Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám
1882-05-25 / 62. szám
B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 186. szám. Csütörtök, novemberhó 16-áti, BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. íVleg jelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd., ffóliven) és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy póstán bérmentve küldve : Egész évre 8 frt Fél évre 4 „ Évnegyedre . 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Uiiasenstein és Vogler ezég Bées, Prága, Budapesten, Néinetoiszág és a Svájez minden fővárosaiban. A „BMmieííyei müm- TA ÍÍCMJ INeophita. — Klbeszélés. Irta: (Jh riszté Miklós. — I. Szives olvasóm, ha voltál valaha szerelmes, emlékezzél vissza rá. Emlékezzél meg azokról a hiraes-rózsás tájakról, aiikor a te szived is hevesebben dobogott; mikor ereidben a vért pezsegni érzéd, s egész lényedet egy kimagyarázhatlan kéjes érzés rezgé át annak láttára, kit imádtál. Ugy-e boldog idők voltak ezek ? S talán évek lezajlása, szenvedések viharja után jól esik ma visszagondolni s elmerengni ez emlékeken ? Milyennek láttad akkor az embereket? Ugy-e jóknak, becsületeseknek! s szerelmed szemében láttad visszatükrözni az élet összes boldogságát? Sürii lombos kies sátorában szólló fülemile bü-bájos énekében, a nap, a hold, a ragyogó csillagokban csak szerelmedet láttad I Megvoltál győződve arról, hogy a szerelem éppen ugy osztja üdveit és szenvedéseit márvány pajoták, mint szalmafedelü gunyhók alatt; mert érezted, hogy a szerelem rettenetes ötödik eleme a természetnek, hogy ennek pályát kell nyitni, tért kell engedni, különben szélylyel veti az életet. Nos, te fiatalon igy gondolkoztál, ti, kik most szerettek, igy gondolkoztok: ugy bizonyára nem fogjátok elítélni azt a leányt, ki elhagyta anyját, vallását, csakhogy szive szavát követhesse. II. Elnökválasztás küszöbén állottunk. Az iskolák falain Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG &S KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni Kérünk. Kéziratok nem adatnak, vissza. belől s kivül erősen folytak a kapaczitálások. Gyakoroltuk alkotmányos jogainkat s azt hivők, hogy ha kisebb zajjal csináljuk, nem is leendünk méltók elődeinkhez. Az forgott kórdósben, ki lesz a sególy-egyleti elnök. A mi jelöltünk-e, a nép fia, avagy a kékvérű aristokrata. Gyűléseztünk, szónokoltunk, vesztegettünk, mulattunk, csakhogy diadalhoz jussunK. Egy éjjel ép egy ilyen mulatságból tértem haza. A sok éjjelezés kimerített, nyugalomra vágytam. Mólázva haladtam egy gyéren világított utczán, gondolkozva a jövő eredményéről, midőn heves szóváltásra lettem figyelmes. Megálltam egy földszintes ház ablaka alatt. A szemrehányó szavak ismétlődtek 8 rá a válasz mindig zokogástól szakgatott volt. Különösnek tünt fel előttem s érdekkel várva az eredményt, azon reményben, hogy egy kalandnak hőse leszek. Benéztem az ablakon, A szerényen bútorozott szobában az asztal mellett egy szemüveges nő ült. Előtte kinyitott könyv. Az asztalhoz támaszkodva 16—17 éves nő állt, arczképpel kezében. — Bokáig érő dus hajzata két ágban hullt vállára. Hosszú pilláktól árnyalt szemeit merengve függebztó az arczképre s néha-néha letörlé a szemébe tolakodó könyüüet. Megvoltam igézve. Phantáziám szüleménye megtestesítve állott előttem. E nő gyönyörű