Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-03-17 / 33. szám

B.-Csaba. 1881. VITT. évfolyam. 33. szám. Csütörtök, márczius 17-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési (lij ; helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre G frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hiidetések felvételére fel van jogosítva: Ilaaseustein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájcz minden fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú Mz. ZESIézIratols: nem adatnak -vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. Az ipari termelés és a luxus. (Népszerű csevegések a nemzetgazdászat köréből.) II. Még nagyobb luxust, mit a nők a tűk pusztításában űznek, a férfiak a gyufákban. Alig biszem, hogy könnyen ki volna számokban fejezhető, a mennyi gyufát a férfiak elpazarlanak. Ha elődeink látnák, mily számtalanszor gyujtunk mi tüzet napjában, kígyót békát kiáltanának a mi tékozlásunkra. Hányszor gyújtanak napjában gyufát csak egyetlen háznál is? s azt a szépen gömbölyűre faragott botocskát alig felényire elhasználva eldobják, s meg nem gondolják, mennyi munkába és pénzbe kerül az ? — valóban ha elődeink azt látnák, méltán mondhatnák, menynyire megromlott a világ ! Hátha még meggondoljuk, ko^y tüzet lehet gyújtani aczél kova taplóval is, nem megy rá az a sok fa, kén, foszfor, s a még ezeknél is drágább sok munka ? — hogy ne szegényednék a gyufapazarlás által az endieriség? — Szinte különösnek látszik, hogy volt rá eset, midőn az állam nemcsak tűzbiztonsági, hanem nemzetgazdíszati okokból is eltiltotta a gyufák használatát ; ez megtörtént nevezetesen Szászországban s a tilalom egy fel évtizedig fennállott, midőn már más országokban a gyufát széltűzre használták ; s az országok nem lettek általa szegényebbek, de söt ellenkezőleg gazdagabbak. Mert nem az a gazdag, kinek sok birtoka van, hanem az, kinek birtoka sok hasznot hajt. Egy kis példa bővebben felvilágosítja a dolgot. - - A kigyósi kastély szép kastély és bizonyára értékét tekintve szép tőkét képvisel; de ha ahhoz a jövedelmet hozó uradalom vagy általában valami jövedelmező más vagyon nem tartoznék, akkor az birtokosára nézve — természetese^ azon feltevésben, hogy az maradjon oly szép kastélynak, a milyen s egyébre ne legyen használható s használandó — nem gazdagság, hanem teher; mely bizony szegény embernek még ajándékképpen sem volna kívánatos. Azt hiszem, nem szükséges a birtokosánál tudakozódni az iránt, hogyan tartaná azt fel, ha a világon egyéb jövedelmező birtoka nem volna: annak értéke csak annyi, a mennyiben nincs az eset kizárva, hogy az jövedelmet is hozhasson. Ha valakinek egy font vas van birtokában, az ugyan árva kevés vagyon; de ha tud a font vasból egy font tűt vagy aczéltollat csinálni, annak a font vasnak az értékét már legalább megtízszerezte, sőt ha oly finom órarugókat készít belőle, mint az órák hajszálrugói — ebből egy í»nt többet ér egy font nyers aranynál, Így képes a tudománynyal szövetkezett ipar és a munka egy font vasból egy font aranyat csinálni. Hol van tehát a valódi érték — gazdagság kútforrása? Az iparban és tudományban, s mindkettő nagyban nem egyéb mint munka; mely nélkül sem az egyiket, sem a másikat megszerezni sem lehet. „Jól van!" - mondhatná valaki — „belátom, hogy az valóban a gazdagság kútforrása, ha valaki egy font vasból egy font arany árút elő tud állítani, arra nézve, a ki azt csinálja ; de hát arra nézve, a kinek azt meg kell venni, meg kell fizetni, nem oka-e a szegényedésnek ? — Egyálta'ábk^ mi}** mert ime a fogyasztó luxus is meg van. A történelemben olvassuk, hogy Rómát a fényűzés tette tönkre, s a fényűzésben az volt a legnagyobb, hogy lakomáikhoz a szükségeseket a legmesszebb világtájakról szerezték be; és ez teljesen áll! Mit szólna azonban Lueullus, ha megtudnánk neki mutatni, mily luxust tíz a tűgyár munkásának a felesege, — nem különös lakomák alkalmával de — egy nap úgy mint más nap, akár reggelinek Braziliából származó kávét főz, mert a közelebbről származó Mocca drágább, s megelégszik azzal, a mi éppen földük másik oldalán termett; tesz hozzá czukrot, mely szintén messze földről került. Mit szólna Lueullus, ha még azt is megsugnók neki, hogy most az egész világ ily óriási luxust űz; hozzá még az is, hogy az a ká\é egymagában egyáltalában nem arra való, bogy c.ttól jóllakjunk, csupán csak arra, hogy az emésztést elősegítse; s csak ezen pazarlas előmozdítására évenként ezernyi hajó jár át a tengeren földünk másik oldalára és hordja át a