897. Vasárnap, április hó 4-én. 27. szára. BEKESMEGTEI I0ZL0NI Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám ara 8 < Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Európai konezert. (G. B.) A hajdankorban dicsőséges évszázadokat ért, de az uj kor államalakulataiban még gyermekkorát élő ország, melynek lakossága pár millió, lázban tart egy egész világrészt. Csodálatos. Az emberiség tökéletesedése mellett, mily izzó ellentétek fejlődnek szemünk előtt, melyeknek elsimítására gyarló eszköznek bizonyul minden emberi jog, szabadságra való törekvés és civilisatió s a gordiusi csomót nem vághatja ketté más, miut csak azon eszköz, melylyel évezredekkel ezelőtt is élt az emberiség — a fegyver. Dt hát honnan támadt ez a csomó, melynek megoldásán remeg az egész Európa ? Hiszen bizonyos az, hogy a történelem lapjai ékesen hirdetik, mi szerint a fejlődés, haladás utján el maradt népek megsemmisülnek, sokszor önmaguktól elenyésznek. De hát kinek okoz az fájdalmat, ha egy nép letűnik az élők színpadáról ? S talán az illető állam területe lakatlan sivataggáválik ? Nem, támadnak ifjú hajtások, melyek idővel törzsekké fejlődnek s megalkotják az állami lét minden megkívántató feltételeit. Talán ezek uem tudnáuak beleilleszkedni a modern állami gépezetbe ? Bizony bele tudnáuak. Avagy nincsen-e egy nemzet életében oly időszak, midőn kihaltnak látszik s egyszer csak egy véletlen emótióra megmozdul, talpra áll és duzzadó hajtásokat ereszt s még izmosabbá leszen ? Kétségtelen történelmi joggal bir a hellénség Kréta szigetére. Rajta kivül melyik állam bir ? Egyedül Törökország a hóditás jogán. Ha a történelem lapjai oly fordulatot mutatnának, hogy a liellenismus Kréta szigetén ősi jogaiba visszahelyeztetik, kin esnék sérelem? Senkin. Hiszen a mohamedán világ ott jogosultságát, életképességét rég elvesztette. S vájjon mi reánk nézve, kik kevesen vagyunk, nem-e egy hatalmas oáz keletkeznék ott is a szláv áramlat közepében ! Egy liataloiában növekedő görög nép minekünk természetes szövetségesünk ! Ámde nincs talán nemzet, mely sorsát a huszadik század viradatáu önmaga intézné, kisebb nemzet bizo nyára nincs, mert & Hatalmasabbak érdeke szemben áll vele s ez érdek előtt nincs messzeség, szemben találja ezzel magát a legsötétebb Afrika fehér embert soha nem látott bálványimádója is. S midőn az érdekek külömböző mérve, természete és faja egy episod által szembekerül egymással, nincs többé oly jog, melylyel az episódot talán végszükségben felidéző kisebb nép szabadon rendelkezhetnék. Ü mindenét, talán életét teszi koczkára fajrokonai szabadulásáért, ám partjain megjelennek az ágyuk s hallgatást parancsolnak, mert az egymástól rettegő hatalmak félnek a jövőtől. Az európai konezert megállj t parancsol. Jogát a szükségesség lidércznyomása indokolja. De az idő halad, az elkerülhetleuül megoldandó kérdés el nem alszik, villogjon bár százezre szuronynak és a kardnak. A szabadságutáni sóhaj kitör még a sirból is s végigrezegve egy nemzet szivén, többé vissza nem parancsolható. Honunk hajnalodó uj századának láthatárán komor fellegek tünedeznek elő, a szélcsendet már dörgés moraja zavarja föl ; — álljunk meg és megfontolva helyzetünket, aczélozzuk meg sziveinket és karunkat. Lehet, hogy tettek mezejére szóiittatuuk. Az európai koncert egy kis népre szegzi ágyúit — a béke érdekében s midőn ágyú diktálja a békét, hajszá loo függ a koncáért assonautiája. Fővárosi levél. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Budapest, ápril 2. Bizlositom az urakat odalent a magyar rónaságon, hogy BánffV, mikor déltájon az .osztrák fővárosból sürgönyt kapott, mely az osztrák miuHztdreliiök hullását jelentette, épptta ugy hitetlenkedett, mini sok an az én leküldött sürgönyömre, (melyet a Közlöny telefonon adott tovább. A szerk.) Váratlanul jött a demisszió, mely nem is miniszterelnöki bukás, hanem egy kedélyes epuráció. Azt tudják önök, hogy most az ausztriai pirlamenti pártok harminchat frakcióra oszlanak. Badeninak maga mellett többsége absolute nincs, ő is a Taaft'ö féle iskolát akarja meghonosítani, egy Ausztriában évekig bevált politikai schémát : az esetről ebeire való többség szerzését. Badeni azonban ezt a politikai