Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-04-09 / 29. szám

„Békésmegyei Közlöny" 29. szám. 1885. kai nem lehetne mindig aránylag véve ép annyi más vallású gonosztevőket, csalókat, szédelgőket, sikkasztokat, rablókat és gyilkosokat szembe állítani ? Sitt alkalmilag a büntető törvénykönyv u. n. „divatos zsidóvétkekre" vonatkozó szabványairól kell valamit szólnunk, melyeket Teres ur, ki nem indul „mások beszédje után", hanem „tanulmányoz" enyhének tart. Melyek azon úgynevezett „divatos zsidó vétkek" ? Nem gondolhatnak az antiszemiták mást, mint a csalást, a hamis bukást ós hamis esküt. (A sikkasztás nem tartozhat ide, mivel ez ugy szólván póstai és megyei tisztviselői bűntett, zsidókat pedig nem igen szoktak móg tisztviselőknek választani.) S mit bizonyít ezekre nézve a mi büntetőtörvénykönyvünk ? Hogy a csalásnak csak vétsége is, t. i. ha a kár 50 forint értéken alóli, egy évi fogházzal büntethető. Ha 50 forinton felüli a csalás által okozott kár: akkor már bűntényt képez ós ha a kár a 2000 frtot fölül nem haladja, öt évig terjedhető börtönnel büntethető. Midőn azonban a csalás által támadt kár a 2000 frtot is felülhaladja: a csaló Öt évig terjedhető fegyházzal büntethető*), mi tiz óvi börtönnel felér, mert a három éven fölüli fegyházra Ítéltek egy évig magánzárkában tartatnak, csak a legszükségesebb élelmezéssel láttatnak el ós számos nagy ós apró, a börtönbünte tóssel sújtottakénál sokkal súlyosabb megszorításoknak vannak alávetve. A hamis csőd vétsége (vétkes bukás) két évig terjedhető fogházzal, a hamis csőd büntette (csalárd bukás) pedig öt évig terjedhető fegyházfal büntethető.**) A hamis tanúság bűnvádi ügyekben öt évig terjedhető fegyházzal, polgári ügyekben öt évig terjedhető börtönnel é8 négyezer forintig terjedhető pénzbírsággal, a hamis eskü ugyaniig büntetéssel sújtható. ***) Ha már most ezen büntetőtörvényi szabványokat a szomszéd osztrákok büntetőtörvényeivel hasonlítjuk össze: kitűnik, hogy ezen törvény, mely ugy a tulajdonkópeni csalást valamint a hamis esküt ós hamis csődöt a csalás fogalma alá veszi,— a.csalás vétségét nem is ismeri, hanem a csekélyebb^összeg erejéig elkövetett csalást csupán kihágásnak minősiti, a csalás bűntettét pedig rendesen félévtől egy évig tartó börtönnel, súlyosító körülmények között egy évtől öt évig terjedő börtönnel bünteti.****) Kitetszik ebből, hogy e tekintetben általán véve a mi törvénykönyvünk szigorúbb az osztrákokónál is, hogy tehát az antiszemiták ebben a dologban is „hasból" beszélnek, mert ha a zsidó csal vagy mások roszhiszemű megkárosításával csődöt mond: öt evig terjedhető fegyházbüntetéssel is sújtható, mi elég súlyos büntetés, eltekintve attól, hogy mindezeu bűntények után, mint mellékbüntetés, a hivatal-vesztés, azaz mindennemű politikai jogok elvesztése is jár, mely mellékbüntetés a szabadságvesztés kiállása után még 4—5 évig vagy hosszabb ideig is megbélyegzi az illető gonosztevőt. *i Lsd: A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettek és vétségekről; 379-390 §-kat. m f.