kávét millió és millió forint értékben. Bizonyára azt mondaná rá Lueullus: „Én csak kontár voltam a pazarlásban hozzátok képest." Mi azonban azt mondanók neki: „Jó Lueullus ! mi ahhoz jobban értünk — te bizonnyal, — ha már akkor Amerika fel lett A „BÉKÉSiEOYEI KÖZLÖNY" TÁRGZÁJA. -fc^rZi ár-víz. !K3iös-Taxcsa pusztulása. A Dflinoklesz-kard még mindig ott függ fejünk felett 8 lesujtással fenyeget. A medréből kiszabadult ár vadul nyargal szántóföldeinken s nemcsak vagyonunkat, de életünket is fenyegeti. A gyulai tanyákon, hová a Bárdosból kiszabadult viz özöidött, az embereket a házak tetejéről kellett megmenteni. Sokan közülök 12 órán keresztül dideregve várták a mentő karokat. S ez szomorú 12 óra lehetett, mert perczenkiut kellett átszenvedniük a halálfélelem kínjait. A mi Csaba városát magát illeti, azt egyelőre az árviz veszélyen kívülinek mondhatjuk. Csatornánk vize egy nap alatt 8 hüvelyket apadt. Mindamellett a vészbizottság lázas tevékenységét abba nem hagyta. A gátakon még min dig a munkások nagy tömege dolgozik. Az álmatlanságtól elcsigázott derék tűzoltóink ébersége és tevékenysége egy pillanatra sem lankadt. Van köztük akárhány, ki már a harmadik éjszakát virasztotta. Kedden, márcziushó 15-én éjfélkor a csabai vészbizottság Márki L»jos megyei főjegyzőtől egy megdöbbentő sürgönyt vett, mely azt jelentette, hogy Körös-Tarcsa községét az árviz elborította, s a házak máris düledeznek. Felhiv egyszersmind bennünket a rögtöni segélynyújtásra. 4200 tőzsgyökeres magyar ember lett tehát márcziushó 15-én, a felkelő szabadság ez örökemlékezetes napján, hajléktalanná; 4200 embert kergetett el a kavargó hullám családi tűzhelyétől, hogy bizonytalan időre idegen emberek irgalmára legyen szorulva. Szo noi ú, kétségbeejtő sors, mely némán esd vigaszért az éghez. Iszapos hullámsírba van temetve e szegény emberek legkedvesebb emléke, azon szent emlék, mely oly elválhatlar.ul fűz bennünket ama térhez, hol bölcsőnket ringatták, s hol szülőink koporsója nyugszik. Ez érzelem az, mit a nép emberének szivéből kioltani soha uem lehet. Ez emlékeztet bennünket a népszínműíró ama mélyen átérzett szavaira: „hová menjen az ember ha nem haza ?" Szegény tarcsaiak I Ki tudja, mikor mehetnek ők haza? Mikor építhetik fel a szeretett családi tűzhelyet, melyet könyörtelen habok romba döntöttek ? De ez még a távolabb jövő dolga s ez iránt még megvigasztalódhat ik lelkünk, hisz láttuk Szegedet iszapsirjából büszkén felemelkedni. Most csak a sürgető jelennel kell foglalkoznunk. 4200 éhező ember várja tőlünk a betévő falatot ; 4200 koldus ruhaneműt, melylyel didergő tagjait befedje ; 4200 hajléktalanná lett földink egy csendes zugot, hová búba merült fejét pihenés végett k-bajthassa. Bis dat, qui cito datl Itt első sorban arról van szó. hogy mily gyorsan nyujtjuk a segélyt. Csaba városa a jótékonyság terén hervadhatlan érdemeket szerzett magának, miről a messze Ausztráliába küldött segély is tanuskodhatik. Meg vagyunk győződve, hogy most is az elsők közt leend. Bartóky László úr, alig hogy a rémes hirről szóló sürgöny megérkezett, a vószbizottságban azonnal egy gyűjtési ivet szerkesztett s még az éjszaka felszólitotta könyöradományokra az ott megjelent emberbarátokat, hogy másnap reggel kenyeret lehessen küldeni a tarcsaiaknak. Utána Launer Károly ur, lemásolván a sürgönyt egy Plesch M. J. urnái együtt levő társaság előtt felolvasta azt, meleg hangon felszólitván az ott levőket egyelőre pénzbeli segélynyújtásra. Reméljük, hogy midőn e sorok napvilágot látnak, a szegény tarc-saiak már részeltetve lesznek az emberi jótékonyság enyhe áldásaiban. A s-ürgöuy, mely e gyásznak hirnöke volt, lakonikus rövidséggel csak a tényt emiitette. Még nem tudjuk annak részleteit, de aggódva sejtjük, hogy a részletesebb jelentós még nagyobb, még égetőbb sebeket tár elébünk. Vajha csalatkoznánk ! A rendkívüli körülmények rendkivüli intézkedéseket parancsolnak. M.-Beróny után, hová az adományok küldendők, mi csabaiak vagyunk a legelső szomszédok és egyszersmind vagyonilag is leghivatottabbak arra, hogy szerencsétlen sorssújtott földieinken segítsünk. Egy állandó segély-bizottságnak kell tehát alakulnia, melynek az államvasút egy gépet rendelkezésére bocsájt, hogy az élelmiszerek gyorsan átszállíthatok legyenek. A derék nőegyleteknek is mo<t nyilik fényes alkalom a zászlóikra irt humánitási elveket gyakorlatilag érvényesíteni. A gyengéd női kezek legalkalmasabbak a nyomorütötte sebeket gyógyítani. Előre is üdvözöljük őket magasztos hivatásuk e gyá3zteréu 1