iskolát egy kissé az állandóság mázával óhajtja bekenni s igy főleg az ifjú csehekkel és mérsékelt antiszemiták kai alkudozott, hogy álljanak melléje. Az ifjú csehek hajlandók is lettek a Badenihez való csatlakozásra, de csak abban az esetben, ha Cseh- és Morva országban a cseh nyelvet teljesen egyenjogos-iijik a némettel. Badeni, ugy látszik hajlandó is erre, nem ugy ké minisztertársa : G 1 e i s p a c h igazságügyminiszter és G a u t s c h közoktatásügyi miniszter. A kérdést meglehetett volna oldani ugy, hogy a két miniszter helyett mások vállalnak tárcát, de Badeni a pártok koalícióit inkább reméli egy általános demis&zióval, mely esetleg több felé elégit ki igényeket s ez az osztrák kormányválság oka. — Bizonyos, hogy Badeni fog megbízatni újra a kormány alakításával s ezidőszerint Ausztriában senki sem üoyel föl arra, hogy a cseh nyelv egyenjo^o-ritása Ausztria dekomponálására vezetni fog e vagy sem. A német elem alól kirántották a gyékényt.Ausztriában a nemzetiségek fognak diktálni ezután, sajnos, hogy magyar szempontok szerint a nemzetiségek felülkerekedésének egy csöppet sem örülhetünk. Az osztrák kormány váltság egyelőre valószinüvé teszi, hogy a kiegyezési ja vaslatok egy évre elfognak odáztatni: az idő telik, a javaslatok még nincsenek is az uj kvótabizottság elő't. Az egy éves provizóriumban bizik az osztrák kormány, hogy nem fognak az osztrákok a mai vérmes követelésük mellett kitartani, mely a kiegyezést szinte lehetetleníti. A magyar kormány helyzete nem rózsás. Az összeférhetlenségi dolgokban az a langyos magatartás, amit a kormány mutatott, megbosszulta magát; kétségtelen, hogy a pártban nagy eltérések vannak : mig a kormány elnök a bejelentett összeférhetlenségi esetekben nem lát olyat, mely a bejelentetteket mandátumaik lemondására szorítaná: másrészről bizonyos, hogy ezzel szemben állanak homlokegyenest Andrássy Tivadar és társai. Andrássy Tivadar hihetőleg ki fog „BékésmegyeiKözlöny"tárcája. Pipi vagy az elröpült provízió. — A „Békesmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Istenben boldogult nagynéném után a csabai-népbank egy részvényét, meg egy világtalan fülemülét örököltem. A részvény egy borjas tehenet ugrasztott ki istállómból ; a fülemüle pedig, bár közvetve és csak egy napra, engem űzött el családi tűzhelyemtől. Családapai kötelmeim engem már huszonnégy óra múlva haza édesgettek. A „C.^ákó" tehenet azonban ezukorrépá val sem birtam többé visszacsalogatni. Ma már csak emlékét és árván maradt kötelét őrizem. E tárczában különben semmi sze repe sem lévén a Csákónak, (ő másnemű tárczába került I) áttérek házi békém megrontójára, a világtalan zenén'. Mit mondtam . . . zentr V Hiszen ha az lett volna! De a milyen vak, olyan kuka is volt az istenadta. A néni két esztendeig várta szelíd türelemmel a ked ves pillanatot, a mikor majd a „Pipi" szivet melegítő nótákat dalol. Hiába várt. A világtalan zenér hallgatott, mint egy telivér mameluk. A harmadik évben madárverklit ho zatott a néni; ozsonnai kávé után azzal animálta Pipit. Ez sem használt. Pipi egy füttyenetnyi hanggal sem sejtette zenei képességét. Euy ilyen énekóra után részvétteljes hangon szóltam a néninek. — Édes néni I Pipit illetőleg borzasztó sejtelmeim vannak . . . — Jesszus 1 ne ijesztgess 1 . . — Azért is nem szóltam eddig, mert tudom megkeserítem a nénit . . . — Oh csak beszélj : erős leszek. Jót, rosszat tudni akarok kis kendvenczemről. — Attól tartok, hogy a migrén . .. — Ne tarts semmitől ! vágott közbe a néni. A reggeli kávét pompás lejszin nel ittam. Ma nem lesz migrénem i — Tehát leplezetlenül szólhatok ? — Beszélj 1 beszélj ! — sürgetett ide gesen a néni. Elővigyázatból közügyre tettem a migrensliftet, aztán kellő tapintattal szól tam : — Pipi konok hallgatásából ón azon szomorú következtetést vonom le, hogy az ő hangszervei talán még a tojásban megbénultak . . . Sőt az sem lehetetlen, hogy Pipi született süket-néma, s igy egyáltalan fogalma sem lehet a hangról. En egy élőhalottnak tartom szegénykét.. Mire idáig mondtam, a néni már erősen érdekelte halántékát a migrénstifttel. Majd kezeit tördelve, görcsösen zo kogta : — Hogy az én Pipim süketnéma I... Oh afc nem lehet . . . Álomnak