Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-01-19 / 9. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 9. szám. Csütörtök, januárhó 19-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. AIolorii U. liotonltóiit háromszor: vasárnap, k.ecLd, (féliven) és osiitörtöltöii. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kiildve : Egész évre 8 írt Fél évre 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva : Jlaaseustein és Vogler ezég Bées, Prága, Budapesten, Németor­szág és a Svájcz minden fővárosaiban. A z uzsora. A képviselőház egyik utóbbi ülésén egy törvény­javaslat tétetett a ház asztalára, mely pártkülönbség nélkül a legszivélyesebben fogadtatott. A társadalom minden osztálya rég sürgeti már e törvényt, mely­nek hiánya nálunk majdnem tönkre sújtotta forgal­munkat. A javaslat az uzsora tárgyában ujabb tör­vényhozási intézkedéseket foglal magában, mely szi­gorúan kivánja büntetni mindazokat, a kik e gyalá­zatos mesterség által élősködnek a nyomott viszonyok­ban sinlődő embertársaikon. „A ki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát kizsákmányolva oly feltételek alatt hitelez vagy ad fizetési halasztást, a melyek a részére engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy a peresnek vagyoni romlását előidézni vagy elősegíteni alkalmasak : az uzsora vétségét kö­veti el, és 100 forinttól 1000 frtig terjedhető pénz­bírság, vagy 1 hónaptól 6 hónapig terjedhető fogház­zál büntetendő" — mondja a törvény 1-ső czikkelye. Egyébiránt tény az, hogy' még a legszigorúbb törvények alkalmazása által sem lehet a társadalmat egyszerre megtisztítani e mételytől, mert azok a gya­lázatos üzérek, kik ezzel foglalkoznak, el tudják pa­lástolni piszkos munkájukat, s oly lepel alá takarják, hogy ez által a törvényt kijátszák; ámde másfelől az is tény, hogy minél szigorúbbak az intézkedések, mégis annál kevesebben koczkáztatnák a kísérleteket. Nézetünk szerint épen e tekintetben tartjuk hiányos­nak a törvényt, mert nem elég erélylyel lép fel, nem elég szigorú büntetést mér ki az uzsorásokra. Mindazonáltal az iparos osztály érdekeit nagy mértékben fogja védeni e törvény. A tapasztalat bi­zonyítja, hogy épen ez az az osztály, mely leginkább prédául volt vetve a falánk uzsorások hordáinak. Pe­dig nem könyelmüség vagy tapasztalatlanság vitte őket arra, hanem szorultság. Az ország közgazdasági viszonyai az 1873-ki bukás óta a hitelélvezőkre nézve Főszerkesztő : GA3ZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIAOÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. száma ház, hová a lap szellemi és auyagi részét illető inindea közleményt czimezai sériiak. Kéziratok nem adatnak vlss/.a. szerfelett rosz fordulatot vettek. Jóllehet a tőke ösz­szehalmozódott, a tőketulajdonosok mégis tartózkod­tak magánosokkal hitel-ügyletet kötni, mert a biza­lom, a hit: megingott. Innen leli magyarázatát az is, hogy az állampapírok azóta oly élénk keresletnek örvendenek. Ezen visszás körülmény, a mely az egyesek hi­telét igy leszallitotta, eredményezte a baján lábra ka­pott uzsorát. Erezzük ezt, szenvedett alatta a társadalom min­den tagja, de legkivált az iparos. Már a közel jövőben életbe fog lépni a törvény s ekkor a bíróságok kezében lesz letéve e reánk nézve oly nagy fontosságú ügy ; abban pedig nincs okunk kételkedni, hogy a hazafias magyar birói kar fog mindent elkövetni, miszerint minden ily lelketlen lélekkufár a megérdemelt büntetést elvegye. Kérlel­hetetlenül ós szigorúan kell velők bánni, csak igy és csak az által lehet a nagyobb mérvű hátrányokat el­háritani. A társadalom egészséges része szintén kérje ki a maga részét s munkáljon oda, hogy anyagi előnyt mások szorultságáb'oi senKi'sé zsákmányólhas­son ki a maga javára. Ezért a törvényjavaslatot, minden hiányai da­czára, melegen üdvözöljük, mert a társadalmunk anya­gi életét veszélyeztető visszaéléseknek bármely módon gátot kell vetni s mi hisszük, hogy ez által közeledni fogunk a czélhoz. K. S. Politikai események. * A magyar képviselőház 16-án folytatta a költségvetés általános vitáját. Első szónok a szélső baloldalról Hoitsy Pál volt, kii. a ház figyelemmel hallgatott, s kinek ezen első be­széde higgadt modoránál fogva megérdemelte a figyelmet. A költségvetést genetikai formában togja fel, s részletesen foglalkozva a bevételekkel és kiadásokkal, azt találja, hogy az azok közötti arány folytonosan távolodik egymástól. Felhozza azokat az adatokat melyekből a közvagyonosolás megítélhető, kiemeli, hogy a közelebbi években 1.500,000 hektár (2,600,000 kat. hold) legelőt törtek fel, az erdők irtatnak, s az adóhátrá­Egyes sz»ra líra 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klain Ödön Könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttór"-btm agy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ódön urnái és Bie­ner B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetésak; vidéken a postahivata­loknál 5 kros póstautalványnyal. lók mégis 44 millió stb. — Utána Dobránszky Péter szólt főleg a szélső bal szónokait ezáfolva, s megjegyzi, hogy nem tartja hazafiságnak megtagadni a kormánytól az eszsözöket a helyzeten vaió javításra Ezután a fiohonczy által a szom­bati ülésben felhozottakra válaszolt Péchy Tamás znint volt közlekedési miniszter, kimutatva az egész dolog jelentéktelen voltát. Ez Eohonczynak alkalmat szolgáltatott hosszasabb nyi­latkozásra, kijelentvén, hogy az általa felhozott adatok egy részét illetőleg élő tanukra hivatkozhat,ik, többek között Tisza Lajosra is; Ordódy miniszter válaszolt ezután, részletes felvilá­gosítást adván mindazokra, a mit Kohonczy felhozott. Végül Ivánka Imre és Szapáry pénzügyminiszter felszólalására a ház a napirendre tért át és Orbán JBalázs beszélt a költségvetés ellen. * Pétervár, jaD. 16. E napokban a czár több reformot fog kihirdetni. Az udvari minisztérium némileg átalakittatik és oda több uj hivatalnokot neveznem ki. Nagy örömmel vár­ják a vasúti adó megszüntetését. * Ragusa, jan. 16. Focsából jövő kereskedők beszélik, hogy Felső-Herczegovinában, Focsa, Gaezko s Nevezinje közt Kovacsevics Sztoján vezérlete alatt a felkelők 1000 főből álló csapatot alakítottak. E csapat mult csütörtökön megtámadta a nevezinjei katopai őrséget, s elűzte onnan. * London, jan. 16. Egyiptomban fölöttébb komolylyá vált a helyzet. Ha a nemzetgyűlés a mellett marad, hogy nem szavazza meg a költségvetést. Serif pasa le fog mondani s hadügyminister lesz kormányelnökké. * 8écs jan. 16. Krivosciában nem múlik el egy nap sem kisebb-nagyobb összeütközói nélkül. Az 1882-ik évi sorozás. (A közönség tájékozására.) A magyar királyi honvédelmi miniszter, az 1868-ik évi 40-ik törvényezikk 42-ik szakaszához ké­pest, és az í 870-ik évi 42-ik törvényezikk 17-ik sza­kasza értelmében, 1882-ik évi ujonezozásra vonatkozó előmunkálatok teljesítését oly czélból rendelte el: hogy azon esetre, ha az 1882-ik évi ujoncz- és póttartaléki hadjutalékok tettleges kiállítását a törvényhozás meg­szavazza, az állítás, a törvényben kijelelendő időszak­folyamata alatt, teljes és biztos adatok alapján, s mind a magáníelek törvényes igényeinek kellő figye­lemben tartásával, mind a hadseregre és honvédségre nezve legkedvezőbb eredménynyel, foganatosittathassék. Ezen előmunkálatok közé tartozik: A) összeírása az 1862-ik, 1861-ik, és 1860-ik években született ifjaknak, a kik az 1882-ik évi álli­A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCÁJA. Roham a malom ellen. Elbeszélés, Zola Emiltől. (Folytatás.) „Öt óra", szólt a kapitány. „Jól tartsátok magatokat.. . • Most a vízen akarnak átjönni." E pillanatban Frangoise felsikoltott. Egy golyó, inely a falról visszapattant, épen homlokon silroltas néhány vércsepp serkedt ki. Domokos néhány pillanatig ránézett, aztán az ab­lakhoz közeledett, s