Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1885-04-12 / 30. szám
„ Békésmegyei Közlöny t t 30. szám 1885. ig inig ez meg nem történik, épen „a jogegyenlőség evében" tiltakozik a rabbinak ínég a szaga ellen is. iz volt a zsidókra vonatkozó hosszú beszédének rövid rtelme. Miként áll a dolog a hitközségi szervezkedés te;intetében, arról már fentebb szólottunk. Csak elő kelene venni az országgyűlés irattárából az 1868-dik ívi kongresszus szervezeti szabályait s azokat kötelező •rövel felruházni, vagy azt mondani a törvényhozásnak: ,Nincs közünk hozzá, amint nem volt közünk a protes,ánsok mint vallástestületeknek szervezetéhez sem, halem elég ha a kormány vagy ő Felsége helyben hagyta" — és rendén volna a dolog. Beszéljünk most egy kicsit a jogegyenlőségről is, melynek nevében a zsidó hitfelekezetnek a főrendi házban sraló képviseltetése ellen tiltakozott Yeres ur ós azon Veres ur szerint „kétségbevonhatlan" tényről, hogy a zsidó hitfelekezet a többi hitfelekezetekkel vallásilag jgyenjogositva nincsen, mert törvényileg nem bevett hitvallás. Először is az nem szenved kétséget, hogy a főrendi házban való képviseltetés joga, minthogy a főrendi ház a törvényhozó testület másik fele, kiegészítő része, nem vallási, hanem politikai jog, mert maga az egész törvényhozói testület is alkotmányos politikai testület. A lehető legegyszerűbb, kézenfekvő logikánál fogva tehát, arra, hogy valaki, legyen az bár egyes ember, bár testület, bár véletlenül hitfelekezet, a főrendi ház tagja legyen, nem is jöhet szóba, vájjon vallás szerint bevett, egyenjogositott felekezethez tartozik-e vagy nem, hanem csak az, vájjon politikai jogokkal bir-e vagy nem ? Hogy nemcsak minden hazai főbb világi rend, hanem minden vallás főbb papjai is bent vannak a főrendi házban, az sem történt azért mert katholikusok vagy protestánsok, hanem épen csak azért hogy épen minden vallásfelekezetnek főbbjei képviselve legyenek, történt tehát a vallási törvényektől külömböző ós azoktól független törvények rendelkezéseinél fogva. Minthogy tehát a törvényelőtt jelenleg kifejezetten minden hazai polgár külömben is egyenlő, legyen az akár katholikus, akár protestáns, akár zsidó; minthogy továbbá a főrendi ház nem vallási, hanem törvényhozói, politikai testület, a zsidók pedig az 1867. évi XVII. t. cz. szerint „a keresztyén lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak" nyilváníttattak: világos hogy egy ily tisztán politikai testületben való, habár mint hitfelekezet leendő felvétel, épen a Veres ur által hánytorgatott „jogegyenlőség" parancsolta követelmény. Veres urnák ebbeli okoskodása tehát nem a legkisebb botlás és csűrés-csavarás a mit beszédében elkövetett. Külömben is az olyan jogegyenlőséget mint a milyennel Veres ur megismertette ez alkalommal a magyar képviselőházat, mely valamely jognak bizonyos osztálytól vagy hitfelekezettől való elvonásából állana, azért mert még másnemű, jogot sem bír: olyan jogegyenlőséget nem ismertek azon nagy szellemek, kik mint úttörők küzdöttek ezen a téren, hanem olyant igenis, mely minden jognak kiterjesztését kivánja mindenkire ós különösén azokra, kik eddig pláne semmi joggal nem birtak. Az a jogegyenlőség tehát, mely valakinek egy jogot nem akar adni, mert egj másikat sem bir, mely a főrendi házban sem akarja bevenni a zsidókat, mivel állítólag még törvényileg be nem vett hitfelekezet: az tisztán Veres ur lángeszének találmánya, melyre szabadalmat ve het magának. Ha tehát Veres ur már a jogegyenlőség köpenyegébe burkolódzott, a legegyszerűbb logika szerint ugy kellett volna következtetnie: „Miután a zsidók, ugy mint minden más hitfelekezet, törvény szerint minden polgári ós politikai kötelességet tartoznak teljesíteni; minthogy egyformán fizetnek velünk pénzés véradót: tehát minden jogokban is kell részesülniük és igy ha a többi hitfelekezetek a főrendi házban képviselve lesznek, kell hogy a jogegyenlőség elvénél fogva, mely nemcsak a terhek egyenlő viselésében, de a jogok egyforma élvezetében áll —ők is legalább egy nyomorult helyet kapjanak, mint hitfelekezet. De hát Veres ur nem azért tartatik az ő társai között nagy szónoknak s nem azért mondja ő magát kutató, tanulmányozó, tehát gondolkozó embernek, hogy ily mondásainak egész horderejét mérlegelje hisz Orosházán is, az országgyűlésen is, az ő párthívei megtapsolják úgyis, mert szép magyar nyelven, csengőhangon tud beszólni, ha a tartalom, kissé szétszedve és bírálgatva, csupa csizma volna is. Pedig csizma 1 Mert ha igaz lenne, hogy törvényileg nem lehet megengedve — a mint Veres ur állítja — a zsidónak a főrendi házban való képviselet, csak azért mivel be nem vett hitfelekezet: akkor törvényileg semmiféle néven nevezendő joga nem lehetne mint hitfelekezetnek s akkor templomot sem szabadna építenie, istentiszteletet sem tartania, szóval akkor törvényileg nem is léteznék, pedig létezik és épen Önök panaszkodnak róla, hogy nagyon is létezik, hogy a Kagal hatalmával (micsoda ördög is a?) ki fordítja ma-holnap a világot sarkaiból . . . De szóljunk végül elfogulatlanul v.ilamint a „bevett" hitfelekezetekröl is! Hát itt ugy áll a dolog, hogy ha Veres ur a reformatio kezdetétől mai napiglan hozott összes hazai törvényeket könyvmolyként keresztül-kasul is fogja vizsgálni, egy gombostühegynyit sem fog találni arról, hogy a két protestáns hitfelekezet, a református és az evangelikus, formális törvényezikkben beveti vallásuaknak nyilváníttattak volna! Sehol oly törvény nálunk nem létezik, mely azt mondaná ki, hogy e két hitlelekezet ezennel e hazában bevett vallásnak nyilvánittatik. De facto, tényleg a körülményeknél fogva, bevett vallásokká lettek, mert e hitfelekezetbeliek hivatalviselésre képesittetnek mondattak, az országgyűlésen résztvettek ha nemesek voltak, megválasztattak megyei tisztviselőknek stb. S ezen tényleges állapot következtében az 1711-diki szathmári békekötés 3-dik pontjában, mint már bevett hitfelekezetekröl tétetik róluk említés, a nélkül hogy előzőleg valamely honi törvényczikk csak egy szóval is ilyeneknek valósággal nyíl vánitotta volna. így történt ez a 1790-dik évi 26-ik töryónyczikkben is, hol szinte mint már bevett hitfelekezet szerepelnek, mire nézve (a bevett ktfejezésre) Irinyi József ezeket mondja:*) „Az emberes, az országgyűlés, a kor, akkoriban nem akarl Bölcsebb lenni a bevégzett lényeknél. Ha egyszer kiváló egyéniségen:, nagyobb tömegek valamely vallást felvettek: akkor önmagától értetendőnek tartották, hogy ezen vallás bevett vallássá vált s a jövőre nézve nem tartották szükségesnek törvény által kimondani, miképáll a dolog e bevégzett tennyel, azaz vájjon valamely vallás reczipiált-e vagy nem!" És a mint épen a két protestáns kitfelekezetre nézve sem intézkedik speczialis törvény, mely bevett vallásfelekezetnek nyilvánította volua, mert de facto, (ténylegj úgyis ezzé vált: ép ugy nem szükséges (habár minden télreértés és a Veres úréhoz hasonló jogfoszt A felfogás elkerülése végett nem ártott volua) Magyarországon a zsidó kitfelekezeíet sem külön törvény áltai bevettnek nyilvánítani, mert de facto, tényleg, azza vált ez is, még az emanczipáczió előtt, mivel nemcsak tüi'etett, de a többi hitfelekezethez hasonlóan, minden tekintetben szabadon gyakorolhatta vallását, templomokat, iskolákat tarthatott, lelkészeket alkalmazhatott, szóval minden csupán a vallással összefüggő jogokat épugy gyakorolhatott tényleg már 1848-ban is, mint akármelyik más kifejezetten bevettként szereplő vallásfelekezet. Ha tehát a törvényben csak általánosságban lesz is ezentúl szó bevett vallásfelekezetről, azalatt de facto nemcsak a két protestáns, de a zsidó hitfelekezet is értendő lészen, annál is inkább, mert azóta az 1867. évi XVII. törvényezikk által a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottnak nyilvánitattak a magyarországi zsidók, miáltal a Veres úréhoz hasonló felfogás is elvesztette minden értelmét és jogi jelentőségét. Vagy képzelhet-e valaki oly hitfelekezetet, melyie világos törvény azt mondja, hogy nemcsak minden politikai, de minden polgári jog gyakorlására nézve is a haza keresztyén lakosaival egyenjogositott, hogy az épen vallására nézve nem volna egyenjogositott ós bevett? Hát a vallás teljesen szabad, minden megszorítása nélküli gyakorlása s minden jognak élvezete, mely ezzel jár, nem legelső, legdrágább joga minden polgárnak, nem polgári jog-e? Lehet-e tehát a tényleges állapot tekintetbe vétele s ily törvény létezése mellett azt állítani, hogy a zsidó hitfelekezet de facto nem ép oly „bevett" mint minden más felekezet? * * * Még egyszer ismételjük, mindezeket nem irtuk azért, hogy Veres urat meggyőzzük és más uira tereljük. Hiszen ha alapos tanultsággal, lelki ós szellemi igaz műveltséggel, tudományossággal birna, akkor egyáltalán nem is volna az a tni, mert a tudomány az igazsághoz vezet, az igazság pedig nem ismerhet külömbséget egyik és másik hitfelekezit közt, a tudománybol folyó igazság nem ismerhet antiszemitizmust. Ismerhet egyes gaz egyéneket, de nem egész gaz hitfelekezeteket. Nem irtuk ezen bírálatot Veres ur épülésére, megtérítésére, mert mondd a vakandnak, hogv föld alatti barlangjából ne túrja fel a földet; mondd a bagolynak, hogy sötét odújában ne huhogjon, hanem Lsd. l.íiüyi Joüset „Az i79w-diki 26-dik vallásügyi tör. vény keletkezésének törtéuete", rest, 1SÖ7 5. lap. jöjjön ki az isten világos ege alá; mondd a hyenának, hogy ne zavarja a holttetemeket sírjukban! Nem irtuk ezen sorokat a zsidók kedvéért sem, hanem az örökkévaló igazság kedveért. Ha egy megyénkbeli országgyűlési képviselő bármely vallásfelekezetet vagy bárkit, hottentottot, kalmüköt támadt volna meg oly botorul s minden szavában a történeti ós törvényi tények arczulcsapásával: mi aküor is lerántjuk a szónokról az álarezot és kimutatjuk, hogy nem tudományosság az, ím őt környékezi, hanem felületes tudákosság, sőt sok helyen lelkiismeretlen tudatlanság; kimutatjuk ezt,f|mert az igazság a hottentottok és kalmükök mellett lett volna, oly ferdítések, valótlanságok ellenében, miket Veres ur elkövetett. Hírlapírói kötelesség nemcsak azokat a swindlereket leleplezni, kik a becsületesség, édeskés beszéd, és társadalmi routin palástjába burkolva, anyagi kárt okoznak az e külsőségek, a Játszat által rászedett könnyenhivőknek; hanem tán még szigorúbb kötelesség azon sokkal veszélyesebb swindlereket a maguk meztelenségökben bemutatni, kik a kutatás, tanulmányozás álarczát felvé\ e, a szelltm terén nagyképűsködnek, rászedik a könnyenhivő népet és meghamisítva a törvényt, a történetet, általánosabb ós lelki, tehát nagyobb kárt okoznak a társadalomnak mint azok, kik csak erszényed után sóvárognak. — A főrendiház rendezéséről szóló javaslatra vonatkozó főrendiházi üzenetet csütörtökön tárgyalta a képviselőház 2 l-es bizottsága. Az ülés iránt nagy volt az érdeklődés. A. javaslat 13 szavazattal négy ellenében a részletes tárgyalás talapjául elfogadtatott. A részletes tárgyalásnál nagyobb vita fejlődött ki az izraelita elöljáróra vonatkozó pont felett. Többen ezen pont visszahelyezését kívánták, de a többség nem akarta e miatt a javaslat sorsát koczkára tenni ós elfogadta a főrendiházi szövegezést, azonban jegyzőkönyvbe vétetett a miniszterelnök azon kijelentése, hogy a kormány fenntartja elvi álláspontját és rajta lesz, hogy a kinevezés utján okvetlen tagja legyen a főrendiháznak izraelita is. A többi szakaszok rövid vita után változatlanul elfogadtattak. — A közös miniszteri érkeztetek Bécsben véget értek és a magyar miniszterek visszaérkeztek Budapestre. A két kormány a vámnovella ezuttali tárgyalását elejtette. Ugyanis az osztrák kormány annak keresztülvitelét most a birodalmi tanácsban nem látja czélszerünek, azonban késznek nyilatkozott az osztrák alkotmány értelmében megengedett ós ideiglenes törvényerővel biró rendelet utján a vámnovellát kihirdettetni, ha a magyar parlament a javaslatot tárgyalni akarja. .a. magyar kormány azonban a vámnovella ily alapon való életbeléptetésébe bele nem egyezet t ós igy az egész ügy mostanra elejtetett. JPolitiltai hírek. * London, ápr. 9. A minisztériumban nagy izgatottság uraikodik. Arról beszélnek, hogy oroszok támadása kasus belli-t képez. Indiából Herátba 75,'JOO embert, egy hajóhadat pedig a Boszporusba küldöttek. Délután miniszter tanácskozás volt. Granville ós Kimberley tegnap este óta folyvást tanácskoznak. * Páris, ápr. 9. Briere del Isle tábornoknak Ha-Noiból kelt távirata jelenti, hogy a rendes chinai csapatok elővédje a francziák hadállásait Hong-Hoa mellett megtámadta. Egy ágyúnaszád segélyével, mely a védelmi állásba helyezkedett Iraacziákat támogatta, sikerült a támádókat elűzni, kik erre futásban kerestek menedéket. A francziák nem szenvedtek veszteséget. Ghu és Kep mellett ujabb esemény nem fordult elő. MEGYEI HÍREK. * Előfizetési felliivás a „Békésmegyei Közlöny" 1885-dik évi Xll-dik évfolyamának 2-ik negyedére. Keretnek t. cz. előfizetőink az előfizetésnek minél eiőDb ieandő megujitasára, nehogy a szétküldésben kasedelem történjék. Előfizetési dij évnegyedre I frt 50 kr. fétevre 3 frt. A. is.iad.0 hivatal. * Szerencsétlenség. Szabó Mihály vésztői napszámos Szarvasról jövet oly szerencsétlenül esett le a szekérről, hogy a kapott sérülés következtéb még haza érkezte előtt meghalt. * A vésztői kaszinó húsvét második napján tartott tánczvigalma az eddigi jó hírnévhez méltóan mind jó kedély tekintetében, mind anyagilag jól sikerült. A hölgy koszorúból a következők emelték a bál fényét jelenlétükkel: Bakacs Lajosné, Csáky Györgyné (N.-Szalonta.) Osákly Jánosné, Fazékás Zsigmondné (Gyomán,) Fleischer Jánosné, (Rakonczás) Hucz Jánosné, Kiss Mihályné, Kolozsvári Elekné, Papp Györgyné, Papp Antalné, özv. Popovics Lászlóné, Szlabur Gézáné uruök, továbbá: Csákly Ida, Csákly Ilonka, í£is Irma, Papp Anna, Papp Mariska, Popovics Helén, Takács Elnira és Irma, (Nagy-Várad,) Szarka Ida, (Qkány,) Szűcs Emma. stb. kisasszonyok.
