Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-04-04 / 27. szám

lépni a szabadelvű pártból s aligha nem lesznek követői. A szabadelvüpártban általánosan hi báztatják a kormányelnököt, hogy annyi üzért engedett belépni a pártba, — kik eddig politikával soha sem foglalkoztak, kiknek ily tömeges helyfoglalását a po­litika sorompói között sokan gyanúsnak találják. Hiba volt nem a szabadelvű párt részéről fölvetni az összeférhetlen ségi eseteket s főleg hiba volt a nyilt eltérést dokumentálni, mely Bánffy és Andrássy Tivadar között fönforog. Komp­likálja a dolgot, hogy Andrássy Gyula, a Wekerle kabinet minisztere Rozsnyón szintén kijelenti, hogy az összefórhetlen­ségi kérdésben alkudozást nem ismer. Ha van törvény, azt meg kell tartani. Ebből az incompatilis esetekből nagy zavarok, esetleg kormányválság is lehet­Erdélyi bukását már ismételten hiresz telik : valószínű azonban, hogy az es­küdt bíróságokból szóló javaslat elodá­zása az ő fölmentését is elodázta. Csüstől benne vagyunk a magas po­litikában s majdnem oly izzó a hangu­lat, mint mikor Pulszky Károlyról kisült tavaly, hogy őrült. Tessék figyelni! Furcsa dolgok lesz­nek a legközelebb. S. A esaba-apáezai vasút. Csaba város minapi közgyűlési ha­tározatához, melylyel a csaba-apáczai vasútnak részvények vételére 30.000 frtot szavaztak meg, néhány csabai előfizető a kérdéshez nem tartozó részek kihagyá sával a következő nyilatkozatot küldi lapunkhoz közlés végett. T. Szerkesztő ur I Bár tudva, hogy ön ós b. lapja nincs ugyan egy vélemó nyen velünk, mégis! tekintve a közérde­ket ós mások (sokak) véleményét is, tisz­telettel kérünk soraink számára helyet b. lapjában. Ámbár valószinü, hogy az ügy, mely ről szólunk, már meg van a vmegyéhez felebbezve, azért még sem hallgathatjuk el rosszalásunkat a 26-án tartott közgyű­lésen hozott azon határozat ellen, mely a keskeny vágányu vasútnak a 30,000 forintot megszavazta. Mert súlyos ez a teher szegénynek, gazdagnak egyaránt. A gazdagabb, a tehetősebb lakosoknak súlyos ez az in­dokolatlan teher, hogy ne volna súlyos annak a résznek, mely e vállalatból semmi hasznot soha nem fog látni és terheit mégis kénytelen lesz viselni I (De nem leszi Mert a vasút jövedelmei bőven fognak kamatozni. Szerk.) Őméltósága Beliczey István ur — Gondolj a néni utolsó kívánsá­gára és hallgass 1 Még a kalábriászban is gyenge kon trás vagyok — tehát hallgattam. De annyira nem tudtam magamon uralkodni, hogy Pipit és minden kaliczkába zárt nemzetségét ingyenólőnek ne tituláljam. Persze csak bizalmas körben, ha t. i. egyedül voltam. Már a nyár derekán voltunk s a fülemilepár még mindig külön és némán pusztította a hangyatojást. Főkonyha­mesterük — Csüllög András — a kereki erdő minden hangyavárát kifosztotta a csalogány-csemegéért. Volt is ebből min­dig olyan bőség, hogy nem csak az ócska diványfiókja, de még a dohányzacskóm, a puskaporos tülköm, sőt a klakkom is hangyatojással volt tele. Feleségem a megmondhatója, mennyi szalonna ós dohány vándorolt ezért az öreg András „bakó"-jába. Mert pénzt sohasem fogadott el. Mindig azt mondta : — Majd egyszer megsegíti a ténsur az ügyembaját. E télen aztán megkérdeztem