Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1885-03-29 / 26. szám
„ Békésmegyei Közlöny t t 78. szám 1885. tálát, az evangélikusoktól elvett templomok és jövedelmének visszaadását rendeli el.*) Tehát a bécsi ós linczi békekötés ideje alatt megzavart vallásgyakorlatukat a protestánsok ismét véres küzdelmekkel nyerték vissza, de hitvallásuk bekivánásáról, bemutatásáról szó sincsen. Ezután következik /. Lipót király erdélyi oklevele 1691-ből (az u. n. Diploma Leopoldinum ininus, pro Transylvania), melyben az eddig önkéntesen uralkodott király a Thököly fekelése fulytán különösen Erdélyország népének biztosit szabad vallásgyakorlatot. /. József alatt Il-ik Rákóczy Ferencz felkelése következtében létrejött 1711-ik évben a szathmári béke, melynek egyik főpontja ismét helyreállítja a vallásszabadságot. Ill-dik Károlynak 1731-dik évi pátense azonban megszorítja ismét a protestánsok jogait, mert e rendelet értelmében a protestánsok ós kálvinisták csakis bizonyos meghatározott számú helyeken gyakorolhatják vallásukat nyilvánosan, szóval e két vallásfelekezetet nem ismeri el egyenrangúnak a katholikus vallással; elrendeli továbbá, hogy főhivatalt e két vallásbeli közt egyik sem viselhet, sem templomot, sem iskolát nem építhet a király engedélye nélkül, a katholikus vallást azonban államvallás rangjára emelte. Mária Therézia sem viseltetvén rokonszenvvel a protestáhsok irányában: ő is megszorította jogaikat, sőt ellenszenve sokszor üldözéssé fajult, ugy hogy Nagy Frigyes porosz királynak kellett közbe lépni. il-ik József volt az, ki mint a szabadelvűsé g hive a „türelmi rendelete" által ismét megszüntette a protestánsok két közvetlen előde által tanúsított üldözését, ki megengedte, hogy mindenütt a hol 100 család együtt lakik, szabadon templomot ós iskolát építhessenek sat. A katholikus főpapság ezen szabadságok ellen ismételve felirt Bécsbe, de József szabadelvüsógót nem ingathatta meg. S most követkesett II. Lipót 1790/9l-diki törvénykönyvének 26-dik czikke a vallásügyről (Lex Leopoldina de Negotiis Keligionis), mely által az evangelikus ós kálvinista hitfelekezet teljes vallásszabadságot nyert, hivatalkópesnek mondatott ki ós melynek 5-ik pontjában megengedtetik nekik, hogy mindsimbolikus, mindhittanikönyveikel szabadon kinyomathassák, igaz, bizonyos czensura gyakorlása ós minden nyomtatványnak 3 példányban ő felségének leendő bemutatásának kötelezettsége mellett,*) de hisz ily czensura akkorában, sőt a sajtószabadság behozataláig minden politikai, vallási, sőt szépirodalmi nyomtatvány fölött is gyakoroltatott s ez csak nem nevezhető a hitvallás a törvényhozás elé történt bemutatásának ? Következik végül V. Ferdinánd alatt az 1844. 3. t. cz. mely a vegyes házasságokat szabályozza; az erdélyi 1848-dik évi 9. t. cz., mely az Erdélyben bevett vallások teljes jogegyenlőségét mondja ki, s az 1848-iki 20. t. czikk, mely az e hazában bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőséget ós viszonyosságot allapit meg. De sehol sem találunk semmit arról, hogy a országgyűlésnek, a törvényhozásnak bármely vallásfelekezet dogmái, hitelvei bemutattattak s ez annak helyeslésével vagy elvetésével foglalkozott volna. Nem igaz tehát a mit Veres ur mond, hogy a magyar törvényhozás bármikor bármely hitfeiekezet vallási dogmáinak, hitelveinek bemutatását csak kivánta volna is ; nem igaz, hogy bármely hazai hitfelekezet hitelveit a törvényhozásnak bármikor tényleg bemutatta volna. Ilyennek á corpus jurisban, az ujabb jtörvénygyüjteményekben, Magyarország történetében nyoma, hire-hamva sincsen. • De a legnagyobb együgyűség kell ahhoz ilyent csak kivihetőnek gondolni is, és pedig: 1-ször, mert hitvallás, theologiai dogmák megvizsgálására csak egyházi zsinatok lehetnek hivatva,) de nem oly politikai testület miat a milyen a törvényhozás, az országgyűlés. *) „Corpus juris Hungarid." 796 1. Articulas 5. §. Í.—8. *) Lsd: „Magyarország alaptörvényei," kiadta Toldj Ferenci.' 