Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-10-03 / 79. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 79 szára. Vasárnap, októberhó -3-án. ÉK ÉSM EGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. íVIegjelen hetenként tcótszer : vasárnap és osiltörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre . 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések fölvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOULER czég, Bécs, Prága, Budapest, Németország és Övájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem a.iatnak viasza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben íi tendő. Konstantinápoly és Pétervár. Ez a két nevezetes város ma sincs, egy vertsnyire sincs közelebb egymáshoz mint a mennyire eddig volt. Annak az „orosz terjeszkedés "-féle beszédnek semmi alapja. Terjeszkedett igen is Ázsiában, de hogy Európában terjeszkedett volna, arról csakis a magyar ellenzék birhat titkos értesitéssel, mert a világ nem tud róla. Hát ezek a bolgár események kavarták fel olyan nagyon a mi ellenzékünk nyugalmát? Vájjon ugy intézkedett a berlini szerződés, hogy Bulgária független legyen, Rurnélia hozzácsatoltassék és Sándor fejedelem korlátlan ur legyen országában ? Azt hiszem, hogy egy ily szerződésről a berlini kongresszus mit sem tudott s hogy azok a mozzanatok, melyek Bulgáriában a berlini kongresszus után történtek, törvényeseknek éppen nem voltak mondhatók, sőt amennyiben az Európa által megállapitott korlátokat ledöntötték, valóságos merényletek voltak Európa határozataival szemben, s Európa a szerződést szegő államot nem azért nem tanitotta rendre, mert neki talán igazat adott, de mert neui akart a puskaporos hordóba iiszköt dobni. Hanem az tény, hogy a ki Sándor fejedelmet leginkább vádolta szerződésszegéssel és megreguláztatását leginkább követelte, az a magyar ellenzéki sajtó volt. Az a magyar ellenzéki sajtó, melyet folytonosan az ellenszenv vagy rokonszenv hullámhányásai hánynak vetnek, mely a tények higgadt megbirálásával soha nem A „BÉKÉSMEGYÜ Úllkr TÁUCZAJA. Apró versek. i. Elmondom bánatom Virágnak a réten, Madárnak az erdőn, Felhőnek az égen. Kesergő madárka, Csermely csattogása, Bánatom beszéli, Vadgalamb bugása. Madárka megsajnál; Felhő sirva fakad ; Csak te nem értesz meg, Te nem sajnálsz magad. II. Mit nekem a világ ?1 Káprázat, semmisem ; Te vagy az én üdvöm, Világom, mindenem ! Nélküled az élet Pokol kínja lenne ; . . . Veled a pokol is A menyország üdve. III. Láttalak álmomban , . , Ok milyen szép voltál, vesződik s ha a bolgár forradalom nem Szlivnicza után, hanem Szlivnicza előtt üt be, világra szóló vivátot kiált neki. Pedig Szlivnicza a helyzeten mit sem változtatott, hanem igenis, a hősiesen küzdő fejedelem iránt a közvéleményt más irányba hangolta, a rokonszenvet fehveltette. De hogy ez a rokonszenv a balkáni állapotokon nem változtatott, azt méltóztassanak nekem elhinni. Oroszország befolyása a Balkánon, bárki bármit beszéljen is, sokkal kissebb ma, mint az orosz-török háború előtt volt, és megint sokkal kisebb mint a szerb-bolgár háború előtt volt. Értem azt a szellemi befolyást, melyet az orosz diplomaczia a Balkán szlávjaira gyakorolt, s a mely szellemi befolyásra támaszkodva hatalmi terjeszkedésekre számitott. Ezen szellemi befolyásnak azonban vége s a mit most az orosz hatalom Bulgáriában elkövet, az máierőszakoskodás, mely éppen arra való, hogy a bolgár nemzet tekintetét más szabaditó felé forditsa. S ha Oroszországot megkérdeznők: vájjon efféle befolyásra számitott-e ő a Balkánon? ha őszinte akarna lenni, a válasz egy igen igen savanyu mosoly lenne. Nem az orosz befolyás terjesztése, de magának annak az állapotnak visszavarázslása, moly Bulgáriában a szerb-bolgár háború előtt uralkodott, majdnem lehetetlennek látszik; az orosz diplomacziának óriási béketűrésre, ós nagyon sok ravaszságra lészen szüksége, hogy csak valamennyire is tért hóditson a függetlenségére nagyon is féltékenynyé lett bolgár közvéleményben, hobtt a berlini kongS most, hogy viszontlátlak, Százszorta szebb annál. Azt sem tudom most már, Akkor álmodtam-e? Vagy tán most álmodom Szivem szép szerelme ? Seiler Endre. Egy