Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-08-14 / 98. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 116. szám. jelent Krieshaber orvos ur, a ki szintén mindent megtett körülte, de ő is hasztalanul, miután éjfél után a szenvedő meghalt. Másnap az orosházi ref. lelkész ur s — a fürdővendégek kérésére — alolirott a koporsóbatételi gyászszertartást megadván a boldogultnak a hulla szükséges hatósági engedély mellett, a szentesi temetőbe szállíttatott. E temetéssel kapcsolatban történt móg csak aztán egy nagyon furcsa dolog! Egy részeg suhanczokkal megrakott kocsi érkezett a gyászhelylyé változott vendéglő elé, italt kérve rettentő lármával. „Nem lehet, halott van!" válaszolt a korcsmáros nekik. Mire ezek égbekiáltó durvasággal kezdték a halottat szidni és tovább hajtottak. De utolérte őket a büntetés. Alig 15—20 lépésre, a fordulatnál leborult a kocsi, s az egyik vitéz balkeze a saráglya által vállban kiüttetett helyéből. Volt aztán jajgatás! Mit tegyünk ? „Küldjük be László orvoshoz" — mondá egy hang. „Nem ér rá; az asszonyhoz se jött, oda van politizálni", felelt rá f

cegy másik. Egy asszony meg a gyomai pap tehát, helyre tették a kifordult kezet, azon gondolatban, hogy talán nem követnek el valami égbekiáltó vétket, ha eltérve rendes hivatásuktól, egy kissé ök is politizálnak ós helyreteszik a bár érdemetlen, de szerencsétlen ember kezét. S hála az égnek ! oly siker követte a rögtönzött operácziót, hogy a siheder másnap már kaszált. (Utolsó közlemény következik.) Glarzó Gyula. Politikai események. * A főrendiház tagjaihoz a belügyminisztérium már elkészítette a királyi meghívókat, melyek közelebb szét fognak küldetni. * Konstantinápoly aug. 11. Hír szerint, a szultán sürgöny utján utasította az „lzzedin • -gőzös parancsnokát, hogy a szultángyilkosok elleni pörben elitélteset hozza vissza Konstantinápolyba. A gyomai plébánián. [A papgazdasszouy. — Az aranyszájú Szt.-János. — A két testvér. — Hogyan ment kántor Gyuszi a színpadra.) Irta: Molnár György*) (Vége.) Magába fojtva eszményét, többé nem szólott erről bátyjának, az ellenkező, ellenmondó akarat összeütődött mint két pólus, mint negativ és pozitív erő s tüzet adott, szikrát hányt s ott a kebel, a sziv fenekén móg jobban lángolt mint addig. Már kora ifjúságában oly természetű volt, hogy ellenakaratra hajolni nem tudott, sőt az akadályok ütközésében nagyobb és nagyobb kitartásra, akcziókra hevült. Bátyjának e látnoki intése éve* multán, épp midőn Szarvasra is elvitte vándor utja, csodálatos módon és egész plasztikusan tárult szeme elé, éppen a pap barátja házában, egy más, egy korabeli s az ő helyét elfoglaló fiu rendkívüli boldog és szerencsés családi életében. Már minden el volt készítve a szarvasi útra, kántor Gyuszi megérkezésének napja is bejelentve a tiszttartónak, mikor a plébania ajtajában áldogálva látja a sok szekeret és taligát a váradi urnapi nagy vásárra maga előtt elrobogni. Kántor Gyuszi másik bátyja, a kit páduai szent Antalra kereszteltek, Váradon üveges volt és mint váradi polgár szokta, nagyon szerette a színészetet. Meg is üzente hát titkosan öcsének, hogy a KilónyiCsabai igazgatása elfogadja színésznek, jöjjön hát minél hamarább ! Buesut sem véve bátyjától, de szívből fakadó könyes szemmel egy hosszú mély pillantást vetve a kis parókiára, egy taligára föulgrott és a váradi uton sebesen elhajtatott. Zokon vette ezt a bátya de nagyon, mert öcscsét szerette és jó módba, biztosságba óhajtotta segíteni, ez pedig a már előre kicsinált helyen tiszttartó ba-. rátja előtt még kompromitálta is A testvéri szeretet láncza fölbomlott, de kántor Gyuszi szivében e seb mindig élénken sajgott. Bátya, bátya — édes jó bátya! Mit tehetett a *) Mutatvány a .Világostól Világosig" cziraű mű 2 dik kötetéből. Szerk. szerencsétlen öcs, ha keble istennője másfelé vonta, ragadta, mint a bő testvéri szeretet által kijelölt „Szarvas" paradicsoma ? Az eszmény fényes oszlopa világított a váradi úton, mig a szarvasi zöld mezőkről csak a jólét zsíros mécse pislogott! Szük kebellel, lohadt lélekkel megnyugodva, magát megadóan élni itt, ós tudni előre az élet kimesgyézett utján — melyből kilépni nem szabad, nem lehet — hogy a végső kimenetel ugyan az a mi amott a másik utou ; uzsorás ós szatócsként számlálni ós