Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-08-14 / 98. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 107. szám. Vasárnap, szeptemberlió 4-én. KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. jVlegjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ holyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lipunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : ll i is'j.istein és Vogler ezég Béos, Prága, Budapesten, Némo">.­szág és a Svájez minden fővárosaiban. A „Gyopáros." ni. . Említésre méltó a gyopárhalmi oldalon levő „Kerektó" is, melyet hasonlókép szép számmal láto­gatnak a vidéki betegek. Sőt azt mondhatom, hogy löbben a két vizet felváltva használják, azon hiede­lemben, hogy a kisebbiknek erősebb a hatása. A kü­szöb előtt levő vegyeleinzés majd meg fogja a kér­dést fejteni. Készemről hajlandó vagyok a „Kerektó­ház" való nagyobb vonzalom okat inkább abban ke­resni, hogy itt a tó közvetlen közelében lövő faluban kényelmesebb és mégis olcsóbb szállásokat lehet kap­ni, miut a nagy tó Orosháza felöl levő oldalán. Itt a berendezés igaz még nagyon primitív; de a mi mind e mellett mégis nagyon dicséretre méltó, miu­tán nem a község — töle ennyi bizony csekély volna 1 — hanem két egyszerű polgár embernek a müve és ál dozata mind az, a mi itt a vidéki és helybeli fürdő vendégeknek, már a milyen olyan, de a viszonyok­hoz mérve mégis nagyon tűrhető kényelmére szolgál. Simson János volt orosházi lakos ugyanis, egy oly korcsmát állitottt mult évben a Gyopáros part­ján, amelynek udvarán fából épült 13 szoba is van a fürdővendégek szamára, es egy oly kitűnő kút, mely némely hegyi forrás vizével is kiállna a versenyt. Sőt nemcsak a viz jó itt, liatiem az ételek és italok is igen tisztességesek, mit Simon becsületessége mel­lett, tesz kétségkivül lehetővé, hogy e bírtokoc.skak­kal a regáléjog is a vevőre szállt. A vizén pedig 14 vetköző-kabinet van épitve, melyek közül az utolsó zárt fürdői használatra. En­A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TARMAJA. A megkegyelmezett. Temme elbeszélése. Fordította: Hang Ferencz. (Folyt.) Azóta gyakrabban főikeresett. De soha sem tért vissza e dologra. Sokszor érezhette annak a szükségét, bogy előttem szivét kitárja, és azon szándékkal is jöhetett hozzám, de kép­telen volt magát elhatározni. Es mégis belsejébe láttam, ós láttam benne a benső, égő és szívbeli szerelmet a leány iránt, kit ő talán tudta nélkül kora ifjúságától szeretett és kitől képtelen volt szive elszakadni, habár őt bűnösnek, hűtelennek, gyilkosnak, mérgezőnek tartot­ta és tartania kellett. De kellett is annak tartania? Vájjon annak daczara, hogy oly sok jel szólt ellene, hogy ő maga bűnösnek nyilváuitá magát, netn lehetett e mégis ártatlan? A leány szerette őt, mint ő azt viszont, nemes szive volt; ő mint gyilkosnő gyanusittatott, bevádoltatctt, elfogatott; a fog­ságból oly módon szabadult meg, mely gyanittatá, hogy a gróf szabaditá meg; azután a világ előtt az ő bűntársa volt. Elfogadhatá-e igy egy derék nemes ember kezét, ki még ál­lásánál fogva talán épen oly magasan állt a szegény polgár leány fölött, mint a gróf? Es mily könnyen fordulhatott az igazságtalansághoz, hogy magát kedvese előtt bűnösnek vall­ja, midőn a világ szemeiben ugy is az volt és maradt, hogy a kéréseket elkerülje, melyektől máskint nem szabadulhatott? Ez hősiesség volt; de van e a világon egy nagy és hősi föl­áldozás melyre egy szerető női sziv képes nem volna? Láto­gatóm