f. **> Lsd. Az itt idézett törvény 414-417. §§-sait. ***) Lsd. az idézett m. bt. törvény 213—226. §§-sait. ****) Lsd. Osztrák büntetőtörvény 202. §. és 205. §. Vass urat ültette magával szembe. Az erősen kivágott ruha a női bájak legszebbikét engedé látni a fórj-oandidátusnak, mi nem is tévesztette el hatását. .. vS mikor Vass ur annyi kellemtól részegen pirulva lesüté szemeit, hogy vértezze szivét, a hanyagul egymásra rakott csinos lábak csaknem elvették eszét! . . . A. leány észrevette a hatást. Számított rá, s nem csalódott . . . Vass ur pedig egészen megfeledkezett jövetele czóljáról Szemei elhomályosultak, nem látott már semmit, csak a hullámzó keblet, s a vakitó fehérségű harisnyát. Talán mondtuk is már, hogy Vass urnák erős fantáziája volt. Ne csodálkozzunk tehát, ha képzeletében már elragadó idomú bokákat is látott, a mi Nellike kegyelméből csakugyan ugy is volt. ' De nincs oly hosseu, minek vége nem volna. így gondolkoz hatottVassur is; mert véget szakítva a gyönyörködésnek,rátért a tárgyra s remegő hangon megszólalt. — Kisasszony, ón szeretem, imádom kegyedet, és mendja akar-e nőm, az én feleségem lenni ? — De Vass ur, egészen — Ne, ne szakítson kérem télbe hallgassa meg egy bohó öreg ember kérését, ki rabszolgája lesz kegyednek, ki minden gondolatait ellesendi, ki tenyeréu fogja hordozni. (Vége köv.) Veres ur és előtte más több hasongondol kozásu antiszemita azt is kívánja, hogy legalább alkalmazzák a bíróságok szigorúan az általuk enyhének tartott büntetéseket a „zsidó-vétkek" ellenében. Hogy nem enyhe, sőt meglehetős szigorú a büntetés kimérése: épen az imént tettük kézzelfoghatóvá, hogy pedig nem nagy ajánlólevél a bíróságok előtt sem az, ha valaki „zsidó" : arról mindenki meggyőződhet, ki a törvényszéki végtárgyalások lélektani mozzanatait komolyan tanulmányozza; sőt ellenkezőleg, azt lehet mondani, hogy magában véve az, ha valaki magát zsidó vallásunak vallja, sokszor már félbizony iték elitóltetósóre. Különben ha igaz lenne mit az antiszemiták leplezetten ebből megértetni akarnak, t. i. hogy a magyarországi bírák a törvényt a zsidók ellen nem alkalmazzák szigorúan — a minek azonban épen ellenkezője áll — akkor ez nem a zsidókra, hanem a magyar bírákra vetne furcsa világot, kikre ezzel az volna kimondva, hogy nem igazságosak, megvesztegethetők. Szerencsére ismeri már mindenki e tekintetben is az antiszemiták taktikáját. Náluk min denki a „zsidók zsebében van," ki nem járja utánuk az antiszemita rókatánczot, hanem a ki saját független meggyőződése és tudomása szerint, tárgyilagosan bírál, ki itél ugyan a zsidók fölött is, de nem itél el föltétlenül mindenkit, csak azért mert elóg szerencsétlen volt zsidónak születn'. S minthogy Magyarorságuak kilencztizedrésze mégis annyira a mennyire ment az antiszemita nyavalyától, hát persze az antiszemiták szerint, az ország kilencztizedrósze „a zsidó zsebében van!" De beszéljünk valamit speczialiter a zsidók erkölcséről is, melyek aTalmudból merített dajkamesék-szülte rómlátoinányu boszorkányfőzteként lebegnek az antiszemiták ós velük Veres ur oly tisztán látó szemei előtt! Vájjon rosszabb-e az a zsidó erkölcs más hitfel fkezet erKölcsónél ? Beszéljünk azon erkölcsről, melynek nincsen köze a büntetőtörvényekhez, inert a szívnek, a jellemnek, a tiszta, nemes léleknek, a tisztességnek tulajdona ; hisz lehet ember ki soha sem vét a büntetőtörvónykönyvek ellen és mégis iszonyú gazember ! Először is kérdezzük, vájjon hiheti-e, vájjon szabad-e hinnie egy keresztyén papnak azt, hogy a mindenható isten egyik népfajt jónak, becsületesnek, a másikát gonosznak, csalónak, erkölcstelennek