241. lap. 2-szor, mert ki volna hát az az illetékes közeg, mely a törvényhozás által kifejezett ily kivánságra az illető vallásfelekezet részéről a hitvallást hitelesen összeállítaná s ki állana jót azért, hogy a bemutatott elvek csakugyan a kérdéses hitfelekezet hitrlvoit hamisítatlanul és egész terjedelmében magában foglalák? S tartoznék-e maga a törvényhozás is megbízni abban, hogy helyesen van előterjesztve a hitvallás s ci volna a törvényhozás részéről azon közeg, mely azt megbírálná, melynek arra való szakképzettsége volna? S ha van, mily módon győződnék meg az illető közeg arról, hogy a bemutatott hitvallás a tényleges állapottal csakugyan megegyezik ? 3-szor, mert hogy a törvényhozás esetlegeseu télre ne vezetessék, mégis csak elő kellene vennie magának Luthernek, Kalvinnak, Zwinglinek, Mózesnek eredeti tanait, iratait, mivel csak abból győződhetik meg hitelesen arról, hogy az illető hitfelekezet által bemutatott hitvallás csakugyan megfelel az illető hitujitó vagy hitalapitó által felállított hitvallásnak. De mi szüksége forog fenn annak, hogy a hitvallás ily módoni bemutatását kívánja a törvényhozás az országban létező hitfelekezektől, midőn utóvégre is ez utóbbit kell cselekednie s a hitujitók irataiból meg kell okvetlenül győződnie a bemutatott tauoK hitelességéről, mikor tehát kezdettől fogva azt teheti, mit külömben is tennie kell ? 4-szer, mert minden önérzetes hitfelekezet egyszerűen az mondaná joggal, hogy megtagadja hitelveinek bemutatását. Ha a törvényhozás vagy bárki kíváncsi reá, ám nézze meg, mert azok nem képeznek titkot; ott vannak a történelem évlapjain, a hitalapilók irataiban megírva! Olvassa el, a ki meggyőződni aknr mi van beüne. A vallás dogmáihoz, külömben sincs köze az államnak, mert a hitvallás lelkiismeret dolga, államellenes tanokat pedig nem tartalmaz; ha elolvassák és mégis találnak államellenes dolgosat benne, jó, hát azokat tiltsák el. Midőn épen a református és evangelikus hívek oly féltékenyek autonómiájukra, hogy még azt sem engedik meg, miszerint az állam beleszóljon mikep és kit választanak tanítónak, papnak: akkor bizonyára annál nagyobb indignáczioval utasítanák vissza oly jogtalan beavatkozását bárkinek, magának a törvényhozásnak a hit érdemének dolgába, mely pláne azt kívánná, hogy ők hivatalosan bemutassák azon hitelveiket, melyek külömben is köztudomásúak, mikor tehát mindenektől eltekintve, ily kivánság nyilvánvalóan csak szükségtelen zaklatást foglalna magában 1 Tegyük fel mind a mellett, hogy lett volna valaha Magyarországon országgyűlés, mely az ily kívánság kivihetetlenségét és folesleges voltát be nem látva, a refoimatio ideje után keletkezett uj hitfelekezetek tanait magának mégis bemutatni óhajtotta; tegyük fel, hogy Veres ur erre nézve mégis tudna valami előttünk ismeretlen tekintélyre hivatkozni, (mit azonban nem hiszünk, mert mondhatjuk, hogy fáradságot nem sajnálva., legnagyobb lelkiismeretességgel vettük szemle alá a corpus juris minden a vallásügyekre vonatkozó intézkedéseit, az ujabb törvényeket és rendeleteket): még annak volna némi értelme, hogy az újkor elején újonnan keletkezett felekezetek vallástételei megvizsgáltassanak, de akkor sem yallásdogmatikai, hanem állami szempontból, vájjon nem tartalmaznak-e államellenes tanokat. Igy például annak voiua némi értelme, hogy megvizsgál tassék, vájjon igaz-e hogy a nazarénusok hitelvei a fegyverviselést s ennek folytán a katonai szolgálatod tiltják? De hogy a mózesvallásuak hitelvei bemutatas.zanak, közzététessenek; az a legnevetségesebb, mert legfeleslegesebb és legmdtánytalaaabb kívánság, melyet csak kigondolni lehet! Oly nevetséges, mntha Veres ur megcsököayösödve azt mondaná: mm ragyog millió meg millió csillag az égen,, bajiem mutassák be nekie vagy a törvényhozásnak és biz>nptsák be, hogy létezik és milyea az a csillag, holott mindenki ott tündökölni a joejrybölton, a ki nem vak. Ép