Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1885-10-11 / 82. szám
B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 103. szám. Vasárnap, deozemberhó 267-én. KOZLO Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenilt helonkóat kétszer: vasárnap és osütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve •. Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 írt. 3 n 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva : HAASENSTEIN és VOGLER ezég, Bées, Prága, Budapesten; Németország és Svájca minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. ECiadó Ili vatal: Kishid-utcza, 988. sz ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kaphatő a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeresKedésébenHirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is el fogad' atn»k. Vidéken a pőstahivaloknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó Ssszeg helyben Uzutendö. Pank lipcsei püspök ünnepi beszéde. (Mondotta az e. e. e. gyámintézet 25. évi ünnepélye alkalmával B.-Csabán, okt, 4-én.) Az e. e. e. gyámintózetnek 25-ik közgyűlésének és 25 éves ünnepélyének egyik legkimagaslóbb részét, azon valóban remek s minden izében kellemes beszéd képezi, melylyel a némethoni Gusztáv-Adolf egj letnek nagyérdemű képviselője, Pank lipcsei püspök ur üdvözölte e közgyűlést. A meggyőződés ereje, a hitbuzgalom bensősége, a protestáns ügyszeretet s az ékesszólás hatalma, mely e fényes beszédet jellemzi, — tartós, felejthetetlen benyomást gyakoroltak a hallgatóságra. Számosak szemében a meghatottság könyei ragyogtak, jeléül annak, hogy a szónok szavai szívből jőve — a szivekhez nyomultak. Épen azért kedves kötelességet vélünk teljesiteui, midőn e gyönyörű beszédet szórói-szóra közöljük s ezáltal mindazoknak hozzáférhetővé tesszük, a kik azt nem hallhatták. De teszszük ezt azért is, hogy beigazoljuk azt, miszerint birunk érzékkel az ev. egyház nagy/ontosságu törekvései iránt, a mit a fővárosi sajtóról ez alkalommnl — sajnos — nem mondhatunk el. — Nem akarunk e helyen rekriniininacziókba bocsátkuzni, annyit azonban el nem hallgathatunk, hogy a fővárosi lapok, — kivéve a „P. N."-t., — de a mely szintén csak igen összevont, száraz kivonatát adta tudósítója bő értesítésének vajmi csekély érdeklődéssel viseltettek az e. e. e. gyámintézet ritka ós nagyfontosságú ünnepélye iránt. Pank püspök ur beszéde, Rimler károly n.-váradi ev. lelkész ur hiteles fordításában, igy hangzik: „Méltóságos elnökség! főtisztelendő urak, nagyrabecsült gyülekezet! A kitüntető meghívásért, a szeretetreméltó üdvözletért, mely engem ért, mi módon fejezzem ki hálámat? Örömtől áthatott szivvel állok e helyen, életemben először magyar földön, dicső történetnek földón, a szentek könyeitől és vérétől áztatott földön. Ha ezt már magában is kitűnő kegynek tartom,.úgy kétszerezve érzem a tiszteletet ós örömöt, hogy önökkel ünnepelhetem ez ünnepnapokat, sőt sokszorosan azon kitüntetés által, hogy önök körében állok mint képviselője ós küldöttje azon ev. egyletnek, mely kiválóan s szive fensőbb melegével részt vesz önök örömében, mint az ev. Gusztáv-Adolf egyletnek képviselője. Ha van a magyarhoni egyetfhlL gyámintózetnek szellemi vérrokona, ugy az a Gusztáv-Adolf egylet. Mindkettő egy atyának gyermeke: a keresztre feszitett s feltámadott Jézus Krisztus evangyóliomában s annak legyözhetlen istenerejóben való vetett hitnek; mindkettő egy anyának gyermeke: a szeretetnek, mely a hitből származik és nő mint a gyümölcsdus fa a gyökérből, a szorongatott, a veszélyeztetett, a szeretetre legméltóbb testvérek iránti szeretetnek. A Gusztáv-Adolf egylet, mint elsőszülött már akkor nagykorú fiu vala, midőn 1860-ban az örvendetes hirt vette, hogy Magyarországon a régen várt nővér megszületett s azóta a nővér