Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1885-10-08 / 81. szám
" „Békésmegyei Közlöny" 85. szám. 1885. vagy testület önmagából teremti elő létezésének szükségét, és sem a hatalom kegyelmére, sem pedig más országokban élö üitrokonok alamizsnájára nem szorul. Ha 25 év előtt fejenként csak 5 kr. évi adót vállalt volna minden magyarországi lutheránus, úgy máig egy millió forinttal segélyezhette volna a gyámintézet szegény egyházainkat ós oskoláinkat, tehát kétszer annyival, mint a mennyit ez idő alatt saját magunk összekéregetni képesek volnánk, ós a G-usztáv Adolf egylet a magyarhoni evangyeliumi egyházaknak adományozott. Bei der ersten Gelegenheit, als ioh hier den Gusztáv Adolf Verein nenne — als ich dieses für den Protestantizmus so segensreich wirkenden Yereines gedenke — kann ich nicht vermeiden mich als Zeichen meiner Hochachtung erhebend — vor den Abgesandten desselben zu verneigen: Ich biethe Ihnen einen freundlichen, von Herzen kommenden Gruss, unsomehr, als ich der festen Ü berzeugung bin, dass *der Schleier, den böswillige, egoistische Intentionen zwischen deutsche und ungarlandische Protestanten zu ziehen bestrebt sind, dem Lichte ungefiilschter Wahrheit alsbald weichen wird. Wir — ungarische Protestanten — besonders wir Lutheraner, sind dessen stets eingedenk, was wir dem deutschen Geiste schuldig sind, und im vollen Vertrauen auf die Allmacht des lebendigen Gottes, hoffe ich, dass es dem Chauvinisten hűben und drüben nicht gel ingen wird jenes Band geistiger Yerwandschaft zu lookern welches weise Manner hier und dort Jahrhunderte gepflegt und bewaret habén. Visszatérve tárgyamhoz: sohasem láttam nagyobb szükségét egy erős egyetemes evangyeliumi egyházi gyámintézetnek, mint most. Az emberi gyarlóság odavezeti gyakran a testieteket is, hogy nagyobb vállalathoz fogjanak, mint a milyennel birnak, s ha azután fennakadnak, s a baj mogvan, fühöz-fához kapkodnak, hogy a kelepczéböl kijuthassanak. Ha azután az esperesség, a kerület, az egyetem nem segithet, ha a gyámintézet forrásai nem permeteznek eléggé: a kormányhoz fordulnak segélyért, — néha a rendes egyházi forumok mellőzésével, szupplikálnijárnak, mégpedig világi hatóságoktól közvetlen kórt engedélylyel, a Gusztáv Adolf egylethez gyakran, szintén a rendes út mellőzésével, fordulnak és igy megesik, hogy a valódi szükséget szenvedő háttérbe szorúl, s a tolakodó a nyertes. Szerintem a kormány segélyét csak az egyetemes egyházi hatóság útján szabad igénybe venni, másként hová jut az egyház autonomiája? A mostani minisztérium nyújt segélyt a lehetőségig, de ha majd olyas következik, a mely a protestantizmussal ellenszenves? Talán a lehetetlenségek közé tartozik ily esély ? A külföldről jött segélyt illetőleg — nem következhetik-e be oly idő, hogy annak nyújtása nem teljesithető, vagy megalázó feltételekhez köttetik? hova lesz az autonómia ? Nem az egyes egyházak autonómiájáról szólok, de az egész ágostai evangyeliumi egyház önállásáról, tekintélyéről. Mások segélyével emelkedett intézmények többnyire i elcsenevésznek — avagy lelkének "szabad röptét ketreczbe : , szorítsa a protestáns, csak azért, hogy megtöressék szerény . hajlékában! ? Ez lealázó állapot. ; A magyar protestáns egyháznak, különösen nekünk luteránusoknak