Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-04-09 / 43. szám

„ Békésmegyei Közlöny "~28. szám. 1882. A sárban áztatott kender sohasem ázik ki tökéletesen s egyformán. Ugyanis, amint tudva van, a kender kévék vastagabb része: a törzsek töve, kevesebb hőfokot igényelvén a vékonyabb hegye felöli résznél az erjedésre, mindig hamarább kiázik, s minthogy az áztatási idő meghatározását rendesen csak a törzs vastagabb rostjain tett próbatöréshez mérik, többször megesik, hogy a vékonyabb hegye még épen nines kiázva a kendernek, vagy ha bevárjuk az időt mig a virágfelöli leveles hegye is könynyen lefoszlik, mely eset egyik ismertető jele a kiázásnak, akkor meglehet, hogy a vastagabb része már igen elázott. Az ilyen kender hozama természetesen sokkal kevesebb s rosszabb mint kellene és lehetne, s a törés, tilólásnál valamint a gerebenezésuél is, nagyrésze kóczba, csepűbe marad hátra. Végül a sárban ázott kendert sem jól megtilólni, sem megmorzsolni, sem meggerebezni nem lehet; nem lehet pedig azért, mert a durva, egymáshoz ragadt szálakat semminemű gép vagy kézieszköz alkalmazása által kifejteni, szétbontani nem sikerül. És az ilyen kender csak durva kötelek készítésére alkalmazható, nem mehet forgalomba, mert az üzletember ismeri, hogy szakad, nincs ruganyossága, hogy lágy és mégis érdes tapintatu, s hogy csak az orsót és — fonó — szövő eszközöket támadja meg erővel. Egyébiránt, aszerint, mint a külömböző földnemek vannak, a sárban áztatás sem ad mindenhol egyenlő rosz eredményt. Így például a békési, torontáli szikes talajban áztatott kender fehérebb, tisztább mint a bácskai fekete iszapba erjesztett kender; a sárgás fehér agyagos homok sem olyan ártalmas mint az iszap, az álló posvány vizek iszapja. Hasonlóan a viz minősége, tisztasága is nagy befolyást gyakorol a rostos növény jótulajdonságai kifejlesztésére s például Filippova és Hódság környékén ázott kender, habár ezeket is földes hanttal szokták a tófenekére lenyomtatni, még is sokkal fehérebb s tisztább marad mint a szent-iváni ós apatini kender. Az iszapban ázott kender közegészség tekintetéből is igen veszélyes, mert ezek szokták előidezni a valódi lázmiazmákot, azon vastag porfelleget, melyet a tilólás időszakában a falu vegén felemelkedni látunk s mely a hol leülepedik még az ivóvizet is megmérgezi. Ez a kendersár-porszeme valódi góczpontja a tüdövészt hozó baktériumoknak. Politikai hirek * Az osztrák kormány és az antisemiták. E napokban Holub orvos felhívására és Schönerer reichsrathi képviselő elnöklete mellett mintegy 6—700-an vallásos antisemita gyűlést tartottak. Amint Bécsből értesülünk, Taalfe miniszterelnök elhatározta, hogy ezen szégyenteljes mozgalmaknak, amelyek az államra nézve veszedelmesek is, ideje korán elejét fogja venni. * Bécs, ápril 6. Dahlen báró altábornagy jelenti ápril 5-én este: Langer ezredes csapatja ápril 1-én éjjel Igovci környékén, a Sutjeska átjárata közelében mintegy 150 leikelőre bukkant, mely alkalommal az utóbbiak közül többen elettek. Dragalj mellett élénk harcz fejlődött ki, melyben Raiman ezredes vezényelte a csapatokat. A katonák kitűnően viselték v reá nézve nagyobb vonzerővel biró levegővel vegyülhessen, de viz foglalván el a gömbök alsó részét az összes szabaddá lett, szénsav mennyiség a vizbe nyomul, de evvel összeköttetésbe nem lép. í,zen edényben tehát létesült mostan, borkősavas szóda és szénsavval telített viz. Mint említve volt a szénsav a vastag tivegfnlon át annyira vonzódik a levegőhöz, hogy a vonzódás okozta feszülés fenyegeti az üveg falát szétrepedóssel. Most ha elnyomjuk a szyphon légzáró ramacsát, az üvegből kifelé vonzódó szénsav utat talál a viz fenekére érő üvegesövön át, hogy magával rántja a vizet is, mit a pohárban ha fölfogunk, látjuk a folytonos gyöngyözésf, vagyis látjuk a vizből miként iiian ki a szénsav és egyesül a körléggel, mig kis idő multával a viz ezen pohárban egészen szénsav-mentessé vallott. Minden tehát a vonzódás által ment véghez. — És pedig savlépett összeköttetésbe égvényes testtel, tehát két különböző természeti! test egyesült egy gyengébb savnak elűzése után Hányszor tapasztaljuk ugyanazon folyamatot az életben, hogy megkötött házasságok fölbomlanak, mivel erösebb vonzódás létesült egy más, erösebb rokonszenvet keltő egyén iránt. Ez az, mit ellehete mondani a vonzódáról, melyet közvetlen közelünkben végbemenni tapasztalunk; a világ mindenségébftii az égitestek épen ugy vonzódnak egymáshoz és ezen kölcsönös vonzódás teszi lehetővé, hogy az égitestek körforgásukat megtéve, egymást nem háborgatják, — sőt egymást kölcsönösen támogatják. Magáról az égitestek között fennálló vonzódásról szólani külön czikknek képezheti tárgyát. És most a vonzódásért, melylyel a „vonzódásáról szóló részleteket elolvasni szívesek voltak, fogadják köszöneteme. magukat. Veszteségünk: 4 ember súlyos és 1 könnyű sebet kapott. * Róma, április 5. Daczára, hogy a Voce della Veritá a Jacobiui lemondásról szóló hírt leghatározottabban megezáfoija, mégis igaz az, hogy a bibornok államtitkár beadta elbocsájtatása iránti kórvényét, csakhogy a pápa vonakodott azt elfogadni. * Madrid, ápril 6. Tegnap ismét munkáscsoportok járták be a várost s több helyt össze is ütköztek a kivonult katonasággal, mely vaktöltéssel lövöldözött a tömegre. * Varsó, ápril 6. Az ujabbi zavargások miatt 49 tanulót kizártak a charkovi egyetemről. * Trieszt, ápril 6. Itt biztosnak állit

;ák, hogy a király és királyné ide fognak utazni a kiállításra s a Miramare kastélyban fognak szállani. * London, ápril 6. Ide napról-napra több zsidó menekült érkezik. Azok közölt, kik a kivándorlásra a Mansions-housealaphoz pénzsegélyért fordulnak, igen sok romániai zsidó is van. Jelentés .az istállózás leghelyesb módja felett" a békésmegyei gazdasági egylet által 1881 ben hirdetett irodalmi pályázatra beérkezett munkák megbirálásáról. Alólirottak az igazg. választmány 1881-ik évi aug. 28diki ülésének jegyzőkönyve 8. p. a. foglalt határozata alapján azzal lévén megbízva, hogy a fennevezett pályázatra beérkezett 7 munkát a palyázat leltételeinek szempontjából megbírálják s a kitűzött, 50 db. 4 frtos aranyból álló dija

f az arra érdemesnek odaítéljék: a pályamunkát egyenként áttanulmányozván, az azok lelett p. o. márcz. 14-ik tartott közös ülésükben egyhangúlag megállapított következő jelentésüket bátrak vagyunk az igazg. választmány elé terjeszteni. 1, A „gazdálkodni siessünk, nehogy utóbb elkéssünk" jeligéjű munka ugy kezdetleges irályát, mint eszmeszegény tartalmát illetőleg, mélyen alatta áll általán a mai kor irodalmi követelményének, külöDösen pedig a pályázat feladatának és ennélfogva számba sem jöhet. ü. Csaknem hasonló silány „A csüggedés és lemondás gyengülést, sőt veszélyt, a szorgalom szakértelemmel párosulva sikert hoz" jeligével ellátott munka, mely helyesírási hibákkal telitett, nem magyaros irályával igen gyenge, felületes és a tárgyhoz szorosan nem tartozó tartalmat nyújt s igy a feladat kellő megoldásától szintén messze elmarad. 3. Nem sokkal jobb a „Dolgaidat jól megfontolva és ugy tedd, hogy fáradságodnak minél több hasznát vedd" jeligéjű munka, mely a pály^'Hjnak főkérdisével, az istállózással, elegendőleg keveset foglalkozik s e helyett az állattenyésztés felett tart egy általános, de igen gyenge felületes, hosszadalmas, örökös ismétléseivel fárasztó értekezést, telve helytelen és valótlan állítással A föbeosztásban némi rendszer uralkodik ugyan, de ezt a részek tartalmának összefüggéstelen ismétlése elmossa. Uralkodó iránya nem a meggyőzés, hanem a sopánkodás. Irálya középes, nem vonzó, nem érdeügerjesztő, nem a népnek való. Díjra távolról sem érdemes. 4. Hasonló főhibában szenved a „Gazda! a múltból meritett példával alkoss a jelenben: hogy hasznát vehesd a jövőben" jeligével ellátott munka, mely értelmes irállyal, komolyabb, tartalmat tálal ugyan fel az előbbieknél, de nem tartja mindenek felett szeme előtt a pályakérdésnek megoldását, hanem ennek tüzetes és meggyőző tárgyalása helyett inkább általános és részletes utasítást tartalmaz a földmivelés ós állattartás felett. Azonkívül, mint gazda, gyakorlatiasan is, mert sok helytelenséget állit ő ; munkája már azéit sem való a népnek kezébe. Altalán véve tehát dijra szintén nem érdemes. 5. „Fogadjuk el a jó tanácsot" beszélgetési alakban, világos és érthető nyelven irt munka, mely az előbbieknél behatóbban tárgyalja a pályakérkést; azonban az adagolásoknak a munka felét kitevő terjedelmes leírása annyira fárasztó és a jövedelemueK részletes kimutatása sok helyt annyira vérmes és téves, hogy meggyőző olvasmányul nem ajánlható. Helytelen benne az is, hogy a „segíts magadon," elvvel tul sokat kíván a Kormánynak atyáskodó gyámkodásától Több tekintetben számbavehető munka ugyan, dijra azonban, elősorolt nagy hibáinál fogva, meg sem érdemes. A felsorolt 5 munkán jóval felül áll s a dij felett Komolyabban vetélkedik a következő két munka 6. „Nem az állatok száma, hrnern azoknak jó és rendes etetése biztosit a gazdaságnak jövedelmet- — már a beszélgetésnek világos, kellemes, népszerű modorával a pályázat megoldásának helyes útjára lépett és béltartalmával is a többinél szorosabban járva feladata körül, a népnek meglehetősen érdekes és hasznos olvasmányt nyújt. Azonban jelencóünny hibáitól kell megválnia, ha a dijat ^megérdemelni akarja, nevezetesen több helyt magyartalan és hosszas irályt kiigazitnia, megrövidítenie, és tömörebbé tenni, a beszélgetésnek néhol esetlen formáit kicsiszolnia, számításait tüzetesebben megvizsgálnia és több téves állítását helyreigazítania. Főleg a két utóbbi hiba az, a mely miatt egyletünk ezen, különben jóra való munkát, mint díjazottat, a Közöuség elé igy a mint vau, nem bocsáthatja. 7. A második jobb munkának jeligéje : „Hogy gabona termelésünk jövedelmező lehessen, ne csak a szemet, hanem a szalmát is értékesítsük." — Ha a pályázat feltételeinek szoros megtartását mm követeljük és egy általános takarmányozási értekezéssel megelégszünk, akkor ezen emelkedett, magvas, hibátlan irályu munka nagy nyereménye a pályázatnak s kár volna kinyomatlanul maradnia. Erősen érvelő, tanulságos, komoly olvasmány — mívelt közönség számára irva. És épen a mondottakban rejlik oka annak, a miért alólirott bíróság, mély sajnálaltal, a dijat nem ítélheti neki oda. Első lényeges hibája, hogy az istálózásfai, a pályázatnak egyetlen feladatával, elenyészőleg keveset foglalkozik, nem hatol annak részleteibe, nem keresi és czáfolja az istálózás (t. i. nyári istálózás) ellen népünk körében divó ellenvetéseket, szóval nem beszél rá, nem győz meg arról (a mi pedig a pályázatnak czélja) hogy a legelők megfogyatkoztával a nyári istálózás alföldünkön haszonnal űzhető. — A második ok, a miért a bíróság a dijat neki oda nem ítélheti, irályának nehézségében áll. Eltekintve számotidegen műszótól, miket a köznép nem ért, körmondatai, a mellett, hogy tartalmukra igen súlyosak, terjedelmükre nézve még oly rendkívül hosszúak is, a fogalmak ós kifejezések annyira a nép felfogása felettiek, hogy a közönséges mívelt ember is hamar belefárad a nehezen emészthető olmvasinányba, a köznép pedig már első lapjait sem érti meg, annál Kevésbbé okul belőle, vonzatik általa. Már pedig, a bíróság nézete sze rint, egyletünk egy oly munkát akar a pályázat utján létrehozni, mely a mellett, hogy tárgyát általán sikerrel megoldja egyszersmind a szorosan vett nép számára, mely egyletünk tagjainak felerészt képezi s a melynek vezetéssel, buzdítássá, tartozunk, de melylyel az olvasást még meg kell kedveltetnünki „egyszerű, világos, meggyőző modorban és népszerű nyelven irt vonzó" olvasmányt nyújtson, a minek a jelen mű épen ellenkezője. A nehéz olvasmányhoz szokott tudós azt komoly, becses munkának fogja nyilvánítani; az olvasni tudó köznép első lapját sem lesz képes, a többit annál kevésbé hajlandó — elolvasni. Ilyen munkának a nép kezébe adása — szerintünk — tökéletes czéltévesztés. Szerzőnek gyökeresen népszerűvé át kellene dolgoznia munkáját s akkor, az első feltételnek is beteljesedtével, a dij bátran oda Ítéltethetnék neki. A mondottak folytán alólirott bíróság sajnálattal kénytelen kinyilatkoztatni, hogy — szerinte — ezen, már harmadszor ismételt pályázatnak sem volt óhajtott eredménye ós bár a háromszori sikertelenség az Ítélet kimoudasánál elnézésre hangoló nyomást képes gyakorolni, mégis a dij — szerintünk — egyletünk jó hírnevének koczkáztatása nélkül, most sem adható ki. Mert a közönség, kivált pedig a kritika, a díjazott munkának részéről való elbírálásánál és ezzel egyletünk eljárásának megítélésénél nem a pályázatuak hányszori ismétlését, hanem egyes egyedü 1 a pályázatnak feltételeit fogja álláspontul elfoglalni. Legbiztosabb sikert igérne azonban egy negyedszer ismétlendő pályázat azon esetre, ha abban a 6. és 7. munkák szerzőinek egyike, vagy mindketteje visszautasított, de feunebi kritikának figyelembe vétele mellett átdolgozott munkájával ismét részt venne, a mire való egyenes felhívással az egész pályázatot a jelen 1882. évre újból kihirdettetni indítványozzuk. Kelt Gerendáson márcz. 14. 1882. Székács István, Zlinszky István, a biróság elnöke. bírósági tag. Mokry Sámuel, bírósági tag. A fennebbi jelentés a békósmegyei gazdasági egylet igazgató választmányának f. év. ápril 2-án B.-Osabán tartott ülésében tárgyaltatván, az arról szóló jegyzőkönyvi pont a következő : Olvastatott az istálózási pályázatra beérkezett 7 műnek megbiralására kiküldött bíróságnak jelentése, mely szerint a dij egyikneK sem adathatik ki, a „Nem az állatok száma stb." és „Hogy a gabona termelésünk stb." jeligéjű 6-ik ós 7-ik számú munkák azonban némi hibák mellett annyira megközelítik a dij képesseget, hogy a midőn a biróság a pályázatnak az 1882-ik évre negyedízben ismétlését indítványozza, a nevezett két munka szerzőit felszólitani véleményezi arra, hogy a bírálatban jelzetek szerint átdolgozandó munkáikkal újból szintén pályázzanak. A bírálat tudomásul vétetvén és elfogatadtván, a lapokban egész terjedelme szerint közzététetni rendeltetik s a bíróságnak indítványa minden részletében elfogadtatván, a pályázat, idei szövegével és 50 d. 4 frtos aranyból álló díjjal, f. é. deczember 81 -ik záridőre kihirdettetni hafároztatik." A pályázók ennélfogva felhivatnak, hogy munkáikat alól írottól legkésőbben f. é. ápril 30-án visszavegyék, különben azok azontúl megfognak semmisittetni. Apác/,a, 1882. ápril 2-án. Mokry Sámuel, egyleti titkár. Apróságok. Valóban furcsa emberek a mi igen tisztelt szélsőbaloldali polgártársaink. Ok sajtójukban, az országházban, gyűléseken és egyes emberekkel szemközt, gyöngéden szólva, a legerősebb kifejezéseket használják minden ellennózetűvel szemközt. Sokan nem is beszélnek máskép mint az átkos, honáruló kormányról, ós rólunk, a szabadelvű pártról, mint meggyőződés nélkül, gépként szavazó mamelukokról. Szidnak bennünket Tiszától lefelé mint a bokrot s legőszintébb tetteinket is gyanúsítva, még a jégeső okozta bajokat is nekünk tulajdonítják. ... S ha az ember velük, akár az országházban, akár hírlapi eszmecserében nem bánik egészen szőrmentén, ha a gyanúsításokat, szidalmakat és hosszú lólekzettel eldarált frázisokat erélyesen visszautasítja, kellő értékére leszállítja: ne nyúlj hozzám virágként érzékenykednek, kigyót bókát kiáltanak ránk. * Igy tette velünk Sárréti ur is. Négy-öt czikken keresztül használt, halomszámra szórt gyanúsításokat és szidalmakat. Mi tárgyilagos czáfolatot irtunk ezekre s csak egy helyen mondottuk, hogy czikksorozata ezen ós ezen részével nem érdemes foglalkozni — s íme, ö ezen kijelentésünket annyira szivére vette, hogy feljajdul, mintha tyúkszemére hágtunk volna; nyilt-terezik ellenünk ós személyeskedésről vádol. Pedig isten ucscse, nem is ismertük, nem tudtuk, hogy létező név, hogy hus és zsír-