Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám
1881-01-06 / 3. szám
B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 3. szám. Csütörtök, iainiárlió 6-án Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (feliven) és csütörtökön. Előfizetési <li| : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évr e G frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Ilaasensteiu és Vogler czég Bécs, Pragn, Budapesten Németország és a Svájcz mindé i fővárosaiban. Szerkesztősé;:: Apponyi-utoza 891. számú ház. Késixatolc nem a-d.atxLa.lx -vissza. Kiadóhivatal: TakVies Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájába.i, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalvanynyal. U j-é v elején. ii. Szarvason, január 1. Lássuk azonban folytatólag vannak-e örömeink ? s ha vannak min alapszanak azok ? Én azt hiszem hogy igen is vannak ! Ha alföldi népünk életét figyelemmel szemléljük, lehetetlen arra a meggyőződésre nem jutnunk, hogy az anyagi viszonyaiban napról-napra, de tagadhatlanul gyarapszik, értelmi tekintetben pedig fejlődik. A földmivelő telkét ma gondosabban műveli mint ezelőtt husz-harmincz évvel tevé, háza környéke rendesebb, tisztább mint akkor volt, gyermekét önszántából szivesebben járatja iskolába s maga is gyakrabban vesz könyvet kezébe, liog) abból valamit okuljon. Tagadhatlan, hogy az iparos állása nehezebb, mert nagyobb versenynyel áll szemben, de tagadhatlan az is, hogy hol helyzetét józanul felfogja: tud utat és módot találni, melylyel iparának oly lendület adhat, hogy magának anyagi függetlenséget biztosítani képes. A kereskedőknek is nagy versenynyel kell küzdeni, de az élelmes a források felkutatásánál mutatja meg életrevalóságát s a versenyből győztesen bontakozik ki. Ilogy pedig a hivatalokra készülő ifjakban tapasztalható a törekvés, mely őket arra képessé teszi, hogy a társadalom niegbizliató, derék tagjaivá legyenek s hogy önzetlen, munkaképes férfiaink vannak, kik becsülettel betöltik a helyet, melyre őket a társadalom bizalma helyező : mindezt csak akkor tagadhatnék, ha az egyes esetek megtekintése által eltompnlttá lett szemüvegünknek többet hinnénk, mint kellene. Hogy sok tekintetben ma neli ez ebb az élet, mint ezelőtt volt, aze nem tagadjuk, de ugy fogjuk fel a dolgot, hogy ez alatt a kitétel alatt, hogy „nehezebb", azt kell értenünk, hogy ma mindenki több munkára van kötelezve, mint volt ezelőtt. Munkálkodni, dolgozni, fáradni kell, ezt kiáltja fülünkbe a kor; heveréssel semmire sem megyünk. A munka az mely megédesíti napjainkat s nyújtja az örömök virágait, melyek bizony a heverés parlag mezein nem igen szoktak virágzani. Legyen ezen ujon beköszöntött óva munkának éve. Adja Isten, hogy minden józan, okos munkás fáradozásának gyümölcseit élvezhesse. S ha ez igy lesz, akkor derült lélekkel megnyughatunk a jelenben s bizhatunk a jövőben. rtvlilaálfi Tózsef. Politikai események. * A transvaali triumvirátus proklamacziót bocsájtott ki. * A választott bíróság kérdésében Törökország egy je»yzéket bocsájtott ki, melyben az vitatja, hogy a görög hat.irkiigazítás kérdésében a berlini kongresszus csak óhajt fejezett ki, de kötelező határozatot nom hozott. * Norvégiában a király vetojoga miatt a király és az országgyűlés között alkotmányviszály tört ki. * Délamerikában már rég óta pusztító háború foly egy részről C-.ÍIÍ köztársaság s más részről Bolívia és Peru szövetséges köztársaságok között. A győzelmes eddig Csiü volt. Mostan az északamerikai egyesült államoknak, az Uniónak kormányo ki akerf ^, kiinni a • I KKIAI .W AÓ Mc li de a közbenjárás sikerre nem vezetvén, a csiliek támadó működésűket Lima, Peru fővárosa ellen megkezdették. A s á r réti v a s n t. (xy.) Békésmegyónek legmagyarabb vidéke kétségtelenül a Sárrét. Józan, értelmes és szorgalmas, tiszta magyar nép lakja, s a magyarnak ugy szólván speczialis bűne, a verekedés, legénykedés is, itt aránylag véve sokkal csekélyebb mértékben fordul elő, mint más, tisztán magyarok által lakott vidékeken, és mindenesetre sokkal ritkábban mint a berényi németek közt, kiknél a korrupezio e tekintetben ijesztő mérveket öltött már, mert ott egy emberek't annyira sem becsültetik, mint az állaté. Szóval a Sárrét népe alapjában minden jóra ós szépre vezethető. Annál sajnosabb körülmény, hogy a vidék nevének megfelelő feneketlen sár, a minden fogalmat fölülhaladó rosz utak, elzárják a világ művelődésétől, haladásától, a kereskedelem és forgalom magasabb előnyeitől, jótéteményeitől. Ezen bajon segítendő, a Sárrét községei kapva kaptak a Cavallier Edmund-féle vasút után. Annyira benne vannak a zószban, vagy is jobban mondva, a sárban, hogy nem bíráltak, nem fontolgattak, hanem megadták magukat életre-halálra. Megszavaztak mindent a mit kértek, sőt