Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-10-08 / 81. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 8. szám. Csütörtök, deczemberhó 10-én. BEKESMEGYEI KOZLON Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és osiitÖrtÖkÖn. • ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve '. Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 írt. 3 „ 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetései: felvételére fel van jogositva : HAASENSTEIN és VOüLEE ezég, Bées, Prága, Budapesten; Németország és Svájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában ós Lepage Lajos ur könyvkeresKedésében • Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivaloknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Á magyar lg, 67, egyház gyámintézetének 25 éves jubileuma. (Első nap, október 4-én.) 1. Az isteni tisztelet. A megérkezés napján rövid előértekezletet tartottak vendégeink s este a bejáratnál zöld galyakkal kirakott, megvilágitott nagy templomot tekintették meg, azután pedig kedélyes ismerkedési vacsorára jöttek össze. A tulajdonképi ünnepély azonban csak október 4-én vette kezdetét. Reggel 8 órakor, a legszebb verőfényes idő kedvezvén, körülbelül 6000 hivővel telt meg a nagy templom, melynek bejáratánál csinos leányok szedték a gyámintézet javára a péuzt. Az egyiknek tányérjára — mint halljuk — valaki észrevétlenül 250 forintot tett le. Kiléte nem tudatik, de annyi bizonyos, hogy nem közönséges jellemű ember lehetett, mert csak az ilyen teszi a jót úgy, hogy ne tudja senki. Báró Prónay Dezsőre „gyanakodnak." E módon 597 frt 48 kr. gyűlt össze. Először Bachat Dániel, budapesti tót lelkész tartott hitszónoklatot a néphez tót nyelven és végezte e nyelven az isteni tiszteletet. Tiz órakor a magyar hitszónok, Sárkány úr lépett a szószékre, honnét egy igen szép, lélekemelő szónoklatot mondott. Három eszme lebegjen a hivők előtt ma — igy szól — egy őszinte vallomás, egy szent fogadalom és egy forró óhaj. — Az őszinte vallomás az, hogy a gyámintézet felvirágzása mindenekelőtt Isten segedelmének köszönhető, ki oly embereket, mint néhai Székács és hiveit, ez intézmény életbeléptetésére ösztönzött; a szent fogadalom az, hogy a virágzásnak indult gyámintézet sorsát a jövőben még nagyobb buzgalommal felkarolandják; végül a forró óhaj az, hogy a mindenható eddigi kegyét jövőre is áraszsza a hőn ápolt intézményre. A szónoklat előtt ós után a 6000 lélek szép összhanggal énekelte a magyar zsoltárokat a helybeli dalárda közreműködésével ós az orgona kíséretével. Az istentiszteletnek 11 órakor lett vége, mire a közgyűlés következett. 2. A közgyűlés. A közgyűlésre nagyszámú érdeklődő közönség jelent meg. A zöld asztalnál a gyámintézet elöljárósága ós az egyetemes egyház valamennyi notabilitása foglalt helyet, báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő ós Ivánka Imre magyar diszruhában, kardosán, utóbbi rendjelével diszitve. Ivánka Imre világi elnök nyitotta meg a közgyűlést. Ivánka Imre világi elnök beszéde következőkép hangzott: „Tiszteit egyetemes gyámintézeti közgyűlés !' Gryámintézetiink létének 25-ik évnapját ünnepeljük ma. Nekem — ez intézet igény teleti munkásának — jutott azon szerencse, hogy ez ünnepet megnyissam; hogy üdvözölhessem itt a legnépesebb magyarországi evangélikus egyház kebelében mind annak tagjait, mind a közelről és messze távolról érkezett vendégeket ós főleg a hivataloól megjelent egyházkerületi gyámintézetek küldöttjeit. 25 év előtt szorult helyzetben volt a magyarhoni protestantizmus. A helyzet súlya még inkább nehezedett az ágostai felekezetre, melynek egyházai az országban szerte, nagyrészt a legszegényebb vidéken ós különböző elemekből állva, — léteznek. - - Ámde e szegény szétszórt ós külömböző ajkú elemekből álló üldözött hitfelekezet tömörült; — együtt tartotta, bátorította az evangélium világosságára épitett gazdag hit, a magyarhoni protestánsok minden egyes tagjának kebelében élő szabadságszeretet és önrendelkezési joghoz való ragaszkodás ós hazánk szent földjének imádása, a melyet magukkal vinni igen, de elhagyni még a pártosok sem hajlandók. Igen is azon hit: „Erős vár a mi Urunk!" azon remény: A szabadság, egyenlőség és testvériség hajnala meg fog virradni ismét! A nemzethez ós hazához ragaszkodó hü szeretet — teremtették meg a szenvedés idejében a magyarhoni evangyéliumi egyetemes egyházi gyámintézetet. Ihletet apostola volt Székács József. Áldott legyen