csók ex abrupto. — Fővárosi életkép. — Akárhányszor hallottam, többnyire első megismerkedéseim alkalmaval azon rám nézve annyira hizelgő nyilatkozatot, mennyire hasonlitok — főleg első tekintetre — egyszer egy szeretetreméltó testvér bátyához, majd egy drága cousinhoz, máskor ismét egy rubintos nagybácsihoz; szóval nem egyszer képviselhettem volua oly kedves uraságokat, kiket azelőtt soha ez életben nem volt szerencsém látni. Hogy azután mennyire feleltek meg e nézetek a valóságnak, azt tovább soha sem kutattam. De hát van tényleg mégis valami a dologban, erről akarva akaratlanul önként meggyőződtem. Roppant meleg augusztusi nap volt, A. nap perzselő hőségétől visszavonultan töltöttem saobámban az egész délutánt, nyitott ablakok mellett gyönyörködtem a terebélyes fák jótékony, fürtös lombjaiban, miken keresztül o-ak alig-alig hatoltak át a tolakodó sugarak. Csakhamar kezembe vettem, még nagyon t sztán emlékszem, a „B. m. Közlönyt

u és a mit a reggeli órákban resszus után Bulgária az orosz felszabadító lábainál hevert. Hol van hát az a nagy orosz terjeszkedés, melyre ellenzéki diplomatáink oly remegő kezekkel mutatnak ? Azt hiszem, hogy mint mindig, ez a nagy remegés is arra czéloz, hogy a nemzetet a Tisza politika veszélyességével ijesztgessék. Mintha bizony Európa politikáját a magyar miniszterelnök csinálná, vagy mintha az ellenzék, ha kormányra jutna, ujjai körül csavarná a világot. Volt már az orosz Konstantinápolyhoz közelebb is,, mint a mennyire most van, hogy a muezzim imája majdnem az orosz táborba hallatszott. Fekete tengeri hajóraja előtt határ sincs, szabad a tenger, de azért nem igen mer Konstantinápoly fele vitorlázni, tis ha Pétervár annyira volna Konstantinápolyhoz, mint Buda Pesthez, akkor sem az a közelség határozna, mely, a_ fóldabroszon körzővel kimérhető, hanem a mely Európa hatalmainak közmegegyezéseben van kijelölve. A mig ez a közmegegyezés azt mondja: non pussamus! addig hiába van az orosz Bulgáriában, hiába Kelet-Ru méliában, mint a mily hiába volt St. Stefanóban, mert amint hogy nem közeledhetik a föld egyik sarka a másikhoz, ugy nem közeledhetik az orosz Konstantinápolyhoz, mert igy van az megirva az európai hatalmak közerdekének könyvében. — A népfölkelés összeírása. A közös hadügyminiszter körrendeletet intézett a katoudi területi parancsnokságokhoz a fölkeléshez kötelezetted kimutatása és nyilvántartása elmulasztottam — bocsánatot hanyagságomért — csak most kisértem végig Rákóczy uramat „a szerelem völgyéiben, de koránsem gyalog, hanem a leghatalmasabb sasszárnyakat is felülmúló fantázia szárnyam. Majd ismét — Ödön barátom legújabb, még kéziratban levő sikerült szinmüvóvel foglalkoztam .... Végra beállt az alkonyat, ón megunva már a házi börtönt, ozigarettára gyújtottam s oda hagytam félhomályos szobámat, hogy a némileg üditő esti levegőből, minek élvezetével a szegény, pomyelósre kárhoztatott fővárosiaknak be kell órniök, ón is kivegyem részemet; megtekintsem azt a nyüzsgő életet, miben gyönyörködni a forró déli órákban csak kevés halandónak telik kedve. Hajlókomat elhagyva, végig haladok az Osz-utcza keskeny járdáján. Az imént olvasott szinmü második felvonásának egyik rendkívül érdekfeszítő jelenete fölött elmélkedtem épen, midőn egy junoi termetű fiatal hölgy egy éltesebb asszony, valosziaüleg anyja kis-retében felém közelit. A ritka szép leány néhány lépéssel megelőzi garde|dame ját. Az öröm és meglepetés vegyületének egy nemével siet hozzám. A biborajkak elhalványodna^ s egész odaadással szólnak hozzám ékes, csengő hangon: — Szervusz drága Misám! — Én ámulva megállok, mint sóbálvány, szerencsémre engem is Misának kereszteltek hajdanában; de még mielőtt időm maradt volna fellélegzeni s megmagyarázni, a dologban valami tévedés foroghat fenn, a leáuyka hirtelen megölel .... az édes ajkak ajkaimra tapadtak! — Sebaj ! — gondolám, noha az érdekes qui-pro-quo engem is kissé zavarba hozott — a dolgot azouban meg nem történtté vissszavarázsolni nem lehetett, (ram nézve különben kívánatos sem lett volna), de mikor a mamus,is egy „édes fiam" kiáltással rám akart támadui — már askor gyors szavakkal iparkodtam mtsükre adui: — Tisa-