megtette az első lövést, s e percztől nem szűnt meg tüzelni. Azontúl csak tölteni ós lőni lehetett látni, 8 nem törődött vele, mi történik körülötte; csak Frangoisera vetett néha-néha futó pillanatot. Különben a legnagyobb nyu­galommal végezte munkáját, s a czélt mindig egész biztosan eltalálta. A poroszok a jegenyesor hosszában csúszva, valóban átjárót kerestek a folyón át; de amint valamelyik közülök elő­re merészkedett menni, azonnal leterítette őt egy jól irányzott lövés Domokos csővéből. A kapitány, ki e jelenetet figyelem­mel kisérte, egészen el volt ragadtatva. Szerencsét kivánt a fi­atal embernek s azt mondta neki, hogy boldognak mondaná magát, ha sok ily lövője lenne. Domokos nem hallotta őt. Egy golyó vállon súrolta öt, egy másik a karját sebesítette meg, és mégis tovább lövöldözött. Aközben még két katona esett el. A szótrongyollott mat­raczok nem nyújtottak többé semmi fedezetet, és egy új sor­lövés az egész malmot alapjából látszott kiemelni. A poziczió úgyszólván el volt vesztve. A kapitány mégis azt ismételte : „Bátran tartsátok magatokat Még egy félórát!" Most már a perczeket számlálta. (!) megígérte elöljárói­nak, hogy az ellenséget egész estig fel fogja tartani ós bizo­nyára egy lépést nem fog tágítani a viszszavonulásia kitűzött óra előtt. Daczára a veszélynek megőrizte szeretetre méltó arcz­kifejezését, s mosolygott Frangoise-ra, hogy azt megnyugtassa. Maga is épen most vette fel egy elesett katonának a fegyverét, s maga is részt vett a tüzelésben. Most már csak négy katona volt a teremben. A poroszok most már csapatosan mutatkoztak a malomárok túlsó partján, s minden pillauatban átmehettek a folyón. Még néhány perez telt el, mielőtt a kapitány megadta a parancsot a vissszavo­nulásra. mikor egy őrmester belépett és jelentette: „Már az országúton vannak és mindjárt hátulról támad­nak meg bennünket." A poroszoknak tehát meg kellett a hidat találniok. A ka­pitány órájára nézett. „Csak öt perczig még," mondá. — „Előbb nem lehet­nek itt." Végre pont hat órakor, elengedte vonulni embereit egy kis ajtón, mely egy kis utczára vezetett. Innen egy árokban lopóztak tova, ós szerencsésen elérkeztek Souval erdejébe. A tiszt elmenetele előtt igen udvariasan vett búcsút Merlier apó­tól, és bocsánatot kórt a maga részére. Még ezt a megjegy­zést tette : „Igyekezzék jól eltölteni az időt. . . . Mi nem soká vissza térünk." Ezalatt Domokos magára maradt a, teremben, ós még mindig tüzelt, minden egyébre süketen. 0 csak azt érezte, hogy az ő Frangoiseát kötelessége védelmezni. A katonák el­távoztak, a nélkül, hogy neki arról legcsekélyebb sejtelme volna. 0 czólzott, s minden lövése egy embert teritett le. Csakhamar hangos zörej keletkezett. A poroszok épen most nyomultak be hátulról az udvarba. Még egy lövést tett, és fegyvere még füstölt, mikor az ellenség rárohant. Négy ember tartotta őt, míg a többiek körülötte valami egész ocsmány nyelven bömböltek. Daczára Frangoíse minden rimánkodásának azou helyen megzsinegeltók volna, ha egy tiszt, ki épen akkor belépett, magának nem adatta volna őt át. Miután ez katonáival néhány német szót váltott volna, Domo­kos felé fordult, s igen jó franczia nyelven rendelte: „Két óra múlva főbe fogják lőni." A német vezérkarnak volt egy rendelete, hogy minden francziát, a ki nem tartozik a sorhadhoz, és fegyverrel kezé­ben találják, főbe kell lőni. Magokat a szabad csapatokat sem ismerték el a hadsereghez tartozóknak. Az által, hogy a szegény parasztokon oly borzasztó példát mutattak, a kik pe­dig csak vagyonukat védelmezték, az annyira félt általános felkelést akarták megakadályozni a németek. A tiszt egy hosszú szikár ember, Domokosnak néhány kérdést adott. Jóllehet francziául igen jól beszélt, mégis kife­jezés módjában volt valami nagyon poroszos keménység és merevség. „Ez országból való ön?" „Nem, ón belga vagyok*"

Next

/
Oldalképek
Tartalom