Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-03-05 / 19. szám

f lBékésmegyei Közlöny" 19. szám. 1885. alatt vették el, ós alig látunk érdemet, mely elismerés nélkül maradna. Vádolhatja ezért Tiszát kortesfogással az ellenzék, ámde e vádakkal szemhen a 10 éves jubi­leumra ezrek szive dobog valódi hálát, s a jóttevés ne­mes apostoláuak magasztos alakja felé számtalanan néznek a legbensőbb ragaszkodás érzetével. Még ha cselédei szeretik az embert, az is érdem, még az is a jóságot, a méltányosságot s igazságot bizonyitja, mert habár a cseléd kenyeremet eszi, ezért őt hálára kötelezni nem lehet; a mi az embereket hálára kötelezi, az már valami nemesebb szivjóság kifolyása, és jobban megnyer min­den adománynál. Annál kevésbé lehet hálára kötelezni oly egyéneket, kik már műveltségűknél ós állásuk­nál fogva is megkívánják, hogy necsak fizesse őket valaki. Hát még azok a számtalanok, kik soha nem kap­tak Tiszától semmit, mégis a legbensőbb ragaszkodás­sal viseltetnek iránta. Hát ez miféle befolyásnak köszönhető ? Mi másnak lehet ezt felróni, mint azon emberi nagyságnak, mely benne ól. Mert hogy a hatalom polczához menynyire ra­gaszkodik, azt ő tudja, de tanújelét még semmivel nem adta, mert a mi neki a hatalom gyakorlásához jogot ád, az a többség. Hát hogy ezt a többséget megtudta tar­tani, az tény, de hogy e többség megtartására elő­deinél sokkal kevesebb kortesfegyverrel birt, az is tény. Mivel tudta tehát megtartani ? A bársony székhezi gör­csös ragaszkodás által í Hiszen az csak elriasztotta volna barátait. Az- emberi önérdek nem kelt ám lelkesedést senkiben, még ha miniszterelnöknél tapasztalják is azt, sőt a mi visszatetszést és hidegséget szül, az a kapzsi­ság. Ha tehát az ellenzék e vádaskodásának csak egy mákszemnyi alapja volna, hát épen az lett volna, ami már régen megbuktatta volna Tisza Kálmánt, s e vád alaptalanságának legerősebb czáfolaa: hogy nem bukott meg, daczára annak, hogy mint vádra, a kapzsiságra folyton izgatott ügyelőmmel volt a többség. Megtartotta őt a polczon igenis, az a becsületesség, ós az a korrektség, mely legutóbbi beszédéből is kitűnt, előadván ugyanis a főrendiház m ódositását czólzó tör­vényjavaslat történetét. A legőszintébb ós a legigazab­ban agyonfojtva vele egyszerre miuden gyanusitást ós minden vádat. S mert mindig igy fojtott agyon minden gyanusitást és minden vádat, ós mert pártfelei min­denkor ós mindenben arról győződtek meg, hogy igaza volt> hát ez volt ama korteskedés, mely a méltatlan bántalmazá­sok közt számára a többség rokonszenvét biztositá, s azt tiz hosszú óYen keresztül összetartani képes volt. Miután pedig párját a magyar parlamentben nem látjuk, annál kevésbbó pedig olyat, ki őt felülmúlni képes lenne, legőszintébb óhajtásunk mindenesetre az : E szavakkal könnyű felöltőt kapva pu'ia vállaira, az is­mert ekszerószhez rohan. — Uram, első segédje ? Egy fiatal ember megjelen. — Nem Ön, a másik! Bocsánat Nagysád, elődöm elutazott. Elutazott?! Igen; három hót óta Olaszhonban van. X. kisasszony dühtől reszkedve tóit vissza lakására. Otthon levél várta, melyen Florencz varos póstabélyege volt látható. A gróftól jött s ime tartalma: „Nagysád! Bitonyitványaim vannaK hűtlenségéről. Egy ifjú, kivel Florenczben a véletlen hoza össze, viseli azt a gyűrűt, melyet Kegyednek három héttel ezelőtt ajándékoztam. — E fiatal azt is megmondá, hogy e gyürüt oly egyéntől vette, ki azt Nagy­sád kegyéből birta. Ezek után közöttünk mindennek vége!