nyugtalanabb lón, habár előttem lehetőleg eltitkolni Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG tS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. száma ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleilényt eziuiezni kérünk. Kéziratok nem adatnutc vissza. I akará. A bizonytalanság volt az ő legnagyobb nyugtalansága. Lepeseket tett, hogy bizonyossághoz juthassou. Mily kevés lé­pést tehetett ő miut menekült! Egy ügyben, melyben egyet­len embert sem tehetett meghittjévé, minden oldalról kötve látta magát. Éu többször kaptam uímet hírlapokat, melyekben a hir­detések közt egy alkalommal a következő felhívást olvasám ; „J. G. Diessenhotfenre emlékeztetik és töle Z.-be tudósítás ké_ retik u. J. Idát, Z. Zürichet jelenté. A keresett vezetéknevét nem ismertem. De nem kételkedtem, hogy a foihivás Both­tól származott. Nem beszéltem vele erről. Úgysem segíthetek neki. Így jött az 1858-ik év vége és az 1859-ik év eleje. Ke­gyelem ! mondatott ezután naponkint. Mindenki követelte, mindenki várta azt: Németország, Európa, mindenki, ki az igazságban és a műveltségben hitt. Maguk a menekültek a legkevésbé hihették; ŐK várták azt a legfájdalmasabban. Vár­ni jk kellett egész 186i-ig. Mégis akkor már nem vártak rá ; talán csak kevesen. E kevés közt volt jftóth! Mi még a töb­beket csalódásba hozott hírlapot a kezünkben tartók, ekkor si­etve jött hozzám. — A megkegyelmezettek között vagyok ? — kiáltá. Joga volt a kérdésre. Még most is 18**-ben feleselnek rajta, hogy ki volt a megkegyelmezett, ki nem. — Ugy gondolom, felelém. — Visszatérhetek hazámba ? — Ez más Kérdés. Elmondám neki aggályaimat. Még ma sincsenek azok mind eloszlatva. — Vájjon be fognak, ha visszatérek ? — A fejedelem akaratából nem volna szaöad. De az államügy eszek ós törvényszékek azon országban. Egyes szim ára 10 kr. A keddi száin ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos árou vétetnek fel. „Nyilttér"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébe i, de Povázsay László úr nyomdíjában is fo­gadtatlak el előfizetések és hirdetés ik; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautalványnyal. — Mindegy, oda kell mennem. Még ma. Ő ugyanazon nap elutazott. Még most is látom, amin tőlem elbúcsúzott. A vasúti indóházhoz kísértem, szép és hal­vány arcza piros volt a várakozástól, szemeiben a remény csil­logott. A beszállás elatt pillanatra félre hivott. Habár kevés szóval és csak vonatkozásokkal egész szivét kikelleti előttem tárnia. — Fel kell őt keresnem. Ön tudja, kit vélek. Én meg fogom őt találni, ő nem lehet bűnös. Nem, nem! És akkor visszatérek vele ide. Ide! Oh mily szép lesz nekem akkor a szabad Helvóczia! Ő elutazott. Tizenkét óv óta mitsem hallott a leányról, semmit, hol, hogyan élt s hogy élte. Egy alkalommal az orosz határon egy kozákot láttam , kinek huszonhat éves szolgálata letelt. 0 az egész huszonhét év alatt a porosz batáron állott és ezen egész hosszú idő alatt övéiről, kiket a hazában visszahagyott, a legcsekélyebbet sem hallott. A következő reggel kellett volna hazájába visz­szatérnie. Ugy örült ennek, mint gyermek, mert nőt és egy gyerm°ket hagyott vissza A nő akkor husz, a gyermek má­fóléves volt. Ah, mennyire fog nőm örülni, ha ismét lát! 0 oly szép volt s annyira szeretett engem ! És gyermekem 1 Az is oly szép volt! Vájjon nagyra nőtt-e? Ő maga aggastyán lőn. A szegény embernek sem nőjét, sem gyermekét sem ha­záját nem kellett többé látnia. Ő, hogy a távoli kozák vidék­re visszatérjen, mógegyszeri pálinka ivás végett Poroszország­ba jött és a határon innen titkosan lopnia kellett. Igy kellett éjjel titkosan viszatérnie. Ekkor a határkozákok, még tegnapi bajtársukat, porosz csempésznek tartva, lelőtték. (Folyt, köv.) nek előállítója, Orosháza egyik egyszerű bár, de lel­kes polgára, Dénes András uram, a ki mind a ma­gyar alföld nagyhiiü pomulogusa, nemcsak itthon már több izben, de a bécsi világkiállítás bizottsága által oly módon volt kitüntetve, melyhez hasonló megtiszteltetésben magyar polgárember még aligha részesült. És a mi kedvező kilátást nyújt a jövőre nézve az Dénes és Simon uraicnak azon férfias Ígérete, hogy a jövő tavasszal mind a ketten folytatni fogják jó munkájokat, s az intelligens osztály kényelmére is ki­váló figyelemmel lesznek. Sőt ha igazat mondott, a fama, Orosháza egyik vezérférfla meg olyan terv fe­lett gondolkodik, a mely a közegészség, az illem és műveltség szempontjából felette szükséges elkülöní­tést és kiváűt kényelmet eszközölné. Mert hát bizony itt az állapot nagyon furcsa! Férfi és nő, művelt és műveletlen ember között, nincsen válogatás; az „egyen­lőség és szabadság" oly mérvben van itt keresztül­vive, hogy még a legkomolyabb ember, sőt még a be­teg is elneveti magát, mikor először látja a szörnyű tarka képet. . . Ha jó idő vau, d. u. 5 órától esti 8-ig, a leg­fényesebb fogatoktól le az utolsó kordéig, oly vegyü­lékét lehet itt a kocsiknak látai, melynél csak a SOK­szor százak és százakra menő vigan és nem vígan ülő, álló és úszkálok, vízen lebegő csoportjai tüntet­nek elő változatosabb és tarkább képeket. Sőt érdeses a tóparti sátraiból rögtönzött moz­gó falu is, melynek utczáiu 10 krajczárért lehet egy­fürdői évadra helyet váltani és sort foglalni. Ottlétem idejében ennek a „Partifalunak" három utczája volt. E falu lakói a szegények, és az olyan vidékiek, a kik inkább saját kocsijokon elszállított sátraikbnn ta­nyáznak, mint Simon fából épült szobáiban. Ezek az­után itt sütnek-fóznek, a vízparton rögtönzött katla­nokon, melyek körűi a kipányvázott csirkék békétle­nül ugráló serege várja a megoszlattatás rájuk ugyan fájdalmas, de a bogrács mellé ülősre nézve nagyon is örvendetes és vidám óráit. Az itt lakók adják a vidéki fürdővendégek leg­nagyobb kontingensét, annyira, hogy p. o. az idén már, mint Simon vendéglős előadása után feljegyez­tem, az ezen gyógyvizeknél megfordult vidéki vendé­gek száma, közép számítással, körülbelől hatszázra te­hető. Intelligens körből, már a mult évben is volt egy család ; most pedig már annyian, hogy p. o. mi ti­zenketten étkeztünk állandó in egy asztalnál. Volt egy kereskedőné Fehérmbgyéből is, a ki szinte jó liire után látogatta meg e helyet, s mint mondá, várako­zásában nem csalatkozott. Nem ugy mint Szentesről N. Szabó Bálintné, szül: Váczi Julianna asszony, a ki juliushó 10-én Glyopárosra érkezvén, másnap hal­va vitetett haza. Az eset következő: Nagyon beteges volt rég idő óta már odahaza is, s azt várta e tó vizétől a mit lakóhelyén meg nem nyerhetett, s a mi helyett itt is mást talált. Bement tehát a vízbe, hol kevés idő múlva eszméletlenül ösz­szerogyott. De nem ivott semmit, — mint egyik me­gyei lap irta — miután a mellette fürdött ismerős nők — kik már elhalváuyodását látták — karjaikra vették, kihozták a partra. Itt azután minden el lett vele követve, a mit csak a laikus ember és a tapasz­talat ily körülmények között elkövetői tud. Mijd m3g-

Next

/
Oldalképek
Tartalom