tőle. — Mondja már András, miben segít­sem meg az ügyét ? — Átallom egy kicsit a kórvény be­mondását, — dohogta az öreg. — Csak ki vele, bátran 1 — Hát járatos-e ténsuram — Pesten ? — Voltam már fenn vagy — három­szor 1 — Ósztóg ösmeri e azt az urat, a ki az ország menazsériájának a számadója ? — Talán az állatkerti igazgatót érti kend . . . — Lehet, hogy már avanzsérozott 1 Engedelemmel legyík, hanem jó tisztőtem. — Es ha ismerném ? — Hát akkó jót tehetne velem a ténsur ... Bekomendálhatna madárkoszt felfuvarozás iránt 1 A kereki erdőben tud­nék én annyi fagyöngyöt, hangyatojást, meg mindenféle mig-magot sikeritenyi, a mennyi csak szükségeltetnék. Ugy hal­lom, az a bizonyos vadállat-komendás jó hoz, mint főfaktorhoz szólunk és a város­atyák azon részéhez, a kik megszavazták a 30 ezer forintot. Mi elhisszük és haj­landók vagyunk remélni, hogy egyesek­nek, sőt talán a szomszédos községeknek, — mert hisz a terv nem Csabának, ha­nem Kigyós, Apácza ós Kovácsházának szól — ez a vállalat idővel nagy hasznot fog hozni. De Csaba városának egyedül az a szomorú emléke fog megmaradni, hogy a nevezetes 30 ezer forintnak előre megcsinálhatja a halotti prédikáczióját, melyen bátran azt is meg lehet jöven­dölni, hogy ez a megboldogult 30 ezer forint soha sem fog többé halottjaiból feltámadni. (Mennyi elfogultság! Nem akarják belátni, hogy nem elsőbbségi részvényekről van szó. Szerk) A nem mindenkinek kedves sorainkat pedig végezzük ilyeténképpen : Nagyon szép dolog városi képviselőnek (város atya) lenni, ezt a tisztességet minden jóravaló polgárnak igyekezni kell kiérde­melni és a ki eléri, az előtt a város minden egyes polgára kalapot emelhet. Egyet azonban kívánhatunk, hogy az igen tisztelt városatyák a joggal ne csak éljenek, hanem azzal vissza ne éljenek. Mert ámbátor most az önök kezében van a hatalom, emlékezünk Máté apostol evan­géliumának nem tudjuk hanyadik fejeze­tére, melybe ez vagyon megírva: „És el jövend az az idő, mikor a konkoly el különittetik a tiszta búzától!" * A bibliai idézet nagyon ravaszul van erre alkalmazva. Ravaszul, mert az a gyanú kullog mellette, mintha mindazok, akik a beküldőknek sérelmes vasutat megszavazták, aféle konkolyok lenné nek a tiszta búzában. Pedig ellenkező leg van I A mi véleményünk szerint — pedig nekünk ugyan semmi magánérde­künk nincs a vasút lótesülése esetén ki­elégítve — éppen azok, a kik e fontos közgazdasági tényezőnek gáncsot akar­nak vetni, azok a tiszta szándók búzájá­ban a konkolyok, vagy legalább is a — félrevezetettek. Csaba bármely vasútnak jogosabban csinálhatott ellenzéket, mint ennek, mely annyira rentábilis lesz, hogy e vasút a számára biztosított s jegyzett törzsrész­vényeket 5% fogja hasznosítani. A baptisták., Csaba, ápril. 4. Szeberónyi Zs. Lajos „Ev. egy házi szemléje" legközelebbi számában a következő figyelemre méltó czikket közli: „Rómája lesz maholnap Békés, ez a hajdan virágzó, tekintélyes ref. egyház a baptistáknak. „Evangélista" czimü ref. néplap, melynek szerkesztője Kecskeméti Ferencz, békési ref. lelkész. 