teremtett? Hihető-e továbbá az, hogy éppen a zsidó vallás, melyről legalább az nem tagadható, hogy első volt, mely egy isten iinádását tanitá, mely a pogánynópektől eltérő erkölcstan alapját rakta le a későbbi egy istenben hivő emberiség számára, hogy az ezt követő hitfelekezetet rosszabbnak, gonoszabbnak tereintette volna az isten más embereknél, jutalmául annak, hogy első volt ki őt imádta ? Hogy épen azon vallás követőit bélyegezte volna eredetileg erkölcsteleneknek, melynek egy Mózest adott legtisztább erkölcsű, nemzetsége iránti lángoló szeretettől hevülő ve zórül, melyből miliőm és miliőm ember üdvözítője, Jézus Krisztus emelkedett ki a maga erkölcsi utol nem ért nagyságában, mely tehát anyavallása volt ós lesz örökkön-örökké minden keresztyén hitfelekezetnek ? E kérdésekre nem is akarunk felelni. A felelet minden értelmes ember előtt magában a kérdésekben rejlik Másodszor kérdezzük, miben ngilatkozik hát külsőleg egy hitfelekezet vagy az egyes egyén erkölcsi értéke ? Bizonyára a vallásos érzületben, a családi életben, abban mily fokban kedveli a tudományosságot, abban mi kép bánik embertársaival, a tisztessógtudásban, vagy ha röviden ki akarjuk magunkat fejezni, abbafí vájjon magáért a jóért gyakorolja-e az ember a jót, vagy azórt mert abból valami anyagi hasznot, szellemi előnyt vár? Nagyon messzire kellene eltérnünk a szóban forgó tárgytól, ha részletesen azt akarnók vizsgálgatni, vájjon a mai társadalom eggáltalában mennyire közelíti meg a tiszta erkölcsnek fentjelzett eszményképét? Ha azt akarnók fejtegetni, vájjon nem helyesebben fejezzük-e ki magunkat, ha azt módjuk, mennyire esik távol ama eszményképtől, mely a tiszta erkölcsöt abban leli, hogy a jó minden egyéb mellóktekintet nélkül, magáért a jóért követtessók el ? Legyen tehát elóg azon mindenikünk által szomorúan ismert tényeket konstatálnunk, hogy a naponként ijesztő mérvben szaporodó öngyilkosságok, rablások, gyilkosságok, sikkasztások ós minden kigondolható bűntények ós kihágások, azt tanúsítják, miszerint a mai társadalom egyáltalán oly távol esik a tiszta erkölcs eszményétől, mint a sötét föld a fénylő csillagoktól; legyen elég konstatálnunk, hogy a mai

(társadalom vezóreszméi : az önzés, a bírvágy, a hiúság, a protekczió; hogy a vallásos érzület csak ritkán nyilvánul a szív nemességében, hanem inkább külső czeremóniákban, tehát külsőségekben. S ezen mai társadalomban, mely mindenkinek nyomorékvölgygyé te^zi a világot, a kinek szive még nem váit pónzzacskóvá, a ki embertársaiban nem mindig önző czéljainak vak eszközeit látja, de kinek egyáltalán móg van egy kis szive — ezen mai társadalomban épen a zsidó legyen az, kinek erkölcse kifogás alá ne essék ? Épen a zsidótól lehet-e megkívánni, hogy ne legyen rosszabb mint általában az a társadalom melyben ő is él ? Pedig van ám egy kis különbség a többi emberek ós a zsidó között. A többiek emberek, ő „csak zsidó." Az erkölcsös és emberbaráti tanoktól duzzadó keresztyén társadalom gondoskodik arról, hogy már a kisded gyermek ártatlan szivébe oltassók a zsidó elleni megvetés ós gyűlölet mérge s ha egyebet nem, azt bizonyára megtanulja már zsenge gyermekkorában, mikép kell zsidó iskolatársára minél kifejezósteljesebben nyelvét öltögetui, s habár az élet, a tapasztalás iskolája, az ész kiművelése soKakat megtérít, legtöbben nagy korukban ott folytatják, hol mint gyermekek megkezdették. A legműveltebb, legtudományosabb, legbecsületesebb ember mégis „csak zsidó" ós legfeljebb némi variaczióval azt mondják „kár hogy zsidó." Pályázzék azután az ilyen bárminemű nyomorult állásra, egy tudatlan, de