Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám
1881-02-10 / 18. szám
B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 18. szám. Csütörtök, február 10-én. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazqászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre G frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svajcz mindéi fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. KZézirsttoIc sbcla/txisbls: -vissza,. —;— Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. i Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. nNyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban : Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. Megyei párímozgaSmak. Szarvason, február 6. Városunkban a szabadelvű párt ma délután tartotta a „Bárány" vendéglő nagy terrneben alakuló és szervezkedési nagygyűlését. Jóllehet minden korteskedés nélkül, csak egyszerű hirdetménynyel ló'n néhány nappal ezelőtt a gyűlés közhírré téve — 3 órakor mégis már arii'íyira a zsúfolásig telt meg a nagy terem, hogy már többet magába sem fogadhatott volna. A választók sziue-java, polgártársaink vagyoni és értelmességi intelligencziája sereglett össze a gyűlésre és komoly, ünnepélyes hangulatban várta hazafias kötelessége teljes tudatában az ülés megnyitását. A gyűlés megnyitására és annak vezetésére nagytiszteletü Sárkány János lelkész és esperes ur lőn közfelkiáltással megválasztva. Az esperes ur, köszönve a bizalmat, csakhamar elfoglalta az elnöki széket és egy rögtönzött bár, de mélyen átérzett beszédet mondott, melyben ama szent és komoly meggyőződésének adott kifejezést, hogy a jelen parlamentáris kormány és szabadelvű párt — megfelelően ama magasztos jelszónak, melyet zászlajára tűzött — megérdemli és hazafias buzgalmával, ernyedetlen munkásságával méltóvá is tette magát arra a bizalomra, melylyel a nemzet józan többsége megtiszteld. Hiszi, hogy a jelen pártnak, ugy mint eddig is, sikerülni fog súlyos viszonyok között is azon szent és magasztos czél kivitele, a mely hazánk anyagi és szellemi felvirulásában leli kifejezését. E beszéd olyan hatásos szónoki remek volt, hogy a gyűlés nemcsak zajos helyesléssel kisérte, de viharos éljenzéssel is koronázta meg. Ezután szintén lelkes közfelkiáltással Salacz Ferencz szolgabíró ur — pártunk kipróbált érdemes tagja — lőn a helybeli kormánypárt állandó elnökéül megválasztva. Salacz ur népies humorral ecsetelte a politikai helyzet képét; a szélsőbalpártot - elismervén annak, mint minden ellenzéknek, létjogát — ama szenvedélyes kártyásokhoz hasonlító, a kik pillanatnyi felhevülésben és lázas gazdagodási vágyban, mindenüket .koczkára teszik; mig ugyanezt a jelen kormánypárt hosszas és ernyedetlen munkásság utján hangyamódra kívánja lépésről-lépésre haladva — elérni. Zajos helyeslést és élénk derültséget keltett e találó hasonlat. Csakhamar a szervező bizottság lőn megalkotva, a melynek sikeres működésére elég garanczia az, hogy Ivuczkay János ur lőn annak elnöke, Pokoinándy Sándor ur egyik tagja ; mindketten kiváló és edzett régi hivei és munkásai pártunk ügyének. A közönség, mely 400-nál több választót számlált — az ülé> végén egyhangúan és igaz lelkesedéssel Móricz Pál ur mostani érdemes képviselőnket, az országos szabadelvű párt kimagasló egyik vezértagját nevezte megjelöltül a közeli képviselő választásra. Ezután a gyűlés amaz ünnepélyes fogadalommal, hogy minden terrorizmus és az ellenzék minden alantos fegyverforgatása daczára is — ha az óra ütni fog — helyt fog állani férfiasan, nyiitan vallott elvei mellett — szép csendben eloszlott. 23. Politikai események. * A határőrvidéken kérvényeket készítenek a királyhoz, kérve őt, hogy a határőrvidék felett ne határozzanak a határőrvidék nélkül. * Gházi Osmáu pasa hadügyminiszternek állása tarthatatlan * A szultán elrendelte, hogy a Görögországgal való háború esetén csak reudes csapatok alkalmaztassanak s nem basi-bozukok. * Garibaldi levelet intézett Kavalottihoz, melyben a leghatározottabban megczáfolja azt a hírt, hogy ő nem követeli az általános szavazat-jogot. * Berlini diploraacziai körökben nagy fontosságot tulajdonítanak azon értekezletnek, a mely Bismarck, Hatzfeld és Göscheu közt tartatott. • 1 i-i o ' • - ' - • " ~ ' • aasac a . . • —— • • . » trr C3-róf TenőnelÉ felhivása a Magyar Nemzethez! iii. Van elég elsajátitani valónk, van az idegen tudomány, ipar, és tőkére szükségünk, cselekedjünk tehát a nyugoti kulturállamok példáján okulva — de ne majmoljuk őket mindenben ! Hogy ezen eszmét, némileg konkrét alakban is bemutathassam, kövessenek egy pillanatig azon térre, melyen eddigelé leginkább foglalkoztam : Általában elfogadott elv, hogy hazánkat iparállammá kell emelnünk ; és én főleg ez irányban kezdettem meg működésemet. Az e téren tapasztalt sok, érdemem feletti kitüntetést azon hálás elismeréssel fogadom, hogy ebbeli törekvésemben a társadalom minden osztálya buzdítani és támogatni hajlandó. De mindig jobban meggyőződöm, hogy mind az én fáradozásimnak, mind az enyémnél lelkesebb küzdelmeknek is mindaddig nem lesz kivánt sikere, mig ennek előfeltételekép, vagy ha lehet azzal eg\ütt"»en mezőgazdasági iparunk hiányát nem orvosoljuk, meg nem szüntetjük ; mert : A „BÉKÉ88EGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Egy nagyon szép özvegy. — Beszély. Irta: Parlagi. — (Folytatás.) Júlia hosszan feledé rajta tekintetét, mit ez alig látszott viszonozni s csak akkor nézett ntánozhatlan fesztelenséggel szemeibe, midőn Zóróghy ilyetónkép mutatta be : „Fiam, Elemér, titkár a konstantinápolyi követségnél. Nagyon veszedelmes diplomata. Egyébként most három havi smbadságidejét nálam tölti el." „Vóghetleu örvendek, kedves rokon" mondá Júlia elfogultan, „hogy a rég várt alkalom, önt megismerhatni, épen néve8télycmen nyílt. Most már valódi ünnepnek tekintem a mai napot." .Jósága igen lekötelez, asszonyom" viszonzá Elemér könnyű mosolylyal ,s csak azt sajnálom, hogy magára az alkalomra vonatkozólag nem oszthatom nézeteit * „Hogyan ?* „Nos tehát, tartózkodás nélkül magvallom, hogy esküdt ellensége vagyok minden ünnepélyességnek. Nem szeretem az embereket erőltetett vasárnapi arczukkal látni, mert az mindig a természetesség rovására történik. Már pedig, ha egyáltalán szeretek valamit, ugy az a természetesség." Júlia nem tudott válaszolni, e nyílt szavak, az egye- j nes tekintet zavarba hozták. Elemér észre vévén Júlia zavarát, azzal az ő sajátos könnyed modorával, mely az előkelő világban torgott embereket jellemzi, a véghetetlen közöuy hangján tett néhány obligát megjegyzést az estélyre vonatkozólag és azzal a kifogással, hogy nem akarja a vendégeket a háziasszonytól hosszasabban megfosztani bement a másik szobába. Júlia hosszan uózett utána, mialatt könnyű pir futá be szép arczát. Csakhamar leküzdötte pillanatnyi elfogultságát és ismét visszaerőltette azt a hódító mosolyt, mely csaknem sztereotipikussá vált arczán. Elemér az estély egész tartama alatt alig győzte a sok üdvözletet viszonozni s mint rettenthetlen barczos, — ugy állt a kérdések kereszttüzében. Kifogástalan udvariassággal, de röviden, mondhatnók hidegen, válaszolt mindenkinek. Néha szívélyesnek mutatkozott, de soha bizalmasnak. Oh ! pedig a mámik részéről záporesőként hullt reája a gyengédnél gyengédebb megjegyzések özöne. Milyen borzasztóan feldicsérték minden tulajdonát 1 A kövér patikárusné, kinek három előadó leánya ós kitűnően pergő nyelve volt, mihelyst sikerült őt hatalmába keríteni, ilyeténkép kezdé meg szónoki képességének örökké dagályos árját: „Oh kedves Elemér öcsém ! Hej de sokat is csukolhatik maga, mart hej ! az ón Polixénára de sokat emlegeti. Nem múlik el nap, hogy egyszer-kétszer szóba ne jönne. A kedves atyjával is valaliáuyszor találkozom, pedig hát ő néha benéz a patikába, mindjárt azt kérdezzük, ugyan mit csinál az a maga aranyos fia? Nem kapott-e levelet tőle?" „Csak azt sajnálom, — viszonzá Elemér — „hogy én ezt a kedves megemlékezést nem tudom illően meghálálni." (Folyt, köv.) Zjaak Ernő. (f. 1881. febr. 7) Oh! hányszor, (midőn a jelen boruja felett vigaszt keresendő, képzelmem a letűnt múltba tóvelyedi) tünt elém egy óletvidorságtól sugárzó pajkos gyermek alak. Olyan élethűen áll előttem még most is hosszú, nagyon hosszú 15 év után. Nem volt gyermekkorunknak egyetlen csinytevése, melyben ő a végrehajtó szerepet ne játszotta volna. Nem volt a csabai határban olyan madárfészek, lett légyen a legmagasabb jegenyefa tetején, melyről ő nyilvántartást ne vezetett volna. Olyan poutosan tudta, hogy hány tojás van benne, mikor ktlnek ki, mikor anyatollasodnak meg és mikor kell őket kiszedni. Nem volt a csabai Köröspartnak olyan bokra, melyet ő át nem kutatott volna s az ártatlan legyészek hiába rejték el előle fészkeiket. Az ö kutató szelleme hatalmasabb vólt, mint amazok ösztöne.