hallgatni az ágyban, vagy a tehetetlenség földön mászásának gyalog utján a nagy kaszás harangkongatását, hogy mint tompul, mint kopik el az idő fogán a paradicsomi életű ember is, ki az édenkert gyönyöreit csak szemével szedheti már, ám kinos gyötrelmekkel érezvén ott az akarat fészkében, a lólek gyupontján, a mozgató erőü szálainak góczcsomójában, hogy az iszonyú útra nem vihet belőle semmitsem, hogy az egész élet ép oly álom volt ő reá is, mint amazé, ki a bizonytalanság ingó mértékrudján szárazabban s küzdelmesen lábolta át az élet nagy folyóját; amott pedig a váradi uton, mint egykor vándordiák útjában a rakonczátlan Maros balpartján, Gyulafehérvár hosszan elnyúló napest árnyékában a dicsőséget látván maga előtt integetni, melyhez most a honvéd táborozások, a szabitdöágnarczokban lelkébe vésődött eszmék társultak, hogy ezeknek a csatamezők után a színpadon adjon kifejezés és életet, — bizony kántor Gyuszi inkább ezt az utat választotta, mely eszményéhez vezeti, a mi lelkében ós gondolkozásában évek óta trónolt! Nem tudta fölfogni, megsern értette, hogy a színpad is rablánczot veretett, hogy a szabadság Tlialia oltárán sem türetett, hogy a czenzura bilincsét a szürke óiom helyet a vörös ón pótolja. Az ő szeme előtt Zrínyi, Bánk-bán, Rákóczy s ehez hasonló történeti müvek és szerepek lebegtek, melyeket az utolsó pozsonyi országgyűlésen látott s a melyekben ő is, mint az azon időbeli színésznek valamenyien, a közönséghez, a nemzethez óhajtott beszólni a színpadról! Politikai tribünné vált 1850-ben a magyar színpad ós ez a czél vezetett sok tehetséges ifjút, honvédet a színészethez, kántor Gyuszinál is ez volt most az első szempont. Igy jutott végre 1850-ben a színpadhoz, mielőtt már mint diák néhány hónapig a színészetnél ide-oda csak hányodott-vetődött! MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáiii jelentés. Felolvastatott Békésmegye közigazgatásnak aug. 8-án tartott gyűlésen. (Folytatás.) III. Közmunka- és vízszabályozási ügyek. A körutak kö rül a doboz-vésztői, doboz-békés-csabai utak, az ár és fakadó vizek miatt járhatlanok. — A doboz-sarkadi és gyulai országutakat, a mult hó 25-iki záporeső felette megrongálta. — Ellenben a liétegyháza — kakucsi, valamint a gerlai határban a gyula-békési ut jó karban van. A csabai határbeli utak a kedvező időjárás mellett panaszra nem adtak okot. — Szintúgy eléggé jókarba hozattak a békési utak ; s az azokon alkalmazott utkaparok működése a mennyire a kezdet nehézségei engedék már is szép eredményt mutat fel, s hova tovább több sikert látszik ígérni ; azt azonban kétségtelenül igazolja a tapasztalás, miszerint az ottani utkaparők számára kijelölt útszakaszok aránylag tetemes hoszszuságok miatt erejöket felülmúlják. A gyomai járásbeli utak a körülményekhez képest szintén meglehetősek. A Gyomáról M.-Berénybe vezető községi ut azonban az árviz által móg mindég elöntve levén : ez idő szerint járhatatlan. A szarvasi járásban az árviz által elöntött utak, habár csak ideiglenesen is helyre hozattak ; a tervszerű útépítések most vannak folyamatban. A szeghalmi járásban a közutak járhatók, söt a hol az árviz rongálásokat nem okozott, az utkaparók által teljesen jó karba helyeztettek. — Nem mondható ugyanez a Körös-ladány- Békés és k.-ladány-vésztöi utakra nézve, melyeten habár a közlekedés meg is nyílt, az nem rendes, hanem csak a mellék kerülő utakon van biztosítva. A kiöntött árvizek még csak most kezdvén az anya medrekbe vissza folyni, a védtöltések helyre hozatala ez ideig munkába vehető nem volt; csupán a Sebes-Körös szabályozási társulat van azon helyzetben, hogy a védgátak építését a Sárrét jobb partján fokozott erővel folytathatja. Egyébiránt megyénk közönségére rendkívül kedvező és megnyugtató benyomást tett azon kegyes és már magában véve is jótékony részvét, melylyel Ordódy Pál közmunka ós közlekedési m kir. miniszter ur Ö kegyelmessége, főispánunk kalauzolása mellett s Hyeromini államtitkár, Horváth Gyula töltés épitési kormánybiztos, Kiszely Károly miniszteri osztálytanácsos urak, továbbá a helyi államépitészeti és folyammérnőkségi hivatalok főnökének kíséretében vizveszélyezett községeinket magas látogatása által julius hó 17-én és a következő napokon szerencséltette ; ujabb biztosítékát találván közönségünk e körülményben arra nézve, hogy helyszinileg is felismert szerencsétlen helyzetünk a kormány gondozásának még inkább méltányolt tárnya leend. (Folyt. köv.J MEGYEI ÜIREK. * Meghívó. A bókósmegyei régészeti és mi velődóstörténelmi társulat, f. hó 17-én d. u. 4 órakor Csabán a közbirtokosság disztermóben nyilvános felolvasással egybekötött gyűlést tart, következő tárgysorozattal: 1. A b.-csabai dalkar megnyitó éneke után elnöki beszéd Göndöcs Benedektől. 2. Gyula várának elfoglalása, Szabó Károlytól. 3. Néhány régi pénznek és ujabb régészeti leletnek bemutatása. Haan Lajostól. 4. Einöki zárszó, Göndöcs Benedektől. (Zártülésben külön a folyó társulati ügyek ós netaláni indítványok fognak tárgyaltatni.) Midőn egyletünk czóljának és a megyei közmivelődós ügyének előmozdítása érdekében szerencsénk van a közönséget e gyűlésen való részvételre felkérni, hazafias tisztelettel vagyuns, Gyulán, aug. 10. 1881. Göndöcs Benedek, elnök. Zsilinszky Mihály, főtitkár. - Nem mulaszthatjuk el részünkről is B.-.^saba város közönségét e közérdekű és tanulságos felolvasáson való részvételre figyelmezmeztetni. Meg vagyunk győződve, hogy különösen Csaba minden szép és jóra lelkesülő hölgyei szép számmal fogják a hallgatóság sorait díszíteni. * A békési ágostai hitv. ev. esperesség utolsó közgyűlésének jegyzőkönyvéből. Ambrózfalva 2425 forinttal iskolát emelt ós leiszerelt, mihez a derék község 1915 frttal járult. Ugyancsak ez a község az evang. egyháznak az esperessogi pénztáraknái levő összes tartozásainak cörlesztéséi'e évenként 360 forintot szavazott meg. Az illető buzgó községi elöljáróság e nemes törekvése kiérdemelt méltánylásban részesült. Arad utolsó 800 frtnyi adósságát törlesztette, mig a gyülekezetbe hölgyek gyűjtés utján 100 forintot adakoztak keresztelési edényekre. B.-Csabán Brozmann Dáuíel volt lelkész özvegye az egyháznak 800 forintot hagyományozott. Az özvegy-árva pénztár számadása 10,053 frt bevételt ós 10,013 frt kiadást tüntet fel.. Vagyoni állása e jótékony intéz'tnek 37,603 forint s igy s íult évi összeggel egybe vetve 2365 forintnyi szaporulatot mutat. Segélyezésre kiadatott 1880-ban 1637 forint. A pénztár fenáliása óta összesm 19,707 forint fordíttatott özvegyek és árvák gyámolitására. Több b.-csabai eo. tanító folyamodványa érkezven be, melyben a reájok az esp. özvegyárva intézetbe történt bekebeleztetésök folytán eső bekebelezési dij elengedését vagy leszállítását kérik, a közgyűlés a folyamodványt mint indokolatlant ós az intézet alapszabályaiba ütközőt mellő/te. A mennyiben azonban a nagyobb egyházakbau újonnan rendszeresített tanítói állomásokkal kapcsolatos lizetes jelentékenyen csekélyebb az azon egyházbeli régebbi állomásokkal kapcsolatosokénál, mely régibb fizetések az özv. árva pénztári illeték megállapításánál az emiitett egyházakra nézve irányadókul vettettek ki, az uj állomások fizetési osztályzása a számvizsgáló bizottságra bizatik. A Zisedényi Ede-féle alapítványból nyerendő segélyezésre (100 frt) az esp. közgyűlés Gál Dániel tótkomlósi, Mocskonyi Ágoston szarvasi, Galli János csabai tauitót ajánlotta. (i) A békési csolnakázó társaság f. hó 15-ón a csabai zenekar közreműködése mellett Untervóger István nyárihelyiségében tánczvigalmat rendez. Beléptidij személyenként 1 frt. a rendezőség. — Körös-Tarcsa elöljárósága a „bókósmegyei árvízkárosultak javára rendezett f£észvét"-ünnepély rendező bizottságához B.-Csabára a következő köszönöiratot intézte : „ Békés-megyében K.-Tarcsa községe az, a hol a folyó évi árviz teljes nagyságában tárta fel a pusztulás szomorú képét; pár óra alatt ezerak maradtak hajlék és élelem nélkül; elvesztve midenöket, jóakaratú emberbarátok szives kőnyörületességére jutották. — Hála a gondviselésnek, hogy ily nagy csapás tei3ét viselve, képesek voltunk szomorú sorsunk felett — erős íitünkben s egy jobb jövő reményében megnyugodni, szerencsétlen helyzetünket kitelhetöleg elviselhetővé tenni. Mindezt azonban, az isteni gondviselés után, olső sorban nemes szívű emberbarátaink meleg részvétének, szives gondozásának s gazdag adakozásának köszönhetjük. Igen, már a vész első perczeiben, az első betevő falatokat is az emberbaráti szeretőt és könyörületesség gyakorlásából nyertük és vettük. B.-Csaba város mélyen tisztelt közönségének meleg részvéte s gazdag