volt. Tipikus szépség, moly földhöz lánczolja a testet; érzéki szépség, mely felhevíti a kójenczet. Lopva tekintett a nőre s bársony kezeivel végig simitá felbős homlokát. Majd az öreg asszonyhoz közeledett, megállott előtte s megcsókolta kezét. Az öreg asszony imádkozott, — nem vette észre. A leány mégegyszor megcsókolja s remegve susogja: Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 35 kr. ElöQzethetui helyben a kiadóhivatalban, Kleiu Ödön urnái és BienerB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. „varjú nem vájja ki varjúnak a szemét!" Ez a nép Ítélete. Yan is az ilyen kritikusnak fogalma másfajta dolgokról? „Szemet szemért, fogat fogért, életet élet ért!" ez jelszava, a tolvajt akasszák fel, a sikkasztót törjék kerékbe, a ki öt esztendő óta lefoglalt s időközben elhullott lovának a bőrét eladja, nyúzzák meg, A nép jogi ismeretei itt koránt sincsenek túlozva. Tanúságot tesznek erről a tárgyaló termek. Aki nem hiszi, vegyen magának fáradságot, látogasson néhanéha s meggyőződik egyről csakhamar; a kritizáló nép nem oly mértékkel mér, mint a milyennel magának méretni szeretne adandó alkalommal. Ugyanazért tegyen meg egyet: járjon el a tárgyaló terembe, győződjék meg arról, hogy a bíró nagy fáradsággal kénytelen kifürkészni az igazságot, igazságtalan Ítélettel meg nem terhelné a lelkét e világért. A kritikusnak joga van benézni az igazságszolgáltatás konyhájába. Sőt kötelessége. Éljen e jogával, teljesítse kötelességét, tanuljon jogérzéket szerezni, hogy ne Ítéljen, ha megítéltetni nem akár. A világ legtöbb államában a nép itél az esküdtszékek által; menjen a nép tanulni ítélni, hogy ha majd elkövetkezik nálunk is, hogy a nép bíráskodjék, tudjon akkor ítélni lelkiismeret szerint. Egy biró. Politikai hirek, * Szt.-Pétervár, május 22. A minap Kownóban kiütött tűzvész alkalmável százöt, kizárólag zsidók tulajdonát képező ház pusztult el. A kár 600.000 rubelre rug. * Lyon, május 22. A „La Waire"-fóle műhelyek tegnap reggel teljesen leégtek. Tizenöt egyén megsebesült, 6 meghalt. A kár több millióra becsültetik. * A közös pénzügyminiszteri állásra mint a lapok értesülnek •- egészen komolyan és kizárólag Kállay Béni külügyminiszteri osztályfőnök nevét emlegetik. Anyám, édes anyám I Annyi fájdalom, annyi kérelem volt e szavában, hogy az érzelmek súlya alatt csaknek összeroskadt. E szavakra, mint kigyó csípésre rezzent fel az anya, a düh szikrája csillámlott fel szemeiben. — Tűrsz, nem vagy leányom. Az én leányom meghalt, nekem meghalt örökre. — Nem, nem 1 élni akar, hogy napjaidat boldoggá tehesse. — Ne folytasd — — — Egy szóval mond legalább, hogy megbocsátasz. Hallgasd meg mentségemet; hisz minden bűnöm csak az, hogy szeretek. — Soha! Átkom kísérjen utadon, verjen meg Jehova, kit elhagytál! A leány e szavak súlya alatt lehajtotta bánatos szép fejét, nagy, lelkes szemeiből kigördült könyüit letörölte, térdre borult a kőszivü anya előtt, megragadta kezét, hogy kikönyörögje az anyai áldást. — Ne érintsd kezemet, neophita! Hitehagyott! — Könyörülj legalább rajta! — Soha, soha! Száradjon el a fü, a merre jársz, büzhödjék meg a lég, a mit beszívsz; apadjon ki szemedből a könyü forrása, hervadjon el szépséged, száradjon el liliom két karod, s hagyjon el hűtlenül kit legjobban szeretsz I A leány ez utóbbi