ennél is többet, mert például Szeghalom mezővárosa a tíz éven át évenként fizetendő 7000 frtnyi garanezia összegen kívül, még az egész területet, melyen a vasút a város határában haladna, ingyen és kisajátítva és az építkezéshez vagy 200,000 téglát ajánlott fel. liekésrn' gye legutóbbi, m. évi deozemberhó 27-én tartott rennkivüli közgyűlésén került tárgyalás alá e sárréti vasút ügye. Nem volt egyetlenegy törvényhatósági tag sem, ki át nem érezte a sárrétiek kényszerhelyzetét s ki ennélfogva elvben örömmel nem fogadta volna, hogy megyénk ezen talajára nézve termékeny, lakosságát illetőleg pedig oly jóravaló része szellemi és anyagi emelkedésének ezen innnár nélkülözhetlen tényezője nemsokára test ié váland. Alig volt emb er, ki Yiem amuit-oamtut azon, nogy míg e tóntos ügyben" a nép minden áldozatra kész (holott épen a nép nagyon konzervatív és tartózkodó szokott lenni egyébként ily újításokkal szemben; példa reá a szarvasi vasút ügye): ép némely uradalmak voltak azok kik ellene kérvényeztek. Minthogy azonban a Cavallier-féle vasút még tervei sem voltak a törvényhatóság elé terjesztve és még a vonal sem volt megállapítva, melyen a vasút haladna, szóval, mivel az egész ügy csak a kérvényezés stádiumában volt, a nélkül, hogy a kivitel módozatai csak érintettek volna is : minthogy másrészt időközben egy hazai társulat, a csaba-miskolczi, elnöke gróf Vay Károly borsodi főispán ur által, szinte megnyitotta ajánlatát: a törvényhatóság, nem találván még eléggé megvizsgáltnak az ügyet, és szemben azon nagy pénzbeli áldozatokkal, melyeket az illető községeknek hozniok kell, állandó és biztos alapokra akarván fektetni azt, ha A „BÉKÉS1EGYEI KÖZLÖNY^ TÁRCZAJA. zsld-ófa-ló. (Egy báli éj gőzéből összeszedegetett humoros karczolut.) — Irta: LFarlagü. — (Folyt, ós vége.) De mit törődtem én mindezekkel. Hisz szép leánya volt. Ez oly előny, melyért sok mindenfélét el lehet nézni. Nagy gravitással vagy kétszer végig sóláltatn a szobában ós nagyot ütöttem pálczámmal az asztalra, eként kiáltva : „Hé ! Hát nincs itt valami pinczérfóle vagy mi az ördög ?" A pinczér megjelent. „Valamit inni akarnék." „Szolgálhatok borral, sörrel." „Bort iszom. — Hanem megálljon: zsidó itt az árendás ?" „Szolgalatjára." „Akkor hát nem iszom a borából. Nincs a korcsmárosnak külön butéliás bora?" „De igen: neszmélyi, somlyai, badacsonyi . . ." „Azokból hozzon. Az a Jordán igya meg maga a borát ; én rajtam ugyan nem hizik az a Jeruzsálemből szalajtott, Pilátussal vacsoráló, éhenkórász, jákecz-ivadék." A pinczér távozott. Emberem nagyot nézett rám. Orra, szeme tágult és pipáját félredobva egyenesen hozzám jött, ugy megszorítva, kezemet, hogy erősen kísértetbe jöttem jó oldalba lökni. „Már akárki legyen szerelmes öcsém, hanem tisztölöm az érzelmét Látom, hogy a javából való. Iligyje meg, hogy össze-vissza tudnám csókolni az iménti szavazatáért." (No még csak az kellene.) „Hát iszen, töröm a bordáját annak a sok héber ivadéknak, az én garasomat ugyan nem látja, ha mindjárt Mózses öregapjukkal czigánykerekeket hánynak is." „Hej ! bölcsen niondá édes vérein, az isten tartsa meg Hej ! (nagyot sóhajtott) ha én is butéliás bort ihat nék mindig, már tudja, ha nem volna olyan méreg drága, dehogy látná az én garasomat is, hacsak kötélre nom, — rnondá „alapos és szakszerű" átkozódások közt." „Nohát — mondám pathoszszal — legalább ma este ne lássa. Jöjjön ide mellém és igyók velem egyet vesztükre." „Már az ilyen szent ügyért a világért sem tudnám visszautasítani," — feleié a nemes lelkesedés borízű hangján, mialatt széket rántott és nagy kényelmesen mellém terpeszkedett le. A pinczér öt üveg so mlyait helyezett asztaunkra. Én töltögetni kezdtem, a polgártárs közbeszólt. „Mielőtt egyet koczintanánk nemes vérem, nem lenne szives nevét megmondani, nagy megtiszteltetésnek venném." „Én Szittyafiy Bendegúz vagyok, Disznófalváról. Most azonb.m Budapesten lakom." „Tartsa meg az isten sok számos esztendeig erővel, egészségvei" mondá a telt poharat erősen megkoczintva és szájához emelve. Ugy ivott, mint egy akadémikus kefekötő. „Hm. Nem rosz bor ám ez" — folytatá — „hej! ha zsidók nem volnának, minden igaz honfi ilyentől rúghatna be naponta. Hiszi-e azt Bendegúz ecsém ?" „Nem hiszem, hanem tudom De még annál sokkal furcsábbakat is tudok, csakhogy az embernek vigyázni kell arra, a mit beszél." Ez utóbbi szavakat rejtélyes hangon igyekeztem mondani. Emberem bámulva kezdett szemlélgetni. „Talán csak nem gondolja, hogy fn előttem nem szólhat. Ismer engem az egész vármegye arról, hogy én a zsidónak szagát sem szeretem." „Csakhogy ón nem sokat adok a maguk vármegyéjere ám." „Nem-ó?" „Nem ám !" „Hát aztán, miért, ha szabad kérdő/nőm?" „Mert maguk csak lármázni tudnak, az pedig nem elég a lelki üdvösségre."