-' X. kisasszony ájultan rogyott egy karszékbe. Oorinna sürgölődött körülötte, hogy eszméletre térítse . . Ma e gyürüt, mely X . . . hölgy bukását okozta, Y . . . grófné viseli, ki nem rég tartá fényes esküvőjót. S ezzel most már elérte-e az a gyűrű rendeltetését? Ki tudná azt megmondani? X. kisasszony jelenleg valamely fővárosban játsza szere­peit és csendes óráiban vissza-vissza gondol arra az üveges gyűrűre, mely eszébe juttatja búcsúzó aranykorál. hogy amig nála hivatottabb ember nem akad, s ha ere­je győzi, mindaddig a mig győzi, hazája 1 boldogitására s nagygyá tételére sikerrel kormányozzon. — Tisza Kálmán miniszterelnökhöz belügyminiszter­ségónek tizedik évfordulója alkalmából a király a követ­kező táviratot intézte: Fogadja legbensőbb szerencsekivá­nataimat e mai napon, melyen hálás elismeréssel emlékez­ve Önnek, egy évtizeden át nekem és az országnak tett jeles szolgálatairól, változatlan kegyelmem ós bizalmam biztosításával azon őszinte óhajtásnak adok kifejezést, hogy az isteni gondviselés még évek során át kölcsönözzön Ön­nek egészséget, erőt ós kitartást a trónnak és hazájának áldozatkészséggel szentelt kiváló működésében. Ferencz József. — A képviselőházból. A képviselőház kedden három heti vita után egészen letárgyalta & főrendiház újjászer­vezéséről szóló törvényjavaslatot, A milyen emelkedett volt a két hétig tartott általános vita, annyira ellapult az egy hétig tartott részletes vita Az előfordult módosítás ok alig érdemelnek említést Kivételt képez Irányi Dániel el­fogadott módosítása, mely törvényes követelés gyanánt mondja ki, hogy a felsőház tagjainak magyarul kell tudni. Szerdán 12 órakcr ülés volt a főrendiház javaslat harmad­szori felolvasására. A csütörtöki ülés tárgyai lesznek : az igazságügyi bizottság jelentébe a tenger alatt 1' kábelek biz­tosításáról, továbbá a közgazdasági bizottság jelentése a selyemtenyésztósre vonatkozólag Pénteken kezdődik a felső Duna szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. És a jövő héten, még a húsvéti szünetek előtt tárgyalni fogja a képviselőház a hivatalnokok nyugdíjazásáról szóló tör­vényjavaslatot. F^olitikLai ÍIÍI-OUl. * Az Egyesült-államok uj elnöke. Az amerikai Egye­sült-államok köztársaságának uj elnöke, Cleveland, e hó 4-én, tehát sze.dán foglalja el á'lását. Cleveland bevonu­lásával a washingtoni fehér házba a köztársasági párt uralmát felváltja a demokrata párté. Cleveland most ál­lítja össze minisztériumát. Szókfoglalásakor fontos ny lat­kozatokat várnak tőle. * Lázadás Columbiában. New-Yorkból márcz. 2-ról tá­virják : Panamából érkezett távirati tudósítás szerint Co­lumbiában terjed a lázadás. Barraquilla tartományban eay ütközetben a kormány csapatai vereséget szenvedtek s 60 halottat, 200 sebesültöt ós 300 foglyot vesztettek. Car­tagena városát, mely a kormány csapatai hadműveletei­nek alapjául szolgál, 800 fölkelő ostromolja. Fölhívás a Magyarországon s a magyar ko­ronaországokban élő zenetanárok s taní­tókhoz. Az országos magyar kiállítás megnyitása immár csak rövid idő kérdése, s a magyar főváros több hóna­pon át központja lesz mindannak, a mit a magyar egyetemes anyagi ós szellemi termelés felmutatni képes. A külföld figyelme hazánkra fog irányulni, s minden művelt s nagy nemzet tudomást veend nemzeti önálló előhaladásunk, műveltségünk s ez által életképességünk­ről, hogy meggyőződjók, miszerint a magyar nemzet is hivatva van a legműveltebb népek sorában elfoglalói azt a gyürükapcsot, mely a nemzetcsaládok kulturális lán­czolatát képezi. A magyarnak ez alkalommal a föld s műipar ter­mékei mellett fel kell tárnia a tudomány, irodalom s művészet vívmányait is, hogy beigazolja, miszerint a kor szelleme s irányával előhaladni s lépést tartani tudó nemzetté fejlődött, s hogy már is oly színvonalra emel­kedett, melyen a legműveltebb népek figyelmére méltó. E fenkölt törekvésben á nemzet egy osztálya sem maradhat hátra, annál kevésbé pedig azok, melyek a szellemi műveltséget s az előhaladás jelvényét hordják zászlójukon. S a hazai művészet képviselői első sorban vannak hivatva felhasználni az országos kiállítás nagy horderejű mozzanatát arra, hogy szóval ós tettel, eszme­cserével és társulással, életképes kezdeményezéssel ós szellemi érintkezéssel kihatóbb lendületet adjanak a ha­zai művészet egyetemes ügyének s annak továbbfejlődhe­tósét minél szilárdabb alapokra fektessék. A „Zenetanárok országos egylete" e magasztos s egyszersmind nemzeti eszmétől vezéreltetett, midőn egy­hangúlag elhatározta, hogy az ez évi országos kiállítás alkalmával egy egyetemes zenetanári kongresszus meg­tartására hivja fel a magyar hazában élő ós működő ze­netanárokat, tanítókat, szóval: mindazokat, kik hazánk­ban a zenével főleg pedig a zeneoktatásával foglalkoz­nak. Mert habár nem lehet tagadni, hogy a legutóbbi évtizedek alatt a zeneművészet is kihatóbb lendületet nyert már hazánkban ugy államilag, mint társadalmilag, s. hogy ez idő alatt már számos életképes eszme és ige is megtestesült: de másrészt az sem vonható kétségbe, miszerint ép a sok és sokféle irányuló törekvés, társulás ós termelés, valamint a sokfelé szellemi magvetésnek gyakran rendezetlen egybekalmozása ós alkalmazása, még nagyon bizonytalan hullámzásoknak van kitéve, s ép mert nem mindig egy közös czélra irányul, inkább gátolója ós nulliflkálója mintsem megszilárditója a biztos fejlődés alapjának. S mindennek okát nem a hazai erők hiányá­ban vagy képtelenségében, mint inkább azok széthúzá­sában s nem kellő felhasználásában kelletvén keresni : semmi sem lehet indokoltabb, mint egy oly országos ze­aószeti kongresszus megtartása, mely alkalmat nyújtson beható eszmecserére s oly egyöntetű megállapodások, irányitások s társulások létrehozatalára, melyek feladata legyen: tisztázni az eszméket, rámutatni a legégetőbb szükségek s hiányok pótlására s lehetőleg megtalálni a módokat, melyek hazánkban is a zeneművészetnek felvi­rágzását eszközölhetik. Mindezek folytán a „Zeuetanárok orsz. egylete" ne­vében van szerencsénk első sorban fölkérni ugy a fővá­rosi, mint az ország összes zenetanárait s tanítóit s átal­jában mindazokat, kik hazánkban a zene ügye iránt me­legen érdeklődnek, hogy a folyó óv julius havában Bu­dapesten megtartandó egyetemes zenészeti kongresszusban rósztvenni szíveskedjenek. A czólba vett „Zenészeti kongresszus" a megálla­pított