Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-02-10 / 18. szám

w „Békésmegyei Közlöny" 1881. 15. szám. A természet törvénye és rendje, hogy a meglevő vagyont kell előbb czélszerüen és teljesen érvényre juttatni és felhasználni, mielőtt egy ujabb és még meg nem levőnek megszerzésére törekednénk. Már pedig a birtokunkban lévő czirka 46 millió holdnyi termőföldből jelenleg mondhatni alig fele része a magán nagy úri birtok az, mely nagj obbára legalább okszerűen kezeltetik, mig a másik, bizonyára nagyobb felerész, czirka 25 millió hold, mely az állam, egyházi községek, kisbirtokosok kezén van, nagyobb részben nincs okszerű kezelés alatt. Ezt azon körülmény is igazolni látszik, hogy a használatban levő czirka egy millió eke közül még ma is jóval több, mint felerész : faeke ! továbbá, hogy egy hold szántóföld tiszta jövedelme nálunk általában 4 forint, holott más kultur-államokban pedig rosszabb talajviszonyok mellett is ez 2—3 szor annyit teszen ki. De ezen állapot jelenségeit az életben is igazolva lenni látjuk, midőn a kisbirtokosoknak, rosz marhával és rosz eszközökkel rosszul megszántott sovány földjében a bevetett silány vetőmag után, — csak kissé nem kedvező időjárás mellett is, alig van annj i termése, miből az állami és községi terheket födözni képes volna. Hát még a fődolog, az ember ; az a szegény földmives. Minő annak háza, ruházata, családiassága ! Hogy a kézműipar valóban felvirágozhassék, e<rvebeket most mellőzve, első sorban a belföldi közönség körében kell hogy fogyasztó piaczra leijen. Azonban ha, mint nálunk a lakosság több mint 2/

3-ad részét képező földmives osztály, kevés termelő képessége miatt szrgény, vagy mint Bacsák alispán mondta — koldus, ha ennek nagyobb része az év nagyobb szakán át mezitláb és gatyában jár, g egy szűrt, kalapot legfeljebb minden 4—5 éven át képes egyszer vásárolni stb. ilyen fogyasztók mellett teljes lehetetlenség, hogy a kézműipar lendületet vegyen és felvirágozhassék. A háziipar legyen mezőgazdasági iparunk kiegészítő része. Ne elégedjünk meg azzal, hogy ez az ország egyes helyein üvegházi növénykép néha terhes áldozatokkal is ápoltassék, hanem legyen az minden földműves családnak otthonos foglalkozása. — A gabona, liszt, bőr, hus, tej, faggyú, szappan, kender, len, fa, vessző, nád, szalma, csontfélék stb. mind oly anyagot képeznek, melyek a vidék sajátságaihoz képest könynyen elsajátítható, s a család összes tagjai által gyakorolható, kevés üg) ességgel átalakítva a család egész házi szükségletét fedezui képes, jövedelmi forrásul szolgálhatnak. A mezei és házi iparban látjuk a népgazdasági tevékenységét összefoglalva. Ennek a nemzet életében és fejlődésében oly «lapszerü jelentőséggel biró földmives 0sztálynak, mely nemzetünk zöme, nemzeti vagyo nunk legfőbb termelője, vajmi csekély gondját viseljük Pedig mily csodaszerii hatással van e téren mind az, a mi életerét eltalálja. Mi adta meg a nemzetnek a nem rég lefolyt súlyos viszonyok között, az ellenállhatási erőt? az úrbér alól kivál tott birtok. Nem-e az a sok felszabadult kéz szerezte meg a nemzetnek azt a roppant teherviselési képességet, melylyel az abszolút és alkotmányos kormányzat halomragyült, közterheit elviselte, nem-e ez, az önbizalmat és azt a szívósságot, mely még ma sem enged végleg elcsüggednünk? Es ha messzebb visszatekintünk, nem-e a birtokviszonyok szerencsés rendezése, teremtette és fejlesztette azon virágzó községeket, melyek a vasút és távírda hiányában is jólétnek örvendtek. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott Békésmegye közigazgatási bizottságának február 7-kén tartott gyűlésén. Méltóságos főispán ur! Tekintetes közigazgatási bizottság ! A saját hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ág mult havi állapotát előtüntető jelentésem gyanánt a következőket terjesztem elő: 1. Közegészség. A roncsoló toroklobban Gyulán történt öt, Szarvason 59 és Szt.-Andrásou 7 uj megbetegülési esetből első helyen Öt, második helyen 42 és harmadik helyen (3 halállal végződött, — ez utóbbi helyen e veszélyes kór szünőfélben van. Szarvason a kór egy tanitó családjában ütvén ki, ennek iskolája a járási megyei tiszt, főorvos javaslatára bezáratott. Az óvintézkedések mindenütt szabályszerűen alkalmaztattak. Ezenkívül Gyomán a himlő szórványosan mutatkozott, ellenben Dobozon a járási szolgabiró jelentése szerint járványosán lépett fel, mely utóbbi helyen, hol községi orvos nincs, a fiiskolában 12, a leányiskolában pedig 13 gyermeken ütött ki a hólyagos himló, mely jelentés azonban valóságon uem alapul, minthogy a megyei tiszti főorvos tolyó hó 5-én 30. szánt alatt kelt jelentése szerint az iskolából kimaradt gyermekek nem hinilöbetegség, de téli ruha hiánya miatt maradtak ki, — s általában Dobozon himlő szórványosan igen, de járványosán nem uralkodik. A hasznos házi ós gazdasági áltatok közt semmi kór nem jelentkezett. II K ö z b á t o r s á g. A személybátorság K-Tárcsán január 10—11 -ke közti éjjel a helység belterületén kivül eső szőllőskertekben K. Szabó Imre által elkövetett rnblógyilkosság által zavartatott meg, mely gonosztevő neje nővérét Petneházi Lídiát, ennek gazdáját Tiba Józsefet kegyetlenül meggyilkolta, mely bűneset a községi elöljárók tapintatos feltevése nyomán azonnal kiderittetvén, a bűnös elfogatott és a büntető igazságnak kiszolgáltatott. A vagyonbiztosság Gyulán csak egy, a járásokban 17 esetben támadtatott meg, melyekből a gyulai s ÍJ járási eset derittetett ki, a régibb keletű lopásokból 19 nyomoztatván ki. A közigazgatási hatóságok illetősége alá tartozó kihágás deczember havábau első íokulag 19, folyó évi január havában másodfokulag G intéztetett el. TaxicsoTrits J?ál, (Vége köv.) alispán. LEVELEZES. Az orosházi tűzoltók bálja. Megfagy a sziv, ba nem szeret, fis ha szeret, megég. Ez és az baj E két közt Melyik jobb? tudja az ég! Petőfi S. A fent emiitett vers két eshetőségétől biztosítva magamat, azon gondolattal mentem az orosházi tűzoltók báljába, hogy a két esemény közül, például ha szivem hideg és fagyos, valamelyik tűzoltó lángoló szemének sugarától, annak jege elolvad. Vagy talán, ha az a veszedelem érne, hogy szivem lángra gyul, azon esetben is a tűzoltók hivatása és kötelessége, az ilyen veszedelmet elhárítani. Oh, de mind hiába, egy harmadik esemény ebbéli feltevésemet teljesen tönkretette, mert egy szép, s ragyogó szeinü, tűzgyújtó, vagyis akarom mondani, tűzoltó, talán akarata ellen, viz helyett olajat öntött lángba borult szegény szivemre, s ezen kinos helyzetben, nagyot sóhajtva, azzal nyugtattam meg magamat, hogy isten bocsássa meg neki, mert nem tudja mit csinált. Máskülönben a bál eléggé sikerült volt, ós határozottan magyarosnak mondható, mert a tánczosok sokkal jobb kedvvel táuczolták a csárdást, mint más egyéb tánczokat, de hogyis ne ? hisz az igazi magyar tánczosnak csárdás a lelke, mire nem tanítja semmiféle tánczmester, és mégis olyan szépen járja, hogy azt gyönyörűség nézni. Es az ügyes rendezők tigyelméuek legyen bizonyítéka azon körülmény, hogy az átalános jó kedvvel mulató báliközönség csak reggeli 6-kor oszlott el. Vidék'lévén, az ottan voltak neveit nem közlöm, nehogy hibát ejtsek, de reménylem, hogy az odavalók közzül valaki bővebb tudósítást fog adni a tisztelt olvasóknak. Egry vid.é3ri vad. rózsa. -^.larczos "bál Orosházán. Orosháza, február 7-én. „Lesz Orosházán, a mi még nem volt" 1 — ezen bombasztikus szavakkal rontott be egy újság, semmi rosszat uem sejtő itteni közönség csendes hajlékába, fölrázván édes Tiyugalmokból a kedelyeket és tömeges pártolásra ösztönözve a jő publikumot. No bizony ! mintha valami szörnyűséges dolognak kellene annak lenni, a mi még Orosházán nem történt Hát némelyeknek az ilyenekben telik kedve. A mire a német csak azt mondaná, hogy: „Ein jedfs Thierchen Hat sein Plaisircken." Én csak azt mondó vagyok, hogy nem szorult az orosházi közönség az effele czifra alakba öntött buzdításokra ; túltesz az sok olyan helységen is, a melynek nálánál számosabb intelligencziája vau. És pedig nem csupa kíváncsiságból, nem is élvvágyból, hanem a művészet iránti fogékonyságánál fogva, mely szinte természetévé vált, tódul oly tömegesen a Thalia templomává átalakított termekbe. — Tiltakoznom kell azon ingredienczia ellen, mintha azért, inert talán Orosházáu még álarczos bál nem volt, a közönség nagy része még szintén nem is látott volna ilyet, vagy épen ne vett volna Jészt is benne. Szegény madarak ! Milyen jó, hogy emberek nem vagytok; most kárörvendeznétek telette. Ez a pajkos, életvidor gyermek : ívnak Ernő volt. Mi, játszótártai, hernyónak neveztük. Ez a név látszott örökké mászó tulajdonainak legjobban megfelelni Szegény Ernő! milyen ambicziózus volt e nem igen kellemesen hangzó névre. Pedig, hogy a történelmi igazságnak is eleget tegyek, ki kell jelentenem, hogy ő nemcsak a mászásban volt nagy. 0 nem 1 Fészekkutató szenvedélye őt a fák tetejéről a kígyós nádas bókadús mocsaraiba is elvezették. A tavasz langyos sugarai alig csalogatták vissza a váudor vizi szárnyasokat, ő már kint járt közöttük. Mi csak a partig mertük őt elkísérni és gyermekies elragadtatással néztük, mint vetkőzik neki és veszélyt megvető nyugalommal, mint lépked a zsombékos talajon, mint süpped mind mélyebben. Hányszor sikoltánk lel, midőn egy botlás következtében nyakig láttu'; őt lubiczkolni. A másik pillanatban már ismét egy törpe iüzfa ágain himbálódzott. Egyszerre eltűnt szemeink elől. Csak a léptei után kelő vizloccsanáR sejteté velünk, hogy a sást gázolja. Majd elhangozottak a vizloccsanások is. Izgatottság fogott el bennünket, feszülten irányzók z emeíuket azon irány felé, hol eltűnt tekintetünk elől. Már csaknem zsibbasztó ijedtség szállta meg gyermekszíveinket, midőn hirtelen diadalkiáltás hallatszott. „Uza ho mám . . . !" Néhány pillanat múlva 3 kis zöld vadrucza körül tánczoltunk gyermekes örömmel. Oh nagy vakáczió 1 Rózsás keretű képednek tündéralakjaiból, miért is alkot az idők metamorfózisa pedáns! ügyvédeket, tudákos orvosokat, száraz tanárokat, kútár szellemű kereskedőket, — de különösen, miért— hírlapírókat ? Emberi végzet! Háztartásoddal én megelégedni nem tudok Ügyetlen és minden izlést nélkülöző műsorod! ízelítőnek fellegtelen boldogság ; eledelnek terhes j küzdelem ! Illat -s havanna után, orrfacsaritó suszter-cuba! Boldog Ernő ! A te lelkeden még nem zúgtak át a férfikor viharjai ; ifjú homlokodon még nem szántott barázdát az élet durva ekéje ; a boldog tavasz verőfényes mosolyától volt övedzve arczod ; az ifjú tűz hatalmas lángjai duzzaszták ereid. — Oh téged még boldog álmok közt ringí tott el a halál. És mégis — midőn ma, ravatalod előtt megállva, csüggedt szemem rajtad végig tekiutett, és láttam, hogy életerőtől egykoron pezsgő arczodat, mint boritá el az a dermesztő sápadtság, mely oly tragíkailag tükrözi vissza a halál angyalának rideg leheletét; midőn hallottam a gyermekét sirató anya szívből szakadt sóhajait s a testvérnek nehéz zokogását, melyek vérengző vadakban szánalmat ébresztettek volna : kinos szorulat szállta meg szivemet, cserben hagyott a halálról szóló bölcs filozófia s ör.kénytelen zúgolódva kórdóm magamban : miért kellett ily ifjan elköltöznöd ? — — — Soká, nagyon soká nem láttalak, — oh! de nem képzeltem, hogy a viszontlátás halottas szobád lészen. * * * „Ki volt ez a Knak Ernő ?" fogják sokan kerdezni, kik hozzá vannak szokva csak notabilitások haláláról olvasni nekrológokat. Nos tehát, megmondom: gépész. Egy egyszerű, igénytelen napszámosa annak a munkás testületnek, melyet nemzetnek nevezünk. Érdemeiről tehát nem szólnak magasztaló foliánsok, legfeljebb munkában — már 26 éves korában — megkérgesült kezei. A ki az ékesszólásnak ezen nemét nem ismeri, annak számára nincs szavam; az olvasgassa élte hosszán át Goethe „Tasso"-ját, hol a költőkirály nagyok érdemeinek hízeleg csupán. Most pedig Isten veled, gyermekkorom kedves barátja ! És legyen neked „a zord sirnak éjjele" az örök béke és az örök nyugalom csendes menhelye. lE^arlag-i.