Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-04-12 / 30. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 30. szám. Vasárnap, áprilishö 12-é BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és osütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bermentve küldve : Egész évre . . . 6 írt Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedre . 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetése': felvételére fel vau jogosítva : 1ÍAA.S1SNSTEIN és VOGrLER ezég, Bécs. Prága, Budapesten, Németország és Svájcz minden fővárosaiban. Pap és világfi. (Vége.) Azonban azért Veres ur nem izgat s ő egészen a törvény alapján áll ós azon inarad, többi hasonlelkiismeretü, egymást kölcsönösen csiklandozó ós egymáson azután nevető, illetve egymást tapsokkal ós „helyes" kiabálásokkal kölcsönösen megörvendeztető bajtársaival együtt. Az például nem izgatás, mikor azt mondja, a zsidó csak azért tanul a szegény nép véres verejtékével összerakott fillérein, hogy ugyanazon népet kiszivatyuz hassa, vagyonától nadályként megfoszthassa? Az nem izgatás, midőn azt mondja, hogy a zsidókat már régi időkben, az^ Árpádházi királyok alatt kiűzték az országból, mert csalták a népet? Az nem izgatás, midőn azt mondja, mindig ós mindenhol nem vallása miatt üldözték a zsidót, hanem mert csalta Az nem izgatás midőn azt hirdeti, hogy a zsidók hitvallása állam- és erkölcsellenes tanokat tartalmaz, hogy tehát a zsidóságnak hitvallása szerint is szabad csalni ós keresztyén gyermekek vérét venni? Az nem izgatás, midőn azt prédikálja, hogy a zsidónak „kiváltsága" van a csalásra,, uzsorára, hamisításra ós minden effélére s a biróság nem alkalmazza épen ellenében a külömben is enyhe büntetőtörvényeket ? Elhisszük, Veres urnák van arra való esze, hogy ne álljon ki az orosházi, öcsödi vagy szentandrási piaczra (képzelhetni milyen vadakat beszól ha ezeken a faluhelyeken bizalmas emberei, választói előtt „szolnokol," midőn az országgyűlésen is nem átalotta az eddig ismertetett dolgokat elmondani) ós ne ragadjon sem fokost sem baltát a'jámbor lelki pásztor : mondván, a zsidó csal, kiszivatyuz benneteket, most már gyertek utáimam, üssük agyon, raboljuk ki vagy legalább verjük be ablakait ! Ezt ő legtávolabbról sem mondja, sem nem teszi, mert hát tudja, hogy a tetten kopott izgatót, ha Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. számú' ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadó hivatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos könyvkeressedésében. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N yiltté r

u-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájában, és Bieaer B. ur nagytőzsdéjében. TTgyauitt hirdetések is el fogadtatnak: vidéien a póstahivaloknál 5 kros potfautalvannyal A hirdetésekért jir<5 Ssszeg helyben íizetendő. országgyűlési képviselő is, azo;nnal nyakon csipik ós hűvösre teszik Óh ő nem mond egyebet, saját bőrének biztonsága miatt sem, mint %zt, hogy a zsidó csal, nyuz, kiszivatyuz benneteket s a biróság meg a törvény enyhén bánik vele. Nem is tesz ^egyebet, minthogy a „Függetlenség" után lapjában közlj ujabb ós ujabb rituális gyilkosságok rémséges hirót, ! melyeket zsidók szegény keresztyén gyermekeken elkövettek, de melyekről minden becsületes magyar lap már rég hallgat, mert már rég légből kapott hazugságnak bizonyultak, melyekből tehát csak is oly szenylap élősködik mint a „Függetlenség" s ily hireket vagy ezen lap vagy más nyomtatvány utján százával terjeszt a könnyenhivő ós könnyen fólrevezethető nép között. Veres ur sem nem mond, sem nem tesz egyebet. De hát ez épen elég. A többbi alattomban értetődik. A ki téged csal, a ki megnyúz ós kiszivatyuz, óh nép, s a bíróság még az enyhe büntetőtörvénykönyvet se alkalmaza ellenében: azzal bánj el te magad. Ez értetődik alatta. S, a nép több helyen, az ily „nem izgató" beszédek és terjesztett nyomtatványok folytán, el is bánt már a zsidóval, s az izgatónak semmi baja sem lett, mert hisz ő" nem mondta „üsd a zsidót", csak azt, hogy megnyúz a zsidó; de a nép megértette s ez adta meg az árát, S kezdi itt Békésmegyóben is, a Veres ur kerületóben, különösen Öcsödön ós Szentaudráson megérteni a dolog nyitját s belekeveredik már a bajba itt is. Nemsokára lesz például végtárgyalás néhány öcsödi legény' ellen, kik valami Engláuder nevezetű zsidót, mikor a templomból hazajött, hatszor fejbe kolintva véresen földre teritett minden képzelhető ok nélkül, csak azért mert zsidó. A húsvéti ünnepek előtt pedig Öcsödön egy kis parasztíiunak egy zsidó boltjában a sok kiszolgáltatandók miatt hosszabb ideig várni kellvón, mikor hazajött ós az anyja ráförmedt hogy hol maradt, tán elakarták csukni a zsidók ós levágni, a kis kópé rámondja, hogy igen. Több se kellett. Az asszony jajveszékel utezahosszant, a rendőrség beavatkozik s kiderül ugyan, hogy a kölyöknek csupán várnia kellett, ós szerencse, hogy a sakter ne is volt otthon hanem Szarvason, de azért az uristí sem veri ki a nép fejóből, mely tele van Veres ur t nitásaival ós lapjának rituális gyilkosságaival, hogy me akarták ölni a kis fiút, tehát kisórt Öcsödön már a „r tualis gyilkosság" is. Pedig hát Öcsödön ós Szentandr; son példás egyetértés uralkodott a hitfelekezetek közö még csak ezelőtt 2 évvel is, sőt az előbbeni helyen eg zsidó volt a város gazdája. Különösen az öcsödi né] mely jól birja magát, póldányképe volt a magyar föle műves nép minden jó erónyónek. Most vége ennek < Veres ur büszke lehet müvére. De azért ő nem izgat! Ő nem mondja, bántsad zsidót. Tudja, hogy oly szavai folytán, hogy a zsid csal ós megnyúz, csak kis alkalom kell ós ugy is bánt ják, minek mondaná hát, mikor igy kényelmesebb ó csak legfeljebb a nép kerülhet bajba, amúgy pedig ő is Tehát ugy van, Veres ur nem izgat, hanem a tör vény alapján áll és azon marad. . . De hát ha csakugyan nem izgatás a czólja, há akkor mi? Tán az, hogy az öcsödi paraszt a Kóbi zsi dótól ne vegyen búzát, kaszát-kapát ? Oh ezzel meg lesz fejtve a zsidókórdés, melyet oly szükséges volt más bajaink mellett a nyakunkra venni ós mindezen heccz csak azórt történik, hogy a Kóbi zsidó ne nyerhessen a megvett búzán egy pár garast ós semmi másért! . # * * S miért kellett Veres urnák mindazokat elmondani az országgyűlésen, miknek alaptalanságát kimutatni törekedtünk? Miért kelle uekie szükségesen századszor elmoudaui, hogy a zsidók csalnak, kiszivatyuzzák i népet ? Csak azért, hogy — ugy a mint szive mélyében órezte(!) — kinyilvánithassa, miszerint ő tárt karokkal fogja üdvözölni a felsőházban a zsidó rabbit s testvéri csókot fog nyomni ajakára, mihelyest a zsidó hitfelekezet is törvényileg bevett hitfelekezetnek fog nyilváníttatni ós ha hitfelekezetileg szervezkedni fog; de adA JSÉKESMEGYEI KÖZLÖM" TÁÜCZ4J4. Vass Gábor ur szerelme. — Genre-kép. — Irta: Chriszto Miklós. (Vége.) Nellike előbb csak vonakodott, de kipirult arcza, hullámzó keble és nyugtot nem találó lábai azt engedék következtetni, hogy az ö szivecskéjét is nem mindennapi, talán soha nem tapasztalt, kellemes érzés járja át .'. . . V ass ur valóságos aranyszájú lett. Azzá tette <t szerelem. . . . S mikor a lány vonakodásával még jobban feltüzelé, megfeledkezve mindenről, megragadta a leány kezét, majd lábai elé borult, átölelte a vakitó fehérségű harisnyás lábaka t, s elfogultan esóíolgatá ruhája fodrait. . . . A számító leány elérkezettnek látta a pillanatot a kifejléshez. Lehajlott imádójához, átkarolta nyakát s megcsókolta homlokát. Vass ur testét, lelkét erre valami delejes folyam járta át; ott égett a tüzes csók — a szerelem első rózsája homlokán keblére ölelte a piruló hajadont .... Boldog volt mindkettő, csak ugy reszkedtek belé! . . . így tárták egymást átölelve, csókba fulasztva, midőn az ajtó csendesen megnyílt, belépett Nellike anyja. Sajátságos, hogy a mamák reniesen csak a kifejlődésre érkeznek meg! . . . A leány, mint megijedt őz, menekülni akart az ölelő karok közül, de Vass ur megakadályozta. „Mit, haí tudja az egész világ, hogy mi szeretjük egymást" — szóla, megnyugtatta a kis galambot s azonnal megkérte kezét anyjától. A válasz kedvező volt. Az eljegyzés rövid időn megtörtént. Most már szabadon látogatüatá Nellikéjét s szedegethető mézédes ajkairól a szerelem csókjait Egy látogatás alkalmával jegyesével egy 30—40 óv körüli férfit talált, kit Nellike rokonának mutatott be. A fiatal rokon valami fővárosi alantos hivatalnok lehetett. Szívesen fogad ta, rokonul keblére ölelte, s nem egyszer elvitte magához, hogy a „Vasfuskó" — kitűnő pálinkájával megtraktálja. Ezen rokon nagyon értett az iváshoz, miről szomorú tanúságot tehetnek Yass ur üres fiaskói. De a boldog vőlegény nem sajnálta ezt. Hogyis, mikor leendő rokonának adta! . . . Vass ur azt kezdé tapasztalni, hogy az uj rokon Nellikével nagyon bizalmas lábon áll. Gyanakodni kezdett s ezzel eltűnt az igazi boldogság. A féltékenység kígyója kezdé marczangolni keblét. Majd ismét megvigasztalódott. Milyen kishitű vagyok gondolá — gyanúsítani merem a legártatlanabb szivet, hogy is tehettem ezt, hisz Nellike csak engem szeret, hányszor mondá ezt, hányszor megesküdött! . . . Egy ujabbi látogatáskor, már éppen be akart lépni a szobába, midőn nagy zaj üté meg füleit. Halgatódzott. — Ugyan anyám, csak nem fogsz e kicsinységből lelkiismereti ügyet csinálni? — ott hagyom a faképnél; paprikáját, borsát hadd |árulja továbbra is maga! Vass ur keblét e szavak hallat tára olyan fájdalmas érzés fogta el. Nem akart hinni füleinek. — Ugy van Nellinek igaza van — hallatszék az uj rokon hangja — sose czivakódjanak ezen a vén bolondon. — Mit, én vén bolond? — paprika, borsával? . . Huh! kígyó, vipera! . . . megölted szivemet! Szemein kinyíltak, nem vagy méltó szerelmemre ! . . . Ezeket a szavakat Vass ur már a szobában mondá. A megcsalatott kebel tulajdonosa még egyideig toporzikált elkeseredésében, s végre is, jobb hiányában, ott hagyta őket. Gúnyos kaczajukat még az udvaron is hallotta. Négy hét múlva Nellike férjhez ment. De nem lett boldog, mert a férj —- mint a rosz Dyelvek beszélik — részeges volt, s Vass ur imádottját, kit ő egykor tenyerén hordani igórt — még meg is veregette. Neveletlen férj! A hűtlen nő erősen bűnhődött. Vass ur eleinte nagyon szivére vette a csapást. Olyan szomorúan üldögélt boltjában. De hát az idő mindent meggyógyít .... Az ő sebe is Dehegedt. S ha néha-néha rátérünk a múltra, olyan vidáman, mosolygó ajkkal mondja : De nagy bolond is voltam ón, szerelmes lettem 60 éves létemre! De hála az istennek ez is csak olyan volt, mint az őszi napsugár; csak kevés időre süt ki s melegít, hogy ismét eltűnjék .... Igaz-e öcsém ? — Tökéletesen! Az üzlet ma is jól megy, a „Vastuskó

a-hoz czimzett firma főnöke tiszteletnek örvend. Ma már nem téveseti öszsze a „sót a paprikával"; nincs már rá ofca!