ugy min-' don keresztyén, ki szellemileg nem vak, látja mindig és mindenhol a zsidók hitvallását a saját vallásában melynek alapját képezi; látja az ág. evangelikus az ó-testamen tómban, a zsidók bibliájában, melyet maga Luther fordított le; látja azon ezerre menő keresztyén, arab és mohamedán hittanár egész irodalomra terjedő irataiban, kik a zsidóvallás hittételeinek fordításával, magyarázatával és bírálatával foglalkoztak; látja annak 3000 évnél régibb múltjában, mely idő alatt keresztyén hit elnevezése alatt uj hatalmas felekezet vált el tőle, de mely idő után máig is, mai követőiben eredeti alaptanait, melyek a tízparancsolatban özszepontosulvák, megtartotta. De itt sem akarunk szólani mi, hanem oktattatni fogjuk Verest, az evangelikus papot, egy világhírű angol paptársa által, kinek szavaiból tán meg fogja érteni, hogy mi a zsidók hitvallása, hogy szükségtelen azon vallás hiteiveit „bemutatni," mely vallásból a keresztyénség ered, melyet tehát minden keresztyén papnak úgyis ismernie kell. Caul A. M. a theologia tudora, a londoni kir. kollégium tanára, egy kitűnő munkájában, mely 384 lapra terjed, melynek majdnem minden lapjan találhatók eredeti héber idézetek s mely munkában — a mi fő — kimutatja, hogy az igazi zsidó vallás a Mózes törvényein alapul és hogy a rabbik tanításai és a szóbeli traditio nem képezhet vallástételt, a melyben tehát megtámadja a zsidóságot, mert szerinte a Mózes eredeti tanaitól a rabbinizmus által elhagyja magát téríttetni, — ezen munkájának mindjárt első lapján az első sorokban a következőket mondja :*) „Az üdv Izraeltől ered. Minden ismert vallások közt csak kettő van, mely különös figyelmet érdemel ; mindkettő zsidó eredetű és valaha Kizárólag a zsidó népre szorjtkozott. Jelenleg a zsidó és keresztyén hit neve alatt ismeretesek, mert ez utóbbi é ugy zsidó mint az előbbeni. A keresztyénség alapi 4 zsidó volt, a keresztyénység alapitójának első prédikátorai zsidók valának, az első keresztyének maguk csupa zsidók voltak, ugy hogy mi, midőn azt vizsgáljuk, hogy a két vallásrendszer között melyik a valódi, nem állítunk a zsidó vallás ellenébe pogány hitet, hanem egy zsidó hitvallást a másikkal hasonlítunk össze. Távolaitól miszerint a zsidó nép jogait az által hogy a kereszténységet e könyvüakben meg védjük, csak legkevésbé is meg akarnók rövidíteni, ellenkezőleg nyíltan beismerjük, hogy mi magunk a zsidóknak tanitvámyai vagyunk, hogy alapjában magunk is a zsidótant valtjuk^ nogy osztjuk a zsidói reményeit és azon igazságokat hirdetjük, melyekre a zsidók tanítottak bennünket." Természetes, hogy szerző, mint keresztyén, müve folyamában azon végkövetkeztetésre jut, hogy a keresztyén hit mégis az igazi, de mi nem is ezt akarjuk vitatni, sem Veres ur nem állítja, hogy melyik az igazi, melyik a hamis hit, hanem azt adja elő, hogy a zsidó hitvallást egyáltalán nem ismeri, mert hisz kivánja, hogy a zsidók „bemutassák." Lám, az általunk idézett ev. hírneves tanár igenis ismeri mencsak, de a tényleges állapothoz mérten bevallja, hogy alapjában a keresztyénség is a „zsidó tant vallja", hogy ez is „azon igazságokat" hirdeti eredetileg, mint a zsidó hitvallás. De ismeri száz és száz leghíresebb keresztyén hittanár, habár hibásabbnak tartja is a keresztyén hitnél és a keresztyén hitágazatokat elébe is helyezi. No de Veres ur nem ismeri ós kivánja bemutatását, különösen a magyar zsidók hitvallásának, inert csak akkor hajlandó a magyar zsidókat a bevett vallásfelekezetek közzé felvenni. És itt figyelmet kór, mintha való.ban yalami hallatlan bölcseséget mondott volna, pedig csak azért mondhat itt, a magyar országgyűlésen ily badarságot, melyért máshol nyiltan kinevetnék ós szóval és írásban nevetségessé teimék, mert a magyar ország*) Lsd „Nethivoth Ólam oder Dor wahre Izraelit." von Rev. A.. M. Caul, dr. theol. Proffesser am königl. Collegium zu London. Nach dem Englisekeu hefaasgeg^ben von W. Ayerst. Frankfurt a.M.