is bor zasztó lenne . . . Mikor jó Ferim aranylakodalmunkon meglepett vele, mint házunk leendő koloratur énekesnőjét adta át nekem. O pedig nem tévedhetett . . . Ismerte Ferim az erdő dalosait, akár Evva a maga primadonnáit! Hiszen köztük élt: erdész volt . . . Azon a ponton voltam, hogy én is megsiratom Pipi művészpályájának tra gikumát. Nina néni azonban fényesen be bizonyította, hogy a fájdalom elviselésében a gyöngébb-nem az erősebb. O vi gasztalt engem. — Fiam 1 — szólt hulló kőnyeit törülgetve — te talán mégis tulsötétnek látod Pipim állapotát 1 Hogy kis énekesünk hallgató ajakkal, csüggedten éli napjait, annak okat boldogult Ferim nem a Pipi torkában, htnem szivvilágában látta . . . Azt mondta : a berekben is csak a szerelmes csalogány énekel I . Utolsó órájában is figyelmeztetett, udoarlót sze rezzek Pipi mellé. Nem tettem, nem tehettem . . . Igy is azt mondják a rossz nyelvek, én boronálom össze e vidéken a fiatal sziveket . . . Nem mertem a néni szeme közé nézni, mert szigorú incogni tóban, az én nyelvem is ama bizonyos rosszak közé tar tozott. O azt hitte, a meghatottság vett rajtam erőt. Gyöngéden czirógatta meg arezomat, és folytaita : — En már ma holnap itt hagylak titeket, itt hagyom a Pipit . . . Áldásom mellett rátok hagyom e kedves kis te remtést 1 Tudom feleséged hü gondját viseli. Szerezhette < majd melle szerető párocskát, a ki lángra gyújtja Pipi szi vét. Fiatalok vagytok, titeket nem feszélyez a fülemilepár mézes huteinek meg nyilatkozása . . . Hü gondozástokat Pipi bizonyára szerelmes nótákkal hálálja meg 1 . . . Nina néni eme szóbeli végrendelke zés után egy évro csakugyan itt hagyott minket is, itt hagyta Pipit is. Váljon, a sírján zöldelő czipruslombok között csattogó fülemile énekében, nem-e az ő Pipije trilláit álmodja? . . . Feleségem kifogástalan kegyelettel tett eleget a néni végakaratának. Szatonnával, dohánynyal addig proviziózta az öreg Csüllög András csőszt, mig az csakugyan hálóba kerített egy Pipihez illő párt. A párosélet első napjaiban ugy látszott, mintha Pipi eljutott volna a boldogság révébe. Néha-néha pittyentett is egyet, mikor rabtársa és jegyese búbon csípte. Meleg érdeklődéssel lestük a pásztor órák további fejlődését. Csalódtunk mi is, csalódott Pipi is... A fülemilepár érdekházasságának har madik heteben feleségem sírva borult a vállamra s bánatos hangon mondta : — Nem boldog a — Pipi 1 . . . Azt hittem, feleségem Szemere Mik lóst idézi. Honfiúi keserűséggel adtam a riposztot. — Pipi már öt év óta lakója a kaliczkának s igy honosított néma-énekes. Őt is bánthatja a közéletünkben lábra kapott korrupezió 1 — Édesem, szólt a feleség szomorúan, te nem értesz engem, ón meg nem tudom mi az: korucipó? — Te mondád, hogy czipó! Még pedig konkolyból sütött keserű czipó, a melytől a közerköl csök epidemikus nyavalyába esnek 1 — De hiszen Pipi nem él czipóval ; ő csak hangyatojást eszik. Az ő baja egészen más . . . Ugy hiszem, azonos a Chimay herczegné boldogtalanságával.,. — Biz igen I folytatta nekibátorodva a feleség. Sőt mint egy igazi Chimay herczeg, még tettleg is bántalmazza Pipit. Múltkor is a legdurvább módon tépázta meg kontyát. E súlyos vádra feleségemmel legott törvényszékké alakultunk s a sürgősen • etárgyalt válópörben ezt az Ítéletet hoztuk : A női jogaiban megsértett Pipi és hűtlen párja, fészektől és vályútól ideiglenesen elválasztatnak. Feltettem magamban, hogy többé nem törődöm a kuka Pipivel és párjával. Igazítsa el dolgukat a feleség. Az asz szonyok ugy is előszereltei foglalkoznak válópörökben a békebiró teendőivel. Semleges álláspontomnak az lett a következménye, hogy nőm minden idejét klienseinek békéltetésére fordította. Naphosszat tanulmányozta, váljon a tollas kis „Chimay" nem vágyik-e már vissza Pipijéhez ? A vádlott szemmel tartására fordított idő meg is látszott a — háztartásunkon... A rántás minden második nap megkozmásodott ; az ebéd rendesen megkésett; a gyerekek mosdatlanul ültek asztalhoz ; a portörlő elvont fogalom lett; a kotlós tyúk pedig a lisztesládában fürdött. Ha olykor megpróbáltam szóvá tenni a Pipi miatt felbomlott házirendet, rendesen ez volt a tromf: Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.