14 ik szá­mában azt irja, hogy már a tekintélye­sebb egyháztagok is csatlakoznak e szak­tához, legújabban egy presbyter is le­mondott presbytersógéről s lemondó le­velében azt irja, hogy a ref. egyházat pizeli az ilyest . . . Tetszik tudni, rám férne egy kis mellékes dinórium 1 Egy kicsit mosolyogtam, azután na­gyon megdöbbentem . . . Mintha valaki ezt a szót vágta volna a szemem közé : provízió! Mert mi is lehetne más ? András egy közintózettel akar üzletet kötni. A köz­vetítést tőlem várja s ezért két nyáron, legalább negyvenezer hangyatojással tisz­teletdijaz. Negyvenezer! . .. Epen a Mor­zsányi számja ... Mi lesz belőlem, ha egyszer Csüllög engem is — leleplez ? De miért ne sikerülhetne az üzlet ? — kaptam a mentő eszme után. — Se­ráknak tényleg sok kosztosa van, de ke­reki erdeje nincs. Megbiztattam Andrást, hogy majd rövidesen felírok ügyében. írtam is. Serák pedig válaszolt. Az ajánlatra — tisztelettel — nem reflektált. Madár eleséggel el van — úgymond — látva, madarait ellenben elnyerték az ál iatkerti sorsjegyek. Nincs kosztos, nem kell élelem. Kedélyem Morzsányi hangulatba bo­rult. Átkoztam Pipit, a kiért provizósok közé jutottam. Csüllög András lesz hát ezután az én életemnek Berl ós Ollen­dorfja ! Az izgalmas napok egyik éjszakáján álmatlanul forogtam ágyamban. Rémes képek gyötörtek. A sápadt kópü hold bevigyorgott ablakomon s ugy tetszett, mintha szóles arczát eltorzítva, e három szót kiáltotta volna felém : Pipi ! Csül lög ! provízió ! Hajnalfeló végre elszenderedtem s azt álmodtam, hogy Csüllög Andrással párbajt vívok és bősz ellemfelem pipa­szurkálóval bökdösi mellemet. Eles jajkiáltással ugrottam ki az ágyból. Tényleg minden porczikámban tüzes pipaszurkálót éreztem . . . A pokoli kínokat negyvenezer szár­nyas és gyalog hangya csípése okozta, a melyek valószínűleg a búbos melegé­nek hatása alatt a raktáron lévő hangya­nem tartja az Ur választott népének, mert vannak köztük vasárnaprontók és számtalan czégóres bűnökben élők. A nevezett lap szerint a baptista imaház Békésen már kicsinek bizonyult s újból bővíteni kell azt. A békési baptisták futkározó atyafiai elárasztják a vidéket, tolakodó módon uton-utfólen árulják szektájukat. A téli hónapokon mást sem tesznek, mint egyik városból a másikba futkosnak. Egyes he­lyeken házról házra mennek s meghív­ják az embereket látványos vallásos mu tatványaikra. A tolakodásban határt nem ismerő szemtelenséget tanúsítanak. A na zarenusok ártatlan bárányok e megjegy zett lelkiismeretű futkározó ragadozó far­kasokhoz képest. Csabán is sikerült fog­niok egy az őrültek házából kiszabadu t nazarenust és ez bevált médiumnak, né­hány rokon lelket a békési vándorok se­gélyével sikerült fogniok. Először egé­szen ártatlanul csak az irást magyaráz­ták és a Tranociusból énekeltek, ösmerve népünk ragaszkodását e drága könyvhöz, de néhány beavatottat sikerült nekik fogni s azok már a prágai baptista cseh éne­keskönyvet használják. Ha csak néhány lelket is fognak e szánalmas rajongók, már az is nagyon szomorú dolog. Békés ről egész proczessió rándul át Csabára, de ez átrándultak fanatizmusáról a je­lenvoltak csak undorral beszólneK. Nők ós leányok önmagukból kikelve rohan­nak mindenkihez azon fenyegetéssel : — „Megtértól-e, mindjárt