Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-10-20 / 84. szám

XXII. évfolyam. B.-Csaba, 1895. Vasárnap, október hó 20-án. 84. szám. BEEG POLITIKAI es VEGYESTARfALMÜ LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara » v. Előfizethetni: helybon akiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely júnevű fővárosi ós külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Appcnyi-uteza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendS „Nyilttér"-ben"óg^ sor közlési dija 25 kr. A megyei törvényhatósági tagok választása előtt. Megy«i közéletünk egy szereplő s tekintély­ben álló tagjától vesszük s adjuk a nagyérdekü czikket, azt az érdokeltek teljes figyelmébe ajánlva. Ez év végett 144 megyebizottsági tagnak jár le mandátuma. A megüre­sedett tagsági helyekre a választás két hét múlva lesz. Hogy valami nagy érdeklődést támasztana a választás, azt ugyan senki sem mondhatja. A községekben a választó polgárok nem morognak. A megyebizottsági tagvá­lasztásoknál egy keleti, fatalis véle­mény van elterjedve: a hogy esik, ugy puffan. így történik aztán, hogy teljes ér­dektelenség mellett egy-egy kis baráti kör a maga 8—10 összefogdosott sza­vazatával juttatja be emberét a megyei törvényhatóságba. Volt rá eset, hogy ezer választópolgár közül 10 ember 1 jiek szavazata i.öntötte el a választást, mert 900 választó egyáltalában nem "törődött a választással, a száz választó pedig annyi felé húzott, hogy 10 sza­vazat egy emberre numerus vol Helyesen van-e ez ? joggal li rde­zeiü. Közéfetiink sivárságári. val, hogy .. közügyek iránt érdeklődés fo! eti: kelthető. Ennek tulajdonítom ^ázf&fl, üogy a megyebizottság termében, a hol minden helynek érdeklődő bizott­sági taggal kellene elfoglalva lenni, tátongó üresség kong a közgyűlése­ken, különösen a tárgyalások végén. A megyebizottság átlaga csak pajtási érdekekért mozgósítható s közügye­kért általában soha. Ennek tulajdoní­tom, hogy a közgyűlés elején még csak vannak ott néhányan, de a köz­gyűlés ügyeinek jó felét a megyei tisztikar dönti el. Utólagosan van is érte rekrimináció s egyik csodálatot keltő dolog az, hogy azok menydörög­nek a legjobban, a kik ludasok benne, a kiknek fagyponton van a köteles­ségtudásuk, hogy ha a polgártársi bizalmat készségesen elfogadták, an­nak igyekezzenek teljes mértékben meg is felelni. Nem oknélkül mondom mindeze­ket, most elhimezetlenül. A megyé­ben az önkormányzati szellemnek s a jogok használása szeretetének, a kötelességtudásnak uj aerája kell, hogy kezdődjék. A millenium éve erre fölöttébb alkalmas. Vau a most ki­lépő megyebizottsági tagok között több a köznek jelentékeny szolgála­tokat tett tagja, a kinek kimaradása valóban veszteség volna, — ezeket nem érintik soraim. De igen is szó­lok mindazon megyebizottsági tagok­hoz, a kik^a polgártársi bizalmat el­fogadva, összes tevékenységük eddig abban merült ki, hogy szívesek vol­ak az alispáni hivataltól megküldött gyűlési meghívót elfogadni, de agjü­Ssre el is menni, — azt bizony csak kor cselekedték, ha vagy a zóua­jt &y rendelkezésre állott, vagy vala­mely baráti szívességet kelletett tenni. A vármegye iigye ? Mit nekik Hecuba ! A kik minden sort félre szeretnek érteni, azokat világosítjuk föl: Kész­ségesen elismerjük, hogy a megye közigazgatása, intézményeinek előbb­vitele szépen intéztetett eddig; de eb ben nem ám a tisztelt törvényható­ságot egyetemében illeti érdem, ha­nem a szerencsésen választót megyei tisztviselői kart és a kormánynak a helyi kormányzat éléu álló vezér em­berét. S azután a mi a megyében ha­ladás, azt egy kisebb közre terjedő s a megye haladásáért törő frakció mun­kálta ; de mil/en lett volna ez a ha­ladás, ha egy élénken kisérő közvé­lemény segiti, ha a vármegyének van egy testülete, melyben a hivatottak s s választottak mindegyike nemesein' vágyakat táplál a megye haladásáért. S váljon utopia-e ez ? Nem, a leg­kevésbé sem ! Nagyon sok szellemi tőke mozgósítható a megye javára, de csak akkor, ha a megyében a megyei ügyek körül is csoportosul a megyei polgárság érdeklődése. Nem politikai pártharezokat aka­runk mi, hisz ez a mostani közöm­bö ségnél is nagyobb baj lenne! Akarjuk, hogy a polgárok választása, bizalma, juttasson mandátumot, hogy össze jöjjön ez a polgárság, beszélje meg, mi a vágya, mit kelleni tennie, kik volnának az ő mandatariusai, hogy óhajtását, czéljait kiküzdjék. Ne legyenek az égre a megyei kaszinók és egyéb társaskörök csupán mulato­zásra szánt kártya-szobák, hanem le­gyen egy terem s abban az asztal, a hol a megye, a város, a közélet ese­ményeit megbeszélik és irányítják. Ha a megyebeli kaszinók a Szé­chenyi által kontemplált czélt szol­gálnák, akkor a sajtónak folyton azt kellene registrálnia, hogy itt, meg ott a megyebizottsági tagok jelöléséről tanácskoztak, megállapodtak a jövő feladataiban és sok mindent. Igy kellene a közgyűlések előtt összejönni és kihallgatva minden véle­ményt, megállapodni a teendőkben. Érdeklődés nélkül, közélet nem ala­kulhat, a legjobbak, a produktív te­hetségek leszerelve, vagy ambiczió nélkül áll ana^, mert kinek lenne becs­vágya olyan testületbe bejutni, hova nem a választók bizalmának egyér­telmű, vagy erős megnyilatkozása juttat. Ébredjünk fel á közönyből, mely minden közmozgalmakat eliszapositaui akarja. A törvényhatósági tagok vá­lasztása napok múlva lesz. A jobbak mozogjanak, hívják össze az érdek­lődőket, indítsák meg az érdekkeltést minden vonalon a közügy javára, me­gyénk emelésére. Echo. Községi takarékpénztárak. — Második közlemény. — Hazánkban legrégibb községi taka­rékpénztár a nagybányai, mely immár huszonnyolez esztendős. Huszonhét óv adatai ismeretesek. Az első kilencz évben 22431 frt 50 krra gyarapították a tartalékalapét, mely a kilenczedik évben 22,592 frt 48 kr volt s akkor azt az alap­tőkéhez csatolván, most már 44,863 frttal 4978 frt 02 kr üzleti nyereséget adott s azóta jóllehet az alaptőkét 70,000 frtra emelték, ma tartalékalapja 11606 frt 42 kr és a városnak 13,094 frt üzleti nyere­séget adott 1894-ben. íme az üzletforgalom átnézete öt évenként: Betétek Alaptőke 16943 22431 319686 44868 648174 44863 927856 44863 1052829 10000 , )BékésmegyeiKözlőiiy"tárcája. Női szépségek 1 Monteyazza ?i\ tanulmányából. — A „Békésmegye; Közlöny" eredeti tárczája. | I. J1 kecses szépség. Több van adva a vonások finomsá gából, mint arányosságából és több van rárajzolva a mimikából, mint a csont­vázból. Mig a classicus szépség valódi esz­ményképe a szépség összes alakjainak, 1 s kielégíti a legmagasabb emberi kép­zeletet, emez csodálatra kelt egy bizonyos nemességével, kicsinységével, mely ki elégíti hiuságunkat és felébreszti ben­nímT a gyöngeséget. Gyakran illeg van sértve az ará nyosság, de a kisebb testi szépségek, a agok finom összefüggése, a mozgások kiváló elegancziája, mindezen szép dol­gok annyi súlyt vetnek a mérleg tányér jára, hogy egyensúlyba hozzak a classikus szépséggel, hogy gyakran Több csodá latot kelt, mint amaz, a mtly elbűvöl. Emiitettem, hogy a kecsesség kielé giti hiuságunkat és ezért van, hogy az ő hatága nagyon is hatalmas tud lenni. Az absolut szépségben van a kenj uralma minden tökéletes dolognak, mely maga körül lealacsonyít n inden kisebb fensé­get és a kecses szépségben feltűnni lát szik nekünk egy hódolat, egy tetszés­vágy, s egy kiválasztott kiváló alakja a kaczérságnak. A. kecsessség gyakran gyümölcse egy r. elkészített műnek és arra szolgál, ' helyesbítse a természet számtalan - hát mintegy kijavitója e&y a >an hibás oldalnak, ek-szépség, az érzelmi szép cc^ea szépség ama bizonyos Vmája és elemei a női szep­Azontul van száz és ezer más; de azok összetett formák, melyekben a tu­lajdonképeni esztetikai elemek helyett más lélektani berendezések vannak. Valamennyit megjelölni egy ember­élet feladatát képezné, sőt talán sok em­berélet is, mert talán egy ember sem volna képes, habár kiváló művész i? megérteni valamennyi esztetikai formát; lévén a szervezete mindenkinek alkal­masaab inkább az érzésre, mint bizonyos dolgok megértésére. Miche! Angelo felfogott bizonyos for­mákat, melyeket Rafael nem értett és melyektől csaknem elszörnyükődött. Ur­binate érezte a legfinomabb módozatait a kecsessógnek és arányosságnak, de Buonarotli volt a legnagyobb tolmácsa és bámulója az erőK szépségeinek. Es annélkül Rafael vagy Michel Angelo lennénk, mindenki közülünk egy kissé rafaelista vagy kissé michelange­lista, nem említve csupán e k t legna­gyobb pólusát a szépség kifejezőinek. A másodrendű formák, vagy a női szépség összessége közül nem emlitek csak kettőt ; nz érzelgős szépet és a szeszélyes szépet. * Az érzelgős szépnél jobban uralkodnak a gondolat és szenvedély erői, mint a vonalak és hajlások ; és mi a nőben, mely jobban fel van szerelve, mint amennyire az esitetikai szükségleteknek kielégítése kívánja, keresünk más felsőbb rangú és különböző gyönyöröket. Túlfokozva az izomgyöngeséget élet­tanilag a nőben, egészen a beteges be­nyomásig, s túlozva az arcz vonásának mozgathatóságát az (nevrosica) ideges rángás eléréséig találunk egyes finom és beteges typusokat, de nagyon elbüvölőket, és a melyek szerfelett tetszenek az álta lános (navrosismo)idegesíég ... idejében ; mint a milyenek vannak a mi korunkban. Nagyon valószínű, hog-v nincsenek sem Görögországban, sem Rómában ér­^üsjya^ssaa?! Tartalék Nyeremény 49 23 — 304 4978 39.28 8394 13.459 7892 62.19 10477 zelgős szépségek, és ha volnának, még kevésbé valószínű hogy megcsodálnák azokat. A görögök nagyon egészségesek ós a rómaiak nagyon erősek voltak ahoz, hogy megbecsüljek a nő minőségét^ ha szemlélniük kellett annak fogyatkozásait vagy betegségeit. A nagy megígózés, mely az érzelgő szépséget körülveszi, két főelemből szár­mazik : a csodálatból, melyet fölkelt min­den gyenge dolog, s a iáiért, becses is, és a részvétből, melyet belehel mindig minden teremtmény, mely szenvedni vagy nagy fájdalmakkal küzdeni látszik. Hasztalan azon mondás, hogy a szép séguek ez a formája egészen hiányzik az alantosabb népnél, hol a vadon kemény élete megöli első éveiben mindazon gyönge ós finom teremtményeket, melyek meg­őrizve a müveit népek könyörülete által kitartanak és meggyőzik a lót küzdelmeit. * pikáns szépséget nehéz meg határozni; de van mindnyájunknak egy zavaros fogalmunk róla. Itt, nemcsak hogy azarezvonások tökéletes arányosságaszük­ségtelen, de kell hogy annak legyen min­dig egy kis gyenge aránytalansága, mely az ő idegenszerűségeivel és illetlenségei­vel az aesihetikának legelemibb törvényeit fitymálni látszik s meglep ingerel; í-ot csiklandoz, izgat ós eltántorít. A csikíandozás nem csupán a bőrben rej ik, hanem a gondolatnak és érzelem nek felsőbb régióiban; a felhevülés ezen rendéhez tartoznak azok is, melyek fel ébresztik bennünk a pikáns szépet. A pikáns szépség aránytalanságának és összhanglalanságának nagyon gyen géknek kell lenniök, mert máskülönben viselik a teljes rútságnak súlyát éppen ugy, mint a hogy a kellemes csiklandás fájdalmassá válik, ha tul erős vagy so káig tart. Semmi sem képes annyira előidézni az arcz pikánsságát, mintha az orr hegye könnyedén felfelé van irányozva. Eppon ugy hat a szem ós a haj szí­nei közti ellentét. Szőke haj ós fekete szemek. Fekete haj ós kék szemek. Ugyanazt idézi elő néhány ritka fur­csaság: Gödröcskék az arezon vagy állon. A régiek azt mondták, hogy a sze­relem körmével lettek kivájva. Nem érzéketlenek ezen kisebb szép­ségek iránt a vadak sem, pl: 'a loangói négerek. Gödröcskék a kezeken és a ezombo­kon, melyek más neműek, mindig a kö­vérségnek a test felületén való arányos felosztását fejezik ki. # A szeszélyes szépségnek egyik mel­lék változata a titkolt, rejtett vágy elta­kart szépség. Itt a szépség első tekintetre soha sem látszik, de többszörös megfigyeléssel felfedeződik. A csodálat nem röktöni, hanem lassú és annál tartósabb; és mi az esztetikai gyönyörre elérjük büszkeségünknek ki­elégítését, hogy feltudtuk fedezni az el­rejtett szépséget. Plinius mondja, hogy a rómaiak kedvelték av.on öltözéket, melyek a tagok korvonalait és a bőr felszínét látni en­gedték. „Tam longinquo orbe petitur, ut in publico matróna transluceat . . . ut denudet foeminas vestis . . ." Varró ne és Publio Siro már tréfáltak ós élczeltek az „üveg tóga" (ventus texti­lis et nebula linea . . .) felett. * Nem mind e szépség van meg egy egyedüli nőben, de némelykor beteljese­dik azon csoda, hogy egy nő egyedül bírja a classicui szépséget, az érzelmit, a kecsest, az érzelgőt, sőt még a pikán­sát is; mióta a kaczérság művészete ké­pes mimikával átváltoztatni ugyanazon arezot és ugyanazon testalkatot oly mó­dhoz fél iv melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom