Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-04-09 / 29. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 29. szám. Csütörtök, áprilishó 9-én. KÖZLÖN m Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenk é'il kétszer : vasárnap és osütortökön. ELŐFIZETÉSI DIJ aelyben házhcz hordva vagy postán bermentve küldve : 6 frt Egész évre Fél évre Évnegyedre 50 kr. Lapunk számára hirdetése:: felvételére fel van jogosítva : lUASÉNSTElN és VOÖLKR ezég, Bées. Prága, Budapesten, Németország és Svájez minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYí-utoza 891. száma ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. kiadóhivatal: Kishid-utcza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. 5 Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos könyvkereskedésében. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 Kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájában, és öiener B. ur nagytőzsdéjébeu. IJgya útt hirdetések is el fogadtattuk : vidéxen a póstahivaloknál 5 kros po^tautalvannyal A hirdetésekért járó összeg helyben ilzeteudő. Pap és világfi. (A befejezó közlemény folytatása.) J)e azt mondhatná valaki, azzal hogy Veres urnák orra elé tartjuk, miszerint az orosházi, SOK ujíölddel biró és telekkönyvvel felruházandó járás az erkölcsi sülyedés mily örvénye előtt áll, hogy tehát másnak hibáit kimutatjuk, azzal még nincsen elütve a kérdés s azért a zsidókra vonatkozó törvényszéki tárgyalások dolga rendbe nincsen ós a zsidók erkölcse még mindig nincsen rehabilitálva. Igaz. Azért mert Veres ur községében van Békésmegyében a legtöbb bűneset, még mindig ^ valók lehetnek Veres urnák amaz állitasai, s habár akkor is azt lehetne kívánni, hogy elsö sorban a maga szénáját tartsa rendben, és ne törődjék a zsidók erkölcsével, mikor a saját híveinek erkölcse sok kivánni valót hagy fenn, még sem szólnánk egy szót sem a zsidókra tett ebbeli állításai miatt, ha itt is lelkiismeretlen felületességgel, általános vádakkal gyanúsításokkal, nem lépne fel; ha legalabb itt alaposan kimutatná, hol léteznek hát azon „törvényszéki tárgyalások", melyek hivatva volnának bizonyítani, hogy a zsidó, mint ilyen, 7-osszabb más ember fiánál és miben nyilatkozik hat „czáfolhatlanul" a szidok gonosz erkölcse? Mindennek nyomát azonban a magát k itató és tanulmányozó egyénnek arrogáló szónoknál sehol sem találjuk; a helyett ő az egyszerű gyanúsító áliitást „érvnek" tartja és még csodálkozik, hogy bolondgombáit, melyeket ő érveléseknek csúfol, a „Lloyd" és a „JouraáloK" nem ismertetik. Köszönje inkább meg, hogy nem foglalkoznak furcsa „érveléseivel," mert ha mi, falusi korlátolt segédeszközeink mellett, nagyobb eredeti forráskészlet hiányában is képesek voltunk beszédében egyik történeti ós ténybeli valótlanság ot a másik után kimutatni: azok a Lloydok és J(urnálok a sárga földig teperték volna az ő érveléseit, ha egyáltalán érdemesnek tartanák egy ily szélhámos, felületes beszéddel foglakozni. Mi is kelletlenül bár, csak azért foglalkozunk vele, mert speczialiter abban a szerencsében részesülünk megyebeli országgyűlési képviselőnknek nevezhetni Veres urat, miiéi tehát a mi népünk közt terjeszt hamis tényeket, tévhitet, a vakmerőségig valótlan állításokat, mivel la mi népünket ámítja leginkább mindezekkel. Hadd láttak volna azt a mjedvét, statisztikai adatok vagy más bizonyítékok kéjbében s majd szóltunk volna egy két szócskát hozzá, hadd hallottunk volna néhány konkrét esetet, nem ^igtykat ós ferdítést, hanem bebizonyított tényeket. § Vagy tan abból következtetlető igazságosan a zsidók rosz erkölcsére, hogy többin baknak, mint a Keresztyén kereskedők? Bátran alt lehet mondani, hogy most is 100 zsidóra 90 Kereskedő esik, mig száz keresztyén közt jelenleg is alig ván egy kettő, s igy igen természetes, hogy ezen a |téren a zsidók vannak többségben, habár e teKiutetbea sok helyen ebben is' vetélKedhetnek egymással, csáK azon kulömbsóggel, hogy mig-az a buKott zsidó Kénytelen az abc minden betűin Keresztül mjn") finmKat iuszuílni, hogy SOÍSZOI nigyszi.nu csaladjával migelüjssdn; addig a Keresztyént jutaluaaul annak, hogy UUSOK pénzét megtartotta, Községi tisztviselőnek választjáK. Valószínű, hogy a bukott zsidó se fordulna a minden esetre helytelen névcseréhez, ha bukasa után hivatallal tüntetnék ki! Vagy igaz-e az, hogy azok a gazdagabb, ismert zsidók csalás által uyertiK VAgyoau-tit s ez bizonyítaná, hogy a Talmud (Küiö ubeu nem is létezőt) korcsUnainaK emléke most is faunjár még a zsidók közt ? Tán Magyarország egyik leggazdagabb zsidója, az okányi Schwarcz Ábrahám, csalas által tett szert óriási vagyonára? Annál becsületesebb, kitűnőbb erkölcsű és hazafiasabb embert kivánni sem lehetett, d takarékos, ernyedetlen szorgalmú ós eszes volt. Olyan magyar zsidó, milyent az Alföldön és különösen „Biharországban" sokat találni, ki jobban és szebben eredetibb magyar zamattal beszél magyarul, mint gróf Károlyi Pista, a magyar mágnás, ki a liaz;;: zsidókat magyaroknak nem akai ja tartani. Vagy Schosbergerék, Herzfelderék, Q-oldbergerék, Lévay HenriK, a herendi Fischer, Wahrman Mór, Spitzer liersjn, Brüll Miksa, KernóK, a Neumannok ós számtalan mások, csalás által nyerték vagyonukat avagy az által, hogy a magyar ipar ós kereskedelem felvirágzásara nagyszabású gyarakat teremtetteK, hol ezer é;s ezer keresztyén munkás találja mindennapi kenyerét vagy azáltal, hogy máskép az élet- ós vagyonbiztosítás terén, nagy es jövedelmező pénzintézeteK alapításával szerezteK érdemet? —• Vagy dr. Kohn tíamuel, dr. Kohut Sándor, dr. Lőw Emmanuel, dr. Bosenberg Sándor, dr. Steinhardt Mor rabbik és .magyar hitszónoKok, dr. Friedmann Bernát, dr. Onorin Ferencz, dr. Mandel Pal, dr. Neumann Ármin ügyvédek és számos más zsidó hitű ügyvéd, orvos, tisztv selő, országos hírnevüket azáltal sze.mtók, hogy más szegényebb hitfelekezeteK népének nehezen összeadott filléreiből alapított iskolákban szerzett tudományukkal .ugyanazon népet Kiszivatyuzzák" — mint a „mérsékelt antiszemita" mondja — vagy azáltal, hogy az éj; nappallá téve, becsületes fáradság közt a magyar irodalom díszére váló, jogi, orvosi vagy theologiai müveket irtak? S mondja meg Veres ur, hol léteznek egyáltalán azon gazdag zsidók, kik csalás által nyertéi vagyonukat, azon tanult izraelitáK, kik a népet kiszivattyúzzák, hol léteznek oly számmal, hogy azokA „BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TA&MAJA. Vas Gábor ur szerelnie. — Genre-kép. — Irta: Chriszto Miklós. (Folytatás.) Mikor Vass Gábor ur először rájött arra a vakmerő gondolatra, hogy megnősül, hogy (alán mégse kellene ily árváo, asszony nélkül lemorzsolni az életet, bizony-bizony még maga is megijedt. Asszonyt hozni, a ki kiverje eddigi szokásaiból; ki felforgassa az egész házát, ki megrontsa eddigi csendes magányát, s talán még vele a férjjel is éreztesse natalmát? Bizony meghökkent s nagyon megfontolásra móltónak tartotta e lépését. Az eredmény azonban végre is csak az volt, hogy mégis csak jó lesz az asszony a háznál. Hisz nem mindenüi olyan házsártos, mint Bacsó kollegájának neje, ki járom alá hajtja A szegény férj fejé' s megfosztja ^ akaratától; hisz gyengéd, szeretetreméltó nők is vaunak. Kundschaftjai között is nem egyet ismer ilyet. Hátha ő is szert tehet egy ilyenre ? Hm, de hol! Jobb keze erős mutató ujját rányomta homloka közepére, szemöldeit összehúzta s ugy tett, mint mikor gondolkoi'ii szokott az ember. Hogy Vass urnák jó gondolatai lehettek, megmutatta az eredméüy. Örömében felkiáltott, a kit szeretett, megtalálta. Vak volt eddig vagy mi, hogy nem vette észre azt a gyengéd vonzalmat, melylyel irányában Nellike, az özvegy kapitányné szemefénye viseltetik. Pedig észrevehette volna; hisz akárhányszor jött be boltjába, mindig csak töle vásárolt s nem a segédektől, s távozásakor olyan lágyan, édesen tudti mondani „alászolgája Vass ur, jó napot !•* Ez lesz a feleségem vagy senki gondola a fűszeres s ezt olyan erős elhatározással mondta, mintha a visszatérésre már gjndolni sem lehetne. Olyan elszántan, olyan határozottan ejtette ki ezt az „ez lass a feleségem vagy senki" mondást, mint ama nagy hadvezér, mikor a fíubicont átlépte, hogy ,alea jacta est." De most már itt az ideje, hogy megmondjuk, hogy voltaképen ki volt hát az a sokat emlegett Nellike? Nellike egy nyugalmazott kapitánynak bájait hullató egyetlen leánya volt. Olyan szépség, kinél múltból még maradt némi emiék, de a mely mar fiatalabb sziveket nem képes gyorsabb lüktetésre birni. Atyja valamikor gazdag volt; a kis Nellit kényelemben neveltek, s felnőtt korában az őt kőrüldongó gavallérok sem hiányoztak. De ez ma már mind csak emlék. Az évek elrepültek Nellikótől valamint a gavallérok is. Talán nagyon válogatós volt? Lehet, nem feszegetjük a dolgot. Nellike jól tudta, hogy szegényen s években gazdagon már nehéz mesterség a férjhez menés, tí'.t szomorúan tapasztalta; e hát ő nem az a leány volt, ki oly hamar letudott volna mondani kedvencz eszméjéről. — Tudta hogy akad mép meg valaki az ő horgán, meg volt győződve, hogy talál még halandót, kit bájai lebilincselnek. Vass urat gondolta ilyennek, őrá vetette ki a horgot, s amint láttuk, nem eredménytelenül. A lágyan ellenálhatatlanul kiejtett „alázatos szolgája, jó napot Vass ur" nem maradt eredménytelenül. Nellike örömmel tapaszt'dá, hogy a „Vastuskó" érdemes főnöke hova-tovább szivesebb hozzá. — Hogy dobogott repesett örömében a szive, mikor annak az erős maroknak gyenge szorítását érzé; kipirult halvány arcza, mikor a fűszeres egész ártatlanul, olyan erősen színezett bókot mondott neki . . De hát még Vass ur! Mikor azt tapasztalta, hogy leány csakugyan vonzódik hozzá, egészen kijött a sodrából, mit legjobban bizonyít azon nem egyszer felmerült eset, hogy az érdemes főnök ur fekete kávé helyett lisztet mórt, s hogy egy husz krajczárosból 4 frt 80 krt adott vissza nem egyszer A segédek csak bámulták az érdemes főnököt, nem tudták, mi baja lehet. A főnök ur pedig csak folytatta a zavart, s ugy elpirult 60 éves arcza, mikor a kundschaftok nevetve figyelmeztették, hogy „én rumot kértem s nem mustárt, Vass ur." Nem bánta már Vass ur akármit kértek. — Adott ő öszsze vissza mindent. Csak azt a pillanatot várta nehezen, -mikor Nellike bevásárlásait szokta tenni. Hogy törte magát, hogy ő szolgálhassa ki, szeretett volna mindig körében lenni. Az előrelátó leány észrevette ezt, s vásárlásait igyekezett minél lassabban elvégezni. Annyi venni valója volt mindig . . . Igy állottak a dolgok, mikor végre elhatározta magát Va^s ur, hogy Nellike kezét, megkéri. Bátorsága egészen Nellikóek kapujáig jól tartotta magát. Itt azonban alább hagyotts a fütyörészés elhalt ajakán, s homlokára komor felhők vonultak. Nagy lépést volt teendő, nem csoda ba kissé szurkolt. . . De Vass ur nem azért volt erélyes férfiú, hogy e .pillanatnyi kellemetlen érzést le ne tudta volna győzni. Belépett a kapun. Az üveges tornáczon még egyszer-n ^állott, vastag bajuszát lesimitá, kézelőjét kihúzta, mosolyt csalt ajkára s szeré::y kopogás után belépett az ódenkertbe. Nellike egyedül volt otthon. A látogatást Vass ur el^ ejtett szavaiból előre gyanitá. El volt készülve mindenre. Ahányféle szépítőszert csak árultak a budapesti királyutczaí híres patikában, azokból mindből használt valamit. Ehhez járult még elragadó pongyolája . . . L<apank mai számához faiiv oaelLo*«JLet vau odatolva