térj meg, mert lelked holnap már a pokolban lesz, most, most, itt az idő." Az egyház ily invásióval szemben alig tehet valamit — s az ily izgatók naponkénti gyalázását és izgatását tűrni kénytelen I Ha egy bevett vallásfeleke­zet más egyházban ekként berontana, a csendőrök bizonyosan kikisérnók az iz­gatókat, de a szekták ma a helyzet urai. B. Csabán a hatóság helyesen intózke dett, betiltotta az éjjeli összejöveteleket Az alispán is megerősítette e végzést. Kíváncsiak vagyunk, váljon a miniszte rium megengedi e az éjjeli lólekfogdo sást, mely minden ellenőrzés nélkül sok helyen a hatóság szemeláttára folyik le. A zsilip ki van nyitva. Amerika ránk szabadithatja rajongóit. A meghívás a törvényhozás termében megtörtént, egy házunk fő kormányzói is ott voltak a meghívók között. De a baptisták is még csak szelid bárányok az utánok jövők­höz képest. Gyorsvonaton eljöhetnek a baptisták consurrensei s átvehetik tőlük az örökséget, mint ők átvették az örök séget a nazarenusoktól, maholnap itt le­hetnek az adventisták és az üdvhadse­reg is, sőt ráadásul a mormonok is. A békési lap még a következő meg jegyzést fűzi az eseményhez : „Szomorú jelenségek ezek, melyek méltó aggoda lommal tölthetik el minden jóérzésű egy­háztag szivét ós kötelességóvó teszik, hogy az evangyóliomi élet fejlesztéséhez hozzájáruljon s pártoljon minden olyan törekvést, mely egyházunk hitéletének tojásból keltek ki. Agyat, ruhaneműt, zsírt, lisztet, befőttet, mindent, de min­dent ellepett házunkban a förtelmes had! A rettenetes hangyainvázió elől a vésztői „Három decisek klubjá"-ba me­nekültem. A családi krónika nem ege szen hiteles feljegyzése szerint, húszon négy óráig borogattam ott tetovált bő­römet hideg márcziusi sörrel belsőleg. (Ebből az időből is jórósz a tarokk-par thira levonandó.) A hüs habok között némi megnyug­vást találtam abban, hogy a provízió elröpül t. Igy legalább Csüllöggel szem­ben nem maradtam obiigóban. A Pipi vei és párjával gondoltam, majd leszá­molok vásárhelyiesen . .. Mind a kettőt megszerecsikázom ! Szerencsémre a Jáger Marival való czimboraságtól is megmentett az elröpült provízió .. .Mind a két fülemilét agy on marták a hangyák. Requiescant in pace 1 Két—ss. Epigrammok. Az áltudós. Sok tudományáról nem szűnt karatolyni Virágfi, Fel ne hogy ösmerjék: béköti — önszemeit. A valódi tudós. Tud s hallgat. Nem óhajt — mint érdeme — lát­szan i többnek. Nem megaranyozott kő ; kőboritókban arany.l Egy kevély gazdagra. Megveted a bogarat, mert rád szemet a sasok ejtenek. Nem tudod oktalan! azt: mint az, ez is dö­gön él ? Kohányi Róbert. A nőkről pro és eontra. Összegyüjté: Etoile. Ki tudná azt biztosan, de tény, hogy e tekintetben már a mithológia is gya­nús praeczendens esetet nyújt, mert Ve­erősitéséhez csak a legkisebb mértékben is hozzájáruljon. Ez az evangyóliomi élet ébresztése nézetünk szerint csak az egyház igaz tanainak hirdetése és az ahhoz való hűség által érhető el. Ha a lelkészek maguk is az „Alliance" szek­táskodó álláspontján állanak, ne csodál­kozzunk, hogy ép a ref. egyház lesz a rajongás és szekták melegágyává. Sok helyen a lelkészek is rokonszenveznek a szekta „élő