szavakat már nem hallotta. Szemei lecsukódtak, arcza elhalványult, ajka vonaglott, feje előrebukott s egy mély sóhaj után, eszméletét vesztve — összerogyott! (Folyt, köv.) A nép jogi ismeretei. Egy kiváló sajátság jellemezte mindig ós fogja jellemezni a népet, a sajátság vele és ő e sajátsággal született: a nép született kritikus. Kritkus minden téren. Mi a kritika ? — Feleljünk e kérdésre a nép nyolvén, melyet jobban megért, mint ha valamely bölcsnek meghatározását idéznők ; a kritika nem más, mint kalapács, melylyel fején szeretnők találni a szeget, egyre emelgetjük, lecsapunk vele, de hányszor ütünk szeg mellé ós hányszor koppintjnk le ujjnnkról a körmöt. Érteni kell ahhoz. Leginkább hivatottnak érzi magát a nép kritizálni a politikában : a paloták vigadó társasága -politizál, a férfiak ugy mint a nők ; a lakodalmas pórnép politizál ; a mesteremberek műhelyeikben, a munkások a gyárakban, a hivatalnok a hivatalban, a vasárnapi közönség a városligetben, a ferblizők a malom alatt, a czipészinasok az utczán, a mint ezt összevissza irtuk, mind, mind politizál összevissza. És honnan van ez ? Egyszerűen onnan, mert ehez a kalapácshoz értünk legkevésbbé. De ép ezért, meg azért, mert nyakon fog a királyi ügyészség, ne politizáljunk, — nincs jogunk hozzá, nem tettük be a garast. De beteszi-e a garast a kritikus, a ki nem értve egy batkát a törvénykezéshez, hivatottnak érzi magát bonczolgatni, latolgatni a biróság végzéseit, minek rendesen az a vége, hogy nincs igazság! Még a biróság csak könnyen elviseli ezt a szerencsétlenséget, mert nincs joga a kritikusnak odajönni a biró asztalához, hogy saját modorában elmagyarázhassa, mert annyit mégis tud, hogy gorombasága még a hűvösre is juttathatja. De nincs ily elkorlátolt állapotban az ügyvéd, a kit az igazságszolgáltatás előkészítőjének lehet nevezni; az ügyvéd irodájában ékes jelenetek folynak le néha: elveszett a per ? az ügyvéd összejátszott az ellenféllel; — megnyerve a per ? az ellenfél ügyvéde nem áll olyan jó lábon a bíróval. A biró, az ügyvéd tárgyai a kritikának, de soha saját jogtalan álláspontja, soha az igazság, a törvényes jogosság. Az adóssági perekben, a polgári jog terén ez még hagyján, mert ez annyira táyol esik a kritikus látkörétől, hogy nem is konyit hozzá, azórt tág tere van bölcselkedni, ép ugy a politikában. De a bünügyi dolgokban, melyek minden ember lelkéhez oly igen közel állanak, azon a tóron, melyre a szerencsétlenség minden embert rá terelhet: a minisztert, a grófot, a hivatalszolgát, a koldust, a birót, a . . .. egyszóval mindenkit — azon a téren összevissza kritizálni, ez még ostobaság is lehet, mert saját háta megöl égeti fel a hidat esetleg. Hogy-hogy ? Csak egy eset a sok közül, mely bárkit érhet: a minisier kikocsiz, lovai elragadják, átcsapnak a füves rétre s egy ott kidűlt részeget elgázolnak. Ez történhetik a gróffal, a hivatalszolgával, a koldussal, a bíróval: . . . A biróság felmenti mindegyiket. Előáll a kritikus nép fia (kivált ha hozzátartozója vagy legalább jó ismerőse volt a részeg) s tele torokkal hirdeti saját bölcs és igazságos lelkének jogérzetót: persze, miniszter, az ellen ki tehet ! — persze gróf, van annak pénze I — hivatalszolga ? kikönyörögte azoktól, a kiket szolgál, az ártatlanságot ! — koldus ? mit vegyenek rajta 1 — biró ?