tervrajz szerint négy napra fog terjedni következő beosztással: Első nap: Egy zenetanárkópző országos intézet élet­beléptetési ügyének megvitatása. Második nap: Egy Magyarhonban óló s zeneokta­tással foglalkozók nyugdíjintézete életbelóptetési kérdése s módozatainak megvitatása. Harmadik nap: az általános, különösen pedig a ha­zai zenei viszonyokra vonatkozó minden irányú felolva­sások ós értekezések tartása. Negyedik nap: Kirándulások ós szórakozások. Mindazok, kik a czélbavett kongresszusban rószt­venni s mindama előnyökben részesülni óhajtanak, me­lyeket a jelentkezők számára „Zenetanárok orsz. egylete" biztosit, minők: mérsékelt áru vasúti ós gőzhajói jegyek, elszállásolás a kiállításnak díj nélküli látogathatása^tb. s melyek részletes körülírása ós tudatása egy kósőbbi ér­tesítés ós hírlapi közlés tárgyát kópezendik: fölkóretnek, hogy bejelentéseiket folyó óv márcziushó végéig az egy­let elnökségénél (Bodzafa-utcza 21.) megtenni szívesked­jenek. Úgyszintén fölkóretnek az értekezéseket s felol­vasásokat tartani óhajtó egyleti bel- s kültagok, vala­mint a t. cz. fővárosi ós vidéki zenetanárok, zeneirók és érdekeltek, kik felolvasásokat tartani óhajtanak, hogy ebbeli bejelentéseiket — szintén a fent czimzett elnök­ségnél — a fent kitett határideig megtenni szívesked­jenek. A kongresszus ideje s napjainak végleges meghatá­rozását, valamint a jelentkező résztvevők számára a meg­állapítandó feltótelek alatt nyújtandó előnyöket tudató értesitvóny, f. óv májushó végén fog közzótótetni. Kelt Budapesten 1885. februárhó. A kongresszusi vógrehajtóbizottság tagjai: Ságh József, egyl. elnök. Berecz Ede, Goll János, alelnök. alelnök. Telbisz Jenő, egyesületi titkár. idősb. Ábrányi Kornél, Dunkl N. János, ölaskovich Gyula, Rid­ley Cohne, Forti Ottó, Láng Fülöp, Clau3er Vitályos, bizottsági tagok. MEGYEI HÍREK. (r. 1.) Szarvason igen élénken folyik most a labda­játék a tanulók közt, nem levén a legkedveltebb játszó­tér a „kis erdő" a Körős altal elborítva. A labdázást ez előtt is nagyban űzték dijákjaink, olykor tanáraikkal együtt, s hogy az virágzó fokon állott nálok, igazolni látszik az is, íogy néhány évvel ezelőtt magyar athletikai klub pályá­zatán egy Szarvason végzett diák, akkor már nevelő Botka József nyerte meg a labdázás könyvére tűzött pályadijat. A tanárok most nem osztoznak tanítványaikkal a labdá­zás örömeiben; mert egy rószök már ki is öregedett a já­tékból, az ifjabbak pedig nem követhetik az ö nevelési szellemöket a tanítványok nagy száma miatt sem. Patri­arehalis viszony nem létezhetik már tanár és tanítvány közt! - Jelenleg Budapest legelőkelőbb hölgyeiből is ala­kult egy labdázó társaság; a Porzsolt testvérek pedig meg­írták a magyar labdajétókok könyvét, mely több miut 100 labdajátékot foglal magában, mely két körülmény sej­tetni engedi azt, hogy a labdázás óp oly rohamosan fog elterjedni hölgyeinknél, mint a korcsolyázás. Bizony ajlab­dázás némely leánynöveldében egészség fentartó eszköz és nem játék lenne, ha figyelembe vesszük azt, hogy növen­dókleányaink a járáson ós tánczon kivűl alig ismernek valamely testedző gyakorlatot, mely a tavaszi ós nyári hónapokban volna felvehető; míg kézi ós szellemi munká­val túlterhelte ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom