Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-03-17 / 33. szám

„Bek ésmegyei Közlöny" 1881. 98. szám. volna fedezve — magad küldtél volna ki hajókat, hogy hozzanak neked abból a kávéból néhány fontot magad és pajtásaid részére és akkor bizony hamarosan végére jártál volna minden nagy gazdagságodnak; de mi azt máskép csináljuk; mi nagyban dolgozunk és azt nem egy kettő, hanem milliók számára hozatjuk, mert ez általános luxus— és ime nem megyünk tönkre mellette, mert a mint látod, annak a munkásnak a férje, ki azon luxusiosus lakomát készité, egy tűgyárban dolgozik, és ugyanazon hajók melyek Braziliából a kávét hozzák, egyúttal odaviszik a sok tűt; a brazíliai jámbor népet pedig szintén meglepte a luxus ördöge, és azoknak ép oly szüksége van a tűkre mint nekünk a kávéra; és éppen oly pazarlók a tűben, mint mi a kávéban; — ez az egész mesterség, a mihez ti nem értettetek!" — Ez éppen az ipar, az emberi tevékenységnek ama harmóniája, mely lehetővé teszi, hogy tömegesen űzhetünk luxust a nélkül, hogy a mellett — elszegényednénk. Politikai események. * Pétervártt márcz. 14-ón fél 2 órakor ágyulövések tudatták a lakossággal a czár trónralépését és eskületételét. — Sürii néptömeg lepte el az utczákat. Fél 3 órakor a császári pár, kisérve a tömeg örömrivalgásaitól, a Kazan székesegyházba ment. * A merénylet után a katonák által elfogott bűntettesnek a neve: Russzakow, 21 éves és 2 év óta növendéke a bányászati akadémiának. — A másik bűntettes, ki bombát dobott ós a kit elfogtak, szintén fiatal ember. * A szörnyű robbanás következtében, mely a czárnak életét oitá ki, még nyolez személy sebesült meg súlyosan, kik közül kettő már meghalt. Worsitzky rendőrfőnök s egy másik rendőrtiszt, valamint több szárnysegédtiszt a sebesültek közt vau. A merénylet színhelyét, miután a czárt elvittek, katonaság zárta el ; találtak a földön ruhafoszlányokat, kocsirészeket, testroncsokat s vértócsábau egy kis kosarat; ez egy súlyosan megsebesült s már meg ig halt mesterinasé volt. A nyilvános helyeket, boltokat, mihelyt a lélekharang megcsendült a téli palotában, hatósági parancs folytán bezárták. Czélszerű-e a háznál nevelőt tartani, s ha igen, minő tulajdonokkal kell annak bírnia? Régi idők óta tartanak családok nevelőt gyermekeik mellett, mivel foglalkozásuk nem enged elég időt arra, hogy gyermekeik nevelését maguk vezessék. Ennek czélszerüségét hosszasabban fejtegetni nem volna egyéb szószaporitásnál — A kérdés csak az, hogy minő tulajdonokkal birjon az igazi nevelő ? Mert valamint számtalan egyén uzorpálja e nevet, épen ugy sok család nem igen tekint a nevelő fogadásánál arra, a mit szem elől téveszteni soha sem volna szabad, t. i. hogy a nevelő szakképzettséggel bir-e valóban ? I^en sokszor volt alkalmunk hallani, hogy kezdő gyermekeknél nem szükséges „drága" (szakképzett) nevelőt tartani. Megjárja ezeknél az „olcsó" is (t. i. a kevesebb igényű — mi itten egyértelmű a qualifikálatlansággal) llogy mennyire nem helyes vélekedés ez, bízom itja ama német közmondás is, mely szerint „Aller Anfang ist schwer", továbbá, hogy egy bármilyen épület építésénél is legelőször a szilárd alap megvetésére fordítják a főjíondot, jól tudván, hogy csakis ez esetben lehet a falakat és tetőzetet a ledőléstől megmenteni, Ha tehát egy épületnél fordítanak nagy gondot az alap lerakására, mennyivel inkább kívánatos volna ez a gyermek m velésnél ? Még nem fordult elő eset arra az építészet történelmében, hogy az ala|> letevését kontárra, a falak és tetőzet befejezését pedig művészre bízták volna — Mig nevelésünkben majdnem mindennapi dolog ez. Nem csalódunk, ha innen következtetjük ama számtalan jelenséget társadalmunkban, miszerint sok tudás vagy felsőbb iskolákat végzett ember teljességgel neveletlen. Szerintünk — s ezt hisszük, hogy e tekintetben minden paedagógus egyetért velünk — épen a kezdő gyermekeknél szükséges szakképzett. s paedagógiailag müveit nevelőt tartani, hogy ez g-vőzze le a kezdet nehézségeit s rakja le a iÖvő élet boldogságának talpkövét, nem pedig a járatlan s talán, vagy jobban mondva, nem titkán egvéb munkától való röstelkedő s szerinte a nevelői állás könnyű s minden fáradság nélkül valósága után áhitozó tudatlanokat, kik épen a fenti okoknál fogva mennek olcsón nevelőnek, minden tehetség vagy az ügy magasztos volta iránti fogalom és lelkesedés nélkül Hogy győzhetik ezek le a kezdet nehézségeit, mikor még náluk siYics az legyőzve ? hogy nevelhetnek azok, mikor ők maguk neveletlenek? hogy szoktathatnak, ha ők sincsenek szoktatva jóformán semmire ? Milyen példát adhatnak növendékeiknek, ha ők m^guk sem tudják miben áll a példaadás s mily hatással van s lehet az a növendékre? Az ezeknek fizetett bármily csekély összeg is kivetett pénz, sőt kárt tesznek nevelőnek való házba fogadásukkal, miután ezzel a henye röstségre szoknak; mert nem tudván, mi a teendőjük, haszontalanul ölik el a drága időt. Mig ha munkára utalnák őket, önmaguknak és munkásságukkal a társadalomnak válnának hasznára. A legtöbb családnál az a téves nézet van elterjedve, hogy a nevelőnek fizetett összeg, kihajított tőke, mely nem hoz semmi kamatot, s ezen nézetből indulva ki, igyekeznek minél szűkmarkúbb lenni a nevelő fogadásánál; kit aztán nem is tartanak egyébnek, mint paedagógusnak, azaz olyannak kit a gyermek pórázon vezet. Ilyennek tartották már az ó-korban a nyugoti népeknél azt az egyént, kire a kiskorú emberek bizva voltak. Milyen tekintélye lehet az ily nevelőnek csúfolt játszó társnak növendékei előtt? Semmilyen. A kis pesztankától a tatáig nem tiszteli senki mert nem bir azon tulajdonokkal, melyek tiszteletet parancsolnak. Ezzel pedig ntfcryon sok van mondva. Mert itt erkölcsi dolgok jőnek kérdésbe. Csakis ezen erények parancsolnak tiszteletet. Már most ha a nevelő ur ilyen erényekkel véletlenül nincs megáldva, vagy ha van is, nem tudja magát azokhoz tartani: miként nevelheti erkölcsileg növendékeit? Mindenféle hivatalnál elnézhető igen sok hiba, csak a nevelőinél nem. A nevelőnek mindig arra kell törekedni, hogy gyarló s vele született, vagy másoktól elsajájitott hibáit kebléből kiirtsa s magát minél tökéletesebbé tegye. — Erre kiválólag csakis szigorúan önbírálat képesiti az embert. — Lehet ezt egy éretlen egyéntől megkívánni? hisz a legtöbb ember jobban szereti felebarátjának legkisebb hibáját hamarabb észre venni s feltüntetni, mint az ő legnagyobb vétkeit, melyeket alig vesz észre, vagy ha ez meg is történik, igyekszik azokat rózsaszínben feltüntetni, vagy palástolni, de gyökerestől kiirtani eszébe se jut. Az ilyen nevelő féléknek fizetett összeg igazán nem egyéb kamatot nem hozó, kihajított tőkénél s csakis ez esetben jogosult az erre vonatkozólag tett nyilatkozatok. Nem azonban akkor, ha valódilag képzett s hivatásáért lelkesülni tudó férfinak fizetnek bármily nagy összeget is. Ezen után méltán kérdezhetik t. olvasóim, hogy hát mit értek én nevelő alatt s milyennek gondolom én az igazi nevelőt. Nevelő alatt nem érthetünk mást, mint olyan egyént, ki képes a rá bizott gyermekekből embereket nevelni az életnek, hogy kiszabadulva a szülői vagy gyámi felügyelet alól, képesek legyenek magukat az élet gyakran szeszélyesen hullámzó tengerén becsületesen feltartani s ne kövessenek el olyat, a mi szülőikre első sorban, nevelőjükre másodsorban, önmagukra harmadsorban kompromittáló legyen; mert „a házi nevelés a gyermek magaviseletéről Ítélhető meg legjobban." "CTjlg' eltartó "b-u-rgonsra.. Tek. szerkesztőség ! Néhány éve egy kitűnő kései burgonyafajt termelek, mely, a mellett, hogy bőven terem, még azon megbecsülhetlen tulajdonsággal is bir, hogy késő tavaszig, sőt nyárközepéig is megtartja kitűnő minőségét és még május végén vagy junius elején is, — midőn a többi burgonyák már élvezhetlenek, tökéletesen jó, parázs, ép, kemény és mint uj korában, olyan élvezhető, sőt minden éretlenül kiásott korai horgonyánál hasonlitbatlanul jobb. Minthogy ezen burgonyából az idénre eladható készletet is reméltem, hogy annak kitűnő minőségéről az érdekletteket tényleg tájékozzam, 1880. juniusban, a „Gazdasági Lapok" t. szerkesztőségének 10 darabot ezen burgonyából azon kérésem mellett küldtem be, bogy ezen 1879. évi termésű burgonyát megvizsgálni és megízlelni sziveskedjék! Erre vonatkozólag, a „Gazd. Lapok" 1880. julius 27. 30. számban, tentebbi czim alatt egy czikk jelent meg, melyben a többi közt, következők mondatnak: „Polereczky Gyula t. hazánkfia Egerből f. évi junius 20-ika közül oly szép fris üde burgonyát küldött be szerkesztőségünkhöz, hogy azokat idei termésnek gondoltuk. Már e csalódás mutatja, hogy a beküldött halványpirosló üde burgonyák mily épek voltak. Miután azt véltük, hogy azok kótuzer érők, azonnal átadtuk Pethő Miklós igazgatónak, ki azokat az istvántelki kísérleti telepen el is ültette, azon reményben, hogy azokból még ez évben termést nyerünk. Mit el is érünk, ha a hideg idő beálltával, a 10 bokor netalán még zöldelő burgonya szárakat betakarjuk. — E tévedés ugy történt, hogy a „Gazd. Lapok" szerkesztője egy hétre az Alföldre utazott s távollétében küldettek be a burgonyák minden értesítés nélkül." Én részemről tökéletesen megvagyok róla győződve, hogy ezen faj a burgonya netovábbja ! A számtalan korai fajok közül a korai rózsát és az extra sarly Vetmontot találtam termesztésre legérdemesebbnek. A Vetmont hasonlít a korai rózsához, de sokkal finomabb, valódi asztali burgonya; hasonló körülmények közt 12—16 nappal előbb érik meg; szára rövidebb és gyengébb mint a rózsa burgonyáé és megéréskor szétnyílva rogy a földre. Kik ezen burgonyák iránt érdeklődnek, azt nálam következő árban megrendelhetik : kései burgonya, fentebb leirt faj, póstui csomagolással 5 kilo 2 frt 50 kr. 2 kilo 1 frt 10 kr. extra carly Vetmont, 5 kilo 1 frt 40 kr. 2 kilo 65 kr. rózsaburgonya-. 5 kilo 70 kr. 2 kilo 35 kr a pósta bér bárhová 5 kilóig 33 krt tesz; szives megrendelésnél a pénz előleges beküldését, valamint a név, lakhely és utolsó pósta olvasható feljegyzését kérem; fajtisztaságért kezességet vállalok. Azok részére, kik burgonyájukat az elkorcsosodástól megóvni akarják, azon tanácscsal szolgálok: mielőtt magnak félreteendő burgonyájukat kiásatják, szedessenek ki előbb minden még zöldszám bokrot, azonnali elhasználásra ; a tekintetes szerkesztőséget pedig tisztelettel kérem, ha ezen burgonyák, különösen az „Újig eltartó" fajnak elterjedését a gazdaközöuség érdekében lévőnek hiszi, jelen közleménynek becses lapjának valamely rovatában helyet engedni méltóztassék. Egeiben, márcziushóban. Kiváló tisztelettel: HPolereczlc^ Q-yu.l&. Ausztriai hirek. * Károly Lajos föherczeg már Pótervárra utazott, hogy a temetésen az uralkodót s az uralkodó házat képviselje. * Haymerle báró márcz. 14-én utasította az osztrákmagyar nagykövetei, hogy a közös minisztérium, az osztrák ós a magyar kormány nevében fejezze ki részvétét az orosz trónörökösnek. * Az osztrák képviselőház uj elnöke. A reichsrath képviselőháza márczius 14-én választott elnököt a lemondott Coronini helyébo. A beadott 330 szavazat közül Smolka 18t-et és dr. Rechbauer 146-ot kapott. Smolka nyomban elfoglalta az elnöki széket. Q-rósz Xiajos. (Folyt, köv.) Hazai hirek. * Berettyá-Ujfaluból értesiti nek, hogy a Berettyó kiöntött s a város egészen víz alatt van ; több mint harmincz már beomlott s 300 család élelem nélkül és minden vagyon nélkül maradt; a víz folyton nő. * Veszett ebek tartják izgalomban Zilah városát már több nap óta. Vidékről került be három nagy kuvasz 8 egyet 4 nap óta nem sikerült még elütni, mert a fegyvertulajdonosok félnek a fináncztól. Sok kutya van össze-vissza marva.