keresztyénségóvel", nem gon­dolva meg, hogy a szekta a keresztyén szabadság börtöne. A világias evangelikus és reformá­tus még megtérhet, ha nem is bizonyos methodus ós sablon szerint, de a szekta karjaiba tévedt lélekre nézve a felébre­dós csak a teljes hitetlenségben ós kö­zönyben lehet. Azok az uj evBngéliom ébresztő in­tézmények sem állják meg mindenütt a próbát. Békésen ifjúsági egylet alakult, a melyben nemsokára dr. Igaz Pál is felolvasást tart a nevezett lap szerint. Jó lesz tehát a „hitóbresztő" felolvasókra ügyelni! Munka- és Munka-keresés. — A földmivelési miniszter hivatalos adatai. — Ugy a gazdálkodó közönség, vala­mint a dologkereső napszámos ember szempontjából igen elismerésre méltó in­tézkedésnek kell találnunk a földmivelési miniszter időszaki jelentéseit, melyekben a munkások és munkakeresők számát minden vidékről hivatalos adatok nyomán közli s egyúttal jelzi, hogy minő kere­setre van kilátás s milyenek a munká­sok igényei. Lássuk csak a legutóbbi adatokat. Egész Békésmegyében mezei munkát keres 5110 egyén, munkást keres tiz ura­dalom nem kevesebb mint 2522 egyént. Miután nem lehet föltenni, hogy csak a br. Weinckheim, gróf Dessewffy Emilnó, Hegedűs Mihály, Lederer Rudolf, báró Königsvarter, gróf Uiberacker uradal­maknak kell mezei munkás, —belatható könnyen, hogy a munkás felesleg, a mi itt azért mutatkozik, mert nem minden uradalom jelentette be igényeit, sőt el­vétve csak egy pár jelentette be, — bő­ségesen elhelyezhető és a munkásoknak korántsincs igázok, mikor arról panasz­kodnak, hogy nem kapnak munkát. Nem a munka, hanem a munkás kereslet nagy ós munkásainknak vádjai semmi alappal nem birnak. Helyenként a mezei munkások száma a kimutatás szerint a következő: Gyulán 1700 egyént egész év folya­mára, 1—1'20 napibór mellett. Békésen 580 egyént napszám vagy általában. M.­nus férje Vulcán volt, a ki maga a meg­testesült erő, de béna volt. Ladányi * A nő tulajdonképpen dilemma : ha csúnya nem tetszik, ha másoknak tetszik, ha gazdag akkor a férj szegény, ha sze­gény nehéz kitartani, ha okos, kormá­nyozni akar, ha ostoba, engedelmeskedni nem tud. Schweiger. * A nő keze olvasztó tégely, melyben az arany is szétmálik. Legouve. * Csak a piaczra bevásárlásaihoz kell elkísérni és rögtön fogalmat szerez bár­ki is jezsuita fogásairól, henczegéséről. Mindig kevesebb ruhaszövetre van szük­sége, mint más nőnek. Ezzel felette di­csekszik is s nem veszi észre, hogy a hiányzó méterek leolvashatók róla. * A nő, ha estefelé meglálogatod, ugy ül, mintha parázs volna alatta. Minden öt perczben órára néz s az a gondolat, hogy estére oit maradsz, féregként rá­gódik szivén s mig te Göthe szobráról, a gépkiállításáról csevegsz, lelke az élés­kamarában kalandozik s kezeit tördeli. Dölm. * Valójában ki sem számitható, meny­nyi sokba (tengernyi köny ós sok vérbe) került az emberiségnek Eva asszony el­ső toilettje. Méry Károly. * A nő felforgatna mindent, hisz ha Cleopatra orra csak egy kevéssel kisebb leendett, a föld egész alakját megváltoz­tatta volna. Pascal. * Éva irta azt a könyvet, melynek czi­me az „Eredendő bün" s a világ nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom