Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-21 / 88. szám

J B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyám, 88. szám. Csütörtök, juliushó 21-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI 1)IJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk száraára hirdetések felvételére fel van jogosítva : IlaaSenstein és Vogler ozég Uéos, Prága. Budapesten, Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Előfizetési felhívás a YIH. évfolyamának másodilc félévére. Egy évnegyedre I frt 50 kr. Félév e 3 frt — — Az előfizetés legczélszerübben póstautalviÁnyrryal eszközölhető. Az előfizetések a ((Békésmegyei Közlöny)) kiadóhivatalához czimzendők. HirdLetések jutányos áron vétetnek fel. Csabán, juniushóban. A „Békésmegyei Közlöny" hiadóhivatala. Észrevételek gróf Apponyi Albert ur prograuunbeszédjére. v. Egyáltalán, a ki ellenzókeskedési viszketegből nem akarja minden áron népszerütleniteni a kormányt|; ki minden alkalmat a tiszta jogérzet ellen is, fel nem használ arra, hogy pártpolitikából aláássa egészen alaptalanul a kormány hitelét, de az, ki a pártszenvedélyek föló emelkedve, igazságosan birálja e dolgokat : annak épen ellenkezőleg el kellene ismernie a kormánynak és biróságoknak ujabb időben ez irányban kitejtett erélyét és helyes intézkedéseit. Az igazságos szemlélő előtt ez a dolog ugyanis ugy áll, hogy ezA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCMJA. A megkegyelmezett. Temme elbeszélése. Fordította: Hang Ferencz. (Folyt.) — Vájjon előfordulhat-e az is, hogy valaki maga magát bűnösnek tartja, a ki valóban ártatlan ? — Ilyen példáim is vannak. 0 tűnődött. Nyugtalanná s magában határtalanná lön. — Van önnek ideje? — kérdé ezután. — Hiszen látja uram, hogy sétálok. — Lenne szíves tőlem egy bűnvádi esetet meghallgatni ? — Érdekes bűnvádi eseteket mindig szívesen hallgatok — Az én esetem érdekes. Különben nem tudom. Legyen szives engem meghallgatni. Fölindult lön, mit kezdetben titkolni akart. Azután elfelejté. Előbb hidegen, szárazon beszólt. De mindig élénkebb lön, utoljára pedig — de meg nem előzhetem, ő beszélé : „Én egyszer egy különös történetet éltem meg. Az 1849-ik évi márcziuaban volt. Menekülnöm kellett: mert már akkor, mint fölsógáruló üldözt< ttem. Ön tudja, hogy egy ürügyöt találni, hogy valaki fölsógárulókint üldöztessék, köny nyű dolog volt akkor. A kormányok kívánták ezt; a törvényszékek siettek & mennyire lehetséges volt a kormányok Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető inindeu közleményt czimezui kérünk. —• c' Kéziratok nem adatnak vissza. előtt még csak 5—6 évvel Magyarországon a legkedélyesebb módon sikkaszthattak és lophatták a megyét; ha észre is vették, — tudjuü mindnyájan — eltusoiták, a sikKasztó kötelezvényt adott magáról, melyet a megyei pénztárba tettek és „hűségesen" megőriztek, s az illető egyén pedig legtöbb esetben tovább bennmaradt a hivatalban, dé majdnem mindig csak a beavatottak tudtak a viselt dolgairól valamit. Most épen ezen kormány érdeme az, hogy ki kell bújni a szegnek a zsákból, most elmúlt a magyar megyei „alkotmányos" világ azon kedélyes „wirtschaftja", most el nem simithatják a dolgot, ha valami befolyásos, a megyei Grentryhez tartózó tag követte is el a hibát. Igen természetes tehát, hogy most, midőn az eltusolás, épen a kormány szigorúan gyakorlott felügyelete ós a hozott üdvös intézkedések folytán többé nem leüetséges : kiderül a sikkasztás és a közönség tudomására jut tehát az áll, hogy több sikkasztásról tudunk mint azelőtt, de nem az, hogy több sikkasztás történik. A régi megyei világban történhetett sok ily eset, de nem tudta senki, nem törődött vele senki, nem büntette senki. Most, ha egy történik, tele kiabálják vele a világot, és valóban ügyetlen fogás, hogy ilyenért is a kormányt okolják. Legnagyobb jogtalanság tehát, hogy épen azt, mi ezen kormány elvitázhatlan érdeme — t. i. hogy most igenis kiderül minden turpiság és igy megtudjuk mi is, és ellenőrizheti a közvélemény, hogy ép azt szemére vetik vak pártszenvedélyből, derüre-burura gyanusitva, holott természetes következménye épen a szigornak, az erélynek, az, miszerint egyáltalán napfényre jönnek e visszaélések. Azt is szemére vetette a t. gróf ur a kormánynak, illetve a belügyminiszternek, e programmbeszédjében, hogy 5 év óta van a miniszteri székben és még kívánságait megelőzni. Rendőrség és katonaság sarkamban volt. Csak egy biztos tartózkodási helyet ismertem, a hol magamat addig, mig a folytonos üldözés szűnik, a fölfedez tetés veszélye nélkül elrejthetém. Ez egy barátom lakása volt, ki a leghatározottabb és legélénkebb reakczió párthoz tartozott. Ez legfelvilágosultabb, legelkeseredettebb politikai ellenfelem volt. De egyszersmind a legbüszkébb, a leghajthatlanabb jellem volt és soha embert nem ismertem, ki az emberek s a világ előtt becsületére féltékeny 'lett volna, mint 3. A legfeddhetlenebb nemesnek lenni, kinek neve s állására a legcsekélyebb folt sem eshetett, ez volt neki mindene, ezért életét, mint semmit odaadta volna. Hogy tőlem, a régi szoros barátságban levőtől a menhelyet meg nem tagadja, annálkevésbbé, mennél elkeseredettebb politikai ellenfelek valánk, ebben oly bizonyos valék, mint azon reményben, hogy épen ő nála az általán ismert arisztokrata és reakcziónáriusnál a legkevésbbé gyanítanak és keresnek. Az ö kastélya egyedül feküdt a hegységben. Álöltözetben elértem azt, miután szerencsés valék üldözőimet nyomomról félrevezetni. Az előtt csak egyszer valék e kastélyban, évek előtt mint gyermek atyámmal, ki barátom atyját látogatta meg. Már atyáink barátságban valának egymással. Csak homályosan emlékeztem az épületre. Barátomat már két év óta nem láttam. A már akkor forrongó politikai élet elválasztott bennünket egymástól. 0 ugyanazon időben megnősült. Több évvel idősebb volt, mint én. Nőjét sohasem láttam, csak hallottam róla, hogy az egy szép, de ingerlékeny, heves, hirtelen haragra hajlandó és hozzá még büszke nő. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébea, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; Vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. sem tett egyebet a közigazgatási reform dolgában mint azt, hogy 40 férfit a mult országgyűlési szeszszio kapuzárása előtt szaktanácskozásra ö.sszehitt, te hát kerüli e kórdóst, igy mondá a gróf ur, mint „i macska a forró kását" s mindig még a „tanulmá nyozás" stadiumábau van, holott annak, ki miniszteri széket foglal el, már akkor tisztában kellene len ni mit akar, de nem tanulmányozni meg ánkettirozni. A t. gróf ur elfelejtette, hogy a jelen belügyminiszter nemsokára a miniszteri szék elfoglalása után igenis megalkotta a közigazgatási bizottságot, melynek létesítéséhez nagyrészben a mostani mérsékelt ellenzék is szives volt hozzájárulni. Nem mondjuk, hogy ez intézmény megfelel tökéletesen a jó közigazgatás mai kívánalmainak, de hogy sok jót tesz, ott hol helyesen, a törvény értelmében jár el, azt megyénk legutóbbi éveinek történetéből be lehetne bizonyítani. De nem azért hozzuk fel, hogy dicsérjük, csak azért, hogy bebizonyítsuk, miszerint nem áll, hogy a jelen kormány nem tett semmit a közigazgatás érdekében. Meghozta továbbá a fegyelmi eljárást szabályozó s a gyámhatósági törvényt. Mindezt a jobb közigazgatás érdekében tette. Idővel belátta maga a kormány, hogy ezjnem elég az üdvösségre és a közigazgatás újra leendő reformjait czélba véve, összehívta ujabban a 40 tagu ánkettet. S ezt az adott körülmények között helyesen tette, ezt megtennie alkotmányos szempontból kellett, mert az ám a bökKenő, hogy mig a mérsékelt ellenzéknek méltóztatik a közigazgatási tisztviselőknek is kineveztetését kívánni, addig a legalább e párt ellenében többségben levő függetlenségi párt az alkotmány védbástyái a megyék utolsó jogának, a választási jognak megszüntetését hazaárulásnak bélyegezné, s ha nem is az, de mindenesetre inkább a negyvennyolczasok felé hajlik e kérdésben az igazság, annyiban, hogy Este felé pórruhában értem a kastélyba. A kastélyudvarban egy inasra találtam ós kérdóm, vájjon az úr itthon van-e ? — Igen, — volt a felelet. — Hogy beszólhetek-e vele ? — Nem. — De nekem sietve s elkerűlhetlenűl kell vele beszélnem. — Az árnak nincs ideje. Tárczámból dárab papirost vettem elÖ és kevés szóval ráírtam, hogy valaki, kit kéziratáról fölismerend, akar vele beszélni. A czédulával a szolgát hozzá küldém. Barátom ismerte Írásomat; nem lehetett előtte ismeretlen, hogy üldöztettem. Igy tehát a többit is tudnia kellett. Ugy volt ós ugy történt, a mint vártam volt. Az inas visszatért, a kastélyba egy szobába vezetett, s parancsolá, hogy ott várjak, az ur jövend, mihelyt lehetséges lesz neki. Az ember röviden beszólt és ugy bánt velem, mint egy paraszttal. Az ura magát és engemet nem árult el előtte. Mintegy tiz perczig kellett várnom. A szolga magamra hagyott. Barátom belépett; nem az ajtón át, melyen bevezettettem, hanem egy Bzőnyegajtón át, melyet addig észre nem vettem. Gyorsan lépett be. Ugy tetszék nekem, mintha az ajtót szándékosan halkan nyitotta volna fel. O sietett és alig hallotta üdvözlésemet. Ezt nem viszonozta, hanem halkan és gyorsan kezen fogott. (Folyt, köv.)