Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-03-05 / 19. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 19. szám. Csütörtök, márcziushó o-én. SMEGYEI KÖZLÖN1 Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és osiitör tökön, ELŐFIZETÉSI DIJ nelyben házhoz hordva vagy postán bementve küldve 6 írt Egész évre Fél évre Évnegyedre 60 kr. Lapunk számára hirdetése:; felvételére fel van jogositva : iUASENSTBIN és VüÖLfSR ezég, Béog, Prága, Budapesten, Németország és Ő váj ez minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYl-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét 'illető minden közleményt ozimezni kérünk. ££iad.ó hivatal: Kishid-utcza 988. sz ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes sziim ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos könyvkeressedésében. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. j Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom- • dájában, és Biener tí. ur nagytözsdéjében. lígyaiitt hirdetések is ei fogadtatnak: vidéxen a póstahivaloknál 5 kros postautalvannyal. A hirdetésekért járó összeg lielybun lizetcudő. Tisza Kálmán tiz éve. (T.) Hogy valaki igazán nagy emberré legyen, nein kell ahhoz sem detnonstráczió, sem óváczió, mert az érdemek terén ki-ki maga teszi fel saját homlokára a koronát, a mely korona még a homlokon nincs, idegen kezek ugyan oda fel nem teszik, ha pedig egyszer rajta van, le neui vehetik, le nem veszik. A demonst'ácziók csinálhatnak egy-egy embert rövid időre feltűnővé, mert hi zen láttam már én órát gyufából is, és eljárt 24 óráig ós meg is bámultuk móg jobban, mint az igazi cronomettert, csakhogy 24 óra múlva vége lett a dicsőségnek, s hiába akarták még egyszer felhúzni, nem meut sehogy. Hát egy-egy 24 órára a demonstrácziók is csinálhatnak holmi gyufa-embereKból megbámult nagyságokat, de valódi nagyságot soha, mert az önönmagábM fejlődik és magaslik ki, a maga lábán jár, s hogy a csoportból kilássák, nem kell őt fölemelni ós mutogatni. — És az igazi nagyság az erőltetett nagyságtól abban is külömbözik, hogy amint utóbbit a demonstrálók vállaikrói letették, hát nem bámulja őt többé senki, mig a valódi nagy einber előtt, hogy még jobban lássók önkénytelenül fejet hajt a közönség. És ha valaki 10 óvig ül a kormáuyelnöki szóken móg pedig folytonosan földindulások közt, — hogy alig lépett rá, uiár jött a bmk ós vámegyozkedós, azután az orosz-török háború, aztán Bosznia ós móg ki tudná megmondani hány apróbb forradalom, — ós hozzá ily pártos nép közt, mint a magyar: az már magától e tényből kifólyólag megérdemli a nagy nevet; hát ha móg veszszük, hogy ezernyi rágalom, fondorkodás, becsmérlés, csel, a népszerütlenités minden kigondolható neme, pláne összeesküvések után csak nagyságában, csak népszerűségében növekedett s barátja vagy ellensége ma már egyaránt bámulattal tekint reá, ha azt vesszük, hogy minden ellene intézett agitáczióból mint a phönix, csak ragyogóbban, csak épebben emelkedett ki: ha azt vesszük, hogy jellemén nem foghatott semmi nyíl ós semmi golyó, hanem lesiklott rola, mintha láthatatlan ógő szellemek tartottak volna elébe bűvös pánczólt, most akarva, nein akarva de magyarorszag összes lakossága meghajtja előtte fejét; szóval ha tiz óv történetét figyelemmel végig nézzük, lehetetlen, hogy önkénytelenül ajkainkra ne jöjjön e felkiáltás: „Ez igazán nagy államférfi — ez egy elvitázhatlan nagy ember!" De ha soha, soha nem lett volna kormányelnök, ha soha soha nem ismertük volna őt a hatalmi polczon, azon beszéd után, melyet legutóbb a főrendiház módosítását czólzó törvényjavaslat védelmére mondott, méltán megérdemelné, hogy levegyük előtte a kalapjt. Szebb beszédet lehet ennél mondani az igaz: lelkesitőbbet, költői virágokban gazdagabbat, nyelvészetileg és retorikailag korrektebbet hallottunk mir sokat, de magvasabba^ érvekben gazdagabbat, meggyőzőbbet alig! Nem a magyar parlamentben, de a világ b-trineiy parlaineutjében elmondott beszédek egyik legmagvasabbját képezi ez a beszéd, oly szilárd tárgyilagossággal, hogy nem volt Deune a gúnynak móg egy nyila se, a személyeskedésnek még csak árnyalata se, s hatása mégis oly tönkretevő volt, a milyen talán móg soha. Eddig azzal kicsinyítette őt az ellenzék, hogy csak polemizál, személyeskedni tud, hit uioat nem polemizált, nein személyeskedett, s móg hatásosabb és kiinagaslóbb volt mint valaha. Mintha kormányzása lU-ik évének jubileumára tartotta volna e beszédet koszorúnak, hogy mint a valódi nagyságok szokták, saját halántékaira ő is maga tegye fól azt, ós pedig a bámuló elismerés azon megszámlálhatatlan koszorúja föló, mely a haza minden vidékéről záporként hull most reá. És kiábáljon bár az ^ellenzéknek összes sajtója, de ezen nagyságot inegkissebiteni, ezen koszorúkat letépni nem lesz képes. Nem demonstráczió ez, hanem a kötelessógórzet sugalta inóly tiszteletnek, hódolatnak ós elismerésnek kifejezése, legyen; annak egy része bár hivatalos jellegű, ámde oly ritka gyümölcs még a hivatalos tisztelgések terén is, a milyen ritkasag parlamenti országban a 1U éves miniszterelnökösködós, ós a mily bámulásra méltó jelenség oly partos országban, mint Magyarország 1 Érdem az uraim, akár hogy akarjuk csűrni csavarni, eldisputálni. Még egy város polgármesterére nézve is nagy érdem, ha 10 esztendős szolgálata megünepeltetik s a város tisztikara elébe megy, hogy üdvözölje. Móg az ily üdvözlés sincs meghatottság nélkül, s anélkül, hogy ünnepélyes czimzetet ne kölcsönözne magának a városnak, s boldogságot az ünnepelt családjának; hát móg mikor egy egész ország kerekedik talpra, mikor uz ország öaszes hivatalai, törvényhatóságai kötelessógükuek tartják, hogy az ország legelső hivatalát 10 év óta 'alkotmányos uton viselő akár mint embernek, akár mint hatalomnak üdvözletére legyenek. S ez a dicsőségnek csak egyik fele; mert vannak aztán százak ós százak, sőt talán ezrek ós ezrek, kiket a legmélyebben érzett hála és a legbensőbb ragaszkodás vezet azon fórfiu zsámolya elé, kikben jóltevőjüket tisztelhetik ós szerethetik: mert a mi az emberi erények legmagasztosabbika: nem feledkezni meg a ,magas polczon azokról, kik habár mélyen állanak is, de kicsinysógükhez képest ők is érdemeket tettek arra, hogy iránluk a haza elismeréssel viseltessók. S látunk embereket bármely pártból, kik jutalmukat a Tisza-kormány A „BÉKESMEGYEI KÖtó\Y" T IRMÁJA. Egy gyürii történate. — Eredeti beszélyke. Péterffy Gyula, tanártól. X. kisasszony ? — Itt lakik, kérem! kit jelentsek be ? Z . . . . grófot. Kevéssel ezután pazar-fényben tündöklő kis terem ajtaja tárul fel és Z . . gróf belépett a bájos X . . . kisasszonyhoz, ki hanyagul eluyujtva magát hevert a finom bársony pamlagon, igéző mosolylyal rózsapiros ajkain. — Minek köszönhetem e ? Tiszteletemet tenni vagyok bátor I — És kinek részéről . . .? Érzelmem sugallatát követtem . .! — Ab! Zavarodottan emelkedik fel a gyönyörű ifjú hölgy félig fekvő helyzetéből, s hófehér karjára támaszkodva igéző pillantásokat vet meré6z látogatójára. — Uram! Ön nagyon vakmerő! Szeretem Ont bájos hölgy, igen szeretem. — Uram ! A gróf egy hirtelen mozdulatával akadályozá meg az ifjú hölgy elutasító taglejtését; e pillanatban, — számítás volt-e vagy véletlen, — egy gyémántokkal gazdagon kirakott araDy pyüríit csillogtatott a bájos hölgy szemei előtt. S az megértet le vagy félreértette e mozdulatot. Az ilypn érvelés nála ellemillhatlan volt. — Lehajtá illatos fürtű fejecskéjét. Le volt győzve. Egy órával később már eltüat a remek gyürü a gróf ujjáról s olt ragyogott a s.:ép, bűvös hölgy ujjae káján. A gróf távozott. A gyönyörű kis terem ajtaja most feltáródott s a távozó után bezáródott. Kicsikém! mondá a gróf az előszobában talált szobalánynak : Yidd be e levélkét úrnődnek. — E szavakkal egy illatos levéikét csúsztatva a bánuló szobacziczus keze közé, eltűnt szemei elől. Ez bevitte a levelet úrnőjének, ki reszketve ismirte fel azon a vonásokat. — A papir CC-ak ugy sirt-ritt kezei között, midőn felhaso gatta. Itn, a pecsét már fel van törve, — a boríték széthasítva hever a földön. Csak elolvasni kellene ! S 6 elolvasta: „Szép Kedvesem ! Ékszerészem első segéde általam utasítva vau, hogy neked egy gyémántokkal kirakott gyűrűt adjon át n-ívemben, csekéiy jeléül tiszteletemnek az iránt, kit három óv óta szeretek és szeretni fogok örökké." Aláírva Z . . . gróf. — Meglopta

1, mormogá magában a szép hilgy és az elfojtott düh forró könnyei csillogtak szép sötét szeneibea. Este Z . . . gtóf nyitott be az általa jól ismert gyönyörű kis terembe. — Megkapta ajándékomat ? Igen, volt a feielet. — Nos, hogy tetszik a gyürü? Nagyon szép! Mi az ára ? — Különös, azt ugyan soha sem mondom meg, hogy e gyürü mennyibe került. Éa még kevésbé, 3ohajtá X. kisasszony. Bárom hét telt el azóta. Z . . gróf Olaszhonba utazik. Az ékszerószsegéd — gró fról szó sincs többé. Csengetnek a kisasszony lakásán. — Mi az? Egy kárpitos számla. Csak 150 frt. Kinyitja íróasztalát, hogy kifizesse. Tizenöt arany hiányzik az összegből. — Hah! Bisz itt a gyürü! Gyorsan, Corinna tedd zálogba ezt a gyürüt. Corinua sietve íne^y el s egy negyed óra múlva elképedve tér vissza úrnőjéhez. Mi a baj ?! Kisasszony, a gyűrűben üveg van, nem peii» gyémánt l — Üveg?! Oh ez kam^ny csapás! ezt ö követte el; de sietek, hogy még megboszulhassam magamat ..,.....»