is gyönyörűen felvirult ós diszesen felnőtt s 25 éven át mindketten fi ós nővér zavartalan békességben nemcsak, de élő, szívbeli viszonyban állanak egymással, vaijon, hogy maradhatna el a fivér azon a napon, melyen a nővért ezüstkoszoruval diszitik ? Örömmel jön a nővért üdvözölni szeretetteljesen, vígan hálálkodni a nővérrel, imádva áldani a nővért. Igen, im a Gusztáv Adolf egyletbeliek, és különösen a központi választmány, mely engem kópviseltetésóvel tiszteletteljesen megbízott, üdvözöljük önöket ez örömnapon szivünk mélyéből, üdvözöljük önöket Szt. Pál szavaival: „Kegyelem néktek ós békesség az Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól." Hozom ez üdvözletet ezernyi ev. testvérek ós atyafiak nevében ós szivéből, hozom Wittembe: ga ós "Worms, Speyev ós Augsburg városok országából; hozom azt azon városból, melynek közvetlen közelében a svódbő Lützen mellett, Gusztáv-Adolf haláláról ós győzelméről beszól s ama másik emlékkő Brteenfeld mellett e felirattal: j „Glaubeusfreiheit für die YV'elt, Rettete bei Breitenfeld Gustav Adolf, Ohrist und Held." Hozom azt nóvszerint a lipcsei Tamás-templom szószékéről, melyen egykor maga dr. LutLer Márton 1539. pünkösdkor állott ós Lipcsében a reformatiót behozta, a Tamástemplom sekrestyéjéből, hol ÖelneckerMiklós, imádva zúgott: „Lass mich dein sein und bleiben l>u trauer Gott und Herr." és ,,Ach bleib bei uns Herr Jesu Christ, Weil es nun Abend worden ist; Dein göttlieh Wort, das helle Licht, Lass ja bei uns auslösehen nicht." Hozom azt amaz orgonáról, melyről Bach Seb. János fugái és cantátái a szellemek ós egek hatalmával megrázkódtatták az istenházat; hozom azt a Tamástemplom paplakáról, melyben dr. Grossmann superitendens lakott, ugyanaz, a ki egykor a Lützen melletti svódköből az elaő szikrát ütötte, melyből utóbb a G. A. egylet szent áldozati lángja fellobogott, a G. A. egyletnek szellemi alapitója. Mi üdvözöljük önöket s a mi üdvözletünk a mai napon nem lehet egyéb, mint mély magasztalás és hálaadás. Hálát adunk önökkel együtt a.menny ós föld urának mindazon áldásért, melylyel láthatólag elárasztotta hités szeretetmunkájokat s a 25 óv előtt vetett mustármagot fává növesztette, melynek fedele alatt nem egy egyházközségük mentő oltalmat s üditö árnyékot talált. A sebekben, melyeket gyámintózetük behegesztett, az áldozatkészségben, melyet a szivekben ós egyházközségekben gyújtott, látjuk ós áldjuk mi egy tény bizonyítékát a magyarhoni testvéregyház életerejének kezességót nagy áldásdús jövőjenek. Mi hálákat adunk Isten ezen kiváltkóp való kegyelméért, — mely Magyarország evang. egyházának adatott, — mint általában minden istenkegyelemért, melyben részesült. Mi tudjuk Németországon, mily fényes betűkkel be van vésve az evangyóliom története Magyarországon nemcsak a világtörténelem, de az élet könyvének lapjaiba is; mi tudjuk és bámuljuk a hősi bátorságot, melylyel vallói A „BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TARCZAJA. Budapesten, 1885. október 8. Berontok a minap egy redaktor ösmerősömhöz holmi kritikai elmefuttatással az oldalzsebemben. Ott ült szegény szerkesztő íróasztalánál, előtte, mögötte, közötte papiros garmada. Karosszéke" ugy emelkedett ki a padmalyt ellepő papirostengerből, akár az Aiarat begye a vizözönből (én ugyan se vizözönt, sem Araratot világéletemben nem láttam). Örvendező mosolylyal fordult felém, amint beléptem. „Ezer esztendeje nem láttalak öesém, mi hirt hozasz a nagy világból?" kórdó vidáman, verejtékes üstökét törölgetve keszkenőjével. Én néhány üdvözlő szó után felöltőm mélységes zsebében iratom után kezdtem kotorászni, minek láttára egyszerre megcsappant jó kedve. Keserű rezignáczióval vakarta meg tarkóját, azután iragikus mellhangon megszólalt: Hát te is fiam Brutus? - „Nem órtlek" felelém — Nem-e?! ... Hát te benned is ugy meg kell csalatkoznom, miut többi barátaimban ? Nem elég az a millió süldő póéta, móg te is rám mászol, mint tegnap Sándor ós Miska, kiket pedig barátaimnak hitteml Ne néz reám oly kérdőleg. Kívülről tudom mit tartalmaz irományod, akár előre elmondom, körülbelül hogy kezdődik. Ilyesformán ni: „Hull az eső, az idő beh szomorú — szivem hervad, mint e tépett koszorú." Vagy. „Sárga haraszt zörög lábam alatt, ez az élet keserű egy falat." Avagy: „Zivatar lesz, veres az ég alja — szivemet a banat körül nyalja." Vagy pediglen : .Hull az eaő nagy caőppekben, akár egy pogácsa — kebelembea szüntelen döng a bú Kalapácsa!" Vagy igy; ... . De kérlek, kíméld tüdődet! Vess elebb egy pillantást a; iratba és meglátod, hogy semmi ilyes nincs benne! — Beletekintett és homloka derengeni kezdett. „Boesás meg, babám, de annyi fájdalmas csalódáson kellett mostanában átesnem, hogy setét gyanúm könnyen megérthető. De hogy j 8 n e ? mikor a süldő póét-ik sá^kahadán Kívül még barátim is (most már csak voltak) megrohantak — őszi versekkel! Majd megfúlok már a sok „liangulatteljes" strófába, mért szerkesztői lelkiösraeretem paraucsolja, hogy végig bötüzzem valamennyit! Barátom, egy id'*) óta oly érzéssel ülök le mindig karszéke be, minővel csak Dózsa György telepedbetett izzó trónusára. Se éjjelem, se nappalom e zöngeményektöl, melyek szinte kosárszámra érkeznek az ország minden tájáról, aláirva Dallffy Bogumilok, Sz-dlőfi Adolárok és Harmath Ildikók rémséges seregétől! . . E/. az ősz a legveszedelmesebb Ezaka az esztendőnek. A tavasz nyomába se hághat, a nyár és tél kismiska hozzá képest! A legsivárabb, legkietlenebb fantáziát is csodásan megtermékenyíti egy afóle „szomorú őszi eső". Hidd el, csontig áztam már attól a tengernyi „csendes őszi permetegtől," kedélyemre nehezedett az a rengeteg sok „méla borulat", minden zörejre azt hiszem, hogy „bús szól zörrenti a bokrot", éjszaka meg fekete csókák vavákolnak fülembe Irtózatos élet ez! Ha majd időt szakíthatsz magadnak, leírhatod kiszenvedóseimet akár a saját lapom számára ilyen czim alatt: „Egy szerkesztő mártíromsága." Leírnám magam is, de — tönkre vagyok silányitva!" — Megígértem neki és elsiettem, egyedül hágyva őt a búsongó versuinák közepette .... . . . DJ nemcsak a siheder költóií, hanem a katonaujonezok hónapja is ez. Ugy szeretmu elnézegetni azokat a rekrutacsapatokat, amint egy szál l'rájter vezérlete alatt nekiindulnak a sárgára meszelt kaszárnyának. Piros képű, d.-ii falusi legények gyéosingbe, gatyába, bátyú a vállaikon, süvegükön háromszínű rózsa, ajtkukou a baoájuk csókja. Azzal a nemzeti sziu pántlikával, viritó kokárdával pörge kalapjukon, azzal a lajbijokra tűzött kései rózsaszállal, mintha a nidviskós falú, a kalász-hullámos róna üde költészetéből hoztak volna magukkal egy darabot a főváros szürke prózájába . . . E népies jelenet a népszínműve* hősnőjét, Blahánét juttatja eszembe, ki e hó első estéjén röppent vis-za régi puha pelyhes fészkébe. Török Zsófit adta ezúttal először ós nem hiába a „piros bngyelláris"ban lépett föl, de olyan piros jókedvvel is játszott, minővel már régen uem. Persze volt rengeteg tüntetés, kihívás, éljenzaj, taps, uoszoru! . . . Wales herczege az angol trónörökös itt időzik fővárosunkban, mint Károlyi Alajos gróf vendége és a nemzeti kasziuó ünnepeltje.Érdekkel szemlélte meg kiállitasuukat, kivált lókiállitásunkat, lévén ó nemcsak Európa legelső gavallérja, de szenvedélyes sportember is. Magyar paripáink nagyon megnyerték tetszését, nemkülönben, sót még jobban a magyar nők ! Bocsánat ez udvariatlan egymásutánért, de a magyar nyers közmondás tanított erre, mely szól ilyeteukópen: „Na bigy a világos felhőnek, a görhes lónak ós a mosolygós asszonynak! Ugy bizony' Ligeti Jenő.