a mi fogalmaink szerint jó családból származó egyénnel: bizonyára még a legkisebb aljegyzői állást sem fogja elüthetni, mert zsidó. És a többi. És a többi. Elég az hozzá, hogy nem tartozik az élet kellemetességei közzé zsidónak születni még ma sem. S épen ez a megvetett, gyűlölt, sokszor igaztalanul s mindig egyesek hibájáórt a maga összesógóben felelősségre vont ós becsmérelt, ez a minden politikai szabad joggyakorlat mellett is társadalmilag a szolgaság járma alatt nyögő zsidó, ne legyen oly rosz sem mint a szabad, uralkodó vallásfelekezetek ? Az a szánalomrainéltó féreg, melyet agyontaposni készülnek, ne is védje magát oly fegyverrel a milyennel teheti, hanem engedje magát erkölcsösen agyon tapostatni, m Az a vadállatként üldözött ós minden emberi, természetes jogok gúnyára igába fogott néger, csókolja meg nagy alázattal az embertelen rabszolgakereskedő kezét, ki minden ok nélkül agyonkorbácsolja! S mégis mit lát minden igazságos, gondolkodó ember ? Először is azt, hogy az elnyomott, évezredek óta vadként ide ós oda kergetett zsidó az erkölcsi élet egyik főmozzanatával bir, oly mértékben mint minden más hitfelekezet, a vallási érzülettel. Az a faj, melyről azt állítják, hogy a pénz neki mindene, inkább ezrenként leölette magát, inkább elhagyta nemcsak arcza verejtékével, de sokszor vérével szerzett vagyonait és máshová költözött, semhogy vallását felcserélte volna, pedig csak azt kellett vala tennie hogy ő is minden földi jóban, minden szabadságban részesüljön. Hisz ezea vallási érzületnek köszönheti, vagy tán jobban mondva, ezt átkozhatja azórt, hogy egyáltalán ínég létezik ! Mindenki előtt ismeretes továbbá hogy a zsidóhitt vallás volt első mely azt a tant állította fel, hogy vau egy földöntúli lét; hogy ezen élet csak ideiglenes tartózkodási helye az embernek ós hogy csak azok rószesüluek a menyország malasztjaiban, kik e földön jók voltak, kik az isten ama főigóit „ne lopj" „ne ölj" „ne kívánkozzál felebarátod vagyona után" híven teljesítették, szóval hogy csak a becsületes, erkölcsös emberek jutnak a menyországba. S mint a zsidók egyházi történetéből ki lehet mutatni, az évezredes szenvedések közt ez a hit szolgált az elnyomott, üldözött felekezet erős, bátorító támaszául az igazságtalan szenvedések elviselésére. S oly vallásfelekezetre, mely minden rosznak megbüntetését, a jónak pedig földöntúli megjutalmazását, minden földi szenvedéseinek kárpótlását sziklaerőssógü bizalommal hiszi, az megengedhetőnek tarthatná a csalást, a keresztyén gyermekek legyilkolását? Ilyent csak az antiszemiták roszakarata hitethet el a néppel, kiknek csak butasága múlja fölül roszakaratukat! Vagy tekintse bárki a zsidók családi, házi életét. Mily benső szeretettel viseltetik gyermekei iránt, kiknek helyes neveltótósóre, egészségének fenntartására a legszegényebb zsidó is utolsó garasát szívesen költi el. Hát ez erkölcs hiányára mutató Bocsássanak meg t. olvasóink, ha e helyen egész őszinték leszünk. Mi már kinyilvánítottuk, hogy bizonyos ferdeségek, kinövések okát részünkről soha sem keressük a hitvallásban vagy nemzetiségben, hanem mindigaz egyénekben és körülményekben. Ne ertsenek tehát félre, midőn itt a gyermeknevelés és annak egészségéről való gondoskodásban nyilvánuló magasabb erkölcsi érzet dolgában összehasonlításokat teszünk a zsidó és más vallású szülők közt, persze nem értve ide a magasabb miveltség fokán állókat, sem keresztyénnél, sem zsidónál, hanem mindkét részen a köznépet. Azt mondják és épen az antiszemiták hangoztatják leginkább, hogy a zsidó túlságosan szapora faj, a magyar nem. folytatás a mellékleten, V. $