kell, hogy legyen saját erős gyámintézetünk, mely a szükségben levőket megsegíti, s ezt az önmegadóztatás utján érjük el biztosan. Apáink példáját követve: szerény eszközökkel, de hangya szorgalommal, erős akarattal ós férfias daczczal kell magasra emelnünk a világosság fáklyáját. — A sötétség idejében hozatott ellenünk egy törvény: „Luterani conburantur" melynek csakhamar törtónt lerontása, a magyar nemzet szabad szellemének legszebb emléke, de ezen — az emberiséget meggyalázó törvény — magában örök oszlopot emel őseink hitbuzgalma és szabadságszeretete mellett. Az egyetemes evangyeliumi egyházi gyámintézetet 25 éves működésében sohasem vezérelte más, mint a magyarhoni protestáns intézmények fentartása; a bizottság — tudtával és akaratával soha sem nyújtott segélyt másnak, mint a ki azt leginkább szükségelte; nemvezórlették soha mellóktekintetek. Igy legyen az ezentúl is! — A közgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom." Utána Gyurdcz Ferencz losonczi lelkész, ki hatalmas ós a mellett igen kellemes organummal rendelkezik, kérte az ég áldását a végzendő munkára, ós üdvözló a vendégeket, mire Czékus püspök kezdó előterjesztését, ismertetvén röviden a gyámintézet múltját ós jelenlegi állását ós meleg szavakkal üdvözölvón a központi Gusztáv Adolf egylet messze vidókről, Lipcséből megjelent képviselőjét Pankpüspököt ós azosztrák főegylet bécsi képviselőjét, dr. Witz ref. lelkészt. Pank püspök erre egy ügy alakilag mint tartalmilag az ékesszólás magaslatán álló. kittinó, közel háromnegyed óráig tartott német beszédben felelt. Ezen szónoki remekmüvet, mely sokszoros hochok, tapsokkal ós éljenekkel kísértetet, alkalmunk lesz egész lényegében közölni. Dr. Witz is megköszönte a meghívást ós azon óhajának adott kifejezést, vajha a magyarhoni ev. református hitűek is úgy egyesülnének a jótékonyság munkájában, mint az osztrákok már egyesültek és tetszésnyilatkozatokkal kisórve, fejtegette, miszerint az osztrákok ós magyaroknak mint szomszéd, sok tekintetben egyórdekü nemzeteknek mily előnyös lenne mindenben összetartani és együtt járni. Az egyetemes felügyelő, báró Prónay Dezső is beszólt, megköszönve az idegen küldöttek megjelenését ós a négy püspök ós az összes tisztviselősógnek a gyámintézet felvirágoztatására tanúsított ügybuzgalmát. S most következett Zelenka Pdl pilisi lelkész, a gyámintézet titkára ós pénztárnokának jelentése, melynek felolvasása 12 órától fél háromig tartott, s mely ez intézmény történetét, viszontagságait, anyagi állását terjedelmesen ismertetó, mely oly érdekesebbnél érdekesebb adatokat tartalmaz, hogy az egybegyűlt közönség mind végéig a legnagyobb figyelemmel hallgatta, s melyből kiemeljük, hogy a magyar gyáminlézet jelenleg 112,000 frt tőkével bir, ós hogy a német központi egylet 7327 frttal járult a mult évben czóljainak eléréséhez. 3. A díszebéd. „ Harminc z nemes Budára tart" — akarjuk mondani — harmincz szemenszedett, szép leányka, csabai földműves gazdák leányai, festői viseletükben. Murányi, a „Fiume" vendéglősének konyhája felé tart s mint egy jól fegyelmezett hadsereg, felvegyverkezve hátultöltetlen kanalakkal, késekkel ós villákkal a legszebbikének vezérlete alatt, hozza a sok hivatalos teendő után kiéhezett, vagy 250—300 fejű vendégseregnek a leveseket, pecsenyéket, szószokat, salátákat, tésztákat, gyümölcsöket ós mi fő, a borokat. Mert hát ezen kedves leánykák is hozzá akartak járulni az ünnepély díszének emeléséhez s ha azon mondásnál fogva „mulier taceat in ecclesia", a zöldasztalnál hallgatniok kellett, legalább itt akarták magukat hasznosakká tenni ós elvállalták a tapintatos rendezőség kezdeményezésére a diszebódnél való kiszolgáltatást. S valóban egy Merkúr gyorsaságával ós Hebe, az istenek „csaplárosnéjának" ügyessége, grácziája ós szeretetremóltóságával végezték nem könnyű feladatukat. A kellemes meglepetés érzete látszott különösen a fiatalabb vendégsereg arczán, lett légyenek világiak vagy papok — de az érdemekben gazdag ós években előrehaladottabb püspökökön és egyéb egyházi móltóságokon sem látszott, hogy épen valami rosz néven vennék, miszerint gallonirozott inasok vagy frakkos pinózérek helyett e szép, üde leánykák nyujták nekik a nektárt ós ambróziát. Mulasztás volna, ha azon derók leánykák nevét az „utókor" részére fel nem jegyeznők, kik a magyarhoni ág. ev. egyház gyámintózetónek első 25 éves jubileumán tartott diszebóden felszolgálták a vendég koszorút. Neveik a következők : Áchim F. Mariska, Áchim Jutka Áchim Ilka, Aradi Mariska, Aradi Zsófia, Kiiment Z . Mariska, Kiiment Z. Zsófia, Zahorán Mariska, Hankó Mariska, Mázor Mariska, Prisztávok Dorottya, Medovarszky Ilka, Bakos Erzsi, Drjenyóvszky Dorottya es Zsófia, Gajdács Mariska, Laczó Dórottya, Kazár Mariska, Laczó Katicza, Kovács F. Ilka, Kitka Ilka, Szaszák Dorottya ós Miklya Juda. Anóvsorból kitűnik tehát, hogy a „Mariskák" nagy többségben voltak egyéb nevű kollegáik fMött. Miután az anyagiaknak némileg elég lelt téve, ismét a szellem kezdett működni ós már a pecsenyénél nánk őt a közjó érdekében, melynek egész életében fáklyavivője volt: „eltűnt visszajöhetlenül, bár érette egész nemzet epedne is 1 . . ." És ha ő, az életnek fáradt vándora, érezvén lélekemelő tettdús múltját, elmondhatná a költővel : „Partra szállottam, levonom vitorlám, A szelek mérgét nemesen kiálltam . . . ." mi élők is, — az érdemnek megadva a koszorút, mondjuk szintén a költővel : emlékezést, emlékezést neki l" * Életrajzi adataiból — csak röviden álljanak itt a következők : Született 1805. okt. 11. Füzesgyarmaton, Atyja Bonyhay Sándor ref. lelkész, anyja Kádár Juliánná volt. Tanulmányait helyben, majd Szalontán, később Debreczenben és Lőcsén végezte. 1826-ban B ékésmegyében b. Rudnyánszky Sándor megyei főjegyző, majd Nóvák Antal mellett mint joggyakornok nyert alkalmazást. — 1827-ben Mezöberényben jegyzőnek választatott, mely állásában a város haladásának, közmivelődósónek s az árvák ügyének volt lelkiismeretes vezetője, pártfogója ós védője. Az 1846-ki megyei tisztújítás alkalmával kineveztetett táblabírónak s ugyanazon évben a békósbánáti ev. ref. egyházmegyében előbb a gyomai, majd a gyulai kerület iskolai felügyelője lett. Tagja volt a tiszántúli szuperintendenczia által választott miniszteri értekezletnek is ] 848-ban ; egy hónappal előbb azonban órvaügyi számvevőnek, majd főszámvevőnek választatott meg, mely minőségében az odavágó rendszabályok revízióját is ő végezte. Ezüst menyegzőjét 1856. nov. 25-én ülte meg szeretett nejével Kutzián Katalinnal, kivel 1831-ben kelt egybe. Tanácsbirája volt a békósbánáti ev. ref. egyházmegyének 1881-től kezdve, sőt a segódgondn oki tiszetís végezte. A 60-as években több izben volt követválasztási elnök; a közgazdászati mozgalmaknak lelkes támogatójakónt szerepelt, valamint a „békósmegyei takarékpénztár" els5 éveiben pénztárnoki állást viselt. Költői lelkületének es munkásságának bizonyságául szolgál ,A falu birája u ozimíi elbeszélése, mely az országos pályázaton első jutalmat nyert. Továbbá „Ki mint vet, ugy arat" czimü verses beszólye, mely dicséretet nyert. A „Népiskolai jutalomkönyv" immár negyedik kiadását érte meg. Számos dolgozat jelent meg tőle a „Vasárnapi újságban" ,Prot. népkönyvtárban* és a Vas Gereben által szerkesztett „Népkönyv"-ben. Jótékony czélra kiadott munkái a következők : „Három komának beszélgetése u szabadságról 1 1, — „Könnyebb egy atyának 6 gyermeket eltartani, mint 6 gyermeknek egy atyát" s végre „Jótékonyság lantja" Mindezen munkák szép jövedelmet nyújtottak a Kijelölt ezólokra. Tevékenyen munkálkodott ő csaknem haláláig, mint árvaszéki ülnök, miniszteri iskolalátogató, ós m.-berónyben mint az általa kezdeményezett .népnevelési egylet" buzgó elnöke. — Ha közéletében becsületes, józan, tevékeny és lelkiismeretes volt: nem állt hátrább családi életében sem, hol gyöngédnek, szívélyesnek, sokszor önfeláldozónak ösmerte „Bonyhay bácsit" mindenki. — Aranymenyegzöjét 1881-ben ünnepelte meg, mely alkalommal a tisztelgőknek és üdvözlőknek számnélküli serege emlékezett meg róla! Im itt van egy rövid, de momentumokban gazdag életrajz. Bővebb adatokra találhatni a Dús Sándor tanár által szerkesztett „Protestáns Naptár" 1877-iki számában, hol arczképe is közöltetett. * Ereje és öntudata csaknem halála órájáig megvolt Négy napi kinos szenvedés vetett véget a tettdús életnek, • mely minden tekintetben méltó volt az évek hosszú sorához. Halála hire mindenkit meglepett s fájdalmas részvét vette körül ravatalát. Temetés előtti napon délelőtt 1L órakor záratott le az órczkoporsó, midőn Nagy Károly ev. ref. s lelk-ósz mondott rövid alkalmi bőszedet ós lélekemelő imát a fájdalmasszivü rokonok vigasztalásár t. A temetés napján a gyászudvaron a békósbánáti ev. ref. egyházmegye nagyérdemű esperese s kitűnő szónoka Szabb János pontifikált, gyönyörű beszédben ecsetelvén az elhunytnak hervadhatatlan érdemeit. E nagyhatású beszéd mindenkit megindított s teljesen méltó volt a fungáló lelkész nagy nevéhez. Beszéd után a berényi oszlófólben levő dalárda tagjai énekeltek egy gyönyörű gyászdalt, melynek végeztével megindúlt a gyászkisóret gyalog és beláthatlan kocsisoron a tót egyház temetőjébe, hova a boldogúlt kivánta magát temettetni. A temetőbe kiérve: ifj. Jeszenszky Károly lelkész állott meg a letett koporsó előtt s az eseményhez illóleg oly lelkes ós ópitő beszédet mondott, mely emlékezetes marad a jelen volt sokaságnál. — A dalárda még egy szép búcsúéneke után a koporsó betétetett a Kutzián-család sírboltjába. A. temetésen az egész M-Beróny valláskülömbség nélkül s csaknem az egész megye intelligenciája jelen volt. Megszámlálhatatlan koszorú fedte a koporsót rokonok és ismerőrök valamint testületek részéről is. Nyugodjál bókén fáradt vándora az életnek csöndes sisodban, — „az igaznak emlékezete, áldott!!" Kondor Elemér.
