Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-08-14 / 98. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 107. szám. Vasárnap, szeptemberlió 4-én. KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. jVlegjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ holyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lipunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : ll i is'j.istein és Vogler ezég Béos, Prága, Budapesten, Némo">.szág és a Svájez minden fővárosaiban. A „Gyopáros." ni. . Említésre méltó a gyopárhalmi oldalon levő „Kerektó" is, melyet hasonlókép szép számmal látogatnak a vidéki betegek. Sőt azt mondhatom, hogy löbben a két vizet felváltva használják, azon hiedelemben, hogy a kisebbiknek erősebb a hatása. A küszöb előtt levő vegyeleinzés majd meg fogja a kérdést fejteni. Készemről hajlandó vagyok a „Kerektóház" való nagyobb vonzalom okat inkább abban keresni, hogy itt a tó közvetlen közelében lövő faluban kényelmesebb és mégis olcsóbb szállásokat lehet kapni, miut a nagy tó Orosháza felöl levő oldalán. Itt a berendezés igaz még nagyon primitív; de a mi mind e mellett mégis nagyon dicséretre méltó, miután nem a község — töle ennyi bizony csekély volna 1 — hanem két egyszerű polgár embernek a müve és ál dozata mind az, a mi itt a vidéki és helybeli fürdő vendégeknek, már a milyen olyan, de a viszonyokhoz mérve mégis nagyon tűrhető kényelmére szolgál. Simson János volt orosházi lakos ugyanis, egy oly korcsmát állitottt mult évben a Gyopáros partján, amelynek udvarán fából épült 13 szoba is van a fürdővendégek szamára, es egy oly kitűnő kút, mely némely hegyi forrás vizével is kiállna a versenyt. Sőt nemcsak a viz jó itt, liatiem az ételek és italok is igen tisztességesek, mit Simon becsületessége mellett, tesz kétségkivül lehetővé, hogy e bírtokoc.skakkal a regáléjog is a vevőre szállt. A vizén pedig 14 vetköző-kabinet van épitve, melyek közül az utolsó zárt fürdői használatra. EnA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TARMAJA. A megkegyelmezett. Temme elbeszélése. Fordította: Hang Ferencz. (Folyt.) Azóta gyakrabban főikeresett. De soha sem tért vissza e dologra. Sokszor érezhette annak a szükségét, bogy előttem szivét kitárja, és azon szándékkal is jöhetett hozzám, de képtelen volt magát elhatározni. Es mégis belsejébe láttam, ós láttam benne a benső, égő és szívbeli szerelmet a leány iránt, kit ő talán tudta nélkül kora ifjúságától szeretett és kitől képtelen volt szive elszakadni, habár őt bűnösnek, hűtelennek, gyilkosnak, mérgezőnek tartotta és tartania kellett. De kellett is annak tartania? Vájjon annak daczara, hogy oly sok jel szólt ellene, hogy ő maga bűnösnek nyilváuitá magát, netn lehetett e mégis ártatlan? A leány szerette őt, mint ő azt viszont, nemes szive volt; ő mint gyilkosnő gyanusittatott, bevádoltatctt, elfogatott; a fogságból oly módon szabadult meg, mely gyanittatá, hogy a gróf szabaditá meg; azután a világ előtt az ő bűntársa volt. Elfogadhatá-e igy egy derék nemes ember kezét, ki még állásánál fogva talán épen oly magasan állt a szegény polgár leány fölött, mint a gróf? Es mily könnyen fordulhatott az igazságtalansághoz, hogy magát kedvese előtt bűnösnek vallja, midőn a világ szemeiben ugy is az volt és maradt, hogy a kéréseket elkerülje, melyektől máskint nem szabadulhatott? Ez hősiesség volt; de van e a világon egy nagy és hősi föláldozás melyre egy szerető női sziv képes nem volna? Látogatóm nyugtalanabb lón, habár előttem lehetőleg eltitkolni Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG tS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. száma ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleilényt eziuiezni kérünk. Kéziratok nem adatnutc vissza. I akará. A bizonytalanság volt az ő legnagyobb nyugtalansága. Lepeseket tett, hogy bizonyossághoz juthassou. Mily kevés lépést tehetett ő miut menekült! Egy ügyben, melyben egyetlen embert sem tehetett meghittjévé, minden oldalról kötve látta magát. Éu többször kaptam uímet hírlapokat, melyekben a hirdetések közt egy alkalommal a következő felhívást olvasám ; „J. G. Diessenhotfenre emlékeztetik és töle Z.-be tudósítás ké_ retik

u. J. Idát, Z. Zürichet jelenté. A keresett vezetéknevét nem ismertem. De nem kételkedtem, hogy a foihivás Bothtól származott. Nem beszéltem vele erről. Úgysem segíthetek neki. Így jött az 1858-ik év vége és az 1859-ik év eleje. Kegyelem ! mondatott ezután naponkint. Mindenki követelte, mindenki várta azt: Németország, Európa, mindenki, ki az igazságban és a műveltségben hitt. Maguk a menekültek a legkevésbé hihették; ŐK várták azt a legfájdalmasabban. Várni jk kellett egész 186i-ig. Mégis akkor már nem vártak rá ; talán csak kevesen. E kevés közt volt jftóth! Mi még a többeket csalódásba hozott hírlapot a kezünkben tartók, ekkor sietve jött hozzám. — A megkegyelmezettek között vagyok ? — kiáltá. Joga volt a kérdésre. Még most is 18**-ben feleselnek rajta, hogy ki volt a megkegyelmezett, ki nem. — Ugy gondolom, felelém. — Visszatérhetek hazámba ? — Ez más Kérdés. Elmondám neki aggályaimat. Még ma sincsenek azok mind eloszlatva. — Vájjon be fognak, ha visszatérek ? — A fejedelem akaratából nem volna szaöad. De az államügy eszek ós törvényszékek azon országban. Egyes szim ára 10 kr. A keddi száin ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos árou vétetnek fel. „Nyilttér"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébe i, de Povázsay László úr nyomdíjában is fogadtatlak el előfizetések és hirdetés ik; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautalványnyal. — Mindegy, oda kell mennem. Még ma. Ő ugyanazon nap elutazott. Még most is látom, amin tőlem elbúcsúzott. A vasúti indóházhoz kísértem, szép és halvány arcza piros volt a várakozástól, szemeiben a remény csillogott. A beszállás elatt pillanatra félre hivott. Habár kevés szóval és csak vonatkozásokkal egész szivét kikelleti előttem tárnia. — Fel kell őt keresnem. Ön tudja, kit vélek. Én meg fogom őt találni, ő nem lehet bűnös. Nem, nem! És akkor visszatérek vele ide. Ide! Oh mily szép lesz nekem akkor a szabad Helvóczia! Ő elutazott. Tizenkét óv óta mitsem hallott a leányról, semmit, hol, hogyan élt s hogy élte. Egy alkalommal az orosz határon egy kozákot láttam , kinek huszonhat éves szolgálata letelt. 0 az egész huszonhét év alatt a porosz batáron állott és ezen egész hosszú idő alatt övéiről, kiket a hazában visszahagyott, a legcsekélyebbet sem hallott. A következő reggel kellett volna hazájába viszszatérnie. Ugy örült ennek, mint gyermek, mert nőt és egy gyerm°ket hagyott vissza A nő akkor husz, a gyermek máfóléves volt. Ah, mennyire fog nőm örülni, ha ismét lát! 0 oly szép volt s annyira szeretett engem ! És gyermekem 1 Az is oly szép volt! Vájjon nagyra nőtt-e? Ő maga aggastyán lőn. A szegény embernek sem nőjét, sem gyermekét sem hazáját nem kellett többé látnia. Ő, hogy a távoli kozák vidékre visszatérjen, mógegyszeri pálinka ivás végett Poroszországba jött és a határon innen titkosan lopnia kellett. Igy kellett éjjel titkosan viszatérnie. Ekkor a határkozákok, még tegnapi bajtársukat, porosz csempésznek tartva, lelőtték. (Folyt, köv.) nek előállítója, Orosháza egyik egyszerű bár, de lelkes polgára, Dénes András uram, a ki mind a magyar alföld nagyhiiü pomulogusa, nemcsak itthon már több izben, de a bécsi világkiállítás bizottsága által oly módon volt kitüntetve, melyhez hasonló megtiszteltetésben magyar polgárember még aligha részesült. És a mi kedvező kilátást nyújt a jövőre nézve az Dénes és Simon uraicnak azon férfias Ígérete, hogy a jövő tavasszal mind a ketten folytatni fogják jó munkájokat, s az intelligens osztály kényelmére is kiváló figyelemmel lesznek. Sőt ha igazat mondott, a fama, Orosháza egyik vezérférfla meg olyan terv felett gondolkodik, a mely a közegészség, az illem és műveltség szempontjából felette szükséges elkülönítést és kiváűt kényelmet eszközölné. Mert hát bizony itt az állapot nagyon furcsa! Férfi és nő, művelt és műveletlen ember között, nincsen válogatás; az „egyenlőség és szabadság" oly mérvben van itt keresztülvive, hogy még a legkomolyabb ember, sőt még a beteg is elneveti magát, mikor először látja a szörnyű tarka képet. . . Ha jó idő vau, d. u. 5 órától esti 8-ig, a legfényesebb fogatoktól le az utolsó kordéig, oly vegyülékét lehet itt a kocsiknak látai, melynél csak a SOKszor százak és százakra menő vigan és nem vígan ülő, álló és úszkálok, vízen lebegő csoportjai tüntetnek elő változatosabb és tarkább képeket. Sőt érdeses a tóparti sátraiból rögtönzött mozgó falu is, melynek utczáiu 10 krajczárért lehet egyfürdői évadra helyet váltani és sort foglalni. Ottlétem idejében ennek a „Partifalunak" három utczája volt. E falu lakói a szegények, és az olyan vidékiek, a kik inkább saját kocsijokon elszállított sátraikbnn tanyáznak, mint Simon fából épült szobáiban. Ezek azután itt sütnek-fóznek, a vízparton rögtönzött katlanokon, melyek körűi a kipányvázott csirkék békétlenül ugráló serege várja a megoszlattatás rájuk ugyan fájdalmas, de a bogrács mellé ülősre nézve nagyon is örvendetes és vidám óráit. Az itt lakók adják a vidéki fürdővendégek legnagyobb kontingensét, annyira, hogy p. o. az idén már, mint Simon vendéglős előadása után feljegyeztem, az ezen gyógyvizeknél megfordult vidéki vendégek száma, közép számítással, körülbelől hatszázra tehető. Intelligens körből, már a mult évben is volt egy család ; most pedig már annyian, hogy p. o. mi tizenketten étkeztünk állandó in egy asztalnál. Volt egy kereskedőné Fehérmbgyéből is, a ki szinte jó liire után látogatta meg e helyet, s mint mondá, várakozásában nem csalatkozott. Nem ugy mint Szentesről N. Szabó Bálintné, szül: Váczi Julianna asszony, a ki juliushó 10-én Glyopárosra érkezvén, másnap halva vitetett haza. Az eset következő: Nagyon beteges volt rég idő óta már odahaza is, s azt várta e tó vizétől a mit lakóhelyén meg nem nyerhetett, s a mi helyett itt is mást talált. Bement tehát a vízbe, hol kevés idő múlva eszméletlenül öszszerogyott. De nem ivott semmit, — mint egyik megyei lap irta — miután a mellette fürdött ismerős nők — kik már elhalváuyodását látták — karjaikra vették, kihozták a partra. Itt azután minden el lett vele követve, a mit csak a laikus ember és a tapasztalat ily körülmények között elkövetői tud. Mijd m3g-