Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-10-10 / 81. szám

XXII. évfolyam. B.-Csaba, 1895. Csütörtök, október hó 10-én. 81. szám. POLITIKAI es VEGYEST A RT ALMU LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét, illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szar ?ra á m . Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken u posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Appcnyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények éa az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizeteadS „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Termény kiállítás B.-Csabán. (Z. I.) A békésmegyei gazdasági egylet, küszöbén az ezredéves országos kiállításnak, termény kiállítás rendezését határozta el a vármegye központján : B.-Csabán. Ugy tudjuk, hogy ezen kiállításnak egyik czélja az lenne, hogy az itt bemutatandó gazdasági termények szine-java az országos kiállításban leendő bemutatásra feutartassék, hogy vármegyénk ezen nagyszabású, s a külföldiek által bizonnyal élénk látogatásban részesülő kiállításon méltóan legyen legalább termel fényeivel képviselve. Ostermelvéiiyeink jóformán ismeretesek a külföld előtt, s különösen búzánk világszerte kivívta már is az elsőséget, ámde kell, hogy ezen elsőséget a világ kereskedésheti fenn is tartsuk ; kell, hogy mindent elkövessünk, miszerint gabonánk ne szoruljon háttérbe épen most, midőn az orosz és román buza, kukoricza és egyéb termények erős versenytársai lettek őstcrmelvényeinknek. A kiállításnak, s talán elmondhatjuk — fő czélja az, hogy a külföldnek megmutassuk, hogy egyébb culturális haladásunk mellett, mezőgazdaság terén is, elfoglaltuk már eddig is azt a tért, melylyel bátran szen ébe nézhetünk a külföld versenyének, s nem állunk hátrább, mint azon országok, melyek a civilisatió és cultura tekintetében, sokkal kedvezőbb viszonyok és körülmények között, fejlődtek. Terméseink s különösen a buza árának alacsony volta már-már bénitólag hat mezőgazdaságunk haladásáig szükséges tehát, hogy terményeinknek ujabb piaezokat szerezzünk, s ezt alig fogjuk másként elérhetni, mintha meggyőzzük a külföldet arról, hogy oly keuyérterményt produkálunk, mely minden tekintetben megfelel a külföld igényeinek, s ezt másként alig tehetjük, mint ezen termények bemutatása által, s ezen bemutatásra a legjobb alkalom leend az ezredéves országos kiáilitás. Nem kicsinylendő tehát a gazdasági egylet e téreni mozgalma s csak hálával viseltethet a gazdaközönség, hogy érdekeit ez uton is megóvni és előbbre vinni igyekszik és épen ez okból felette csodáljuk, hogy a terménykiállitás iránt oly közönyt tapasztalunk, a mely eddig páratlanul áll a gazdasági egylet történetében. Mintegy 500 felhívás lett szétkfildve vármegyénk legismeretesebb, s legjelentékenyebb gazdáinak ; a felhívás közöltetett a megyei összes lapokban, s ime ma, midőn csak néhány nap választ el a kiállítás megnyitásától, alig jelentkezett néhány kiállító ! Lépjünk ki a ;nár-már krónikussá váló közönyből t. gazdatársaink, s ne sajuáljuk azt a csekély fáradtságot, mely a beküldéssel jár, hí zen saját és a közös haza érdekeit szolgálni polgári kötelesség, s midőn a köznek teszünk hasznos s olgálatot, önön jóllétünket is szolgáljuk, önön magunknak is jót teszünk. Az ügyet mindenkinek figyelmébe, a ki vármegyénk hírnevére ad valamit, a legteljesebb módon figyelmébe ajánljuk. Nehogy a vállalkozásból fiaskó váljék! KÖZSÉGI ÜGYEK. Csaba város közgyűlése. Ki mondaná, hogy Csabán a vezető emberekben a haladás érzete ne volna meg? Az ülésen ogyhangulag elfogadták, hogy a Széchenyi-kertben nyári színkört építenek ; sőt a közeljövő per*pektivája is látszott, legalább a szónokok mutogatták : midőn a ligetnek uj, korszerű vendéglője lesz. Csaba tudja, hogy az állandó színházak sokaságával az elsőrendő társulatok a nagyobb vidéki városok közül azokat fogják fölkeresni, melyeknek nyári színköre lesz s azért gon doskodott nyári hajlékról is a képviselő testület. Egyébként az eszmecserékre ke vés tárgy kínálkozott. A mezőgazdasági statistika apró minuciózus árnyalataiból teljes eredménytelenséget várnak, ezért nem Í3 szívesen szavazták meg ennejc a költségeit. A közgyűlésről a következő tudósítást, adjuk : M a c z á k L. György megnyitván sz ülést, előterjesztetnek a szokásos havi jelentések, melyek szokás szerint tudomásul vétettek. K o r o s y László a mult ülésen tett interpellációra kijelenti, hogy a folyam mérnökség részéről nyert magyarázatok szerint az ólővizcsatorna munkálatok be vannak fejezve; így a mult ülésen ez ügybeni interpollálónak, Belic3ey Rezsőnek azon kívánsága, hogy a folyammér nökség egyengettesse el a partokon levő földeket, alig teljesülhet. Tegyünk erre kísérletet és írjunk át a folyammérnöksóghez, de ha ez nem intézi el kérelmünket, akkor a községnek kell azt teljesítenie. (Helyeslés.) Beliczey Rezső főleg azért tette meg a minap interpellációját, mert attól fél, hogy ily állapotban nem fogunk jeget kapni, s azt költségesen másutt kell nyernünk. A folyamszabályozó társulatot kérné, hogy a munkálatokat legalább ugy fejezze be, amint a kubikusok teszik. K o r o s y László az alsó-Körös tárAulat ülésén is fel lehet szólalni ezen követelésünk érdekében. Beliczey István husz év előtti tapasztalatokra hivatkozhat annak tanúsítására, hogy nem alaptalan felelmünk. A békési mélyítésnél ezelőtt 20 évvel ép így jártak el. Akkor is a meder partjaira hányták a földet, melyet egy áradás besodort s pénzben ezrek vesztek oda. Szalay József szemlebizottságot óhajt a dologban, mely megállapítaná, hogy mi a teendu? K o r o s y László előtte szóló indítványát nein fogadja el, mert műszaki terveket felülvizbgálni magát illetékesnek nem találja; maradjunk meg azon állásponton, hogy részint a folyammérnökségnél, részint az Alsó-Fehór-Körös szabályozó társulat ülésén kerestessék orvoslás. Elfogadtatott. A mezőgazdasági statisztika ügye került ezután tárgyalá-ra. A mezőstatisztika összeállítandó lóvén, az elöljáróság 26 ügynököt fog szerződtetni, akik az összeírást teljesitik. A községnek ez a munkálat 1000—1200 frtba fog kerülni. A főjegyző arra kéri a közgyűlési tagokat, hogy a közlakosságot saját hatáskörükben győzzék meg, hogy nem adóemelés a munkálat célja és a valóságon alapuló adatokat diktálja be. (Kocziszky közbeszól : Bizony mézes madzag az igéret ; csak adóemelés lesz abból. Hát a polgári házasság. Azzal is igy kecsegtettek 1) K o r o s y László ugy találja, hogy a mezőgazdasági statisztika és a polgári házasság egy füst alatt nem emlegethető. „BétósmegyeiKözlönftárcája. Szókratész a börtönben, . . . Hiába mondották Phoilosz szent nevében, Hogy bölcs Euripedész a maga nemében, Bölcs Szophoklész is, de a szem bár merre néz, Egész Graeciában legbölcsebb Szókratész. Anytosz — egy timár — vádképen azt inoridja, Hogy ő az ifjaknak lelkületét rontja, Azt tanitja, hogy Zeus s a többi isteuek Csak zsarnok és örjült agyban kisértenek Melétosz ős Lykén hitet tesznek rája, Mint egy hetairának jár a két ur szája. Athéné bÁrái, mint egy rabló félét Szókratészt a bölcset halálra itélék, S mint különös kegyet Plátőnnak megadják. Hogy ő és társai meglátogathatják, Mert még a déloszi hajó vissza nem jött, A törvények szerint bebörtönözték őt. Ott van bölcs Szókratész nyirkos börtönében, A teremtő szellem lángadoz szemében, Melléig omol le ezüstös szakálla. . . Nem aggódik pedig közeleg halála. Sós könnyeket sírnak a hü tanítványok, Szókratész szelíden mosolyog reájuk Basil fürtjeivel játszódnak ujjai, S ily szavakra nyilnak kenetes ajkai: Igazuk van abban az én biráimnak. Hogy nem tanithatám tanítványaimnak A részeg Bakkhusz és kéjre kész Vénusznak Avagy a tolvaj és gaz Merkuriusznak Tiszteletét soha, de hiszek Istenben, Ki saját képére alkot vala engem, A ki igaz, bölcs és maga a szeretet, Mig az emberfajzat álnok, bűnbe esett, Hiszem, hogy a siron tulnak uj élet van, Hiszem, hogy a lelkem örök s hallhatatlan S az elbukott ember nem áll többé talpra, Ha csak Isten maga nem könyörül rajta' „Nem is az bí'nt mester", — felel busán Pláton, „De fáj a földhöz vert igazságot látnom, Akin durva talpak büntetlen' tipródnak: Gyilkolom a lelkét az ilyen bíróknak! Az igaznak