Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-02-22 / 23. szám

B.-Csaba. 1881. VIII. évfolyam, 23. szám. GYEI közlöny: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dí j : ^helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: sgész évié 6 frt; félévre 3 frt; évnegye5f<!* 1 frt 60 kr Lapunk számára hiidetések felvételére fel van jogosítva: Haasenstein és Vogler czég Bécs, Praga, Budapesten Németország és a Svájcz mindeT fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 801. számú ház. 3H£ézira,t©lr nem. vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájába.i, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. íjyulaváros lakossága meg váltsa-e a regálejogot ? Indítvány, hogyan lehetne Gyulán, a lakosság legkisebb adózási megterheltetése nélkül, egy oly községi alaptőkét létesíteni, melynek évi jövedelme, már a közel jövőtől kezdve, örök időkig, a város szellemi és anyagi emelkedésének eszközlésére lenne forditható? II. A magyar földhitelintézet a legkedvezőbb feltételek mellett nyújtván a hosszabb lejáratú s nagyobb összegű kölcsönöket, megkerestem a nevezett hitelintézet elnökét, gróf Lónyay Menyhért urat, s igazgatóját, Korizniícs László urat, a kik előterjesztésemre mindketten odanyilatkoztak, hogy ha Gyul.ivárosának, mint erkölcsi testületnek van elegendő biztosítékot képező földbirtoka (minthogy a földhitelintézet, telekkönyvi bekebelezés mellett, más jelzálogra, mint földekre, kölcsönt nem ád), a kívánt összeget bármikor megkaphatjuk. Fölemlítem, hogy a városnak földbirtoka a 2000 holdat meghaladja, melynek közönségesen vett értéke többre megy 400,000 frtnál, s ebez csatolható még biztosítékul a város belterületén a regále megváltásával járó 200 hold vásártér — s a nem fizetés esetén szintén lefoglalható regále-jog évi jövedelme, és a város tulajdonába átmenő jókarban levő regále-épületek- — s felemlitém 'azt is, hogy a város földjeire, ugyancsak a földhitelintézet javára, úgynevezett „Kaszárnya kölcsön" czimen, van már 90,000 frt kölcsön, első helyen telekkönyvileg bekebelezve, noha már ezen kölcsönből is körülbelől 1/

a-»d rész törlesztve van, — — s mindezekre a földhitelintézet jogi tanácsosa ugy nyilatkozott, hogy az előbbi kölcsön, az uj kölcsönkötési ügyletnél akadályul nem szolgáland, mivel az összes tartozásokra nézve úgyis csak egyedül a földhitelintézet lenne érdekelve, s egyetemleges hitelezőül bekebelezve ; s kijelenté egyszersmind, hogy ő, a maga részéről teljes bizalommal van az iránt, miszerint a város a kötendő kölcsönre nézve elegendő biztosítékot fog nyújtani, — egyébiránt a földhitelintézet — mint rendesen tenni szokta — annak idején majd egy becslő biztost fog a helyszíni szemlére kiküldeni. Ennyiben állt az ügy, midőn az emiitett bizottság további eljárásának fonalát egy közbejött körülmény elszakitá. Épen az időtájt ugyanis a kormányhoz közel álló tekintélyesebb hirlapok is kilátásba helyezék, hogy a kormány, illetve a szakminisztérium részéről törvényjavaslat van készülőben, a regále-jogok országos örökváltsága tárgyában ; a bizottság e szerint jczél- és tárgytalannak hívé megbízatását, nem akarván eléje vágni a törvény által szabályozandó országos intézkedéseknek, melyeknek kilátásba helyezése nem volt csoda, hogy a bizottság kezét megköté a további eljárásra nézve, — mert hiszen annak idején majd mindenik képviselőjelölt programmbeszédében szó volt ,.a regálék méltányosság utján való országos megváltásáról ;" — azonban, fájdalom! — mint már előbb is emlitém --a folyvást növekvő ;országos adók, közterhek s kedvezőtlen pénzügyi helyzet miatt, e tisztán magánjogi viszonyban alig remélhetjük, hogy az állam egyhamar képes lenne a regálék örökváltsága által egy uj s oly nagy mérvű kártalanítási kötelezettséget, illetőleg ennek csak közvetítését s biztositását is magára vállalni, — igy tehát, ha — a saját érdekünkben — mielőbb czélt érni akarunk : eljött a legfőbb ideje, hogy a regáleváltság érdekében tett előleges működésünk megszakadt fonalát újból felvegyük, s Gyulavárosa ez ügyben az elhatározó lépésre végre elszánja magát. A tokszor említett gyulai regále-jog s annak jövedelmei egyébiránt a következők : 1. korcsmáltatási vagy italmórési jog, — ennek évi haszonbéri jövedelme 13,000 frt — kr. 2. vásári helypénzszedési jog, — ennek évi haszonbér jövedelme 4,150 frt — kr. 3. halászati jog, — ennek évi haszonbér jövedelme 50 frt — kr. összesen 17,200 frt Ezenkívül van még az úgynevezett malomtaksa vagy őrlési jog, mely 400 frt kr körül jövedelmezhetne, azonban a malom törvény, illetve a mindig több tért foglaló — s regále jog alá nem eső — gőzmalmok miatt, ezen malomtaksa vagy őrlési jogczimén, jövedelmet felvenni egyáltalán nem lehet. A regáléhoz tartoznak továbbá a következő épületek: a Korona-, Aranysas (Anfang)-, Döbögő-, Nap-és Bika korcsmák, — a belvásártéren levő úgynevezett zsidó vendéglő, — s ezenkívül 7 czédulaház. Végül a 200 kat. hold területű vásártér, melynek holdja — az előleges feltételek szerint 200 írtjával volt számítva. A regále terhei, illetve kiadásai: 1. évi állam és költségi adó 2398 frt 79 kr. 2. Körösszabályozási és élővizcsatornai költség évi átlaga 1000 frt — kr. 3. az épületek javítása és fentartására évenként átlag 1500 frt — kr. összesen 4898 frt 79 kr. úgyhogy a kiadásokat a jövedelemből levonva, a jelenlegi évenkénti tiszta jövedelmet körülbelől 12,300 forintra tehetjük. G-ön.d.öcs 33en.eca.e3s, apát és lelkész városi képviselőtestületi tag. Politikai események. * Parnell Hugó Viktorral folytatott beszélgetésében föltárta az írországiak helyzetét. Hugó Viktor megígérte, hogy Írország mellett röpiratot fog írni. * A fővárosi rendőrségről szóló törvényjavaslatot a kormány a törvény kihirdetése után nyomban végrehajtani akarja. * A képviselőház legutóbbi ülésében tárgyalás alá került a magyarajku görög-katholikusok kérvénye a Hajdú Dorogon felállítandó magyarajku görög püspökség iránt. * Az irlandi képviselők tapsokkal fogadták Peruellt, a midőn a képviselőház termébe lépett. A „BEKESIViEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Egy nagyon szép özvegy. — Beszély. írta: Parlagi. — (Folytatás.) Az öreg ur egy haditerven törte fejét, hogy e rá nézve fülsértő zengeményeknek, miként lehetne véget szakítani. Legjobban, szeretett volna ugyan kurucz egyenességgel kirukkolni vele, de annyi respektust mégis megőrzött az illem iránt, hogy azt nem tehette. „Hát Elemér fiam" — kezdé nagy hangon — „mutasd meg már te is, hogy a török birkahús nem rontotta meg művészi érzékedet: zongorázz egyet." Az egész társaság neki állt e szavak után az ostromnak, frenetikus tetszésnyilvánítás követte azt. A hölgyek karon fogták, a mámik kunyoráltak, mindenkinek élénk emlékében volt, hogy ifjú korában Elemér volt a legkitűnőbb zongorázó. Dicséretére legyen mondva ő eleinte szilárdan ellent állt és el is magyarázta, hogy már évek óta nem foglalkozik zenével, hogy már annyira kijött a gyakorlatból, miszerint valóságos merénylet volna a társaság magas műérzékének az ő czinczogásával i lkalmatlankodni. Persze, mentül jobban védekezett, a roham annál hevesebb lett. Maga a szép asszony a leghizelgőbb hangján kérte őt, hogy tegye felejthetetlenné előtte a mai estét. Elemér futólag rátekintett a szép özvegyre és meggyőződött róla, hogy e kérdés több, mint egyszerű udvariassági tény. Elszánta magát és a zongorához ült. Kitűnő szabatossággal és mondhatjuk, művészi könnyűséggel kezelte azt. Eleinte néhány halvány színű ábrándot játszott, majd önkénytelen áttért egy kedves románcz lágy dallamaira. E dallamnál hosszasabban időzött és valódi lelkesedéssel látszott átérezni azt a mély érzést, mely e dalban kifejezést nyert. Az egész társaság feszült figyelemmel, valóságos áhítattal hallgatta. Júlia egy pillanatra le nem vette róla szemeit, és gyönyörrel szemlélte, hogy e hideg arcz, mint melegszik lassan-lassan át, a szemnek bágyadt tekintete, mind kezd sugározni; a kőszoborból, mint lesz élőlény, kinek szivében meleg érzések rezegnek. Elemér mindinkább engedte magát át annak a boldogitó érzelemnek, mit zenei ábrándnak nevezünk . . . hirtelen a szép özvegy epedő tekintetével találkozott; ki alig egy lépésnyire ült mellette. „Szomorú történet ez, asszonyom," inondá mintegy önkénytelen. Júlia nem értette e czélzást és kérdőleg függeszté rá szemeit, de Elemér tekintete már másutt tévelygett. Egyszerre, mintha megrestelte volna, hogy az érzelemnek oly uralmat sikerült rajta vennie, egy ledér opeiettedallamot kezdett játszani s midőn azt befejezte, rendes, könnyű mosolyával felkelt. Nem akarunk túlzásba esni, de annyi bizonyos, hogy a jelenlevő hölgyeket, különösen az előhaladottabb korú mamikat veszedelmes elragadtatás szállta meg. „Oh! be nagyszerül" hangzók a hölgyek kara Maga az öreg Zöröghy annyira el volt ragadtatva, hogy erősen kezdte orrát fújni ménkő nagy zsebkendőjében, nehogy ő is osztani látszassék az általános elragadtatást. Hiába! neki mint régi ellenzéki embernek, szokása volt mindig külön álláspontot elfoglalni, még akkor is, ha fiáról volt szó. Júlia nem tudta leküzdeni azon mély benyomást, mit rá Elemér érzelemdús zenéje gyakorolt, s rendkívül kellemetlenül lett érintve, midőn hallotta, hogy ugyanazon ember, ki benne még csak az imént a művészi lelkesedés lángját volt képes meggyújtani egész flegmával igy szól atyjához : „No atyám, hát folytathatjuk már a tarokkozást, mert most én akarom elfogni a huszonegyet. Revánzszsal tartozik." Sokáig, midőn már azok a játékszobában voltak, gondolkozott mélyen e különös emberen, ki az emberi érzelmekkel olyan könnyedén tud játszani, mint akár a gyermek tört bábjaival. És váljon mit jelentettek e szavak: „szomorú történet ez, asszonyom." Micsoda történet? És miért szomorú? Csupa rejtély ez az egész ember. A rejtélyek pedig mindaddig véghetlen veszedelmesek, mig meg nem fejtjük. Szóval a szép özvegy most már ki volt hozva sodrából, feltűnően szórakozott lett, mit persze a vércse tekintetű mámik azonnal észrevettek. Nem is késtek rá csipős megjegyzéseiket tenni. „Nem látta, kedves szomszédasszony, milyen hosszan felejtette Júlia tekintetét az ifjú Zöröghyn, Egy csepp híjjá : volt, hogy el nem nyelte." „Én meg vagyok róla győződv , hogy ennek még folytatása lesz. A legpikásabb történelek reudesen igy szoktak kezdődni. Oh I nekem ebben nagy praxisom van." (Folyt, köv.)