emléke! » Tisztelt közgyűlés ! Nem szándékozom a gyámintézet keletkezésének ós életének történetét elsorolni; ezt igen tisztelt barátim Zelenka Pál oly kimerítően terjeszti önök elé, mire ón képesítve nem vagyok. Azon szikra, melyet lelkébe dobott Székács, fellángolt ifjú keblében ós meleg parazsát őrzi ma — hü pásztora a mester által összeterelt nyájnak. O megmondhatta, hogy ón a gyámintézet keletkezésekor a segélyt nem annyira az önkéntes adakozásban, mint inkább a magyarhoni evangyeliumi egyház egyes tagjainak önmegadóztatásában kerestem; ezen nézetemhez ragaszkodom ma is; megadóztattam magamat, s ez adót fogom fizetni mig élek és Isten ennek teljesithetósóre megsegit. En midőn már útra készülök ós nálamnál ifjabb és erőteljesebb vállakra hagyom a gyámintézet ügyét, ismét fölemlitem az önmegadóztatás eszméjét; teszem azért, mert habár jelenleg az állam részéről a magyar protestautismus nemcsak hogy nem szorongattatik, de tetemes támogatásban részesül, egyházunk tekintélye is emelkedett: a valódi erő ós valódi tekintély csak ott létezik, a hol az egyén \ JÉKESMEGYEI ÜlimY" TARCZAJA. iionyhay Benjámin emléke. Megnyilt a komor sirnak szája A nyolczvan éves agg előtt, lm véget ért a földi pálya — Sötét sirhant boritja öt ! Pedig még csak nem régen láttuk A roskadozó öreget, És most kesergő gyiszkö zönség Fölötte zeng gyász-éneket! Ez hát az életnek regéje : „Érett kalász levágatikt" Most pezseg, — majd jéggé fagy vére Az embernek ; halál van itt! ... Az élet, teljes küzdelemmel Boldogságot ritkán talál Fut, szembeszáll sok bősz elemmel, S mi lesz a vég ? rideg halál! Az elválás nehéz tudalma Viharzik át a sziveken, Mindaddig mig a hit hatalma Erőt vesz s a sziv megpihen, A hánykódásnak vége, vége Hitünknek zengeinényinél, Megmondja, hogy nézzünk az égre „A test meghal, a lélek él!" El hát a kétségnek szavával, Mert jó öreg, nagy lelked éli A meny terét röpüli átal S egy szép mult fényiről regél. Itt van közöttünk földeritni A bánatos, komor jelent, Tanitasz most is — hallgatunk mi, — Jól élni, tenni, mit jelent ? 1 Barátja lenni az igaznak, Megvetni a gyűlölt gonoszt; Hódolni az erkölesvilágnak, Mely hervadatlan lombot oszt: Ez az a pálya, melynek végén Koszorút nyújt a tisztelet, S az emlékek csöndes vidékén Megholt és élő fog kezet!, Az ifjaknak tanácsadója, Öregeknek barát valál ; Adóját im minden lerójja Az élet véghatárinál. A pártfogolt, az özvegy, árva, — Kiket egy érzelem vezet, — Látván sirhantod, azt megáldja Törölve két könytelt szemet I A közjónak oltára lángol, Melyen te gyujtád a tüzet, S mi élessze: kezed bár távol — Mégis czélunk után vezet. Hirdetve a széthullt porokban Elő szelemnek életét, Hogy a hol annak fénye lobban : Távol maradjon a setét. És lantod, melyet olykor-olykor Vidámitásra pengetél : Megszűnt zenélni, rajta tombol Halált jelentő téli szél, De a visszhangnak áradat ja Még sziveinken zengedez, Nem tört lantnak tünő morajja Nemes hangszer zeaéje ez 1 Mennyit fáradtál jó öreg te! Mig csöndes révbe ért hajód, Küzdelmed sok botor nevette, De ezélod, átlátták a jók. Bátran kitartva szembeszálltál Vészszel, viharral egyaránt, Öntudatban nem roskad a váll, Bár a nyelvek fullánkja bánt! £ Es ime most, — mint hullám nyugta Követni szokta a vihart : Végét elérte kínod utja, Megszűnt a pillanatnyi harez. Szeliemszemekkel, diesmo solylyal Nézessz e küzdő földre le, Mig fölvirrad díciőbb tavaszban A támadásnak reggele 1 Nagy Károly. Visszaemlékezés. (Bonyhay Benjáminra, 1805—1885.) Egy 80 éves életpálya véghatáránál állapodtunk most meg, melynek múltjában — bár sok küzdelemnek volt alávetve, oly sok nemes czólra irányult esira fogant meg. A mezőberónyi tót egyház temetőjében egy sirra bukkanunk, melyben a többek közt, — egy nemas emberbarát, a hozzá közeledőknek jóltevője, s az élet által magszürt bölcs tapasztalatoknak embere alussza örök álmát. — A nagyoknak, jeleseknek elvesztését oly nehéz megszokni az emberi kebelnek, jelenlétükért még számtalanszor felsóhajt ; de a sóhaj a szellővel kél útra a levegő végtelen országában ós nincsen reá felelet sehol ! / Epen ilyen nagy, jeles ós bölcs alakja volt a békésmegyei, közelebbről a m.-berónyi társadalmi életnek néh. Bonyhay Benjámin s elvesztése fölött számtalan szem borult könybe. Nem volt gyermók ki őt ne ismerte volna; nem volt ember, ki tisztelettel ne közeledett volna hozzá; ós ime a hosszú pálya végén hiába keressük többé szemeinkkel, hiába óhajta-