készen áll már a hamv-vedre, S méregpohár vár rád ártatlan létedre". . . És a bölcs kezeit kitárván az Égnek : „Nem jobb igy, — szól, — mintha bűnösként halnék meg!" Dr. Kontúr Béla. A esősz. Irta: Móra István. Vén hunezut, ugy hívják. A becsületes neve Lobozár Bálint volna, de arról nem ösmerik. Teljes életében rossz volt. Még bírta : lovat lopott. Rajtacsípték, becsuk'ák, megint lopott. Illava, Vácz a kisujjában van. Mióta meg a széntlászlai csárda fölégetése miatt gyanúba fogták és reszke tegre verték a zsandárok, azóta nincs ereje nagyobb vállalatokra. Meg öreg is már: mindszentkor átlépte a hetedik ke resztet. De azért lop. A félkézkalmárság egyik organuma a lelkének. Ostornyél, keresztnyüg, pány vakötéi, meg ilyes apró szerszám lábra kap, ha a kezeügyébe kerül. Aztán kukoricza, dinye, gyümölcsféle. Csak az apró jószág van biztonságban tőle. Ahhoz elvből nem nyul. Annyira nem sülied. Egy szóval olyan ember a vén hunezut, hogy igazán csősznek való. Azért is fogadtuk föl. Mert hiszen mondani kár, hogy a mienkből egy ütet taplót sem kezelne el. Becsület dolga ez. Ha aztán eleresztenénk, akkor minket lopna. Az is becsület dolga. Maga a figurája kész tanulmány, ki vált a fej. Nagy fej. Sürü, deres haja foltonkint hibázik. Olt be volt szakajtva. Arczán is vannak világosabb tarjagok ; ezek is egy-egy eset lábnyomai. Bajusza készakarva olyan csapinós, hogy szája belszögét eltakarja. Ugy áll a dolog, hogy a szájának azt a felét, kitoldották valahol. Közelebbi felvilágosítást sohse adott erre nézvést. Es a hogy mondtam reszket. A széntlászlai vereség óta. Máskülönben sohse volt beteg. Nyulszeme van, tán sohse alszik. Legalább mindkét ablakja soha sincs becsukva, csak ugy szunyogál. A belső világossága nehezen közelíthető meg. A hány ciősz, juhász, egyéb fajta pásztor ember volt erre, mind kutforrásom volt nekem. A vén hunezut lelkében ugy kellett kutat ásnom Az első pipadohánynál fül se vett. A másodiknál kutatott a szememben. Félt, hogy kiaka rom ösmerni. Mikor a kunyhójában kerestem föl, nagy ebadta kérdőjel lett az egész ember. — Egy ital vize ha volna kendnek bátya. — Vanni van. — Nagyon szomjas volnék. — Nono. Becsülettel megtörölte a szívó nád végét. Aztán neki telepedtem. Csúnyán né zett nagyon. — De csak rágyújtok. — Azt lőhessen. Megkínálom. — Trafik? Ezt a kérdést sohse mulasztotta el. — Dehogy: Csanyi. A vén hui.czut csanyi, — azért fogtam rá a dohányra. Aztán hallgattunk. Soká hallgattunk. — Néztük egymást. A hogy a pipám kiégett, elköszöntem. — Isten — Isten bátya. — Isten hirivel. Husz lépésre utánam szólt. Addig biztosan a menésemet nézte. — Hallja az ur ? — Hallom. — Ha meg nem sérteném, hová való? — Félegyházára. Nagyot nézett, nem rám: a múltba. A betyárvilágnak egy visszatérő sugara volt neki a mondásom. Nyomtemető homokjaikat látta. — No, az Isten éltesse. Ezután melegebb lett egy kicsit. De még jobban kinyílt, mikor édesapámat megmutattam neki. Nemes patinával ékes paraszt ábrázata az én öregemnek megvesztegette a vén hunezutot. Most már elhitte, hogy magyar vagyok, ha elfajzottam is valamelyest. Azóta nap nap után megkérdi: — Mikor irt az édes apja? — Ekkor, meg ekkor. — Hogy van? — Szűkösen. Valami uj féreg eszi a szőlőt. — Haj, haj nal köszöntetem, ha ír neki. Igy oszt apródonkint megbarátkoztunk. * Sokat kutattam, hol találnék ebben az emberben egy finomabb, nemesebb vonást. Tudtam, hogy lop, hogy az egész élete büntető törvénynyel összeütköző. Hogy a mi tisztes volna benne, ez csak az ő fajtabeliek erkölcse szerint az. De ón olyat kerestem benne, a mi általánosságban tiszteletreméltó. Nos hát azért irtam meg ezt a négy hasábot, mert erre is ráakadtam. Vakáczióban csavarogni mentem. Rábíztam a tanyánkat. — Bálint bácsi, elmegyek egy hétre, maga marad a házunk, meg a szegénységünk. Kendre bizom, hoay hiba ne le gyen. Látja kend, hogy magam ajnároztam a kis egyet-másunkat, hasznát akarnám látni, aztán potya, tudja kend, az ilyen magambélinek a portája. — Hiszen itt leszek én ám. Itt ám, csak menjen. Visszajövet megtartottam neki a beszámolót. (Előbb ő számolt be becsülettel.)